Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-09 / 158. szám
Látta, hogy édesapja bajusza félreáll - A versfaragás a mindene Rímekbe szedi mondandóját- Második osztályos koromban hárman-négyen mentünk együtt locsolkodni a szomszédokhoz, rokonokhoz, ismerősökhöz. Betanult szöveget mondtam. Amikor édesapámmal mentem locsolni, előtte írt egy verset, s azt mondta, megtanulod és elmondod. Megtanultam, mert tudtam, hogy édesapám számon kéri. Ugyanakkor tudtam, hogy én jobbat, különbet is tudok írni. így is cselekedtem. Édesapám elmondta a szokásos húsvéti köszöntőt, én pedig a saját magam által megszerkesztett szövegek Mikor befejeztem, láttam, hogy a bajusza félreáll. Később finom szavakkal megkérdezte, miért nem azt mondtam el, amit kért tőlem. Hat fillért adott, hogy vegyek egy kockás füzetet, s amikor időm van rá, írjak verseket - meséli Kása Imre pásztói nyugdíjas, az itteni klub tagja. A Bükkszentmihályon született versfaragó, aki azóta is rímekbe szedi gondolatait, mondandóját, verseivel a keresztény ifjúsági egyesületben, majd az egyházi ünnepeken kötötte le a jelenlévők figyelmét. Az akkori levente-foglalkozások után a könyvtárban mindig kikereste a neki tetsző költeményeket.- Mindig a szépet, jót kerestem, szerettem a fiatalok mellé állni - mondja szerényen. A Madiszban való tevékenységét, a DISZ-ben való munkálkodás követte. Ebben az időben tagja volt a DISZ központi vezetőségének, részt vett a második Világifjúsági Találkozón. Az egyik országos hetilap rendezvénysorozatán három- felvonásos darabjával szerepelt, amelynek alapgondolata egy, a háborús években zajló szerelmi história. Amikor a mezőgazdasági szakközépiskolába járt, az önképző körben a szabadságról is beszélgettek. Egy ilyen alkalommal a „Krasznahorka büszke vára” című dal miatt fenyítést kapott. Ezután életének örökké emlékezetes momentuma következett be: rendszer- ellenes tevékenysége miatt egyévi börtönbüntetésre ítélték.- Sohasem felejtem el... A nyíregyházi bíróság első fokon hat hónapra ítélt. A Legfelsőbb Bíróság ezt kevésnek találta, újabb hat hónappal meghosz- szabbította. Életében további fontos eseményt jelez a tiszalöki DISZ járási titkárság, a hegyeshalmi állami gazdaságban töltött három hónap, amikor disszidálni akart. Ezután visszavették az erőmű építéséhez, majd az újabb munkahely a gépállomás volt.- Édesapám kívánságára beléptem a helybeli termelőszövetkezetbe, mert a parasztokhoz, a paraszti élethez álltam közel. Édesapámat pedig én agitáltam a belépésre. Mondta is a szomszéd: - Öcsém, most ástad meg az apád sírját! Kása Imre nem csak az új iránti vágyból fakadó nyugha- tatlanság, hanem igazságérzete miatt is gyakran konfliktusokba került. Az ’56-os események kapKása Imre 70 évesen csán az akkori termelőszövetkezet elnökének a következőket mondta: - Te Imre, ne hagyjuk szétvinni a szövetkezeti vagyont! - Hatévi párttitkárság után otthagyta a közös gazdaságot.-Undorodtam a csalástól, a lopástól. Eljöttem Pásztora az akkori Mátraaljai Állami Gazdaságba. Gépésznek akartak felvenni, de nem vállaltam, mondván, nekem csak az állat- tenyésztés kell. így kerültem a Mária-majorba. Odahaza is nagyon szerettem az állatokat, köztük a lovakat. A korábbi munkahelyet terhelő hitelből 44 ezer forintot terheltek rám. Azt is kifizettem. 25 évi állami gazdasági munka után ment nyugdíjba.- A munkahelyváltás bevált. A gazdaságban különböző tanfolyamokra küldtek. Voltam szakszervezeti titkár is. Egyébként nehéz természetem volt. Ami nem tetszett a munkásoknak, azt mindig egy az egyben megmondtam. Nők napja, anyák napja, nyugdíjba vonulóktól való elköszönés nem múlt el úgy, hogy ne szedtem volna nmekbe mondandómat. Én csak így tudok verselni. Gyerekei szerint apjuk nincs rászorulva, hogy a klubba járjon.- Amíg bírom, addig törődök magammal. Mielőtt a klubba jelentkeztem, előtte két évig magamat láttam el. Biztos megélhetésem van. Annyi pénzem viszont nincs, hogy étterembejárjak ebédelni. Reggel hattól zárásig itt vagyok, jól érzem és feltalálom magam. Újságokban megjelentek cikkeim, legutóbb a Pásztói Hírlapban pedig egy versem. A rím -, a versfaragás a mindenem, ahová hívnak, oda örömmel megyek. V. K. Verselés közben a klubban, az idősek napján 200000 + 54000 FORINTNYI NYEREMÉNY! Kattmifi*x«mi*$z£icu«omn JULIUS 9-EN NAR KAPHATÓ AZ gyes 14. SZÁMA! HARMINC SKANDINÁV ÉS SZÖVEGES REJTVÉNYT, VALAMINT 101 VICCET KÍNÁL AZ gyes NŐI REJTVÉNY- ÉS VICCMAGAZIN. ELfizetii forr dr t: 488-5661 Fax: 488-5689 Akit még a kései álmok éltetnek A forró júliusi déleló'ttön ismerőssel találkozom a lüktető salgótarjáni utcán. Mindenki siet valahová, valahol fontos dolga van. Az alacsony, markáns arcú férfi befelé nézeget az egyik bolt nyitott ajtaján, mintha keresne odabent valakit. Örömmel üdvözlöm, hiszen csak ritkán találkozunk, s a legutóbbi kézfogás is eléggé régen történt köztünk. Az ilyenkor szokásos hogy vagy, mi újság? banális kérdései után megszakad a beszélgetés fonala. Nem leljük a témát. Pedig valamikor akárhányszor összeakadtunk, mindig volt közös téma. Igaz, hosszú évekkel ezelőtt, ha két ember találkozott, pár perc után már „dolgozott." Mert a munkáról mindig, minden körülmények között lehetett beszélni. Most viszont nincs munka, nincs téma sem. Mondja, hogy venni akar valami apróságot, s már nyújtja a kezét, amikor megkérdem, hogy mivel telnek a napjai. Legyint, megvonja a vállát, ami valószínű azt jelenti, hogy agyonüti az időt. Aztán váratlanul felélénkül és azt mondja, hogy mostanában egyre többet álmodik.- Miről álmodsz kedves barátom? - kapaszkodom a szavába.-A munkáról - válaszolja, s nagyot sóhajt. Látom vívódik, de csak ennyit mond. - Kései álmok már ezek, de legalább megszépítik a napjaimat. Visszatartom még.- Nem találsz neked illő szakmai elfoglaltságot? - kérdezem, de szívesen visszaszívnám, hiszen mi lehet erre a válasz? Szomorúan néz rám. Most látom, hogy az arcán mennyi kitörölhetetlen ráncot hagyott a negyvenhárom évnyi kemény munka. S az, hogy élete párját fiatalon ragadta el mellőle a sors.- Csinálok azért valamit - bizonygatja, mintha csak magának mondaná. -A gyerekeknek segítek. Tudod, hálásak minden támogatásért. S nekem is jólesik velük lenni.- Előfordul, hogy elvetődök a gyár felé, de már nagyon régen nem voltam bent. Meg most már be sem engednek. Biztos azért nem, mert minket öregeket meg akarnak kímélni a gyár mai látványától. Délután elgondolkodom a reggeli utcai jeleneten, s mint a filmkockák peregnek az emlékképek a fejemben. ~r~igyike volt a nagy gyár- ban azoknak a középve- -Z—> zetőknek, amilyeneket manapság már nagyítóval is alig lehet találni. Amikor lerobbantak a legnagyobb berendezések, a rakodótéri bakdaru, vagy a pácolói szállítópálya, netán kilyukadt a hor- ganyzóban a kád, s az üzemiekre rászakadt a hatalmas munka, a sok szakember közül első között riasztották a kazánkovácsokat. A legtöbb javításnál, felújításoknál ők voltak azok a hórukkemberek, akik nem féltek megragadni a sokmázsás alkatrészeket, s nem hátráltak meg egyetlen feladat elől sem. A karbantartók között ez volt az egyik csapat, amelyik hozzá tartozott. 0 ugyan csak helyettes kisfőnök volt, amit soha ki nem hangsúlyozott, annál inkább az emberei megbecsülését és védelmét. Alaptermészetéhez tartozott a nyugalom és a megfontoltság, ami a szakmai felkészültségéből táplálkozott. Hiszen csak az az ember ideges és kapkodó, aki nincs birtokában a feladatok megoldásához szükséges felkészültségnek. ista a gyárnak ahhoz a szakmai korosztályához tartozott, akit a régi mesterek, mérnökök nemcsak a szigorú szakmai fogásokra tanítottak meg, hanem beléjük oltották a beosztottak megbecsülését is. Azt a fajta megbecsülést, ami a jó munkaszervezésben, a munka feltételeinek megteremtésében fejeződött ki. Olyan vezetői gondoskodásban, amelynek az a felfogás volt az alapja, miszerint a beosztott csapattagok is érző emberek. S az a belátás, hogy feladatokat csak akkor lehet sikeresen megoldani, ha a csapat minden tagja az elvárható emberség mellé megkapja a tisztességes anyagi járandóságát is. Valamikor nem volt véletlen a magyar munkás rangja, munkájának magas értéke. Pádár András HtNtAsZkK Az emberek V többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben olvasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi mindenkinek kijár... Utószó Túl a kilencvenen, ma is mozgékony, bőkezűen bánik a bizalommal, s a napi olvasmányához most is ragaszkodik. A bá- tonyterenyei idősek otthonának egyik legidősebb lakóját, Mária nénit különleges szálak kötik a könyvekhez. 0 az a szerencsés, akinek valahol egy padláson a kezébe akadt a százesztendős Bánk bán-kötet, amelynek előszavát Jókai írta. Ki másnak is akadhatott volna a kezébe, mint neki, aki egész életében a könyveken, olvasmányokon csüngött, akinek rögtön feltűnt, hogy a porral szennyeződött fedőlapok milyen értéket fognak közre. S eszébe sem jut lebecsülni a könyvekből szedett bölcsességet... Volt idő, amikor azokhoz a könyvmolyokhoz tartozott, akik megválogatták, mit olvasnak, a „limonádétörténeteket,” a sziporkázó fantáziára valló, csekély valóságtartalmú bestsellereket kíméletlenül kigyomlálta a mindenkori kínálatból. Csak a megbízhatóan tartalmas, dokumentumszámba menően valósághű regényeket, szépirodalmat olvasta. Mostanra azonban enyhült ez a szigora, azt vallja, nincs olyan olvasmány, ami ne tanítana valamire, s ha csak egy megszívlelendő mondata van, már érdemes volt kézbe venni. Hófehér hajával, soha nem fukarkodó mosolyával, távolba néző tekintetével magával ragadó, felejthetetlen egyéniség. Még inkább azzá teszi az írásos szellemi táplálékhoz fűződő viszonya. Az volna jó, ha sokan hallanák, amikor életének erről a részéről beszél. Azt mondja, az emberek könnyebben boldogulnának, ha „oda hallgatnának” a könyvekre. Ott van azokban fehé- ren-feketén, ami követendő, s ami elvetendő. Érthetetlen, miért nem fogadják el a tálcán kínált megoldásokat az élet rejtélyesnek tűnő kérdéseire. A kicsikre és a nagyokra. Mások leckéje helyett - ostobán - ki-ki a saját megleckéztetését, vesz- szőfutását választja inkább, mint a bölcs előrelátást. TVR Újság A legújabb műsorlap! Csak 38 forint! A család minden tagjának szól! A televízió- és rádióműsorok részletes, képes ismertetésén kívül gyógyító horoszkópot, heti időjárás-előrejelzést, orvosi tanácsot, rejtvényeket és rengeteg olvasnivalót is tartalmaz. TVR Újság Már szombaton kérje az újságárustól!