Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-04 / 180. szám

i-iíí^ NŐK VllÁGA^mo^w 1999. augusztus 4. szerda 6. oldal >ámmmmmrnmmmmm A jogtalan sérelmek is velejárói munkájának - Nem tudták más pályára csábítani „Szeretem az időseket, jó közöttük”- A mai napig nagyon szeretem hivatásomat, az idős embere­ket, jól érzem magam közöttük. Annak idején ismerősöm aján­lotta, hogy vállaljam el a házi gondozói beosztást. Felvételem után elvégeztem az öregek (most idősek) napközi otthoni és házi szociális szakiskolát, kitűnő eredménnyel...- Megegyeztem akkori főnö­kömmel, hogy egy havi próba­idő után nyilatkozom, válla- lom-e, vagy sem. Ő azzal bizta­tott: - neked való munka ez! Kicsit féltem a vezetői beosz­tástól, az én területemen mint szociális gondozónő nagyon jól éreztem magam - utal dióhéj­ban jelenlegi beosztásának né­hány előzményére Báli Mik- lósné, a zagyvapálfalvai idősek klubjának vezetője, egyúttal vá­laszol arra a kérdésre: vissza­gondolva pályájára, nem bánta- e meg választását? Fodrász szeretett volna lenni, de nem jött össze. Hatan voltak testvérek, megélhetésükhöz pénzre volt szükségük, ezért hét csécsei leánytársával együtt el­indult munkát keresni. Isme­rőse révén találta meg első munkahelyét Budapesten, az Út- és Vasútépítő Vállalatnál. Szállítási adminisztrátorként kereste kenyerét. Férjével, aki ugyancsak csécsei és akit gyermekkora óta ismert, ott döntötték el, hogy egybe kel­nek. Az esküvő utáni évben megszületett fiuk, Miklós, majd két év múlva Salgótarjánba köl­töztek. Addig szüleiknél Csé- csén laktak. Salgótarjánba való kerülésük során sikerült olcsón megvenniük egy szoba- konyha-fürdőszobás lakást.- Sógomőméken kívül más ismerősünk nem volt. Rajtuk kívül a rokonok segítettek. Ön­álló életünkhöz megvolt a leg­fontosabb feltétel, a lakás. Úgy rendeztük be, ahogy akartuk, ahogy tudtuk. Csodálatos él­mény volt. Nemsokára megszü­letett kislányunk, Edina. Csecséről indult el hivatása útján Báli Miklósáé- Hol és mikor kezdte salgó­tarjáni pályafutását?- A Május 1. úti idősek klub­jában kellett jelentkeznem. Ott Szlovacsek Gyuláné, (ma a sal­gótarjáni Szociális és Egész­ségügyi Központ megbízott igazgatója), mint szervező gon­dozó és Verebélyi Andrásáé klubvezető fogadott. Akkori­ban az egész városban öten vol­tunk területi gondozónők. Ma 38-an vannak. A találkozáskor kellemesen csalódtam. Úgy éreztem, hogy egymásra talál­tunk. Szlovacsekné elkísért azokhoz, akiket nekem kellett gondoznom. Kevesebben vol­tak, főleg egyedül élő nők és két házaspár. Megismertem, kinek mire van szüksége, úgy osztottam be időmet, hogy jus­son gyógyszerbeszerzésre, ügy­intézésre, takarításra, mosásra stb. Volt, aki csak beszélgetni akart. Egy óránál többet senki­vel sem tudtam foglalkozni. A gondozottak szavaiból éreztem, bíznak bennem. Olyan dolgokat is közöltek velem, amit családtagjukkal sem beszéltek meg. Ebben bi­zonyára szerepe volt jó kapcso­latteremtő képességemnek. Mindenkivel hamar megtalál­tam az eredményes kontaktust. Lehet, hogy otthonról hoztam magammal: mint a család leg­kisebb tagja, én vittem annak idején az ebédet maminak. 1987. óta az idősek klubjá­nak vezetője.- A rendszerváltás óta egyre nehezebb. Többször felmerült bennem, hogy a megváltozott és sokkal bonyolultabb körül­mények között érdemes-e to­vábbra is itt maradni, vagy ne­tán váltsak.-Ilyenkor mit válaszol ön­magának?- Az előbbi érzés akkor je­lentkezik, amikor nagyon fáradt vagyok. Kitalálok olyan fogla­latosságot, ami váratlanul jelent sikerélményt. Ezenkívül nehéz lenne megválni kolléganőimtől is. Ráadásul úgy érzem, vannak emberek, akiknek szükségük van az én segítségemre, támo­gatásomra. Ez nekem újabb erőt ad munkámhoz, amit hiva­tásnak tekintek. Dr. Csehák Judit, akkori egészségügyi miniszter aláírá­sával ellátott dicséret jelzi, hogy felfigyeltek az ő és társai eredményes munkájára. 1997- ben a Salgótarjáni Megyei Jogú Város Egészségügyi és Szociá­lis Központja, a Gorkij körúti Idősek Klubja részére - más in­tézménnyel megosztva - szoci­álpolitikai díjban részesültek.-Lesz-e követője Önnek a családból?- Lányom még nem döntött véglegesen, hogy milyen pá­lyára lépjen. Érettségi mellett elvégezte az szoftverkezelői tanfolyamot. Előtte van még az alapfokú angol nyelvvizsga is. Mindig azt látja, hogy vidáman, jókedvűen megyek haza. Pedig ezt a hivatást jogtalan sérelmek nélkül nem lehet végezni. Ez is benne van a pakliban. A klub 50 tagjának mindig igazat adni képtelenség. 18 éve vagyok a szakmában. Sikereimben sokat köszönhetek kolléganőimnek. Megköszönöm azoknak a tá­mogatását, akikhez bármivel fordultam, igent mondtak ... Nagyon jó kapcsolatot alakítot­tam ki sok egyesülettel, isko­lákkal, óvodákkal és tapaszta­lom a központ messzemenő támogatását. V. K. A repülős hölgy - Az Ausztrál Királyi Légierő akroba­tikus műrepülőegységének első női pilótája - A fejjel lefelé repülő, 28 éves Joanne Mein főhadnagy tagja az Ausztrál Királyi Légierő 20 éve működő „Rulett” akrobatikus repü­lőegységének. A háttérben a melbournei kikötő látszik. Az egység számos nemzetközi sikert tudhat maga mögött, sok légiparádén szórakoztatták a nézőket bravúros gyakorlata­ikkal szerte a világon. A rilág legidősebb ikernővérei - Közösen ünne­pelte 107. születésnapját a világ legidősebb, japán nemzeti­ségű ikerpárja. A jobb oldalt, tolószékben ülő hölgy Kin Na- rita, mellette testvére, Gin Narita áll. A parasztcsaládból származó testvérpár augusztus elsején ünnepelte 107. szü­letésnapját a Japán északi részén lévő Sapporoban. A „Kin” aranyat, a „Gin” ezüstöt jelent japánul. Negyven felett: semmi akadálya a fiatal férfinak! Nem az évek száma mérvadó Receptajánló Palóc burgonyaleves Hozzávalók: 40 dkg sertés- vagy marhahús (helyettesíthetjük fő­zőkolbásszal is), 40 dkg burgo­nya, 40 dkg zsenge zöldbab, 1 fej vöröshagyma, 1 dl tejföl, 2 evő­kanál olaj, só, őrölt bors, 1 mok- káskanálnyi pirospaprika, kés­hegynyi őrölt köménymag, 1 ba­bérlevél. A hagymát lereszeljük, az ola­jon kissé megfuttatjuk, megszór­juk a pirospaprikával meg az őrölt köménnyel, beleforgatjuk a megmosott, kockára vagdalt húst. Pár percig együtt pirítjuk, majd annyi vizet öntünk rá, hogy el­lepje. Sóval, borssal, babérlevél­lel ízesítjük, és fedő alatt puhára pároljuk. Ezután a meghámozott, koc­kákra vágott burgonyát és a meg­tisztított, egycentis darabokra vá­gott zöldbabot hozzáadjuk, felen­gedjük annyi vízzel, hogy körül­belül 1,2 liter legyen. Addig főz­zük, amíg minden belevaló meg­puhul. Végül a tejföllel gazdagít­juk, de tovább már nem főzzük.- Milyen jól tartja magát - mondják azokról a nőkről, akik a negyedik X-hez köze­lednek. S valóban: a bőr már nem olyan ruganyos, a szem körül árulkodó ráncok gyü­lekeznek. Mindez azonban nem ok a pánikra. Minden kornak megvan a maga szép­sége, csak fel kell tudni fe­dezni azokat. Sok nő úgy nyi­latkozik, hogy ebben a kor­ban már nem cserélne a húsz­évesekkel. „Akkoriban fekete-fehérnek láttam a világot - mondják. - Felületesen ítéltem meg a dol­gokat, és minden semmiségből drámát csináltam. Elégedetlen voltam a külsőmmel, minden­kinek szebb melle és laposabb hasa volt, mint nekem. Összevásároltam a legva­dabb cuccokat, csak mert diva­tosak voltak, függetlenül attól, hogy jól állt-e nekem vagy sem. Az azóta eltelt idő sok min­denre megtanított, ma már ki tudom választani, mi illik ne­kem, a hajam színét is kedvem szerint változtatom. Vállalom a saját testem, eszembe sem jut, hogy magamat másokkal ösz- szehasonlítsam.” Ismert az az állítás, hogy negyvenéves korig a természet felel a külsődért, negyvenen fe­lül önmagad. A mai nők a vál­tozás korát sem érik meg olyan tragikusan, mint elődeik. Sokan felszabadultabbak, maguk mö­gött hagyva a menstruációs za­varokat és a gyereknevelés fele­lősségét. Semmi akadálya e korban sem az új kapcsolatok létesíté­sének, akár egy fiatalabb férfi­val is. A lényeg, hogy ki milyen tartalommal tudja megtölteni életét. Nem az évek száma számít, hanem, hogy minden percet hasznosan tudjunk ki­használni. Madonna annak örül, hogy immár nem kell ma­gának sem bizonyítania és a szex-vamp arculat helyett a magánéletben az anyaszerep vált uralkodóvá. Szakemberek szerint: a szépség nem méret kérdése Csontkollekciók alkonya Az Amerikai Egyesült Államok a túlsúlyos emberek országa. Sehol a világon nincs annyi kövér ember, mint ott. Éppen ezért nem meglepő, hogy a manökenek egy része is a duci ka­tegóriából kerül ki. Ennek oka, hogy a katalógus-áruházak, a csomagküldő szolgálatok rájöttek: sikeresebben adhatják el áruikat, ha megmaradnak a realitás talaján. Már nem próbálják rábeszélni a 100 kilón felüli kuncsaftokat olyan ruhákra, amelyeket a képen csontsovány modellek viselnek. A manökenek egy része a karcsú kategóriában kezdte, és később váltott át - többnyire kényszerből - a molett di­vatra. Michelle Griffin például ideális manökenalkat volt 36- os ruhamérettel, de szerelmi bánatában meghízott. Szép arca, ragyogó szeme miatt to­vábbra is szerepeltették - de a másik kategóriában. Sok kol­léganője számára jelent meg­könnyebbülést, hogy ducimo­dellként folytathatja.- A súlyom örökké téma volt. Most pedig épp’ az hozta meg számomra a sikert, amiről korábban úgy gondoltam, hogy akadályt jelent majd - nyilatkozta a közel nyolcvan­kilós Kayla Laurene, akit a fo­tózáskor még egy kicsit „kö- vérítenek” is, hogy megfelel­jen a megrendelő várakozása­inak. Kaylát ma sokkal több helyre hívják, mint amikor 30 kilóval kevesebbet nyomott. „A szépség nem méret kér­dése” - vallják sokan. Látni akarja a napfogyatkozást? Nézze a Kiskegyeddel! Az ország egész területén legalább 95 százalékos fogyatkozás látható számában sugárbiológiailag tesztelt és jóváhagyott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom