Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-24-25 / 171. szám
„Boldog ember az, aki előtt feltárulhattak a dolgok igazi mozgatói” Alkotók egy város, egy régió tükrében Én ezúttal átalakítom a mondást -amely szerint újszülöttnek minden vicc új - méghozzá úgy: új olvasónak minden könyv új. Azért kényszerültem erre a fordulatra, mert magyaráznom illik, hogy miért csak most írok egy 1998-ban megjelent kötetről. Az ok egyszerű: eleddig csak hallottam róla, néhány napja azonban kézhez is kaptam a kiadótól a Balassagyarmaton élő Szabó Károly „Nógrádi panteon” című kötetét. Számomra tehát friss ez a könyv, de nem ezért bátorkodom írni róla. Már a címe is arra utal, tartalma s megfogalmazásának mívessége, pallérozottan is olvasmányos stílusa azonban még inkább azt erősítette bennem, hogy erről a kötetről sokaknak tudni kell elsősorban itt, ebben a megyében. Szabó Károly irodalomtanárként, iskolaigazgatóként ment nyugdíjba néhány évvel ezelőtt. Szűkebb pátriájában, az által hőn szeretett Balassagyarmaton a tanítványok, a szülők, a kollégák mindig is becsülték szakmai hiteléért, igényes pedagógiai tevékenységért, s ez önmagában is elég lehetne egy élet munkája értelmének. A művészetekben, a honismeretben, a helytörténetben, tehát a kulturális, a szellemi szférában járatosak azonban régóta tudják - tudjuk - róla, - hiszen publikációiból, például az 1972-ben megjelent „Balassagyarmat az irodalomban” című kiadványból kiderült - azt is, hogy előszeretettel, mintegy irodalomtörténészi vénával, tehetséggel kutatja, gyűjti, rendszerezi, elemzi azokat az emlékeket, amelyek rangos írókat, költőket, tudósokat, jelentős közéleti személyiségeket fűztek az Ipolyparti városhoz évszázadokon át. S szerencsére akadt belőlük jócskán, akár zseniszinten (Madách Imre és Mikszáth Kálmán esetében) is. Az adatok, tények közlése, a történések aprólékos leírása azonban - bár azt természetesen fontosnak, nélkülözhetetlennek tartja - őt soha nem elégítette ki. „A konkrétum legfeljebb a memóriát gazdagítja, de ha az elemzés és az értelmezés szolgálatában áll, akkor már magát a gondolkodást is meg tudja szólítani; s a helyit, a regionálist, az általános emberi szintjére képes emelni” - írta kötete előszavában és 6 a következe oldalakon — az emléküléseken, irodalmi évfordulókon elhangzott előadásokkal, folyóiratokban megjelent írásokkal, vitacikkekkel - bebizonyította: nemcsak másoknak, önmagának is magas mércét állított az idézett gondolattal. Mivel is kezdődhetne másként a kötet, mint annak a bemutatásával, hogy milyen kapcsolat fűzte a városnak is nevet adó ősi Balassákat illetve jeles leszármazottjukat, a magyar reneszánsz legnagyobb költőjét Balassi Bálintot Gyarmathoz, és miként őrzi a település a Balassi- hagyományk Az utóbbi kérdés kapcsán Szabó Károly kritikát gyakorol: nem úgy, ahogyan megérdemelné. Az is természetes, hogy több tanulmány is foglalkozik Madách Imrével és Mikszáth Kálmánnal - írói, közéleti és magánéleti síkon egyaránt- mint ahogyan az is érthető, hogy Ferenczy Teréz, Komjáthy Jenő és Szabó Lőrinc szintén nagy hangsúlyt kap a kötet lapjain. Messzemenő tárgyilagossággal mutatja be a sokáig csak Madách csapodár feleségeként jellemzett tragikus sorsú Kráter Erzsi, vagy a sokszor kéz- legyintéssel elintézett fiuk, a spiritiszta Madách Aladár alakját. Elmélyült eszmefuttatásként olvashatjuk „A Tragédia mai arca” című dolgozatot, amely számos eredeti gondolatot - például „Madách Imre más társaságban” - is felvet. Szabó Károly érdeme, hogy kevéssé ismert alkotókra -Me- gyery Sári, Mollináry Gizella - is ráirányítja figyelmet. Önmagában is nagy érték a kötetzáró „Város és irodalom” című tanulmány, amely eljut a legutolsó - sajnos részben már eltávozott- generációig Jobbágy Károly és Vihar Béla megidézéséig is. Az esztétikus küllemű könyvet a Madách Imre Városi Könyvtár adta ki, számos támogató segítségével. Igazán jó ügyet karoltak fel. Csongrády Béla Szatlxj Karol NÓGRÁDI PANTE ON 1 A Madách Imre Városi Könyvtár által kiadott kötet címlapja Filmjegyzett A múmia Az igaz, hogy dr. Indiana Jones kereken tíz éve nem forgatja legendás karikás ostorát és ha minden jól megy, akkor is csak nagyjából két év múlva tér vissza az önként - és a Spielberg- Lucas páros által - választott nyugdíjából, de addig sem kell aggódnunk, hiszen Hollywood mágusai gondoskodnak arról, hogy ne maradjunk izgalmas kalandok nélkül. Stephen Sommers, aki korábban a „Maugli, a dzsungel fia”, illetve tavaly a „Kísér- tethajó”című látványhorrorral ízlelgette a sikert, idén minden várakozást felülmúló kasszacsörgéssel ejtette ámulatba a filmvilágot. Legújabb opusza, „A múmia” ugyanis már bemutatása hétvégéjén átlépte a 45 millió dolláros határt és azóta a 150 milliót ostromolja Amerikában, nem is beszélve a világ többi részéről. Háromezer évvel ezelőtt Osiris főpapja, Imhotep (Arnold Vosloo) beleszeret a fáraó ágyasába, majd a nővel szövetkezve megöli az uralkodót. A gyilkosságért szörnyű módon kell bűnhődnie: élve szarkofágba zárják és megátkozzák, hogy élőhalottként szenvedjen az idők végezetéig. „Szerencséjére” azonban nem kell a világ végéig oszladoznia, hiszen 1925-ben két expedíció érkezik nyughelyére, Hamu- naptba, amelyeknek tagjai nem csupán Imhotep sírját, de a fáraók - állítólag ott eltemetett - felbecsülhetetlen értékű kincseit is szeretnék megtalálni. A két csapat egymással vetélkedve próbál a titkok nyomára bukkanni: az elsőt Rick O’Donne l (Brendan Fraser), a légiós vezeti, akihez egy testvérpár, a történész Evelyn (Rachel Weisz), illetve annak jópofán szélhámos bátyja, Jonathan Carnahan (John Hannah) csatlakoznak. A másik, sokkal jobban felszerelt expedíció tagjai között pedig egy egyiptológust, három vagány amerikait és Rick egykori, gátlástalan katonatársát találjuk. A vetélkedés kezdetét veszi és egészen addig tart, míg egy véletlen folytán a két csapat tagjai földalatti sírjában életre nem keltik Imhotep bosszúra szomjas testét: a múmia kiszabadul és hozzálát, hogy lerója tartozását az emberiség számára ... Az Indy-filmek hangulatát és sodró lendületét idéző, látványos, izgalmas, de ezzel együtt humoros kalandtörténet már második hete tarol a balassagyarmati Madách moziban, július 22-étől azonban Salgótarjánban, az Apollóban is látható e film. Szilágyi Gábor Nyári tárlat Balassagyarmaton a 30 éves a Horváth Endre Galériában Angyal az „Elveszett paradicsom”-ból Balassagyarmaton a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ tíz éve, azaz megépítése óta ad otthont az országosan is számon tartott kiállítóteremnek, az 1969. június 1-jén megnyitott, több helyen is működött Horváth Endre Galériának. A 30 éves galéria számtalan neves képzőművésznek nyújtott kiállítási lehetőséget. Á jelenleg látható nyári tárlat csaknem negyven kiállítója az alkotások sokszínűségével ajándékozza meg a látogatókat. Farkas András „Fonóasszonyok” című festménye annak idején a galérianyitón is szerepelt. A művész özvegye tisztelte meg vele az évfordulót is jelentő kiállítást. A 12. alkalommal megrendezett nyári tárlaton sok a fiatal alkotó. Kusnyár Evelin elgondolkodtató, finoman megrajzolt képei a közelmúltban tragikusan korán elhunyt Kovács Alfonzot idézik, akinek a tehetségét jelző három alkotása is része a kiállításnak. A színes egyéniségű Pét ró György grafikai anyaga szép jövőt sejtet. Varga Csilla szerény színekből kialakított „Körtefá”-ja szinte rokonságot mutat Márton Bálint gondosan megkomponált képeivel. Értékes színfoltjai a kiállításnak a Bacsur Sándor által vezetett képzőművészeti szakkör tagjainak - Varga Ágnes, Bagó Istvánnénak és társaiknak- alkotásai. A mester, „Templom”-sorozatábóf a „Szentkúti templom” tűzzománcképével szerepel más munkák mellett. Nagy Márta zománcképei az érett művészt idézik. Id. Telek Zoltán, - aki tangóharmonikáját is megszólaltatta a megnyitón - képei Balázs és Zoltán fiai munkáját, a humanista értékeket magas színvonalon művelő családot példázzák. A fa sem esik messze az almától, legalább is ezt mutatják id. Párkányi Péter fafaragásai. A sokféle tehetséggel megáldott Lakatos László ezúttal miniatúrákat mutat be, mellette Deme Róbert városképe és Jurta Péter „Pokol szíve” egy más világot jeleznek. Kiss Róbert drótszobra Csemniczky Zoltánt idézi, aki ezúttal spárgafonatával az „Elveszett paradicsom” angyalát képzelte a csomók közé. A szeptemberi nagy kiállítására készülő Karmann János faszobrai modernségük mellett a galgagutai szülőföld egyszerű embereit varázsolják elénk, „Bohóc”-a akár a végítéletet is trombitálhatná. Bertalan Gábor újított, most fa kisplasztikákkal jelentkezett. Míves, szép rajzokat mutat be Kolozsvári Grandpierre Miklós. A színes promenád világát közvetíti Adorján Attila, könnyed ecsetkezeléssel. A finom vonalak mestereként mutatkozik be Dengel László. Vele ellentétben akár nagy falfelületek díszítésére is alkalmas lehetne Sáros Miklós „Határtalanság” címet viselő munkája. Buzási Gábor vízfesték-aktja mellett sejtelmes a vöröslő homályba burkolózó nőalak Ká- lóczi Mária festményén, amelynek a „Megelőző pillanat” címet adta festője. Csetneki Csilla „Töprengő”-je, akár Lírányi Endre „Éjszakába utazók” című alkotásában szereplőket is kémlelheti, Ádám és Éva szellemét láthatja a tárlatlátogatóval egyetemben. A falu csendjét álmodja elénk Budavári Renáta Diósjenőről festett képe, amelynek kontrasztja Csach Gábor műalkotása „A szellem vidéken”, ami egy szárnyas gereblye képében ringatja a látogatót. A bejáratnál Cser- nák Edit szépen megkomponált képei, az „Elrontott fogaskerekek” fogadják az érdeklődőket. Mellettük várja sírkővé avatását Szabó Endre kődomborműve, a barátról, Kovács Alfonzról. Balassagyarmat neves festője Réti Zoltán, aki a 30 éve megnyitott Horváth Endre Galériának első kiállítója volt, barátja, Farkas András társaságában, ezúttal gyönyörűséges akvarelle- ket mutat be, amelynek egyike a közelgő 2000. esztendő kihívásaitól való emberi félelmet jelzi. Sz. E. A megnyitóbeszédet Csemniczky Zoltán szobrászművész, a kiállítás rendezője tartotta A nosztalgiaénekes az ország minden területén sikerre törekszik „Slágerek házibulihoz Örökzöldek: Már Nógrád megyében is kapható Balázs Pali nosztalgiaénekes „Slágerek házibulihoz III.” című két kazettája. Mindkét album a ’60-as, ’70-es és ’80-as évek örökzöld magyar slágereit tartalmazza saját feldolgozásban. A kazetták valamennyi postahivatalban és kazettaárusnál megvásárolhatók. A kazetták születéséről, a sikerekről, tervekről beszélgettünk az előadóval:- 1996 áprilisában jelent meg első kazettám magánkiadásban, amely általam sem várt nagy sikert aratott a hallgatók körében. Néhány dalcím a repertoáromból: „Égy szál harangvirág”; „Se veled, se nélküled”; „Húsz év múlva”; „Fekete vonat”.- Egyre több fesztiválra, zenés rendezvényre kaptam meghívást, mindenhol közönségsikerrel szerepeltem. Ebben bizonyára annak is nagy szerepe van, hogy műsoraimban minden korosztály talál magának olyan dalokat, amelyek nekik szólnak.- A második kazettáról is hallhatnánk?-Az első kazetta sikerein felbuzdulva adtam ki 1996 novemberében a második kazettámat. Az „Eladó, kiadó most a szívem”; „Bocsássa meg nekem a világ”; „Lazítani”; Nincs szerencsém, a szerelemben” című dalok mind a szerelemről, a boldogságról szólnak. Mivel a két album magánkiadásban jelent meg, így a produkció megismertetését is saját műsorszervező irodám, illetve menedzserem végzi. Mindemellett nagyon sokat segítenek a nagyobb városok helyi rádiói, ahol rendszeresen hallhatók dalaim a kívánságműsorokban, szívküldikben.- Hol találkozhat Önnel személyesen is a közönség?- 1997 tavaszától hetente 3- 4 helyszínen volt önálló koncertem művelődési házakban, színháztermekben, ahol a két megjelent album anyagát mutattam be állandó kísérő zenekarommal, a „Favorit” nevű együttessel. Koncertjeimet nagy többségében hölgyek látogatják, akikkel szinte az első daltól az utolsóig közösen énekeljük a népszerű nosztal- giaslágereket.-Március közepén szerepelt a népszerű „Dáridó” című tévéműsorban is...- Igen, nagyon örültem a meghívásnak, annál is inkább mert az első olyan énekes vagyok, akit a közönség kérésére hívtak meg a műsorba.- Mik a tervei?- Szeretném, ha az ország minden területén megismernék dalaimat és a koncertjeimen olyan fergeteges hangulat lenne, mint eddig, hiszen számomra jelen pillanatban ez a legfontosabb. I. Sz. Száz éve halt meg ifj. Johann Strauss, a világszerte ismert keringőkirály Mint napsütés a komor tájból Egy évszázaddal ezelőtt, 1899 nyarán halt meg ifjabb Johann Strauss, a keringőkirály. 1825. október 25-én Bécsben született. Apja, id. Johann Strauss a bécsi közönség kedvenc karmestere, az udvari bálok igazgatója, számos népszerű keringő és más darab szerzője volt. A fiú hatéves korában komponálta első dallamát, de apja nem akarta, hogy muzsikus legyen. Ezért titokban vett órákat Fritz Amon első hegedűstől. Gimnáziumi tanulmányai után banki pályára készült, s a bécsi Polytechnikum kereskedelmi szakán folytatta tanulmányait. Apja azonban elhagyta családját, s ő kötelességének érezte, hogy anyját és testvéreit támogassa, s zenei pályára lépjen. Johann Anton Kohlmann és Joseph Drechsler tanítványa volt. 1844-ben saját, 15 tagú zenekart szervezett, amely apjáéval vetélkedett. A Dommayer Casinóban sikerült fellépnie. Táncaival frenetikus sikert aratott, s ezzel apja riválisa lett. Viszonyukat éveken át beárnyékolta a fiú sikere, egy formális kibékülés után végül az apa arra kérte fiát, hogy csatlakozzék az ő zenekarához. Ezt az ifj. Strauss elutasította. Apja halála után vezetése alatt egyesítette a két zenekart. 1851-től számos koncert- körutat tett Európában, 1872- ben az Egyesült Államokban vendégszerepeit, ő volt a „val- cerkirály”, a bécsi Gemütlichkeit képviselője világszerte.
