Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-31–08-01 / 177. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1999. július 31., szombat Szurdokpüspöki egy hétre a magyarság egyik világcentrumává vált - A Felvidéktől a Vajdaságig, Amerikától a Csángóföldig érkeztek résztvevők A Duna (Tv) és anyanyelvűnk összekapcsol (Folytatás az 1■ oldalon) Szerda reggel már nyoma sem volt az előző napi zivatar­nak, a nap hét ágról sütött, s Anna ligetben még a fűszálak is vigyázzállásban köszöntötték a reggelihez vonulókat. A fűszálak persze nem vélet­lenül keveredtek a krónikás gondolatfűzésébe, mert mint azt Kőrösy Gyula újságíró-kol­léga, a Duna Televízió munka­társa említi...- Alig merek kérdezni is, mert az itteniek mindjárt to­vábbgondolják a szavaimat, s mindent teljesí­tenek. A polgár- mester tegnap bemutatta a köz­séget, a gyerekek kerámia emlék­tárgyat kaptak, s lépten-nyomon elhalmoznak fi­gyelmes gesztu­saikkal. Láthatóan a gyerekekkel sem lehet semmi probléma. A fi­nom reggeli fölé komoly arcok ha­jolnak, itt nincs ordibálás, legfel­jebb bársonyos nesz kíséri az ét­kezést.-Mi alapján választották ki a táborlakókat?- A Duna Televízió pályázat útján hirdette meg ezúttal is az anyanyelvi tábort. A dolgoza­tokban azonban nem arra vol­tunk kíváncsiak, hogy ki mi­lyen tanuló, hanem, hogy a kul­túra mely ágában tevékenyke­dik szívesen, esetleg azon belül milyen eredményekkel rendel­kezik. A tavalyi táborozást kö­vetően szívszorongató, a visz- szavágyódást tükröző leveleket kaptunk a részvevőktől, s ez az idei jelentkezéskor is megmu­tatkozott, hiszen több mint há­romszáz gyermekből kellett ki­választanunk a százötven tábor­lakót.- Vannak köztük visszaté­rők?-A válogatásnál erre is te­kintettel voltunk, azaz hogy egyfajta folyamatosságot, az azzal járó fejlődést biztosítsunk többek számára, de nem feled­keztünk meg a NATO-bombá- zásoktól rettegő vajdasági, és az árvíz miatt sokat szenvedett kárpátaljai gyerekekről sem. Az idén tovább színesítik a tábori képet azok a fiatalok, akik Amerikából, Németországból, a Felvidékről és a moldvai csángóktól érkeztek. A gyerekek nyolc csoportot alkotnak és az újságírás, a fotó­zás rejtelmeivel való ismerke­déstől kezdve a tánc- és ének­tanuláson át a képzőművészeti oktatásig, a történelem könnyű­léptű, de tartós ismereteket biz­tosító tanulásáig sok-sok érde­kes, színvonalas foglalkozáson vesznek részt. Bár a plenáris előadások nem kötelezőek, ed­dig még egyetlen neves előadó sem panaszkodott a hallgatóság hiányára.-Tegnap a ma­gyarországi sakk- szövetség egyik nemzetközi nagy­mestere járt nálpnk, s szimultánt adott a gyerekeknek, hol­nap pedig Egerbe megyünk kirándulni - sorolja Kőrösy Gyula a programo­kat, melyek hallatán az ember olthatatlan vágyat érez arra, hogy újra gyerek le­gyen. A támogatásról, az odafigyelésről va­lóban csak felsőfo­kon lehet szólni. Az egriek a vár megte­kintését és a strando­lást ingyen biztosítják az Anna ligetiek számára, s a tábori egy hét minden napját „gondozá­sába” vette valaki: olyan ra­gyogó program kerekedett a gyerekek számára, hogy azok bizonyára életregényük leg­szebb lapjaira rögzítik a szur­dokpüspöki hét napot.-Az biztos, hogy itt senki sem lógatja a lábát, szórakozva tanulnak a résztvevők - mondja Csiszár Lajos, a Duna Televízió közönségkapcsolat osztályának munkatársa. - A programokon kívül a közös beszélgetésekre is nagy hangsúlyt fektetünk, mert a kötetlen kommunikáció fo­lyamán ismerik meg igazán egymást, illetve találkoznak a különböző kultúrák sokszínű szálai. Még én is tanulok tőlük, ezekből a beszélgetésekből. Az ismerkedési esten a moldvaiak aratták a legna­gyobb sikert, akik csángó nép­viseletbe öltözve daloltak, tán­coltak. A 18 esztendős Duma Ghe. Monica Bakó megyéből érkezett.- Nagy tapsot kapott a pro­dukciónk, amit az itteni táncok­tatással is megpróbálunk to­vábbfejleszteni. A táncház mindennapos a tá­borban, de nem is olyan régen még Monica magyar tanulása is az volt.- Mifelénk elég vegyesen, a magyart és a románt keverve beszélik az önök nyelvét. Én 13 éves koromban kezdtem el ta­nulni, s remélem, hogy most már egyre tökéletesebb lesz. A Bakó megyei lány női sza­bónak tanult eddig, s a munka mellett levelező tagozaton sze­retne főiskolai tanulmányokat folytatni. Szintén nagy sikert aratott a „Ki mit hozott?” bemutató es­ten a 14 éves bácskatopolyai Beretka Katinka.- Létezik nálunk a Vajda­ságban egy Családi Kör nevű hetilap, amelynek az esemény- naptárja alapján n^lój vezet­tem a NÁTO-támadás idősza­káról. Ezt olvastam fel a többi­eknek, visszaemlékezve a lég­védelmi sziréna borzalmas hangjára is.- Megnyugodtatok már?-Én még most sem hiszem el, hogy vége van.- A politikai csatornákon ke­resztül sok mindent hallunk a vajdasági helyzetről. Van egy­általán „helyzet”?- Nincs. Az ottani magyarok és szerbek régóta ismerik egy­mást, barátságban élnek.- Okozott, valamilyen mara­dandó kellemetlenséget az éle­tetekben a NATO-támadás?- Szerencsére épségben megúsztak, mint ahogy koráb­ban is, amikor édesapámat be­hívták katonának a polgárhá­ború idején. Az én életem azonban némiképp' megválto­zott, a vallás felé fordultam a történtek hatására. Pék Ágnes, a szlovákiai Ga- lántából már nem először jár Magyarországon, a testvére pe­dig itteni egyetemen tanul.- A Tompa Mihály országos (szlovákiai - a szerző) szava­lóversenyen voltam már első, második és harmadik is, a „Ha­tártalan” című vetélkedőt pe­dig Szlovákiában, Magyaror­szágon és Romániában is megnyertem.- Milyen pályára készülsz?-A színművészettel kacér­kodom, itt is a színjátszó cso­portba jelentkeztem, de a ma­tematikát is legalább annyira szeretem, mint a színpadok vi­lágát. * A tábor életéről a Duna Televí­zió több különböző műsorában is beszámol majd. Nekünk, nóg­rádiaknak pedig szintén jó ér­zés, hogy Szurdokpüspöki egy hétre a magyarság egyik világ­centrumává vált. Benkő Mihály Afotószakkörösök száz tekercs filmet használhattak el Csoportkép a tábor résztvevőinek túlnyomó részével gyurián TIBOR FOTÓI Csángó leánykák viseletben Vannak olyanok, akik tavaly szeptember óta utaznak - Egyelőre keresik az elszelelt embercsempészeket Balassagyarmati határőrök hatalmas fogása (Folytatás az 1. oldalról) mert elképesztően elhanyagol­tak, hiszen hónapok óta bezárt helyeken tartózkodtak. Felvet­tük a kapcsolatot a Vöröske­reszttel, a karitatív szerveze­tekkel, amelyek tüstént segít­ségünkre siettek, hogy ruhák­kal is elláthassuk a menekül­teket. Eközben folyik az ide­genrendészeti eljárás, tanú- kénti meghallgatás, amelynek során fontos információkhoz jutunk. Egyelőre nem tudjuk emberségesebb körülmények közé helyezni a menekülteket, mivel az afgánok az ENSZ menekültügyi főbiztosával szeretnének beszélni. Felte­hető, hogy ebben az a szándék vezeti őket, hogy menekültstá­tusért folyamodjanak. Min­denképpen azon vagyunk, hogy valaki hallgassa meg őket és orvosolja a gondjaikat.- Honnan jöttek, milyen nemzetiségűek az emberek?- A közel háromszáz mene­kült nagyobb részét afgánok teszik ki, mintegy kétszáz főt. Ők elmondták, hogy az ott­honi jelenlegi politikai rezsim elől menekülnek. A banglade­siek, indiaiak, pakisztániak alapvetően a jobb megélhetés reményében vállalkoztak erre az útra. A meghallgatás során elmondták, hogy odahaza a te­lepüléseken azt hirdetik az embercsempész szervezetek tagjai, hogy Magyarországon, Csehországban, Németor­szágban és attól nyugatra na­gyon jók a megélhetési lehető­ségek. A menekülési akció résztvevői négy- és hétezer dollár között fizettek a csem­pészeknek. A bangladesiek például hétezret fizettek fe­jenként, hogy utaztassák őket. Többen azt is elmondták, hogy a további szabadon bocsátásu­kért is ezerötszáz, kétezer dol­lárt követeltek tőlük. Több esetben előfordult, hogy rádió- telefont vittek be nekik, hogy hívják fel a nyugaton élő ro­konaikat, hogy küldjenek pénzt, mert csak akkor enge­dik el őket. Embertelenül ke­zelték, megverték őket, ami­nek számos nyomát viselik sokan. Azt még el kell mon­dani, hogy a csoport tagjai na­gyon nehezen oldódanak, nyilvánulnak meg, hiszen rendkívüli módon megfélemlí­tették őket fogvatartóik. Van­nak közöttük olyanok, akik ta­valy szeptember-októberben indult el, s fogalma sincs, hogy merre járnak, hol van­nak. A közel háromszáz fős csoportban 72 gyerek van. Két terhes nő, akik közül az egyi­ket kórházba szállítottuk, mert megkezdődtek a fájásai. Hár­man kórházban vannak fer­tőző betegség miatt.-A menekültek rendelkez­nek-e személyi okmányokkal?- Egyetlen személy sem rendelkezik közülük útiok­mánnyal. Éppen ezért az eljá­rások lefolytatása után kiuta­sítjuk őket az országból. A ki­utasítást azonban felfüggeszt­jük mindaddig, amíg a kiuta­záshoz szükséges személyi okmányokat és az anyagi fel­tételeket meg nem tudjuk te­remteni számukra. Illetve az általuk megjelölt ország be nem fogadja őket állampol­gárként.- Mit lehet mondani az em­bercsempészekről ?- Az üggyel kapcsolatban már három polgári személy gyanúsítása megtörtént, közü­lük egy fő már előzetes letar­tóztatásban van. Jó úton hala­dunk annak érdekében, hogy az embercsempész-szervezet­hez tartozó további személye­ket is elfogjunk, hogy meg­kaphassák méltó büntetésüket.- Vajon hogyan utazhatott át ennyi ember sokezer kilo­métert úgy, hogy senki sem fi­gyelt fel rájuk?- Az ilyen embereknek a szállítása rendszerint éjszaka, zárt járművekben történik. Ez is bizonyítja a nemzetközileg szervezett embercsempész-te­vékenység felkészültségét, hogy eljutottak idáig. Általunk feltételezetten Pakisztán, Banglades, India, Törökor­szág, majd Románia és Uk­rajna következett. Reméljük, hogy a meghallgatásokból ki­derülnek ezek. Végül hadd te­gyem még hozzá, hogy nem­csak nagyban, kisebb mére­tekben tovább folyik az em­bercsempészet. Az éjszaka két fővárosi taxit állítottunk elő, amelyben egy szlovák sze­mély - feltehetően ember- csempész - hét bangladesit, pakisztánit és indiait szállított, akik jelenleg a dejtári kiren­deltségen tolmácsra várnak, hogy kihallgathassuk őket. Ebben az ügyben is folyik a vizsgálat. Pádár András Kis alkotók: munkában a „képzőművészek”

Next

/
Oldalképek
Tartalom