Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-17 / 191. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép ^|j||j^Í PÁSZTÓ 1999. augusztus 17., kedd Akácfából a kerék, cseresznyéből a lökhárító, a fedél pedig dióból - Egyedi, műgonddal készített játékok - Megcsodálják és elfelejtik? Fából készített, kallódó remekművek Újlakpusztán A negyvenhat eves Dancso Istvánt Vizslas-ujlakpusztai vasesztergályost néhány éve egy játékkereskedő kérdezte meg: készítene-e számára furnérból formázott kisautóihoz, állatfiguráihoz néhány ezer kereket? Vállalta. Két hétig sírt az eszterga Dancsó apró műhelyében. S miközben beletemetkezett az egyhangú, lélekölő munkába, egyre többször gondolt arra: másra, ennél jobbra, szebbre is képes... Mindez öt éve történt. Azóta készíti nemes vonalú, szavai szerint „kézbemászó” fajátékait, amelyekről a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakvéleménye: „Fenti termékek művészeti termékként hozhatók forgalomba...” Az úthengert és társait már nagyon sokan megcsodálták, s bár a motorkerékpár, buldózer, vonat, helikopter, vadászgép és a többiek számos kiállításon kaptak elismerést, Dancsó terve, hogy játékaihoz befektetőt, gyártót keresve azokat minél több gyermekkézbe juttathassa el - eddig még nem sikerült. Dancsó István egyedül él vizs- lási otthonában, szerényen, mint amilyen szerény felsze- reltségű a műhelye is. Mégis: a nyírt gyep, a sok és gondozott virág, a biztató termést ígérő lugas, s a lakásbelső tipptopp- sága jelzi: ennek az embernek lelke van, mint a szoba főhelyén soijázó fajátékainak.- Mennyiben mások ezek, mint a többi hasonló?- Az enyéim mind egyediek, műgonddal készültek.- Honnan jött az ötlet, elhatározás?- Még 1995 táján kopogtatott nálam egy játékkereskedő, készítenék-e neki furnérból kivágott kisautókhoz, állatfigurákhoz kerekeket, meg más „pótalkatrészeket”. Kedvcsinálónak mutatott néhány ormótlan fajátékot is. Már akkor be- leborzongtam, Istenem hát hogy lehet gyerek kezébe adni ilyeneket? Vállaltam a munkát, mert kellett a pénz. De mondtam az öregnek: Jöjjön vissza egy hónap múlva, majd mutatok én magának néhány gyönyörű dolgot. Két hétig mázsaszámra esztergáltam a kerekeket, s közben arra gondoltam: Pista, te ennél szebbet, jobbat, igényesebbet is ki tudsz találni, meg tudsz valósítani. Akkoriban családi problémáim is voltak, eléggé visszavonultan, magányosan éltem gondoltam, itt az alkalom, hogy kiderüljön: lesz-e még belőlem valami? A véletlen összehozott festőművész barátommal, egykori kedves tanárommal, akinek megmutattam első próbálkozásomat - egy úthengert. Biztatott, vágjak bele! Tisztességére legyen mondva nem felejtett el, néhány hét múlva bekopogtatott hozzám egy játékpályázatra szóló felhívást lobogtatva, amelyet a Környezetvédelmi Minisztérium , .környezetbarát” játékok készítésére hirdetett. 1995-ben itt értem el az első sikert, majd mostanáig a Kézművesség remekei oklevelet, néprajzi múzeumi országos II. helyezését, Palócország '97 vásár különdíját, BNV ipari formatervezési nívódíját, Magyar Termék Nagydíjat és a legújabbat a Márta-díjat sikerült fajáműremekeket: úthenger, rakodógép, traktor...-Sokáig dolgoztam a vizs- lási útkarbantartóknál, az ottani munkagépek, erőgépek látványa maradt meg bennem, s adta az ötletet első munkáimhoz. Ahogyan a sikerek szárnyakat adtak, következtek a bonyolultabb munkák a vonat, repülőgép, helikopter és motor - 22 féle zsűrizett termék, játék.- Ezeket milyen munkaeszközzel készíti?- A lehető legegyszerűbbekkel, mondhatni primitív szerszámokkal dolgozom. Inkább a fantáziámra és a kézügyességemre hagyatkozom az esztergagép és a csiszológép mellett.-Hogyan születnek ezek a játékok, képről dolgozik?-Ezt kérdezték már tőlem sokan. Például iparművészetis diákok, amikor lejöttek hozzám. Ők évekig tanulnak formatervezést, az aránymetszés tékáimmal megszerezni - mondja Dancsó István, miközben kezébe veszi a kecses, de felettébb súlyos női bronzszobrot a Magyar Arukat Támogató Alap elismerését. Csodáljuk a szobaasztalon pihenő szabályait. Rajzolok egy skiccet, elkészítem a fődarabot és a fantáziám és arányérzékem segítségével alakul tovább kezem alatt az egész. Amikor kezembe veszem az egyik fajátékot, lágy vonalaival, anyagával szinte megsimogatja az ember kezét.-Ezt jó megfogni, talán ezt érezheti a gyermek is - mondom Dancsó úrnak. - Mi a varázsuk ezeknek a játékoknak?- Én úgy szoktam mondani, „kézbe mászóak”. Amikor meglátogat egy-egy óvodai gyermekcsoport, olyankor övéké a világ, sikongatnak a gyönyörűségtől, imádnak játszani ezekkel a játékokkal. Amikor kézbe veszik valamelyiket a természet egy darabját tartják. Munkáimban alkalmazkodom és felhasználom a faanyagok különböző színét, sokféle árnyalatát: a kerék például akácfából, a lökhárító cseresznye-, a vezetőfülke pedig diófából készül.-Egyedi remekek, viszonylag magas áron. Mikor lehetnek megvásárolhatók e gyermekjátékok?-Ha megkezdhetném a sorozatgyártást. Sokan érdeklődéssel nézik ezeket a játékokat, elámulnak milyen csodálatosak. Helyi és országos elismerésben sincs hiány, csupán pénz- és fantáziadús befektető hiányzik, akinek a segítségével létrehozhatnánk egy gyártó- részleget, amolyan mai manufaktúrát: néhány szupergéppel és néhány száz lelkes emberrel, akik hozzám hasonlóan örömüket lelnék ebben a munkában. Szabó Gy. Sándor Fotó: Goes Éva Nem a fejlesztést ellenezzük, de aggódunk Életünk a tét Jó pár éve már annak, hogy a Salgó u. 3-7. sz társasház földszintjén lévő volt fodrászatot illetve Muskátli falatozót egy autóalkatrész-kereskedő megvásárolta. Az elmúlt évben kezdA közelmúltban két halált okozó közlekedési baleset is történt Salgótarjánban a Rákóczi úton Uletve a litkei útkereszteződésnél. Hogy ki volt a járművezetők közül a szabályokat sértő, azt megállapítják az illetékes szervek. A Nógrád Megyei Hírlapban több figyelemfelkeltő olvasói levél, szerkesztőségi cikk jelent meg a közlekedési szabályok durva megsértésével kapcsolatosan, különös tekintettel a városban tapasztalható gyorshajtásokat illetően. Úgynevezett „csodamotorokkal”, gépjárművekkel száguldoznak a Rákóczi, Meredek, Szerpentin, Damjanich utakon felelőtlen emberek. Az illetékes szervek - véleményem szerint- műszeres ellenőrzéseket az utóbbi három útszakaszon évek óta nem alkalmaztak. A harminc kilométeres sebesség kötelező tétünk aggódni, amikor már tehergépkocsi-számra kezdték szállítani a volt falatozóból 200 literes hordókban általunk ismeretlen - feltételezésünk szerint - olaj származékokat, telű jelző táblákat igen kevés gépjárművezető veszi figyelembe. A balesetek megelőzésére nagyobb gondot kellene fordítani. A gépjárművezetői engedély, nem mindenki részére létszükséglet. Akiknél igen, azok a szigorítások fokozása esetén jobban odafigyelnek a rendeletek betartására. A Damjanich és a Meredek út kereszteződésétől 15 méterre, a Munkás út irányában várakozni tilos tábla van elhelyezve. Ennek ellenére tíz gépjármű parkírozik a nap huszonnégy órájában szabálytalanul, akadályozva a gyalogosokat. Senki nem intézkedik. A rendeleteket, a törvényeket be kellene tartani. Az önkényeskedés, a szabadosság anarchiához vezet. Ugyanez a helyzet a környezetvédelem területén is. Több esetben fel lett híva az fagyálló folyadékot, amelyeket aztán jó részt itt is szerelték ki kannákba, s így került értékesítésre. Az idén megkezdték a volt falatozó továbbfejlesztését: elbontották a belső válaszfalakat, olyan ipari ajtót létesítettek, amelyen nemcsak targoncák, de autók is közlekedhetnek. Tévedés ne essék, mi nem vagyunk a fejlesztés, a korszerűsítés ellen, sőt akár egy mini autószalon létesítését sem elleneznénk, ha az illetékes hatóságok a következő három témakörben megnyugtatnának bennünket. A már elvégzett belső bontási munkálatok biztonságunkat nem veszélyeztetik. Nem kíváilletékesek figyelme az Erdőalja út, a Pécskő hegy, a Szerpentin út mögötti környezetszennyezésre. Sajnos évek óta senki nem intézkedett a megoldás érdekében. Erre illik a magyar nótából való idézet: „Vagy alusznak, vagy nem hallják, talán nem is akarják.” Tapasztalataim alapján félő, hogy a Nógrád Megyei Hírlap 1999. augusztus 4-i számában megjelent tájékoztató - a környezetvédelemmel kapcsolatos munkatervekkel, tennivalókkal összefüggésben -, csupán írott malaszt marad. Az illetékeseknek ki kellene menniük a város peremrészeire, valamint a környező erdőkbe is! Szomorú látványt regisztrálhatnának. Az erdők tulajdonosait is kötelezni kellene a szabályok betartására, akár megfelelő szankciók alkalmazásával is. Ozsvárt Barnabás Salgótarján nunk a budapesti Ó utcai lakók sorsára jutni. Az itt található olajszármazékok, fagyálló folyadékok, kenőanyagok tárolása, kiszerelése nem fokozottan tűz- és robbanás veszélyesek-e. Nem szeretnénk a rostonsült halak sorsára jutni. Az anyagok tárolása, kiszerelése során keletkező gázok a lakók egészségére veszélyesek- e, mert nem kívánunk az egri nővérek sorsára jutni. Reméljük, hogy az illetékes hatóságoktól e kérdésekre megnyugtató választ kapunk, hisz' itt nem az üzlet, hanem életünk a tét! Mucsi Lajos Salgótaiján Műveljük a a parlagföldet! Magyarországon - de Nógrád megye területén is - bárhová megy az ember, mindenütt parlagon heverő földeket talál. Mi egyszerű, halandó állampolgárok azt kérdezzük, hogy miért nem történik semmilyen intézkedés ez ügyben? Miért nem lehet felszámolni, azaz művelésbe vonni ezeket a földeket akár úgy is, hogy odaadnák valakinek, vagy valakiknek. Sok munka- nélküli család nehéz helyzetén lehetne így segíteni. Kérjük az illetékeseket, hogy gondolkodjanak el ezen a javaslaton. Annál is inkább, mert ez nemcsak az én és környezetem véleménye, hanem sokan mások is hasonlóképpen vélekednek. Takács Lajosné Salgótarján „Vagy alusznak, vagy nem hallják, talán nem is akarják!?” Kívánatos a szigorúbb ellenőrzés! 1999-ben ismét honismereti pályázat Múltkutatók figyelmébe A Nógrádi Múzeumok Igazgatósága, a Nógrád Megyei Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád Megyei Csoportja, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozata 1999 évre is meghirdette a Nagy Iván honismereti pályázatot néprajzi, történeti, irodalom - és művészettörténeti, természettudományi kategóriákban. A pályázaton részt vehetnek egyének és csoportok, akik múzeumi gyűjtéssel, történetírással nem hivatásszerűen foglalkoznak. A pályázatnak felnőtt és ifjúsági (18 éves korig) tagozata van. Pályázni lehet bármely önálló helyszíni gyűjtésen alapuló, levéltári kutatáson nyugvó, eredeti ismeretet és tényanyagot feltáró tanulmány beküldésével. Egy pályázó több dolgozatot is benyújthat. A felnőtt és ifjúsági kategóriában elfogadnak egyéni és csoportos munkákat is. A múzeumok és a levéltár munkatársai szakmai segítséget és konzultációs lehetőséget biztosítanak a pályázók részére. A megyei pályázat díjai kategóriánként: Felnőtt: I. díj: 10 000, II. díj: 7000, III. díj: 5000 forint. Ifjúsági: I. díj: 4000, II. díj: 2500, III. díj: 1500 forint. A díjak odaítéléséről bíráló bizottság dönt. Kiemelkedő pályamunka esetén kü- löndíjat is odaítél. A pályamunkák beküldési határideje: 1999. november 1. Cím: Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótaiján, 3100 Múzeum tér 2. Telefon: 314-169, 310-140. A pályázatokat mellékletekkel (térkép, fénykép, rajz stb.) két példányban kérik beküldeni. Személyi lapon a pályázat beadásakor fel kell tüntetni a pályázó nevét, lakcímét, foglalkozását, a gyűjtés helyét, idejét, az adatközlők, a szakmai segítséget adók nevét. Pályázni lehet: történelem; helytörténet; irodalom- történet; művészettörténet; néprajz; természettudomány és régészet témakörökben. A pályázat kiírói minden témakörhöz témajavaslatokat dolgoztak ki, hogy megkönnyítsék a pályázók munkáját. A témajavaslatokat, a szakmai segítők nevét, a díj alapítók, valamint az idei pályázat nyerteseinek listáját egy kiadvány tartalmazza a pályázat fentiekben ismertetett feltételeivel. A kiadvány a balassagyarmati, a pásztói, a salgótarjáni és a szécsényi múzeumokban, a megyei levéltárban beszerezhető illetve megtekinthető. A pályázattal kapcsolatos kérdésekre ugyanezekben az intézményekben kapnak választ az érdeklődők. A Nógrádi Történeti Múzeumban Hídváry Istvánnál lehet érdeklődni.
