Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-23 / 195. szám

1999. augusztus 23., hétfő Mozaik 7. oldal LE E DC B LE B (J 0 17 GP dl ÜJ e 49. Bert gyors egymásutánban lőtte ki mindkettőt. Pavszkijt a levegőben érte mindkettő, az egyik a fejébe fúródott. Még üvöltött valamit oroszul, és ta­lán már a levegőben meghalt. A földre zuhant test többé nem mozdult. Bert elment onnan távolabb és a fegyver csövét még egy hosszú percig ráirányozta. Nem is hallotta, hogy egy kis gép szállt le, futott végig a be­tonon. A motorok dübörgése rázta fel, odanézett. A gépből egy hosszú bamahajú, karcsú lány ugrott ki. Talán harminc­éves lehetett, és amikor meg­szólalt, Bert felismerte a hang­ját. Szóval ő az!- Bert, jól vagy....?- Jól... azt hiszem - látta a szemében a félelmet. Az ag­gódást. Szép a lány, jutott eszébe, és ki is mondta: - Olyan gyönyörű vagy, aho­gyan elképzeltelek magam­nak ... Futottak a többiek is, hord­ágyra tették, beemelték, kötöz­ték. Az azonosítás érdekében egy férfi videofelvételt csinált a halottról, egy másik gyorsan ujjlenyomatot vett tőle. A lány beült a gépbe: - Az orvos mindjárt ellát, Bert! Jöt­tünk, amilyen gyorsan csak lehetett. Törökországba vi­szünk, ott kerülsz kórházba. Remekül csináltad, fiú!- Remekül . . . csináltam ­motyogta Bert, közben folyton a lányt nézte. - Most már lát­hatom az arcodat? Tudhatom, ki vagy?-Mindent megtudhatsz ró­lam, Bert. A Szervezet úgy döntött, ezután együtt fogunk harcolni. Mostantól nem csak egy hang leszek a számodra, hanem . . . több annál.- Az jó . . . Még érezte, hogy a gép fel­száll, aztán a ringás elvette eszméletét.- Milyen jó, hogy beleope­rálták annak idején a miniatűr rádióadót. Milyen jó, hogy* vannak műholdak, amelyek továbbították. De az a legjobb, hogy van a Szervezet, amely a jóért küzd. És vannak ott em­berek, akik nem hagyják cser­ben a barátjukat... Azt, akit nagyon szeretnek - villant még az agyába, aztán semmire sem emlékezett. Az orvos dolgozott a sebén, a gép pedig bátran vette az irányt a tenger és a közeledő kékes hegyek felé. Mintha egyenesen a boldogság orszá­gába szállna töretlen ívvel, büszkén és határozottan, akár egy fenséges sasmadár. (Vége) Két évig élt elhunyt édesanyja mellett egy bécsi nő Szeretet és gyűlölet Kenuverseny szárazon „Fel a patakon” Mivel túl kevés volt a víz a patakban, a szervezők úgy döntöttek, hogy inkább szárazföldön tartják meg a kenuversenyt. A rendhagyó program- módosítás New Jersey ál­lamban, a Rancocas-patak közelében történt a „Fel a patakon” elnevezésű feszti­válon. A patakban az elmúlt évben - az első helyi kenu­versenyen - még derékig ért a víz, az idén azonban csu­pán térdig, s két felnőttel terhelten a kenuk feneke már súrolta volna a patak medrét. Ekkor fogant az öt­let az egyik szervező agyá­ban, hogy bevásárlókocsik kerekei révén tegyék gördü­lékennyé a versenyt a szá­razföldön. Eredetileg ne- gyedmérföldnyi távot kellett volna feleveznie a mezőny­nek a patakon, a szárazon azonban csak feleekkora tá­von tolták végig kenuikat. Két esztendeig élt halott édesanyja holtteste mellett Ingrid T. 58 éves titkárnő Bécsben. A szörnyűségre egy rendőr derített fényt, aki egy közlekedési ügyben kereste T. asszonyt. A rendőr azért ment el a Bécs Margareten kerületében lévő, szép és ápolt századeleji házba, hogy elkérje autójának rendszámtábláit, mivel hosz- szabb ideje nem fizette a köte­lező biztosítást. A lakásban elviselhetetlen bűz csapta meg, s Ingrid T. minden kifogása ellenére ad­dig nem nyugodott, amíg ki nem derítette a szag okát. A rövid történet: Ingrid T. 17 éven át gondozta édesany­ját, aki 85 éves korában, 1997 nyarán - talán agyvérzés mi­att - kiesett karosszékéből és meghalt, előbb azonban utolsó szavaival megvádolta lányát, hogy az tehet minden­ről. Ekkor Ingrid T. sokkos ál­lapotban egy szőnyegbe csa­varta a holttestet és azóta úgy hagyta. A szomszédok ugyan minden illetékes helyen pa­naszkodtak a szagra, de Ingrid T. senkit nem engedett a la­kásba, édesanyjáról pedig azt mondta, hogy ágyban fekvő beteg. Végül a szomszédok arra jutottak, hogy Ingrid T. a ku­tyájának főz rossz szagú éte­leket. A pszichológus szerint az asszony igen szorosan kötő­dött édesanyjához, akivel köl­csönös mély szeretet és egy­ben gyűlölet kötötte össze, s a vádaskodások nyomán való­ban sokkod* állapotba került. Ingrid T.-t most ki akarják tenni a lakásból, amelyben szeretne tovább lakni. Ami a szörnyű ügyet illeti, segítség elmulasztásával okozott ve­szélyeztetés miatt folyik el­lene vizsgálat, amelynek ide­jén szabadlábon maradhat. (MTI) Néhány nappal azután, hogy Clinton amerikai elnök végül is bevallotta szexuális kapcso­latát az ifjú fehér házi gya­kornokkal, Monica Le- winskyvel, az amerikai hadse­reg szétbombázott egy szudáni vegyi üzemet. Az indokolás - mint emléke­zetes - az volt, hogy a gyárban vegyi fegyvert, egy ideggáz al­kotó elemét állítják elő, mégpe­dig a hírhedt szaúdi terrorista, Ibn Ladin megbízásából, Ezt a szaúdi milliomost teszik fele­lőssé a kenyai és a tanzániai amerikai nagykövetség elleni korábbi támadásokért, ame­lyeknek több száz halálos áldo­zata volt. A gyár elpusztítása után azonban egy másik szaúdi, Sza- lah Idrisz jelentkezett azzal, hogy terrorizmusról szó sincs: gyógyszerüzemében a világ­szerte ismert fájdalomcsillapí­tót, az Ibuprofent állítják elő. A washingtoni kormány azzal válaszolt, hogy terroristának minősítette az üzletembert és amerikai bankszámláit befa­gyasztotta. A károsult azonban nem hagyta ennyiben: neves ügyvé­deket szerződtetett és kártérítés­ért perelte az amerikai kor­mányzatot. Annak emberei a bi­zonyítási eljárásban pusztán annyit tudtak elmondani, hogy a lebombázott üzem területén ta­lált talajminta tartalmaz ideg­gáz- adalékot. Igaz, hogy a min­tát egy egyiptomi ügynöktől kapták, amihez tudni kell, hogy Egyiptom és Szudán halálos el­lenségek ... A szaúdi gyáros immár szabadon rendelkezhet amerikai pénze felett és arra is számíthat, hogy amerikai pénz­ből építheti fel tévedésből szét­rombolt üzemét. * * * 1743. április 18-án a Zöld- foki-szigetek egyikénél, Maio- nál elsüllyedt a „Princess Lou­isa”. A brit Kelet-Indiai Társa­ság 499 regisztertonnás vitorlá­sán 99 főnyi legénység és 30 ágyú volt. Este 20 óra tájban John Pinson kapitány ágyúlö­vésekkel kért segítséget a „Win­chester” nevű testvérhajótól, amelynek fedélzeti naplójában a következő bejegyzés olvasható: - Két óra felé hallottuk két ágyú lövését. Fél háromkor már csak egy lőtt. Hajnali négykor már nem láttuk a Louisát. A naplóból az is kiderül, hogy * Érdekes világ a „Winchester” matrózai csóna­kokon kutattak túlélők után.- De a tenger olyan viharos és hullámos volt, hogy senkit nem találtunk. Félő, hogy a hajón nem maradt élve senki. A „Princess Louisa” úton volt Bombay felé, gyomrában na­gyon értékes rakománnyal, töb­bek között puskaporral, elefánt- csonttal, ezüsttel. Sok-sok ezüst­tel. Húsz láda volt tele az érté­kes fémmel, pontosan 72 846 darab (!) érme formájában, ak­kori értéke 19 765 angol font volt. (Akkoriban harminc fon­tért már házat lehetett venni a ködös Albionban).- Ma egyetlen ilyen érme öt­ven dollárt ér -, véli David Hebt, a német-portugál tenger- alatti kincskereső konzorcium, az „Arqueonautas” szakértője, aki dohos fóliánsokban bukkant rá az akkori tragédia részleteire, találta meg a hajó helyszínét és csak az ezüst mai értékét hét millió márkára becsüli. A cég kutatóhajója, a Pilar meg is találta a roncsot, benne a kétszázötven éve alámerült kin­csekkel. - Pezsgőt bontottunk - emlékezik a társulat brit tagja, Martin Woodward, ugyancsak az ilyen műveletek neves szak­értője. Az „Arqueonautas” ma már csak a húsz nagy és sok kicsi ha­sonló cég egyike, a tengeri kincskutatás világméretű biz­nisz lett, hála a modem tudo­mány vívmányainak. Ezek se­gítségével a roncsok a korábbi­nál sokkal könnyebben meglel- hetők és rakományuk immár ki is emelhető. A technikai skála széles, kereső műholdaktól számítógépeken, elektronikus eszközökön át helikopterekig és robotként működő mini-tenger­alattjárókig sok minden segíti a kincsvadászok munkáját. „Aranyláz az Óceánban” című tanulmányában a szerző, Graham Hawkes azt írja, hogy a következő 25-30 évben min­dent megtalál az ember, amit csak a tenger mélye rejt.- A szakemberek szerint a legutóbbi kétezer évben leg­alább tízezer hajó süllyedt el vi­har vagy más természeti csapás, alattomos zátony, netán ellensé­ges támadás nyomán. Az óceán medrét, írja Hawkes, spanyol gályák, brit fregattok, kínai dzsunkák borítják, fantasztikus soknemzetiségű flotta, élő tör­ténelemkönyv. És kinyitásra váró kincseskamra. A nagyságrendre jellemző a „Central America” példája, ami­ről Gary Kinders most megje­lent könyve, „Az aranyhajó” szól. A hajó 1857 szeptember 8- án süllyedt el Észak-Karolina partjainál és az akkori aranyláz eredményét -szállította nyugatról a keleti partra. Tommy Thomp­son, a legeredményesebb kincs­vadász eddig három tonna ara­nyat hozott felszínre a 2500 mé­teres mélységből és további 18 tonnára számít, összesen egy- milliárd dollár értékben. Ha egy üzlet menni kezd ... * * ❖ Bogaras kanadaiak Kanada polgárai nem vágynak új nem­zeti jelképre. Legalábbis arra semmiképpen sem, amelyet a hatóságok a minap ajánlottak számukra. A kanadai egységért fáradozó állami hivatalok nem­régiben felmérést készítettek 19 ezer dolláros költséggel. A közvélemény-kutatás során csupán egyetlen kérdésre vártak választ: a juharlevél mellett le- gye-e másik nemzeti szimbólum is, például egy jellegzetes helyi bogár? Hogy miért éppen egy ízeltlábúval akarták erősíteni a nemzeti tudatot, az nem derült ki, de az annál inkább, hogy mi erről a pofgárok véleménye: a megkérdezettek elsöprő több­sége, 84 %-a elutasította az ötle­tet, vagyis nem sikerült bogarat ültetni a kanadaiak fülébe. * * * Az ausztráliai Melboume- től délre fekvő Fülöp-szigeten élő pingvinek a jövőben frakk helyett pulóvert fognak vi­selni. A törpe- vagy tündér- pingvin-fajtát, amelynek ter­mészetes élőhelyét évente es­ténként több millió turista lá­togatja, az olajszennyeződés miatt hovatovább a kihalás ve­szélye fenyegeti. A károsodott madarakra ezért kötött kabátkát adnak, amely tollaikat megtisztítja a szennyeződéstől. Ily módon évente mintegy 120 pingvint sikerül megmenteni. Amióta februárban ismertté vált a módszer, az egész szi­getország hölgylakossága lá­zas pulóverkötésbe kezdett, és a nemzeti park raktárában máris több mint 1000 kabátka halmozódott fel. (FEB) Hisznek a jósoknak (Itáliában) Csaknem minden negyedik olasz hisz a javasasszonyok­ban, az asztrológiában és egyéb varázslatos dologban - derült ki egy felmérésből. Az olasz lakosság 22 száza­léka, - több mint tizenkét millió fő - évente 1 milliárd lírát (547 ezer dollárt) költ „misztikus szol­gáltatásokra”. Főleg szerelmi, egészségügyi és munkahelyi prob­lémákkal keresik fel a természetfe­letti erőkkel „cimborálókat”. Itáli­ában 70 ezer varázsló, asztrológus, jövendőmondó él. Szolgáltatásuk­kal azonban nem mindenki elége­dett: az ügyfelek 2,5 százaléka be­csapottnak érzi magát. A 97,5 szá­zalékos elégedettségi arány azon­ban jó jóseredmény. Egyes IRODAI SZEKEK és TANULÓASZTALOK ö ÁRENGEDMÉNNYEL, kaphatók Jv­aiig. 23-tól 69 ** j§. szept. 30-ia £ m? Béta c&> irodabútor * család Figyelmükbe ajánljuk1 Ezt megnézheti!

Next

/
Oldalképek
Tartalom