Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-05 / 154. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN * BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. július 5., hétfő Nógrád és Berkenye öröme - A biomálna jobban fizet - Családi kalákában érdemes dolgozni, gyümölcsöt szedni Málnaszüret: kéthetes borúra derű A faluszomszédság nem mindennapi példáját éli meg a két délnyugat-nógrádi település: Nógrád község és Berkenye. Nem csekély része van ebben a bogyósgyümölcs-termesztésből fakadó egymásra utaltságnak, amely még inkább nevezhető egymás adottságaira építésnek. A két falu határában - Berkenyéhez talán közelebb, mint Nógrádhoz - nógrádiak szedik a málnát, a pirosat és a kicsit rózsaszínbe hajló, a helyiek körében is többnyire kuriózumnak számító, halványsárgát. A nógrádi termesztők gyümölcsét részben a berkenyéi hűtőház dolgozza fel, pedig náluk is van ilyen üzem. Nógrád község határában a családok apraja-nagyja szüretel Szüret van, szikrázó napsütéses, a dűs lombű tövek hajtásain szinte virulnak a málnaszemek. Két faluhatár kiterjedt találkozási pontján, sokat sejtető a fennsíkszerű művelt terület. Egyfajta biztonságérzet meglétét sejteti: akik itt gondossággal, ilyen bőtermő, többféle bogyós- gyümölcsűekkel betelepített ültetvényt képesek létrehozni és fenntartani, azok csak nagyon szorgos, hozzáértő, munkájukba vetett hittel munkálkodó emberek lehetnek. Olyanok, akik a jót nem tekintik befejezett fogalomnak: jobbra törekszenek, akár gyümölcsfajtárói akár termesztési módról van szó. Az értékesítésbeni előrelépéseket pedig szinte kötelező érvényűnek tartják. A berkenyéi hűtőházat, mint a termelői kiszolgáltatottságon nagymértékben javító „tényezőt” is ide számítva, sem lehet a nullára csökkenteni az értékesítési viszontagságokat. Az időjárás tönkre teheti az ellenál- lóbb tövek termését is. Mint sajnos, megtörtént az idei szüret indításakor. Mínuszaival két igen kártékony hét formálta kénye-kedvére a málnapiacot... A rémséges álomnál is rosszabb kezdés átlendült egy vidámabb áb- rázatű gyümölcsszedésbe. A reggelenként benépesülő málnások munkásai mosolyogva tűrik a szubtrópusias meleget: napfény, száraz idő kell a málnának. A sokat dicsért fertődi zamatos - amely bő egy héttel később szedésérett, mint a többi fajta - most duplán szerez örömet, hiszen érésideje kikerüli a júniusi, rendszerint esősebb időszakot, másrészt ez a magyarországi málnaháborús konfliktusok kezelésére kinemesített forma, íz és színegyüttes sokak szerint megfelel ennek a várakozásnak. Elődei, vagyis az igazán finom, de törékenyebb, ennél fogva romlandóbb fajtatestvérei a már említett, ominózus két hét alatt lémálnává minősültek. A Nógrád községi Béke Szövetkezet harmincöt hektárnyi gyümölcsösében tizenhét hektárnyi az öntözött málnaültetvény.- Nagyon szépen indult a tavasz, gazdag hozamra lehetett számítani, aztán minden megváltozott. Az előzetes becsléseinket alaposan felülmúlta a lémálna meny- nyisége. Ezzel pedig az a gond, hogy a hűtőházak keveset adtak érte - mondja Ritzl Tibor, a szövetkezet igazgatótanácsának elnöke. - Jóval kisebb a minőségromlás az érésben lévő fertődinéi, a biotermesztésű gurulósért 210-230 forintot ad az albert- irsai hűtőház. A biogazdálkodással előállított bogyósok mennyisége országosan növekszik, ezzel az uniós elvárások teljesítésére irányul a figyelem. Az értékesítés egy kft. közbeiktatásával történik. A termesztés-eladás sokszor bonyolult folyamatát leegyszerűsíthetné, ha a faluban jelenleg osztrák bérlővel üzemelő hűtőház dolgozná fel a málnát. Ez azonban látszatra épülő elgondolás, ugyanis a nógrádiak, a Béke Szövetkezet nem zárhatja a szívébe, nem adhatja a két keze munkáját egy olyan feldolgozónak - amelynek egy korábbi üzemeltetője - több millióval tartozik a szövetkezetnek. Az utóbbi bíróságon kíván érvényt szerezni igazának. A Béke és a nógrádi földtulajdonosok igyekeznek ösz- szehangolni érdekeiket, együttműködésük közös pontjai a következők: a gazdák adják a földjüket, betakarítanak, a talaj munka elvégzése, a permetezés, értékesítés a szövetkezet reszortja. A termőföld adottságait megpróbálják jobban kihasználni, egyszersmind több lábon is állni azzal, hogy elkezdték az öntözéses szedertermesztést, s kiváló - töven- kénti húszkilós - hozamot sikerült elérni. Ennek a bogyósnak, a pár napja Berkenyén megtartott tanácskozás szakemberei is szép jövőt jósolnak. Ezért ugyanitt, Urbán Imre, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megyei hivatalának vezetője előre bocsátotta, hogy a jövőben egy a szedertermesztésről szóló konferencia megrendezését is tervezik. A málna azonban valószínűleg még hosszú ideig megtartja országos és megyei szintű vezető szerepét a bogyósgyü- mölcs-termesztésben. Elsősorban azért, mert a külföld szívesen veszi, fogyasztja a különlegesen finom zamatú magyar málnát. Mint az említett tanácskozáson az FVM főtanácsosának tájékoztatásában elhangzott a bogyósok között Nógrád megyében a legnagyobb területi és termésmeny- nyiségi arányt a málna képviseli. Ugyanakkor a hűtőipari befogadóképesség nem elegendő a megtermelt mennyiség feldolgozására, (annak ellenére sem, hogy történtek bővítések és új hűtőház is épül). A telepítési kedvet a következő adatok jelzik: ez év tavaszán 5,7 hektár az új telepítésű málnás. Ősszel újabb 3,5 fél hektárnyival gyarapszik a málna területe, ugyanakkor például ribiszkét mintegy hatvan hektáron, szilvát, meggyet hasonló nagyságú területen telepítenek. Berkenyén és Nógrádon (hasonlóan Diósjenőn és máshol is) nem csak a határban, hanem a kertekben is uralkodó a málna. A családok gyümölcstermesztésben, fajtaválasztásban sem akarnak lemaradni a kárpótlással tulajdonhoz jutott „földijeiktől.” Belső parancs ez, olyasfajta, aminek Gulyás Jánosné igyekszik eleget tenni. A nyugdíjas nógrádi asszonyt már a kora reggel az ültetvényen találja, s ezt az igyekezetét plántálja tovább: nyolc unokája közül Norbert büszkén újságolja, hogy már hat órakor a málnásban voltak. Gulyásné fia, és lánya más szóval a Gondár család hat tagja, s a Pest megyei Szoko- lyáról érkezett segítők is szüretelték a fertődit. Gulyásné abban a leghatározottabb, hogy a termelői munka másként - ha alkalmi munkásokat foglalkoztatnának - nem vagy alig hozna hasznot. Lásd a múlt hetek időjárását, a valóság egyébként is áthúzza a számításokat. Mellesleg a málnaadta családi mellékesnek a Gondár család esetében az az ára, hogy a szüretet el kell fogadniuk nyaralásnak. A kis vödörrel jövő-menő Lacika, Adrien, Renátó, Norbert és Kati nagyon nem bánja ezt, mert a szedésre rokon gyerekek is eljöttek, s ahol több a gyerekszáj, ott nemcsak a harapnivaló fogy jobban, hanem a szüreti ború is... (Mihalik Júlia) Folyamatosan veszik át a málnát fotó: rigó Tibor „Unokák és nagymamák”, akik még soha nem látták egymást - Jövőre már nagypapákat is várnak - Sok szép programban vettek részt együtt a nagyitábor lakói Csodálatos érzés szeretetet adni, s kapni A tízéves Marikát minden reggel a nagymamája ébresztette meleg kakaóval, majd megfésülte, befonta a haját Ez idő alatt megbeszélték, ki és mit is álmodott az éjszaka, s számba vették azokat a programokat, amelyek izgalmas napot ígértek mindkettőjük számára. Marika salgótarjáni kislány, nagymamája az ország távoli részén él, akit csak nagyon ritkán láthat. Néhány napig valaki más, egy másik nagymama próbálta pótolni számára az igazit. tász szervezet. A TIT-bázison négyszemélyes faházakban, családias körülmények között laktak a gyerekek egy „nagymama” védő szárnyai alatt. Tulajdonképpen ezek között az idős hölgyek között is vannak magányosan élők, akiknek ez az együttlét valóságos felüdülést, szívet, lelket melengető napokat jelentett. Nézzük a részletes programot. Közülük csupán néhányat: kézműves-foglalkozások, sportvetélkedő, népdaltanulás, mesemondás, múzeumlátogatás, strandolás, szé- csényi kirándulás, bütykölde, reA salgótarjáni TIT-bázison első alkalommal rendezték meg a június 28-ától július 4-éig tartó „nagyitábort'’. Az országban egyedülálló program kezdeményezőjét, szervezőjét Gyenge Györgynét a labor céljáról kérdeztük.- Ötödik éve működik Salgótarl.inban az idősek népfőiskolája. Kilűnő gárda jött itt össze, számos tapasztalt, tehetséges és tetterős emberrel. Közöttük született meg a nagyitábor ötlete, tíz idős hölgy aktívan részt is vett az előkészítésben, s boldogan vállalták a nagyiszerepet az egyhetes tábori élettel. Elsősorban olyan városi és városkörnyéki gyerekekre gondoltunk, akiknek távol élnek, vagy már meghaltak a nagyszülei, elváltán élnek szülei, őket hívtuk meg a táborba, közülük húszán jöttek el. .Megtalálásukban” segítettek az ajánló iskolák, nagycsaládosok egyesülete és a salgótaijáni kariTábori csendélet meghitt, baráti eszmecserével FOTÓ: GÓCS ÉVA formétel-készítés, bográcsolás szerepelt a kínálatban... Az ételt a Furák Teréz Kollégiumból kaptuk, a konyhai személyzetnek minden elismerésem, mert messzemenően figyelembe vették igényeinket: a reformkonyha szellemében sok vitamint, gyümölcsöt, zöldségfélét kaptak a gyerekek - teszi hozza Gyenge Györgyné.- Miből fedezték a tábor költségeit?- A Soros Alapítványtól nyert pályázati pénzen, a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület, valamint a József Attila Művelődési Központ támogatásával rendeztük a tábort, s csak reméljük, hogy jövőre is lesz folytatás, de akkor már egy-két nagypapát is magunk közé várnánk. Egy év nagy idő, ezért év közben is próbáljuk velük tartani a kapcsolatot. Szóval a július 4-ei tábori búcsúebéd nem volt az utolsó, találkozunk még. A folytatás egyik szorgalmazója Fazekas Melinda, aki még csak váija az unokáját, készül a nagymamaszerepre, s mint mondta ,isteni gyakorlóterep” számára a nagyitábor.- Soha nem láttuk egymást, mégis rövid idő alatt igazi, szeretetteljes, kapcsolat, baráti együttlét alakult ki felnőtt és gyermek között, s ez jellemezte minden napunkat. Turcsányiné, Évikét számos unokája nélkülözte otthon ezekben a napokban, de ugyanolyan szeretettel, gondoskodással mozgott a „mostaniak” között is a nagyitáborban.-Sok szép programban vettünk részt együtt, de legalább olyan fontosak voltak a szűkebb, meghitt együttlétek: a lefekvéshez készülődés, meseolvasás, a nap kiértékelése, a reggeli vidám ébresztők. Amikor befontam valamelyik kislány haját, s az boldogon megpuszil, köszönöm, Melinda mami - súgta hozzám bújva. Ezek soha vissza nem térő pillanatok, s azt gondolom: ilyenekért érdemes élni az embernek. Valamelyik nap elkészítették az ágyamat, kisimították minden ráncát - meglepetés, mondták huncutkásan nevetve. Eszembe jutott, szeretetet adni és kapni jó és csodálatos dolog, de hát ilyen szellemben éltünk, cselekedtünk mi - gyerekek és idősek - e néhány nap alatt. Szabó Gy. Sándor
