Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-16 / 190. szám
1999. augusztus 16., hétfő Nógrád Megyei Hírlap Hegedős Erzsébet jegyzete Mivel tartozom? M indig elcsodálkozom és egyben fel is háborodom azon, hogy menynyire közömbösek lettek az emberek egymás iránt. A részvét, a sajnálat lassan a felejtendők kategóriájába lett sorolva, és ezen az sem változtat, hogy az árvíz sújtotta területek lakosainak segítésére megmozdult az ország. Történt ugyanis a minap, hogy az utcán zokogó, sírástól maszatos arcú, gyönyörű kislányra lettem figyelmes. Először arra gondoltam, hogy biztosan anyukája büntette meg valamiért, de aztán rá kellett jönnöm: a zokogás oka éppen az, hogy nincs sehol az anyuka. Jöttek-mentek az emberek körülötte, némelyik lehajolt, megkérdezte, mi a baj, aztán a válasz hallatán egyszerűen odébb állt. Figyeltem pár percig, aztán győzött a sajnálat. Megkérdeztem, hol az anyukája, mire a kislány azt válaszolta: elveszett. Mint kiderült, az áruházban vásároltak, és elsodródott az anyu mellől, később pedig már hiába kereste, sehol sem találta. Kirohant az utcára, de ott meg a sok ember láttán végképp elszállt a maradék bátorsága is. Már hosszú ideje sír, de senki sem segít. Kézen fogtam, bejártuk a környező áruházakat, mert szegényke még azt sem tudta megmondani, melyikben is vásároltak. Utolsóként léptünk be a városközpont egyik nagy áruházába, ahol rögtön szemet szúrt egy siető, fejét sírva forgató fiatalasszony. De akkorra már a kislány is észrevette a jól ismert ruhát, és mindenkit félrelökve szaladt az anyjához. Odasétáltam hát én is, azzal a jóleső örömmel, hogy megtalálták egymást, mert akkor már az a gondolat foglalkoztatott, hogy a kicsit beviszem a rendőrségre, hátha ott keresik őt. A fiatalasszony könnyes szemmel mondott köszönetét, majd feltette a kérdést:- Mivel tartozom, hogy visszahozta a gyermekemet? Megrökönyödve ízlelgettem a kérdést, minden gondolatom leblokkolt, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy bármit is mondjak. Nem válaszoltam, megsimogattam a kislány haját, majd sietve elköszöntem. A zóta sem megy ki a fejemből: valóban mindenért fizetni kell? Én azt gondolom, nem. Bízom abban, hogy vagyunk még egy páran „ becsületes megtalálók", akiknek ilyen segítségért elég egy egyszerű, de szép magyar szó: köszönöm. Egyre több a fiatal a hajléktalan szállón Átalakítás alatt is lakják Két hete kezdődött a balassagyarmati hajléktalan szálló kisebb átalakítása, amelyhez felújítás is kapcsolódik. A munkálatok során javítják a vízvezeték-hálózatot, ezzel együtt egy új, úgynevezett fertőtlenítő fürdőt alakítanak ki, amelyet - szükség szerint - közfürdőként is lehet majd a későbbiekben használni. Felújításra szorultak a burkolatok, hasonlóan a berendezésre is ráfért a csere az elhasználódott ágyak, szekrények helyett újakat szereztek be. Minderről Bálim Sándor, a Vöröskereszt területi titkára tájékoztatta lapunkat, hozzátéve: a munkát úgy kellett szervezni, hogy a szálló azalatt is működhessen. A szolgáltatás iránti igényt ugyanis nem csak folyamatosság jellemzi: az intézményre sajnos, nyáridőben is kitehetnék a „megtelt” táblát... Úgy tűnik, egyre távolodik az az idő, amikor a hajléktalanság gondjait inkább csak á zordabb, őszi, téli hónapokban kellett mérsékelni. A nyár ebben a tekintetben kivételnek bizonyult. A szomorú tények sora azonban tovább gyarapszik: a tartósan otthontalanul maradtak körében egyre több a fiatal. A munka a tervek szerint augusztus 18-án fejeződik be. M. J. Befogadó otthonra váró kutyák és macskák Gazdát keresnek az állatbarátok A Salgótaijáni Állatvédő és Segítő Egyesület, valamint az Állatotthon Alapítvány gazdát keres fiatal tacskóknak, németjuhász jellegű keveréknek és egy ivartalanított macskának. Az érdeklődő állatbarátok a 32/311 -840-os telefonszámot hívhatják. Megyei Körkép f|^j| BÁTONYTERENYE RÉTSÁG 3. oldal Tízezernél is többen ünnepeltek a vasárnapi, szentkúti búcsúban Nagyboldogasszony zarándokai Két nemzedék egy feszület alatt (Folytatás az 1. oldalról) ahol színpompás virágoszlopok sora áll őrt. Szentkút mintha erre a napra tartogatta volna minden virágát: amerre csak a szem ellát, mindenhol nyíló bimbók, ápolt, viruló kerti növények, szegély- ágyásokban, virágtartókban. A liturgikus tér faóriásainak árnyában sportosan, kiránduláshoz öltözve vagy ünneplőben várakoztak, kerestek helyet az ide sereglettek. Sokan magukkal hoztak kis összecsukható székeket, a gyerekkocsikat a hűvösbe állították, mások a kevésbé látható helyeken kockás plédeket terítettek le. Népviseletbe öltözött nógrádiak üdvözölték egymást, aztán felcsendült a bazilika orgonájának hangja, a Lourdes-i barlangnál megkezdődött a szertartás. Kezek kulcsolódtak, a tekintetek a szentélyre szegeződ- tek. A több mint tízezer ember Várnai Jakab, OFM ferences tartományfőnök igehirdetését hallgatta Nagyboldogasszonyról, Mária menny be vételéről. Százak vagy talán ezrek úgy jöttek ide, hogy a főbúcsú előtt meggyónhassanak, így az ál- doztatás is a tér több pontján történt, s közben orgonakísérettel ének csendült: Boldogasz- szony anyánk, régi jó Pátró- nánk,... Szlovák, magyar, erdélyi zarándok énekelt csendesebben, majd nekibátorodva, egymás közelségéből merítve: ...nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról... Miközben olvasóját morzsolgatta, keze fejével könnybe lábadt szemét törölte a gyászruhás, ötven év körüli asszony. Pár méterre mellette a herencsényiek, közelükben pedig pásztóiak álldogálnak. A bazilika sarkánál, a virágoszlop árnyékába nyugszé- ket állított fel az egyik szerzetesnövendék: valaki rosszul lett. Az ősz hajú nő sápadtan hajtotta hátra a fejét, miközben szelíd arckifejezésével, s azzal nyugtatgatta a közelében őrá figyelőket, hogy tényleg, nincs semmi baja. Jegyespárok, hátizsákos kamaszok, sportruhás fiatalok fészkelték be magukat az imádkozó tömegbe, megcsodálták a szentélynél sorakozó, népviseletes rimóci lányokat. A szintén rimóci Vincze Jánosné jóval távolabb a lányok karéjától a családjával jött el a búcsúba. A fiatalok persze ahogyan szokás, ahogyan illik, valóban zarándokoltak: lobogóval és a Máriával gyalog tették meg idáig az utat. Visszafelé is így lesz, délután kettő óra tájban indulnak, s valószínűleg este hatra érnek haza. Huszonhárom kilométerre van innen Rimóc, ahol a faluszéli kápolnában fognak átöltözni, aztán mennek haza. Ahogyan Vinczéné mondja, nagyon szép, talán mind között legszebb ez az ünnep, ugyanígy a hagyomány, amely övezi. A bazilika félhomályában magukba mélyedő, térdeplő hívek üldögélnek, imádkoznak, várnak, megpihennek kicsit. Többen úgy tudják, nem csak szabadtéren, hanem itt is lesz mise, mások azért tértek be, hogy könnyebben eljussanak azokra a pontokra, ahol majd áldoztatnak a papok. Több-kevesebb idő után egyesek elhagyják a helyiséget, visszatérnek az árnyas-napos szabad térre, a ferences tartományfőnök prédikációját hallgatni. A hatvankilenc esztendős Savrakán Jánosné az egerszó- láti csoport egyik tagja lassan körbejártatja tekintetét a bazilikában: pár évvel ezelőtt járt itt utoljára, azóta csak szebb lett minden. A kegyhely megnyugtató légköre vonzza őt ide, bár - mint mondja - csak addig tehet eleget a vonzásnak, amíg az egészsége engedi. Reméli, lesz még alkalma, hogy ebben a környezetben fohászkodjon lelki békéjéért.- Három éve jártam itt utoljára - tudatja csoporttársa, Troka Andrásáé, aki már a kezében fogja a kereplőt, a dédunokának vásárolt búcsúfiát. - Ennyi embert még soha nem láttam itt - így az asszony, majd magyarázón hozzá fűzi: Bár igaz, mindenkinek annyi a baja manapság, van miért imádkozni, a jót kérni. Aki pedig azt állítja, hogy minden rendben, annak lehet, a holnap lesz nagyon nehéz, akkor szorul a hit támaszára. Furcsa helyzete, élete „űzte” Szent- kútra azt a mátrave- rebélyi nyugdíjas férfit, aki egyedül él abban a világban, ahol nem elsősorban jóakarók veszik körül. Azt mondja, meg kell gondolnia azt is, mikor mit szól, mert ellene fordulnak... s ő szinte védtelen. Amikor ide eljön, erősebbnek érzi magát egy ideig. Magányosan álldogál, majd bekapcsolódik az éneklésbe. A templom melletti téren, a vízililiomos, kicsiny medence közelében hat-nyolc fős csoport kört alkotva várakozik. Vállukon tartják az óriási rózsafüzért: a körmenetre készülnek a fekete fehér egyen-öltözékes lányok, asszonyok. Csupa nagybetűvel KALÁSZ a nevük, ami a nagykátai Katolikus Lányok Asszonyok Szövetségének a rövidítése. Az egyik, - a melegtől s kicsit talán az izgalomtól is kipirult asszony - kedvesen, mosolyogva mutatja be a csapatot. 1946-ban alakult a szövetség, amelynek több csoportja, jelenleg egy harmonikazenekara is van. Rendszeresen járnak búcsúba itthon és külföldön is, Mezőkövesd, Petőfiszállás, Máriabesnyő, Máriapócs gyakori vendégei ők. Horváthné meg-megigazítja a válláról lecsúszó rózsafüzért, de büszke félpillantással ellenőrzi, jól fekszik-e a vállán, s megjegyzi: - kiváltság, hogy mi vihetjük. (A KALÁSZ nem egyszerűen összecsomagolt és elment, hanem a maga külön kis szertartásával, a délutáni órákban búcsúzott Szentkúttól.) A tér bejáratánál lévő feszület tövében csonkig égtek a gyertya-óriások és a szerényebb viasz-öntvények. Ekkorra már mindenki elfogyasztotta a magával hozott elemózsia maradékát, de a legtöbben nem üres kézzel, táskával, szatyrokkal tértek haza: a szabadtéri ünnepi mise helyszínétől azért tisztes távolban kirakodó vásár is volt. (Mj.) Az óriási rózsafűzér, és akik magukkal vitték Senki sem próféta a saját hazájában - Tízezer gyerek a sportcsarnokban Egykor szegény volt, de ma már ő segít (Folytatás az 1. oldalról) az igazat. Meg azután valahogyan úgy van, hogy amit némely kritikusaim elkövetnek azt nekik szabad, de másnak tilos. Ne tagadjuk, nálunk az is baj, ha a cigány nem dolgozik, de az is, ha dolgozik. Nagy szálka az is, hogy tíz éve létrehoztam egy céget ahol embereket dolgoztatok. Ámde ha Budapest nem lenne sok cigányunk éhen halna, mert a megyében nem adnak munkát a cigányoknak. Ugyanakkor nem egy alkalommal hallottam már, hogy a cigányok dologtalan népség.- Erről mi a véleménye?- Én a személyes életemmel is bizonyítom, hogy akarok és tudok dolgozni. Tíz év alatt pedig megmutattam, hogy nemcsak önmagunkért, hanem a közösségért is lehet dolgozni. De ez az utóbbi nálunk nem érdem. Sőt! Legutóbb megrágalmaztak, hogy loptam a csokoládét, amit a gyerekeknek osztottunk szét. Igaz a mondás, hogy a cigányt könnyű befeketíteni, hiszen egyébként is sötétbarna. A fehér ember meg akármilyen füstös tűzhöz van is közel, fehér marad.- Úgy érzi, hogy vannak, akik nem szeretik a cigányokat?- Igen, de senki sem meri ezt kimondani. Ehhez jó néhány hivatalos helyen azzal is hozzájárulnak, hogy szó nélkül eltűrik.- Idén mit tett az alapítvány?- Több városban tartottunk rendezvényt, jártunk Ukrajnában, a romániai sziámi ikreket is támogattuk, a szegedi kórházban rendeztünk műsort a gyerekeknek. Győrben, Sopronban, Kecskeméten voltunk. A megyében Szécsényen kívül Salgótaiján- ban.-Az alapítvány mit adhat a rászorulóknak?-Mindent, amit a támogató cégektől kapunk. Főként élelmi- szereket.Egy vágóhíddal való kapcsolat révén virslit tudunk osztani, üdítőt több cégtől kapunk, a jégkrémgyártók is segítenek. De adunk játékokat is. A hugyagi óvodában is fából készítettünk játszóeszközöket.- Mondják, hogy Ön az alapítványból személyes hasznot is húz. Igaz ez?- A legnagyobb hasznom, hogy a gyerekekkel találkozom. Nekem is van két unokám. Ami pedig a hallomásokat illeti, nemrégiben nagy ellenőrzést végzett nálam az apeh, de szabálytalanságot nem találtak. A vállalatom és az alapítvány között nincs kapcsolat. Én magam az alapítványnál dolgozom, amelynek elnöke vagyok.- Van az alapítványnak kuratóriuma ?- Igen, vagy kétszáz emberből áll. Tulajdonképpen a támogatók képviselői a kuratóriumi tagok.- Idén mit tesznek még?-Mindenekelőtt a Budapesti Sportcsarnokba szeretnénk legalább tizenötezer gyereket meghívni. Salgótarjánban pedig az eddigiekhez hasonlóan december 4-én a József Attila Művelődési Központba hívom a gyerekeket. Pádár András Zenés ébresztőtől a pónilovaglásig Nógrádszakáli falunap Nógrádszakál is készül az augusztus 20-i ünnepségre. Ebből az alkalomból ismét megrendezik a helyi faiunapot, melynek keretében tartalmas, színes programmal várják az érdeklődőket. Reggel hétkor zenés ébresztővel köszöntik a lakosságot, s jó lesz igyekezni a felkeléssel, mert nyolc órakor már indul a reggeli futás a polgármesteri hivatal parkolójából. Kilenc órától ügyességi versenyek lesznek az iskolaudvarban, egyebek között kosárra dobásban, lábteniszben, kötélhúzásban és asztaliteniszben mérhetik össze erejüket az indulók. A csapatok között még főzőversenyt is rendeznek. A délután egy órai ebédet követően további versenyekre, szórakoztató programra várják a szakai iakat a sportpályán. Ekkor rendezik meg a pónilovaglást, a fogathajtást, a településrészek közötti labdarúgó-bajnokságot és a 1 Les rúgó versenyt. Este nyolckor szabadtéri diszkóra hívják a község apraját-nagyját az általános iskola udvarára, méghozzá sörivóversennyel és táncversennyel - keringő, tangó, diszkó és csárdás „kategóriákban”. Az eredményhirdetés és a tombolasorsolás után éjfélkor zárják a nógrádszakáli falunapot. B. M.
