Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-17 / 191. szám

4. oldal Mozaik 1999. augusztus 17., kedd Termálfürdő a tengerparton - Kenyérnekvalót őröl ma is a 280 éves szélmalommatuzsálem - Csak egy „ugrás” Halikarnasszosz Délidőben érkeztünk meg Kos szigetének repülőterére, ame­lyet nem véletlenül neveztek el Hippokrateszről. Az orvostudós ezen a szigeten látta meg a napvilágot, s bár minden fűszál róla mesél, egyetlen szobrát sem sikerült felfedeznünk. Kos persze meseszép, szépségének forrása megannyi történet, amely egé­szen az ókorig nyúlik vissza. Thermesz - termálforrás a tengerparton A vámtisztviselők kényelmes­sége hamar megvilágosodik előttünk, mihelyt kilépünk a rep­téri váró légkondicionált épületé­ből. A perzselő forróság láttán az is csoda, hogy egyáltalán nö­vényzet él a tengerből kimagasló sziklahegyen. A Jorgos utazási iroda kitelepített idegenvezetője, Magdolna azonban elárulja, hogy még számos varázslattal ta­lálkozhatunk, előbb azonban az utasok szállásával kapcsolatos ismereteken leszünk tűi. A sziget Kos nevű fővárosa kb. 20 kilométerre található a repülő­tértől. A Dikeos hegyen átvezető szerpentinútról csodás panoráma nyílik a tengerre, Pszerymosz szigetére, illetve a török partokra. Ahogy közeledünk a városhoz, egyre több kereskedelmi egység­gel, nyaralóval találkozunk, Kos határában pedig már egymást érik a gépkocsimárka-képviseletek. A fővárosban hatalmas nyüzsgés és a görög partneriroda nyájas veze­tője fogad, egy pohárka ouzo-val, vagy gyümölcslével. Szálláshelyünkről csak pár lé­pés a kavicsos tengerpart, illetve a város ősi erődje, a kikötővel. Hamar ráeszmélünk, hogy itt csak akkor lesz felhőtlen a nyara­lásunk, ha járművet bérelünk, s napközben kiszakadunk a tömeg­ből. Rövid alku után máris egy viharvert Suzuki robogón „szá- guldunk” a sziget délnyugati fe­lében található Kardamena üdü­lőhelyig. Homokos part, nyuga­lom, megannyi étterem és apart­manház, hajók, szivacsárusok: szóval maga a paradicsom! Másnap ismeretlen táj felé vesszük az irányt. Thermesz neve jól hangzik, ám csak később derül ki, hogy a térkép szerint jelzett helyen mindössze egy parkoló ta­lálható. Onnan rejtélyes maka­dámút kanyarog a tengerparti sziklák felé. Már visszafordul­nánk, amikor napernyőkkel kira­kott partszakaszt találunk. Kicsit odébb pedig vagy félszázan ücsö­rögnek a tengerben, egy kövekkel védett mesterséges öbölben. A taverna falán „Therma” fel­irat, majd angolul: hot water. Hinni sem akarunk a szemünk­nek: egy sziklarepedésből forró víz ömlik a tengerbe, s a kiírás ta­nulsága szerint számos betegség gyógykezelésére kiváló. Német és holland egyetemek vizsgálják a víz hatóerejét, s lehet, hogy idén láttuk utoljára ebben a formában a hőforrást: nyilván hamarosan megkezdődik a fejlesztése. A Jorgos minden turnusnak kí­nál programokat. Mi kettővel is éltünk. Az egyik napon Törökor­szágba keltünk át alig egyórás ha- jóúttal. Bodrumban, vagy egykori nevén, Halikamasszoszban cso­dálatos műemlékek várják a turis­tákat. Mindjárt a kikötőben a Szent Péter-erőd, amelyet a jo- hanniták építettek, sajnos, épp' a település nevezetességének, a halikamasszoszi mauzóleumnak a kőanyagából. Ennek ellenére a mauzóleum kiásott és bemutatott kőgyűjteménye felébreszti a fan­táziát, méltó a világ hét csodájá­nak egyikéhez. (A hozzá fűződő mesét célszerűbb meghallgatni egy avatott idegenvezetőtől.) Bodrum város egy másik ne­vezetessége az ókori színház, amely hihetetlen épségben ma­radt fenn. A velünk utazó Nem- csák Károly szinte minden kövét végig tapogatta. Más világ a ba­zár, ahol szinte kézen fogják az idegent, hogy megnyerjék a ke­gyeit. Van, ahol elfogadják a kül­földi fizetőeszközt, máshol nem, erre érdemes felkészülni. Egy cukrász mégis megszán: látván, mennyire szeretnénk megkóstolni egy friss gyümölcsökkel kirakott „alkotást”, az eredeti ár - félmil­lió líra - helyett beéri a nálunk lévő utolsó 300 ezerrel. Hiába, no: ők úgy gondolják, testvérek vagyunk! Egy másik hajókirándulás cél­pontja Kalymnosz szigete, ahol a szivacshalászok élnek. Kora ta­vasztól késő őszig járják a ten­gert, majd a portékát piacképessé téve kínálják úton, útfélen. Kide­rül, hogy innen látják el villamos energiával Kos szigetét is, egy tenger alatti kábel segítségével. Az ok: Kos túl közel fekszik a gö­rögök számára nem éppen baráti Törökországhoz. A Dodekanészosz negyedik legnagyobb szigetén szinte csak egy város található, a megélhetés nagyon nehéz. Valaha malomkö­veket gyártottak itt, s egy kis li­getben narancsot termeinek. A visszaúton megállunk Pszery­mosz szigetén, s egy egész dél­után élvezzük védett lagúnájának homokos strandját. Az utolsó napokra is marad csemege bőven. Kefalosz, Hip- pokratesz szülőfaluja - az egy­kori erőd és néhány szélmalom maradványaitól eltekintve - átla­gos görög település, viszont innen felejthetetlen panoráma tárul az alattunk húzódó hatalmas öbölre: a paradise beach-re, vagy a sunny beach-re. Mindkét tengerpart homokos, s a zuhanyvíz kivételé­vel maximálisan ellátott. Haza­felé nem mulasztjuk el felfedezni Andimahia ma is működő szél­malmát, amely 280 éve épült, s ma is őröl kenyérnekvalót. Szót kell ejtenünk a sziget di­namikusan fejlődő északnyugati részéről, ahol egy-egy szálloda mellett svájci és német zászlókat lenget a szél. Marmari hamarosan a főváros vetélytársa lesz, de sok­kal modernebb kivitelben. Meglá­togattuk Ziát, Kos egyetlen hegyi települését, ahol kézművesek kí­nálják portékáikat, többek között az olívaolajból készült természe­tes szappant. A falu néhány lakója szeré­nyen él, s igen barátságos az ide­gennel. Az épülő házakból arra következtetünk, hogy sokan vá­lasztják pihenőhelyül ezt az ék­szerfalut, ahonnan egy óra járásra található a sziget legmagasabb pontja. Ahogy leereszkedünk Zi- aból, elérjük Pili nevű települést. Azt hinné az ember, hogy e zord, sziklás vidék elriasztja az embert, ám hamar kiderül: ez csak a lát­szat. Pili közepén egy bővizű for­rás fakad, amely életet varázsolt e kietlen tájra. ­Külön fejezetet érdemel Kos, a főváros élete. A tengerparti non­stop diszkók, tucatnyi római kori romkert, éttermek és bazársorok sokasága furcsa keveredése je­lennek, múltnak. A turista egy gumikerekű kisvonaton megis­merheti a város történelmét, s va­lamennyi látványosságát. Ezek között is maradandó a főtér (Agora), ahol gyümölcspiacot rendeztek be, vagy az örökké nyüzsgő kikötő, tele macskával. Kos a görög szigettúra-kínálat második vonalába robbant be, s ma már nem kétséges, hogy ha­talmas sikerrel. Csak egyet sajnál az ember: mire felfedezi a szige­tet, épp’ véget ér az üdülés. T. Németh László KOS-kisokos Kos, a Dodekanészosz-sziget- csoport második legnagyobb szigete, lakóinak száma 25 ezer, ebből 11 ezer él a fővárosban, Kosban. 1976-ban épült repülő­terét Görögország harmadik legbiztonságosabb ilyen létesít­ményének tartják, az athénit is beleértve. A sziget neve görögül is kost jelent, amit jellegzetes formájáról kapott. Koson szá­mos gyógyerejű hideg és ter­málvizes forrás működik, ebből fakadóan a megtisztulás, a gyó­gyulás szigeteként is számon tartják, annál is inkább, mivel a modem orvostudomány meg­alapozója, Hippokratesz is itt született, a csodaszép fekvésű Kefalosz városában. Nem vélet­lenül lehetett a sziget Kleopatra kedvenc üdülőhelye. Különösen a fővárosban számos római kori leletet tártak fel, ami gazdag tör­ténetére utal. Az idegenforgalom a reptér építését követően len­dült fel, ma már hetente 150 charterjárat köti össze a nagyvi­lággal. Legnagyobb hegye a Mt. Dikeos. Villamos energiát a kö­zeli Kalymnosz szigetéről kapja, mivel Kos túl közel fekszik a nem éppen baráti viszonyt ápoló Törökországhoz. A szigeten ne­héz körülmények között folyik a mezőgazdasági termelés. Fő ál­latuk a kecske és a tehén, de el­vétve lovat és szamarat is látni. Legfőbb termékük az olívaolaj, de zöldségfélével is ellátják a szigeten működő sok száznyi ét­termet. Kosról naponta jár hajó a holdbéli tájáról ismert Nisszy- rosz szigetére, vagy a szivacsha­lászatáról nevezetes Kalym- noszra. Mi sem természetesebb... ...a hegyikristályt idéző felületű, egyéni megoldásokra csábító, egyszerűségében harmonikus új Alpesi Cristal tetőcserépnél, mely megalkuvás nélküli fedést biztosít a megszokott Bramac minőségben. Az új Alpesi Cristal tetőcserepet augusztus 9-től bevezető kedvezménnyel kínáljuk Önnek: minimum 115 négyzetméternyi tető megrendelése esetén 15 m2 a Bramac ajándéka. Keresse a Bramac kereskedőknél az ország minden pontján! Szeretnék többet tudni az Alpesi Cristal tetőcserépről, kérem küldjenek címemre prospektust! építkezem tervező vagyok kivitelező vagyok Név: .................... B ramac Kft. 8200 Veszprém, Brusznyai Árpád u. 24. BRAMAC Ha már egyszer építkezik... ü ÖQS 45. Lansky akkor már nagyon rosszul volt. Végül vér bugy- gyant ki szája sarkán. Beit ed­dig fegyelmezetten ült. Fájt neki, hogy az az ember, akit annak idején Washington „megmentett” a börtöntől, a lebukástól, most így hálálja meg a jótettet. Kezdte érezni, Pavszkijnak igen nagy ha­talma lehet. Elront, megvál­toztat mindent és mindenkit ebben a nagy országban. Lám, Lansky még a barátságot is feladva igyekszik szolgálni a maffiavezért. Lansky görcsösen rángató­zott. Bert tudta, nem sok van neki hátra, a bőrébe lövellt kí­gyóméreg késleltetett hatású ugyan, de mindig végzetes. Inkább úgy ült, hogy jobban lássa az eseményeket. És a fegyvereket. Lassan mozdí­totta egyik kezét, aztán a má­sikat. Egyszerre kellett leszá­molnia mindkét testőrrel. Az Űzik ki vannak bizto­sítva. Az, amelyik Lanskyval foglalkozott, most állapította meg, hogy a főnök meghalt. A döbbenettől elszorult torokkal próbált szólni. A másik is elő­rehajolt és a fegyvere kartá­volságba ért... Akkor mozdult Bert. Keze lecsapott a jobbra ülő testőr fegyverére, egy rántással a másik testőr felé fordította, ujja máris a ravaszon volt. A rövid sorozat fülsiketítőén dörgött a szűk fülkében. A bal oldali férfi teste elemyedt. Fegyvere máris Bert balkezé­ben volt és azzal is lőtt. Két másodperc alatt tíz centire sa­ját teste előtt süvített el az egyik, majd a másik sorozat. A gép egyik ablaka kitört, a testőr lehanyatlott... Bert ekkor kézbe kapta az egyik fegyvert, a másikat le­lökte a padlóra. A testőrök már nem éltek, a kitört abla­kon besüvített a hideg levegő. A pilóta lefelé vitte a gépet. Előrelökte a botkormányt, be­húzta a fejét is... Két élővel és három halottal száguldottak lefelé az ólmos félhomályban. Kibukkantak a felhők közül. Akkor Bert hátulról a pilóta nyakához nyomta az Űzi csö­vét:- Tudom, hogy beszélsz angolul. Vigyázz, mit teszel, mert könnyen megjárhatod, ahogy a társaid is. Látod, sen­kit sem kímélek, aki az utamba áll. Volt valami nyug­talanító a pilótában. Csak félig pillantott vissza, az utasára, aztán megint előre nézett. Ki­csiny bajusza, homlokba hú­zott sapkája nem tetszett Bert- nek. De egyelőre annak a ke­zében volt a kormány, és ők pár ezer méter magasan repül­tek. A halottak nem mozdul­tak. Lanskyt csak a biztonsági öv tartotta az ülésben, feje fél- recsuklott és még mindig vér szivárgott a szájából. A pilóta végre megszólalt:- Hová menjünk?- A nagyfőnökhöz. A pilóta alighanem megdöbbent, aztán a halottakra intett:-Ezekkel együtt? A nagy­főnök dühös lesz. Nagyon dü­hös.-Én nem félek tőle. Ven­dégként érkeztem, és fogoly­ként vittek volna hozzá. Már­pedig nem vagyok akárki, és ezt nem engedhettem meg. A pilóta csak bólogatott. A gép tovább repült. Valahol a lég­körben láthatatlan jelek száll­nak. Senki sem hallhatja őket. Csak egy, egyetlen helyen fog­ják fel őket nagyon érzékeny antennák. Később továbbítják valahová. Műhold úszik a je­ges semmiben, a fekete fél­homályban. Ott alant a föld nagyon kicsinek látszik innen. De nincs itt ember, aki lenéz­hetne. Csak élettelen gépek dolgoznak, függetlenítve a külső világtól. A hold belsejé­ben meleg van, apró, alig mozduló alkatrészek dolgoz­nak a legkisebb szünet nélkül. A műhold nincs egyedül. Tö­mérdek társa lebeg ott mel­lette. Némelyek nagyon közel vannak a földhöz, ezek hol el­tűnnek, hol ismét előbukkan­nak. Más holdak nagyon messze vannak és szinte egyhelyben állnak. Mindig ugyanazt a te­rületet sugározzák be. Van­nak, amelyek nem sugároznak semmiféle jelet. Csak hallgat­ják azokat, és inkább a tájat fi­gyelik. Egyes műholdak tele­víziós képet adnak, „helyszíni közvetítést” folytatva a ma­gasból. És szállnak a láthatat­lan jelek is. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom