Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-24-25 / 171. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. július 24., szombat Somoskő készül a millenniumra - Bazaltkockakövekből rakják ki a vár alaprajzát - Sok minden történt az utóbbi időszakban Megújul a „Várallya-tér” - Lesz-e határnyitás? Egy világot látott - hosszú ideig Kanadában élt - tarjáni lokál- patrióta szerint Rió után Salgótarján a legszebb környezetű város. Ez nyilván erős túlzás, de vitathatatlan, hogy kevés szebb fekvésű várost lehet találni (maradjunk szerények!) az országban. így gondolja ezt Angyal János, a salgótarjáni ugró­gála megálmodója és versenyigazgatója, aki a Fő térre olimpiai és világbajnokok, csúcstartók egész sorát hozta már el. Somoskőnek büszke vára ... A neves sportember, mint lel­kes lokálpatrióta - sokak értet­lenségét kiváltva, s még többek támogatását megnyerve ­1998-ban Somoskő felé fordí­totta figyelmét.- Honnan a késztetés? - kér­dezzük a szlovák oldalon lévő várat és magyar környékét szemével is simogató férfit.- Sportvezetőként eljutottam a földkerekség legszebb helye­ire. Láttam Párizst, Athént, Monacót, Torontót és még so­rolhatnám, de bárhol jártam, Angyal János néhány nap után óriási honvá­gyat éreztem. A szülőföld szép­sége és szeretete, a történelmi múltunk iránt érzett kíváncsi­ság és tisztelet ösztökélt arra, hogy a vár alatti park rendbeté­telével kitáruljon e táj gyönyö­rűsége. Az 1848-as szabadság- harc 150. évfordulója emlékére felhívással fordultam a környék lakosságához, cégeihez, intéz­ményeihez, hogy közös össze­fogással hozzuk rendbe a So­moskői vár lábát körülölelő Pe- tőfi-kunyhót és parkot.-Azóta sok minden történt, hiszen látogatók egész sora ke­resi fel Somoskőt...- Valóban. Ma már érdemes Somoskőbe látogatni. Felújí­tásra került a Petőfi-kunyhó és a harangláb. Befejeződött a park kitisztítása, dísznövények beültetése és a -Vároldal út javí­tása. Adományozók nevét vi­selő pihenőpadok kerültek elhe­lyezésre. A világhírű bazaltzu- hatag sokszögletű karcsú osz­lopaiból levált kövekből a vár­fal stílusát követő támfal épült, mely egy új díszkutat ölel kö­rül. A látogatók számára új tá­jékoztatótábla készült. A kirán­dulók elemózsiájának elfo­gyasztására csodálatos kilátású turista teraszt hoztunk létre. Ivókúttal ellátott egyedi han­gulatú nyársaló helyeket építet­tünk. Feltártuk, megerősítettük, látogathatóvá tettük a vidé­künkre oly jellemző palóc pin­cét. Májusban első alkalommal megrendeztük a „Várallyazna­pokat. Ekkor került sor a Pe- tőfi-emlékfutásra, az 1936-ban épült és most felújított harang­láb megáldására és a több mint 10 ezer nézőt vonzó látványos tűzijátékra. Decemberben a Somoskői Advent keretében fényfüzérrel díszítettük fel a parkban álló óriás fenyőt, kunyhót és teraszt.- Az elmúlt évben megalakult a Somoskői Váralja Egyesület. Mit takar a név?- Somoskő első megneve­zése 1323-ból való. A falut 1455-ben már „Várallya” né­ven említették. A „Várallya” elnevezéssel a 700 éves vár alatt elterülő falu történelmi múltjának állítunk emléket.- Kik lehetnek tagjai az egyesületnek?- Civil egyesületünk alap­vető célja a Somos­kői vár és környéke történelmi, kulturá­lis értékeinek felku­tatása, a táj termé­szeti kincseinek, műemlékeinek, nö­vény- és állatvilá­gának megóvása, ápolása, idegenfor­galmának fejlesz­tése, előbbiek elő­segítése. Ezért nyi­tottak vagyunk, mindenkit várunk magunk közé, akik azonosulni tudnak céljainkkal.- Hogyan to­vább?- Somoskő ké­szül a millenniumra. Mivel a millenniumi év 2000. január 1-én kezdődik és 2001. augusztus 20-ig tart, az évezred utolsó évében sok lesz a tennivalónk. Szeret­nénk maradandót alkotni. Ter­veink szerint 100 ezer darab bazaltkockakőből megépítjük a „Várallya”-teret, benne a So­moskői vár hiteles alaprajzával és díszmegvilágítással. Az épí­téshez nagy örömünkre a Nem­zeti Kulturális Örökség Minisz­tériumától kétmillió forintot nyertünk pályázat útján. Széles körű összefogásra számítunk, ezért akik támogatni kívánnak bennünket, vásárol­hatnak a beépítésre kerülő mil­lenniumi kockakövekből, me­lyek ára 100 forint darabon­ként. A támogatók neveit a helyszínen megörökítjük. 2000. május 28-ika és június 18-ika között rendezzük meg a So­moskői „Várallya”-napokat. A program kiemelkedő eseménye lesz a millenniumi nap, mely­ben helyet kap a történelmi ki­állítás és megemlékezés, a ré­gió gasztronómiai bemutatko­zása, szórakoztató műsorok kí­séretében. Szeretnénk elérni, hogy Somoskő település jelen­tős infrastrukturális fejlesztés­ben részesüljön, mert a jelen­legi állapotok méltatlanok a hely történelmi múltjához és természeti környezetéhez.- Hol tart a határnyitás?- A határnyitás ügyében írott levelezésünk már kötetnyi, de érdemi előrelépés még nem tör­tént. A megoldás elodázhatat­lan. A vár közös rekonstrukci­ója, üzemeltetése és szabadon történő látogathatósága a de­mokratikus Európához csatla­kozás mérföldköve lehet és egyben szimbólummá válhat a magyar-szlovák együttműkö­désben. A világon milliárdokat köl­tenek az idegenforgalom fej­lesztésére, legkülönfélébb trükkökkel csábítják a turistá­kat. A világhírű bazaltömlés és a történelmében is egyedülálló vár pusztulásra van ítélve, ha tovább halogatják ezt a kérdést. Most kedvező a politikai hely­zet a határnyitásra, az igényt pedig jelzi a több ezer turista beírása az em­lékkönyvben. Az egyesületünk ál­tal már két alka­lommal is meg­szervezett és fi­nanszírozott ha­tárnyitáskor - februárban és májusban - reg­geltől estig fo­lyamatosan láto­gatták a várat. Én hiszek az egymás tisztele­tén alapuló együttműködés­ben és kívánom, hogy az új évez­redet nyitott ha­tárral köszöntsük Somoskő váránál - fejezte be a be­szélgetést az „ugrógálás” lo­kálpatrióta, An­gyal János, aki­nek újabban So­moskő a világ közepe. Cz. Gy. Az alaprajzot bazaltkőből rakják ki Nagypapa „tükörképe” - A tanár úr nem szakadt el iskolájától Boldogan élnek a bajok ellenére A jászapáti általános iskola után szakérettségire Debrecenbe került, matematika-fizika tagozatos osztályba. Ezt követően az Eötvös Loránd Tudományi Egyetem befejezése után kö­zépiskolai tanári diplomával került Pásztora 1957-ben.-Jászberényt pályáztam meg, de nem sikerült. Pásztora ke­restek, kértek ilyen szakos ta­nárt, mint én. így kerültem a je­lenlegi Gárdonyi Géza Általá­nos Iskolába. Mivel az alsó fokú intézmény és a gimná­zium egy épületben volt, tár­gyaimat mindkét helyen taní­tottam. Lakást nem tudtak adni, ezért öt hónapig Pásztó, Jászapáti és Budapest között ingáztam. Ugyanis feleségemet - akit kereskedő-tanuló ko­romban ismertem meg és egye­temista voltam, amikor elvet­tem, - csípőficammal kezelték Budapesten, Ágnes leányom anyósomnál volt Jászapátin - foglalja tömören össze pálya­kezdésének sokat mondó mo­mentumait Almási Lajos, pász­tói nyugdíjas középiskolai ma- tematika-fizika szakos tanár.-Később ugyan adtak egy helyiséget, ez azonban olyan volt, hogy a téesz nem kötötte volna oda be a lovát - kér szót a mellette ülő feleség. A gazdasági cseléd édesapa és a mosni, takarítani járó édesanya büszke volt tanár fi­ára, aki már az általános isko­lában jó tanulásával hívta fel magára a figyelmet.-Tanítóim bizonyára meg­sejtették, hogy jó tanár lesz be­lőlem. A helybeli pap gimná­ziumba javasolt ösztöndíjas­nak. Részben az anyagiak mi­att nem vállaltam akkor a to­vábbtanulást. A pásztói gim­náziumban öt általános gim­náziumi osztály után a legelső postás tanulókból álló osz­tálynak voltam az osztályfő­nöke. Tanítottam esti tagoza­ton, levelezőn, általános isko­lában, kihelyezett szakközép- iskolában.- Azt hallottam, hogy önt nagyon szerették tanítványai.- A szülői értekezleteken nem voltak konfliktusaim. A gyerekek kirándulásain min­dig velük voltam, a tehetsége­seket pedig segítettem. Szá­momra nem voltak problémás gyerekek.- 1993-ban ment nyugdíjba.- Jókor, - mondja, majd így folytatja: - Azóta sem szakad­tam el az iskolától. Meghívnak ballagásokra, kiállításokra. A 20-25 éves találkozón meg­ajándékoztak, a résztvevő osz­tályból a jelentkezők 70 száza­léka lett pedagógus.- Ki volt a legkedvesebb?- Gubola István, a Nógrádi Útikalauz sorozatban két könyvét dedikálta nekem. A tanár úrnak két lánya van, Ágnes és Ildikó. Ágnes egyet­len fia Roland, a nagyapa „tü­körképe”.- Ildikó lányomnak két fia van, a tizenegy éves Martin és a kétéves Virgil. Rolandtól nem tudok olyat kérni, amit ne csinálna meg. Francia-történe­lem szakos tanárjelölt. Az idén végezte a második évfolya­mot. Annak idején, mint a Pásztói Mikszáth Kálmán Két- tannyelvű Gimnázium tanu­lója, diákcsere révén járt Fran­ciaországba. A feleség az egykor ismert, mára megszűnt Afész-nél dol­gozott, mint oktató. 1979-ben, 21 és fél évi munka után 787 forint nyugdíjjal hagyta abba aktív tevékenységét.- Amikor megtudtam, mennyit kapott, bizony sírtam,- mondja a feleség, akit a sors nem nagyon fogadott kegye­ibe. A csípőficamból ki sem gyógyult, zöldhályog lett az egyik szemén. Erre nem lát. Mivel egyedül nem tud közle­kedni, a férje segít neki.- Kétszer kértünk vaksági támogatási segélyt, mindegyi­ket elutasították - mondja ke­serűséggel a hangjában a be­teg feleség. 1969. óta saját otthonukban laknak. Pedagógus kölcsönből építették fel két év alatt. Ez volt az előírás. Rengeteg túl­órával, maszek tanítványokkal sikerült a hitelt 15 év alatt visszafizetni - emlékezik a ta­nárnő. Birtokosa a Kiváló Munká­ért, a Haza Szolgálatáért kitün­tetésnek, jutalomként járt a Szovjetunióban, szakszerve­zeti titkárként is tevékenyke­dett, a járásnál pedig a szám- vizsgáló bizottság elnöke volt.- Mit várnak életük hátra lévő éveiben?-Továbbra is olyan bol­dogságban éljünk, mint eddig,- mondja a félj.- Legszebb ajándék, amit a férjemtől kaptam, hogy „na­gyon szeretlek...” - közli a fe­leség.- Kezdettől fogva vagyunk szomszédok, mindenkinek kí­vánom, hogy ilyennel dicse­kedhessen! Nem jártunk ösz- sze, de mindennap tudtuk, mi­kor kell egymást segíteni - hangsúlyozza Báthy Károly, a közvetlen szomszéd. V. K. Rendőrjárőrök voltunk Hollandiában - Látogatás a mélyföldön (1.) Nem a bírságolás a fontos Nemrégiben nógrádi rendőrjárőr delegáció látogatott a hol­land Gelderland-Zuidi Rendőrségre Nijmegenbe. A két rend­őrség között több mint félévtizede működő együttműködési megállapodás keretében egy hetet töltött el négy rendőrünk a holland kollégáknál, hogy tapasztalatokat szerezzen az ottani járőrtevékenységről. A delegáció egyik tagjával ifj. Grosch Tamás zászlóssal beszélgettünk tapasztalataikról.- Mi volt a célja ennek a láto­gatásnak? '- A látogatás célja a tapasz­talatszerzés volt. A holland közterületi szolgálat, az ottani kollégák munkájának megis­merése. Azt már hallottuk, hogy a holland járőrtevékeny­séget a közvetlenség és a kom­munikációkészség jellemzi, most erről a valóságban is meggyőződtünk.- Beszélne erről részleteseb­ben is?- A szolgálat náluk is olyan, mint nálunk. Eltérés abban van csupán, hogy az ottani rendőrök többet beszélgetnek a polgá­rokkal. Folyamatosan keresik a kontaktust a felnőttekkel és a fiatalokkal. Megállnak egy-egy helyen kiszállnak a járműből és mintha barátkoznának minden­ről beszélgetnek. Ha jön a rá­dióparancs azonnal indulnak in­tézkedni, de a járőrözés inkább a polgárbarát magatartásból adódik. Amikor ők jártak ná­lunk furcsa volt számukra, hogy mi nem ezt csináljuk. Ne­hezen vagy egyáltalán nem tud­ják elfogadni, hogy mi nem ilyenek vagyunk.- Hogyan foglalkoznak a gyerekekkel?- Külön gyerekprogram alapján. Vannak kis képeslapok a rendőrségekről s ezeket osz­togatják a gyerekeknek. A hat­van-nyolcvan különféle képes­lapot egy albumba kell össze­gyűjteni, s ha megvan a gyerek beviszi az albumot a rendőr­ségre és ajándékot kap. Ez egy sikeres program. Bárhol megáll egy rendőrautó azonnal körül­veszik a gyerekek és kérik a képeslapokat! Náluk az is el­képzelhetetlen, hogy valame­lyik szülő azzal fenyegesse a gyerekét, hogy majd a rendőr elviszi.-A felnőttek ennyire tisztelik a rendőröket?- A rendőrök tisztelete na­gyobb, mint nálunk, s ennek megvannak az alapjai is. Az ál­lampolgárok szeretnek beszél­getni a rendőrrel, s más az egymáshoz való viszonyuk. A holland kollégák elmondják, hogy ez a légkör hosszú évek során alakult ki náluk is. A fel­nőttek ha betörésről, garázda­ságról szereznek tudomást tüs­tént a rendőrhöz fordulnak és kérik a segítségét. Bíznak bennük. Az állam­polgárok és a rendőrök között nincs akkora távolság, mint ná­lunk. Persze ez sem egy-két év alatt alakult ki. A rendőrök szolgálatnak, szolgáltatásnak tartják tevékenységüket, s ezt az emberek elfogadják.-Hogyan intézkedik a hol­land járőr, ha ez szükséges?-Ha bármi történik határo­zottan intézkednek, de a pol­gárbarát magatartás elsődleges náluk. Szabálysértés esetén nem azzal kezdték, hogy min­denáron megbüntessék az elkö­vetőt. Először megbeszélték vele, hogy mit tett helytelenül, s miként kell szabályszerűen cselekedni. S ha ebben meg­egyeztek a dolog lezárult. In­kább alkalmazzák a figyelmez­tetést és nem az azonnali ke­mény szigort. Az embereket ar­ról próbálják meggyőzni, hogy amit tesznek az miért nem jó nekik. Például egy traktoros há­rom kisgyereket szállított maga mellett. Nálunk ebből már komoly bírság lett volna. Ott egy kolle- gina odament hozzá és el­mondta neki, hogy ezt nem szabad, veszélyes. A traktoros elmondta, hogy a közelben la­kik, s csak odáig viszi a gyere­keket. A kolléganő figyelmez­tette, hogy akkor térjen le az út­ról és gyorsan vigye haza a gye­rekeket. S ezzel befejezte az in­tézkedést. Ámde, ha szükséges nagyon kemények is tudnak lenni a holland kollégák. Persze náluk mások a feltételek, más a kulturáltság is.- A közrendvédelmi járőrnek a közvetlenség és a kommuni­kációkészség mellett azért ke­ményen kell intézkedni is. Ho­gyan történik ez?-A közrendvédelmi járőr a mi gyakorlatunktól eltérően dolgozik. Odakint nyolc-tíz ember cselekszik együtt, ha a helyzet úgy kívánja. Teámban, kis csoportban oldják meg a feladatot. A csoportban vannak bűn­ügyes kollégák is. Mindenki a beosztása szerint tevékenyke­dik a csoportban. Persze egé­szen más rendőrnek lenni Amszterdamban mint Nijme- genben, pedig ebben a kis vá­roskában is van prostitúció, és kábítószer is. Pádár András (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom