Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-24-25 / 171. szám
1999. július 24., szombat Interjú 7. oldal A kormány megvalósítja eredeti terveit Interjú Orbán Viktor miniszterelnökkel Világoszöld, nyári öltöny, hozzáillő nyakkendő; barátságos kézfogás. Orbán Viktor a megbeszélt időben lép be az ajtón. Dél felé jár, a Kossuth térre néző tárgyalóteremben csak azért nincs még hőség, mert a közelmúltban visszaszerelt zsalugáterek jótékonyan beárnyékolták a helyiséget. A miniszterelnök személyünkben először találkozik újságírókkal azóta, hogy irodáját áthelyeztette az épület középső szárnyába. A költözés - hangsúlyozza bevezetőül - korántsem formális: Steindl Imre, a parlament tervezője pontosan meghatározta, hogy hol dolgozzon a miniszterelnök, melyik terem legyen a kormányülések helyszíne. A visszatérés - tisztelgés az alkotó emlékének, de valójában sokkal több annál. Orbán Viktor nagy átéléssel mutatja meg, meddig jutottak a berendezkedéssel, a régi falborítás és a bútorok helyreállításával, s bevezet a dolgozószobájába, ami emberi léptékű, olyan, aminek az építész megálmodta, amelyik alkalmas arra, hogy a mindenkori kormányfő jókedvvel, elmélyiilten végezhesse a munkáját. Ott, ahol 1904 és ’44 között az elődök dolgoztak. Orbán Viktor egy csésze tea mellett a vidéki újságolvasók számára értékeli a kormány egyéves tevékenységét, válaszol a Ferenczy Europress és megyei lapok kérdéseire. Nadrágszíjhúzás nélkül- Ennyi természeti csapás, és a jugo- £ szláviai háború után talán most lenne | itt az alkalom a kormány számára, o hogy válságkezelő csomag helyett taka- í, rékossági intézkedéseket hozzon. An- “ nál is inkább, mert az államháztartás g bevételei korántsem a tervek szerint alakulnak. S ha már itt tartunk: össze- A miniszterelnök a régi-új parlamenti dolgozószobában A rendkívüli időjárás miatt nem tudjuk például az előirányzott 6-8 milliárd forintot felhasználni csatornaépítésre, s ez azért is rossz, mert helyi kis- és közép- vállalkozásokat foszt meg a munkától. Nagytakarítás 2001-re- Ennél a témánál maradva: miniszter- elnök úr bizonyára tudja, hogy a magyar falvak jelentős része hamarosan belefullad a szemétbe. A megoldás fényévnyi távolságban sem látszik, a szelektív szemétgyűjtésre leginkább csak civil kezdeményezések történnek.- Kértem a környezetvédelmi miniszter urat, hogy az év végére olyan programot tegyen le, amelynek segítségével 2001. augusztus 20-ra ebből a szemétből valahogyan kitakarítjuk magunkat. Az mégiscsak tarthatatlan, hogy két település közötti úton illegális szemétlerakókat lehet látni. Ez nem olyan csapás, amit megfelelő szabályozással és normarendszerrel nem lehetne ellensúlyozni. Kétségtelen, hogy a megoldáshoz szükség van jó programra, jó miniszterre, de az emberek gondolkodásmódján is kellene változtatni.- Folytassuk egy másik minisztériummal! A honvédség élén végrehajtott személycserék, a katonaság létszámának további csökkentése arra utal, hogy a kormány még inkább ki akarja rekeszte- ni a parlamentet a hadsereg átalakításából. Volt alkalma megtudni, hogy mi erről a NATO-partnerek véleménye?- A honvédelmi törvény megalkotása vagy például az évi költségvetés megszavazása során a parlamentnek jelentős szerepe van, de a katonapolitika formálása, a hadsereg átalakítása a kormányzat hatásköre. Épp ezért döntöttem úgy, hogy noha minden, a katonapolitikával kapcsolatos jogszabály titkos, egy nemzetbiztonsági szempontokat érintő paragrafus kivételével a kormányhatározatot nyilvánosságra hozzuk: az átalakítás szándékai, legfontosabb pontjai hamarosan olvashatók lesznek a közlönyben. a Átalakuló hadsereg A korábbi vezérkar teljesítményének nagy elismeréssel adózom, mert egy nagyon nehéz helyzetben vezényelte a hadsereget eddig az állapotig, de most új időszámitás kezdődik. Végh Ferencnek komoly érdemei vannak abban, hogy ég és föld a különbség a ’90-es évek kezdetéhez képest, de további változtatásokra van szükség: nem lenne emberséges dolog, ha valakit arra kényszeritenénk, hogy eddigi munkáját vegye teljes revi- zió alá. Ilyenkor a legjobb más feladatokat találni a régieknek, és újakkal elkezdeni az átalakítást. Ami a NATO-tagokat illeti, a szövetség nemzeti alapon szerveződik, nem úgy, mint a központilag irányított Varsói Szerződés. Partnereink egy dolgot várnak el joggal tőlünk - azt, hogy a csatlakozáskor aláírt szerződéseket tartsuk tiszteletben. Véleményünk szerint az előző kormány jó szerződést kötött, s abban az szerepel, hogy minden évben a nemzeti össztermék 0,1 százalékával növeljük a biztonsági kiadásokat - egészen az 1,81 százalékig (most 1,61-nél tartunk). A szóban forgó kormányrendelet 2004-ig pontosan leírja, hogy mennyi lesz a katonai költségvetésünk. Ez példátlan a magyar hadsereg történetében. Az új vezérkar feladata az, hogy olyan hadsereget hozzanak létre, amely igazodik ehhez a pénzügyi lehetőséghez, s ugyanakkor megfelel a NATO-tagsággal járó követelményeknek.- Miniszterelnök úr, a közvéleményben ellenérzéseket szül, hogy sokszor rendkívül durva vita folyik az ellenzéki és a koalíciós pártok között. Kötelező ez a szembenállás, vagy vannak olyan feladatok, célok, amelyek esetében félretehetnék a csatabárdot?- Volt ilyen, de sajnos, nem kapott elég figyelmet. Míg korábban hónapokig elhúzódott- Az Orbán-kormány eddigi tevékenységéről számos elemzés született, s jó néhány egyetért abban: a gazdaság terén és főleg az infláció letörésében elért eredményeket a kabinet elsősorban az előző kormány stabilizációs intézkedéseinek köszönheti. Mások azt emelik ki, hogy a mostani koalíció leginkább a korábbi, kádárista struktúrák lerombolására összpontosított, s egyelőre nem lehet tudni, mi fog épülni a romokon.- Nem értek egyet a kérdésben foglalt állításokkal. ’98 június-júliusában mi teljesen új gazdaságpolitikát hirdettünk meg. Ez abból indult ki, hogy az előző ciklusban foganatosított megszorítások miatt indokolatlanul került sor a családi támogatások rendszerének szétverésére: a mögöttünk lévő év egyik sikere ennek a helyreállítása volt. A rendszerváltás legnagyobb vesztesei a gyermekeiket nevelő családok voltak; ezt a folyamatot megállítottuk, ha nem is tudtuk teljesen visszafordítani. Másik törekvésünk az volt, hogy a kis- és középvállalkozásokat segítsük. Magyarország az elmúlt 9 évben szép eredményeket ért el a külföldi tőkeberuházások révén, s azokra a jövőben is szükség lesz, de a hazai vállalkozók nem tudtak megerősödni. Ezen a téren még nagyon sok tennivalónk lesz a következő években. A harmadik cél a gazdaságban a kiszámíthatóság megteremtése volt azzal, hogy a játékszabályokat ritkán változtatjuk, s kiszüijük a gazdaságból a nem oda való szempontokat, a korrupciót és a politikai befolyásolást. Ma már a magyar gazdaság sokkal tisztább, amit részben a törvények szigorításával, részben késztetéssel, a szabályozók változtatásával értünk el. Utóbbira talán egyszerű, mindenki számára érthető példa, hogy módosítottuk a lakásbérletek adózását: a korábbi 40-44 százalékos személyi jövedelemadó helyett a lakás bérbeadásából származó bevétel immár tőkejövedelemnek számít, s a várakozáson felül fizetik be a tulajdonosok a 20 százalékos adót. ’98-ban egy több sebből vérző gazdaságot vettünk át, s azon az úton nem mehettünk tovább.- Szavai azt jelentik, hogy a választási programban beígért antiinflációs csomagra és az adóreformra már nincs többé szükség?- Egy év elteltével 14 és fél százalékról 9-re csökkent a pénzromlás, tehát önálló antiinflációs programra most nincs szükség; erre egyetlen európai kormány sem volt képes - még úgy sem, hogy az elért eredményhez sok külföldi feltétel is kellett. Gondot - költségvetési szempontból - jelenleg inkább az jelent, hogy a gazdaság tervezésekor magasabb inflációval számoltunk, s most a bevételek is a várt alatt maradnak néhány helyen. Az adórendszerben is jelentős változások születtek, s tovább kell majd haladnunk, de ennek nem most van az ideje. Az országot nagyon megviselte a sok természeti katasztrófa, a háborúra sem lehetett előre felkészülni, s úgy vélem: a lakosságot lelkileg nem szabad most terhelni, mert egy nagymértékű változtatás rendkivül megbolygatná a családok életét. gezték a veszteségek és a rendkívüli kiadások mértékét?- A hadikiadások megnövekedése az idén és jövőre mintegy 10 milliárdot tesz ki. Az esőkárok várható mértéke a kormány számára feltehetően ugyanennyi. Az ár- és belvizek közvetlen elhárítására 23 milliárdot fordítottunk. A közvetett károkkal együtt az államháztartásra és az állampolgárokra 100 milliárdos többletkiadás nehezedik. Egyes gazdasági újságírók mindennek alapján úgy viselkednek, mint a gyerek Mikulás napja előtt: valamiféle csomagot várnak- megszorító csomagot. Jómagam úgy vélem, hogy erre nincs szükség, s az év végére - az adó-, a koncessziós és az OTP-részvénybevételek révén - a gazdaság egyensúlya vissza fog billenni. Pszichológiai szempontból is óvakodnék a megszorításoktól, mert 50 éven át az emberek mást sem hallottak, mint azt, hogy no még egy kicsit húzzuk meg a nadrágszíjat és jövőre már minden jóra fordul. Én abban szeretnék példát mutatni, hogy többletenergiákat mozgósítva, ha nehezen is, de ragaszkodunk eredeti elképzeléseinkhez; hogy a kormány látja a problémákat, de a veszteségek ellenére is igyekszik megvalósítani azt, amit eltervezett. A lakosságnak pozitív élményekre van szüksége, s ha képesek leszünk tartani a megkezdett gazdaság- politikát, az nem a kormány, hanem az ország lakosságának sikere lesz.- Az, amit ön felvázol, rokonszenves stratégia, de a kárvallott régiók mindenekelőtt arra várnák a választ, miként tud segíteni a kormányzat abban, hogy mielőbb talpraálljanak, s a rendelkezésre álló pénzeket mikor, milyen módon osztják el. Segítség a károsultaknak- El kell ismerni, hogy - a nagy célok feladása nélkül - néhány infrastrukturális beruházást el kell halasztanunk; egyébként nem tudtuk volna leküzdeni a természeti csapásokat. Annak érdekében, hogy ne kelljen hozzányúlni a bérekhez vagy a nyugdíjakhoz, le kellett mondani például a salgótarjáni terelőút felépítéséről, s más létesítményekről; ezeknek a helységeknek a lakosságától megértést kell kémem. Néhány milliárdot innen csoportosítottunk át a katasztrófaalapba, s mozgósitottuk az önkormányzatok által fel nem használt fejlesztési forrásokat; több mint kétmilliárdot az önkormányzatok ugyanis azért nem vettek igénybe, mert nem tudták hozzátenni saját eszközeiket. Végül hozzátartozik a megoldáshoz, hogy - bár több bírálat ért emiatt - sikerült rábírni a biztosítóintézeteket is arra, hogy vegyenek részt a tehervállalásban, s ne próbálják kikerülni az amúgy meglévő lakásbiztosításokat. Ily módon is szert tettünk néhány milli- árdra - annak érdekében, hogy egyetlen megye és település se maradjon magára.- Visszatérve a kormány egy évére: némi meglepetést keltett, hogy miközben több tárcát kemény bírálat ért, ön csak arról a minisztériumról tett néhány kritikai észrevételt, amelyet saját maga hozott létre, s amely a legteljesebb bizalmát élvezi - a Miniszterelnöki Hivatalról. Nem volt ebben bizonyos taktika?- A miniszterelnökre is érvényes, hogy először a saját portája előtt sepre- gessen. Egyébként pedig egy kormány munkájáról van szó, s nem egy iskola tanulóiról, akiket a tanitó bácsi az év végén leosztályoz. A miniszterek nagy fokú önállóságot élveznek és teljes felelősséggel dolgoznak. Ha pedig valamilyen közlendőm van a munkájukkal kapcsolatban, azt nekik mondom el, s elvárom, hogy határidőre megtegyék a szükséges intézkedéseket. Elég, ha a közvélemény e lépések eredményét látja, s nem jó, ha a kormányfő a miniszterek hibáiról vagy hiányosságairól a nagy nyilvánosság előtt beszél.- Mindazonáltal van olyan tárca, mint például a Környezetvédelmi Minisztérium, amelynek tevékenységét minden felől súlyos kritika éri. Meddig vállalható ez fel a kormányfő számára?- Pepó úr jól küzd a kormányüléseken, bár a helyzet az, hogy hazánkban a környezetvédelmi miniszter még hosz- szú ideig vékony kenyéren kénytelen élni. A hasonló tárcák ott rendelkeznek komoly pénzek fölött, ahol az országot erőteljes gazdasági jólét jellemzi, s még ott sem elégedettek velük. Nekünk nem az a problémánk, mint Németországnak, hogy környezetvédelmi szempontok alapján kell visszafogni a gazdaság fejlődését, hanem az, hogy tovább erősítsük a gazdasági növekedést. Ilyen helyzetben csak nagyon szűk tere van a fejlődés rovására történő környezetvédelemnek. Van, amikor hiába türelmetlen a miniszter, le kell mondani a fejlesztésekről. a vita, az idén az ellenzékkel egyetértésben tudtuk megválasztani az Alkotmány- bíróság hiányzó tagjait. S bár némi „előjáték” után, közösen szavaztuk meg a parlamentben a szervezett bűnözés elleni kétharmados törvényt.- A millennium nem lehetne ilyen közös ügy? Több jel mutat arra, hogy az államalapítás évfordulójának megünneplése, különféle rivalizálások miatt, ugyanúgy elsekélyesedik, mint a honfoglalás 1100 éves jubileuma.- Talán ez utóbbi nem következik be, mert sok nagyszerű tervvel rendelkezünk. Komoly irodalmi, építészeti vállalkozások kezdődtek el, nagy ívű kulturális rendezvények lesznek. A hangsúly egyébként nem csak az ünneplésen, hanem a beruházásokon is van, bár lesz egy nagy központi kiállítás is, amely majd azt mutatja be, mivel járult hozzá a magyar szellem a világ fejlődéséhez az elmúlt 100-150 évben. Remélem, hogy az ellenzék él ezzel a lehetőséggel - ugyanúgy, ahogyan együtt emlékeztünk meg az 1848. évi forradalom 150. évfordulójáról a debreceni Nagytemplomban. Ami a viták hangvételét illeti, a magyar közvélemény számára szokatlan az olyan stílusú parlamenti csatározás, amilyen például az angol, a német vagy az olasz parlamentben zajlik. Idő kell ahhoz, amíg az állampolgárok külön tudják választani a saját hangulatukat, a család és az ország hangulatát attól, ami az Országgyűlésben uralkodik. Célzott támogatás- Ön egyszer úgy fogalmazott, hogy nem a fővárosnak van országa, hanem az országnak fővárosa, ezzel is utalva arra, hogy a kormány vidékcentrikus. A fejlesztési támogatások elosztásánál viszont hallható olyan aggály, hogy egyes régiók háttérbe szondnak azért, mert a helyi vezetés nem fideszes.- Egy miniszterelnök nem nézheti úgy az országot, hogy miként van befestve a pártok színe szerint, nekem tízmillió magyar állampolgár érdekeit kell jó döntésekkel szolgálni.- Számos régió érzi úgy, hogy hátrányosabb helyzetben van a többinél. A dolgot bonyolítja, hogy egy-egy tájegységen belül a megyék között is lényegesek a különbségek. Rendelkezik-e a kormány programmal az elmaradott, hátrányos helyzetű körzetek felzárkóztatására?- Rendelkezik, de ehhez az szükséges, hogy kicsit pontosabban rajzoljuk fel az ország helyzetét. Az nem igaz, hogy egy-egy megye van egészében hátrányos helyzetben. Bármelyikről is legyen szó, találunk olyan településeket, amelyek egy úgymond gazdag megyében is rosszabb helyzetben vannak, mint az országos átlag. Ezért arra kértem a megyei közgyűlések vezetőit, hogy kistérségi térképeket készíttessenek; csak így, célzottan lehet pontosan elosztani a forrásokat. Mindezt elmondtam a tavalyi költségvetési vitában: csak olyan igényeket tudunk komolyan megfontolni, amelyek nem megyékről, hanem kistérségekről szólnak.- Hasonló kérdés vetődik fel bizonyos ágazatokkal kapcsolatban is. A konzervipar például rendkívül nehéz helyzetbe kerül az orosz piac bedugulása miatt. Piacgazdaságban élünk, mégis: van-e lehetősége a kormánynak arra, hogy ezeknek az ágazatoknak segítséget adjon?- Nem csak van ilyen segítség, hanem elengedhetetlen. Ott, ahol zavar támad, a kormánynak - törvényi keretek között - korlátozottan van módja beavatkozni. Ezt tették az orosz piac összeomlása után a sertéshúságazatban az egyébként piacgazdaságukra büszke nyugati országok is, s jelentősen megemelték a támogatásokat. A konzervgyárak esetében a szaktárca miniszterének kérésére hozzájárultam ahhoz, hogy a minisztérium költségvetését módosítsák, forrásokat csoportosítsanak át, s állami garanciavállalás mellett megsegítsenek egyes üzemeket.- Miniszterelnök úr, köszönjük a beszélgetést.
