Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-03-04 / 153. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Erdőmérnöknek készült, tanító lett belőle - Aranydiplomás az egykori osztályvezető Családi hagyománnyá vált a pedagógushivatás Ferencz Imre 1949. június 25-én szerzett tanítói diplomát az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképző' (később Állami Tanító­képző) Intézetben. Azóta eltelt ötven év, az aranydiplomát a kö­zelmúltban vehette át Heves megye székhelyén. Pedig, mint mondja, soha nem készült erre a pályára: erdőmérnök szeretett volna lenni. De a körülmények máshogyan alakították az életét. 1929-ben született Novajon. Apja kőbányász, napszámos volt, attól függően, mikor mi­lyen munka akadt. Édesanyja szintén napszámba járt és a háztájiban dolgozott. Bátyja eredetileg hentesnek tanult, később aztán vájár lett. Öccse agrármérnök. Sopron messze volt-Hogyan lépett a tanítói pá­lyára?- Soha nem akartam tanító lenni, mindig erdőmémöknek készültem - idézi fel a múltat Ferencz Imre. - Csakhogy ép­pen akkor jött be a front: apá­mat, bátyámat elvitték, nekem is össze volt pakolva a cuc- com, készültem Sopronba, az iskolába. Anyám azonban na­gyon sírt: Sopron messze van, apám, bátyám a fronton, mi lesz vele egyedül? Végül aztán rávett arra, hogy inkább Egerbe, a tanítóképzőbe men­jek. Ötvenen végeztünk 1949. június 25-én, szétszóródtunk az ország minden részébe. Sok mindenre felkészítettek ben­nünket: végigéltük a frontot, Jézus szíve színe változását, tanárok ,3”-listázását. Én a Borsod megyei Lak községben kezdtem tanítani: azt sem tud­tam, hogy hol van, a térképen kellett megkeresnem. Egy évig tanítóskodtam, Balázs Ferenc igazgatósága alatt, őt azonban le kellett váltani, mert kántori­zált, engem pedig kineveztek igazgatónak.- Nagyon „demokratikus” voltam, azt mondtam, mindenki válasszon, milyen tárgyat akar tanítani. így aztán nekem az orosz nyelv maradt, amelyet együtt tanultam a gyerekekkel. Ment is ez egy darabig, de aztán írtam egy jelentést: az orosz nyelv oktatásához nincsenek meg a személyi feltételek. 1950 októberében behívtak katoná­nak. Eredetileg a tüzéreknél kel­lett volna jelentkeznem, én azonban csak másnap mentem el, akkor meg a határőrök voltak ott. Jól leteremtettek és mehet­tem Sopronba. Ott kultúrfelelős lettem a zászlóaljnál, később pe­dig a jugoszláv határra kerültem: örültem neki, sok újat láttam, ta­nultam, amelyre egyébként soha nem lett volna módom. Országos elismerés 37 hónap katonaság után lesze­reltem, és eljöttem Borsod me­gyéből is: akkor már komolyan udvaroltam, Egercsehibe kér­tem magam, ahol igazgatóhe­lyettesként dolgoztam. Itt azonban nem sokáig marad­tam, mert közben megnősül­tem: lakást ígértek, de nem ad­tak, így aztán továbbálltam.- Teljesen elszakadt a taní­tói pályától?-Nem szakadtam el tőle, de már nem tanítottam: Pétervásá- rán lettem művelődési osztály­vezető, 25 iskola tartozott hoz­zám. Aztán volt egy kultúrcent- rumi határozat, melynek értel­mében Salgótarjánba olyan szakembereket kell hozni, akik már bizonyítottak.- így kerültem én Nógrád megyébe 1966. július elsején: Salgótarjánba helyeztek, mint pártonkívülit, művelődési osz­tályvezető lettem. Vonzó volt a feladat, s a fizetésem is maga­sabb lett. Ferencz Imre- Ha jól számoltam, mind­össze 35 éves volt ekkor. Nem jelentett hátrányt a fiatal kora ?- Még Hevesben áttanulmá­nyoztam a vonatkozó rendtar­tást, rendeleteket, felkészülten jöttem és pontosan tudtam, mit akarok. Egyik elődöm, Kojnok Nándor tapasztalataiból sokat merítettem. Az is az igazság­hoz tartozik, hogy akkoriban olyan igazgatók dolgoztak itt, akikre lehetett támaszkodni. Buttyán Sándor, Danisovszky Imre, Krajnák Tibor, dr. Oláh Józseféi mások kitűnő szakmai képességekkel rendelkeztek. Amire mindjárt az elején felfi­gyeltem, az volt, hogy nagy az iskolák közötti vándorlás. Ké­szíttettem az osztályfőnökökkel egy nagy felmérést, hogy a beírt három-négyezer tanuló között vajon mennyi a hátrányos hely­zetű gyerek. Elképesztő adat jött ki: csaknem harminc száza­lék! Éppen ezért alakítottuk ki Baglyason a hetes diákotthont, hogy ezeket a gyerekeket el tud­juk helyezni. Aztán beindítottuk a túlkoros osztályokat, a tagozatokat: ének-zene, testnevelés, angol, orosz. A tantárgyi kabinetek ki­alakítása országos elismerést hozott: Budapestről, Egerből, Zalaegerszegről jöttek tapaszta­latcserére, mert azt mondták nekik: ha a pedagógiában jót akartok látni, menjetek Salgó­tarjánba! Ebben szerepet ját­szott, hogy művelődési osztá­lyon szakterületük hozzáértői - Matthesz József, Závorszky István és mások - dolgoztak. Különös, Jutalom” Megépítettük a Gagarin iskolát, az úszómedencét, elsőként biz­tosítottuk az úszástanulást tan­tárgyi óra keretében. Szülői se­gítséggel, társadalmi munkában a meglévő 550 óvodai férőhe­lyet 600-zal bővítettük, minden óvodáskorú gyermeket oda tud­tunk elhelyezni, ahová a szülők szerették volna. Ezért aztán .ju­talomból” írásbeli figyelmezte­tést kaptam, mert ezt az akciót nem hagyták jóvá előzetesen.-Ez az „elismerés" meny­nyiben volt hatással a későbbi életére?-Bevallom őszintén, nagyon bosszantott: ahelyett, hogy segí­tenék, inkább gátolják a mun­kámat. Nyolc évig voltam ezen a poszton - közben elvégeztem az egyetemet - aztán közös meg­egyezéssel elváltunk. 1974 augusztusától a dolgo­zók gimnáziumában lettem igazgató, ott is kezdhettem a rendcsinálást, mert nem a rende­letek szerint mentek a dolgok. Sok vívódás, rengeteg munka után alakult ki a gimnázium, az építőipar, a kereskedelmi, köz- gazdasági iskolatípusnak megfe­lelő működés. 1989-ben innen mentem nyugdíjba. Félállású nevelőként még dolgoztam egy ideig, de aztán megváltunk egy­mástól. Feleségem is pedagó­gusként dolgozott, ez a hivatás hagyomány lett: két lányom van, mindketten pedagógusok, Buda­keszin, illetve Keszthelyen élnek négy unokámmal. Kétszeres öröm- Milyen érzés volt átvenni az arany diplomát?-Kemény gyerek voltam vi­lágéletemben, de megvallom őszintén, elérzékenyültem. 50- en végeztünk ’49-ben, huszon­ötén már meghaltak közülünk, egy nem jött el. Kétszeresen is meghatódtam, hiszen egyik uno­kám is most érettségizett, mind­össze egy nap a különbség: én 50 éve, június 25-én kaptam diplo­mát, ő június 26-án vette át az érettségi bizonyítványt. Fel is hívott menten, és újságolta: papa, most már papírom is van arról, mennyi tudomány van a fejemben! Hegedűs E. Civil szervezetek támogatása Szécsényben ebben az év­ben az önkormányzat már második alkalommal bí­rálta el a közelmúltban a városi civil szervezeteknek az önkormányzathoz be­nyújtott támogatási ké­relmét. Egyebeken kívül a támogatás iránti igények is jelzik, hogy a városban élénk és sokrétű e szerve­zetek tevékenysége. Most a Palóc néptánc­együttes részére táncruhák vásárlására százhúszezer forintot szavazott meg a tes­tület. A Lipthay Béla Mező- gazdasági Szakképző Iskola a szécsényi diákok művé­szeti találkozójának a meg­szervezésére negyvenezer forintot kapott. A rendkívül tevékeny és sikeres kertbarátkör műkö­déséhez húszezer forinttal járult hozzá a testület. A II. Rákóczi Ferenc Ál­talános Iskola diáksport­egyesületét a megyei és or­szágos diák-labdarúgóbaj- nokságban való részvételé­ért negyvenezer forinttal segíti a város. A városi diáksportbizott­ság, valamint a művelődési, oktatási, ifjúsági és sportbi­zottsága által szervezett testnevelő tanárok szécsé­nyi konferenciája kiadásai­nak fedezésére húszezer fo­rintot szavaztak meg ezúttal a képviselők. Varga Béla alpolgármes­ter a saját tiszteletdíját a kü­lönböző szervezetek támo­gatására ajánlotta fel. Ebből az összegből tizenötezer fo­rintot kaptak a kerékpártúra és futóverseny szervezői a túra lebonyolítására. A Duna-Ipoly-völgyi vasút építése Örvendetes, hogy a vasút a civil társadalom körében hazánkban is egyre népszerűbb. A vasútbarátok napról napra népesebb tá­borán kívül sokan érdeklődnek e közlekedési ág múltja és jelene iránt, s még jobban aggódnak a jövőjéért. Sajnos ez a jelentős ol­vasótábor nem dúskálhat a neki szóló kiadványok között. Hintáznának a gyerekek Az iskolai szünidő már javában tart, több helyütt az óvodák is szabadságoltatják a gyerekeket. Akik mindennek ellenére játsza­nának. Nem csak az óvodásko­rúak, még némelyik vakációzó nebuló sem vetné meg a hintá­zást, uram bocsá' a homokozást. Miért is ne? - mondhatná erre bárki. Nem így a csemeték szülei, nagyszülei, meg általában a ját­szóterek ismerői. A salgótarjáni, Pécskő úti, meg a vele szemközti kisebb is, inkább csak hancúrozásra hasz­nálható, mint hinta-palintára. A hinták romjaiba nem ülhet gye­rek, bár ha kifogástalan lenne sem, mert a nyakáig érőfűben nyilván elveszne, mintsem a játékszerhez érne. Az önkormányzat persze költ erre, pár éve a város szinte összes játszóterét felújí­tották. A köztéri játszóeszkö­zök állaga azért romlik, fő­ként, ha rosszakaratú kezek is úgy akarják. A Városgazdál­kodási és Üzemeletetési Kft. nemrégiben állította össze a vandalizmus listáját, amely sajnos hosszúra nyúlik. A fű pedig nagyon hamar :ökkei szárba szökken, s e munkához, a fizetett kaszás kevésnek bi­zonyul. A példa persze megye­szer te érvényes, csakhogy né­melyik önkormányzat terüle­tén - de például a megyeszék­helyi Fáy András körúti, a pál- falvai Budapesti úti - a lakos­ság, ha nem is egészében, de szükség esetén kezébe veszi a kalapácsot a szöggel, s néme­lyikük beveti a családi fűnyí­rót, vagy ha az nincs, hát a kézi kaszát. A gyerekek, az unokák érdekében. Bár a van­dál rongálókkal szemben egy­előre ők is tehetetlenek. J. K. Betegek javát szolgálja és gyors megtérülést hoz az informatikai fejlesztés Emberközpontúbb kórház informatikával Ma már egy kórház vezetése menedzserszemléletet, egy-egy döntés- helyzet pedig azonnali és pontos információt igényel. Mindez nem le­hetséges olyan megbízható integrált számítógépes rendszer nélkül, amely központi adatbázisra és elektronikus kórlapvezetésre épül. Mint megtudtuk, egy ilyen számítógépes kórház a megszokotthoz képest nem csupán gazdaságosabban működik, de emberközpontúbb is. Épp ezért eseménynek számít a Tyekvicska Árpád által szerkesz­tett Nagy Iván Könyvek sorozat ,A Duna-Ipoly-völgyi helyiérdekű vasút építésének története” címmel megjelent ötödik kötete, amelynek szerkesztője Hausel Sándor volt. A könyv szerzője, Szokolai Zsolt egyetemi szakdolgozatának válasz­totta a témát. A 156 oldal terjedelmű könyvben a szerző elsőként bemutatja a Nóg­rádi-medence természeti viszonyait, s külön elemzi egy vasút megépíté­sének terepviszonyok miatti nehéz­ségeit. A következő fejezetek az ol­vasót a helyiérdekű vasutak építésé­nek és működésének törvényi felté­telei után a Duna-Ipoly-völgyi HÉV megvalósulásának hosszú folyama­tával ismerteti meg. Végül elemzés olvasható a vasútvonal térségre gyakorolt gazdasági és társadalmi hatásairól az 1913-as üzleti évig be­zárólag. A szerző levéltári forrásokra tá­maszkodó széles körű elemzése mindenki számára érthető, olvas­mányos formában készült. Sok do­kumentum most kerül először a nagy nyilvánosság elé. A könyv színvonalát emelik a vonal állomá­sairól készült korabeli képeslapok, eredeti térképek és helyszínrajzok közlése. A jobb áttekinthetőség ér­dekében a kiadvány hét táblázatot is tartalmaz. Ez az időszak, a XIX. század vége a magyar gazdaság fellendülé­sének időszaka. A kiegyezés után létrehozott állami vasúttársaság, a MÁV történetének legjobb éveiben járt. Európában egyre inkább meg­határozó szerepet játszó vasúttársa­ságként kezdik számon tartani. Jól példázza ezt, hogy ekkor már - sok nagyobb nemzetet is magunk mögé utasítva - a fővonalakon 400 tonnás gyorsvonatok 100 km/órás sebes­séggel közlekednek. Sorra rendelik az újabbnál újabb mozdonyokat, amelyek rendre Európa legerősebb, legszebb, leggyorsabb jelzőit vise­lik. A nógrádi nép korán felismerte, hogy a korszak legkorszerűbb szá­razföldi közlekedési ágazata, a vasút hozzásegítheti ahhoz, hogy évszá­zados elzárkózottságából kilépjen. Külön történet, hogy a megye vo­A könyv címoldala nalhálózata úgy épült ki, hogy a kezdettől óhajtott közvetlen buda­pesti összeköttetés csak kerülő uta­kon, vagy átszállással valósult meg, miközben a megye nyugati része vasút nélkül maradt. Miután az Aszód-Balassagyar- mat-Losonc vonalat megnyitották, a politika is úgy gondolta, hogy nincs több tennivalója, ezért a további vasútépítési törekvéseket csak ím- mel-ámmal támogatta. Laszkáry Gyula romhányi földbirtokos sze­mélyében olyan egyéniség állt a vasútépítés ügye mellé, aki a régió­hoz való szoros kötődésen túl fő­rendházi tagként a megfelelő politi­kai hátteret is meg tudta szerezni. Még így is a hivatalok olyan feltéte­leket szabtak, amelyek inkább csak gátolták a szervezést, majd később az építkezést. Épp ezért kompro­misszumok sora a pálya vonalveze­tése, a romhányi szárnyvonal, és az ipolysági végpont. Laszkáry Gyula eredménnyel járt. 1909. július 10-én nyitották meg a Vác-Ipolyság, és az abból kiágazó Diósjenő-Romhány vasútvonalakat. Ezzel közel har­minc év küzdelmekkel és bukások­kal tarkított szervező munkája hozta meg gyümölcsét. A vasútvonalak - ahogy nevük­ben is benne van - helyi érdekeket képviselnek. A Börzsöny külvilág­tól elzárt településeit viszik köze­lebb a fővároshoz. Az első üzleti évek a vasútépítőket igazolták. A forgalom és a nyereség évről évre nőtt. Trianon után a Drégelypa- lánk-Ipolyság vonalszakaszon a forgalom megszűnt. Ma a Duna-Ipoly-völgyi HÉV Vác-Dré- gelypalánk és a Balassagyar- mat-Ipolyság vonal Drégelypa- lánk-Balassagyarmat szakaszai al­kotják a 75. számú vonalat. A 76. számú Diósjenő-Romhány szárny­vonal eredeti formájában működik. De még meddig? Éppen a helyi ér­dekek miatt az állam rossz gazdája volt ezeknek a vasútvonalaknak. Ba­lassagyarmat és Vác között a sze­mélyvonatok ma ismét a megnyi­táskor érvényes 40 kilométer/óra sebességgel közlekednek. A romhá­nyi vonalon 20 kilométer/óra az en­gedélyezett sebesség, a tehervona- tokra ennek a fele. Mindezek elle­nére az utasokat még nem sikerült elriasztani, és néhány fuvaroztató is kitart. Hivatalos helyeken többször elhangzott már, hogy be kell zárni az egészet. Nyugat-Nógrádban ezt másként gondolják. Gere József Kórházi rekonstrukciók idejét éljük, így érthető, hogy mind több figyelem irányul a beteg- gondozás rendszerére, s azokra a technikai berendezésekre is, amelyek évekre meghatározzák majd a gyógyítás színvonalát a nógrádi egészségügyi intézmé­nyekben is. Érdeklődésünkre Dévényi Dömötör, az SMS Kft. kereskedelmi igazgatója olyan informatikai rendszerrel ismer­tetett meg, amely világszerte 3000 kórházban működik. Eu­rópa számos országának egész­ségügyi intézményeiben is a be­tegellátás szolgálatába állítot­tak. Magyarországon 18 kór­házban alkalmazzák az SMS magas fokú paraméterezhető- ségű CLINICOM integrált számítógépes rendszerét, ame­lyet a fekvő-, és járóbeteg-ellá­tás elszámolásának automatizá­lására, az adminisztráció számí­tógépesítésére, elektronikus kórlapvezetésre fejlesztettek ki, s amelynek alkalmazásakor a vezetői döntésekhez szükséges alapadatok a napi, rutinszerű munkavégzés mellékterméke­ként állnak elő. A honosítás az SMS Ma­gyarország Kft. szoftverfej­lesztőinek érdeme, akik a mul­tinacionális cég 25 éves ta­pasztalatára és számítógépen is elérhető szervizhálózatukra támaszkodhatnak. A CLINI­COM integrált számítógépes rendszer egyaránt megfelel a nemzetközi szabványoknak, az Európai Unió ide vonatkozó ajánlásainak, s természetesen a hazai egészségügyi szabályo­zásnak. S ami csúcstechnoló­giát jelent a kórházi informati­kában, hogy nem csupán a kórházon belüli egységek, ha­nem több kórház és egészség- ügyi intézmény, háziorvosi rendelő, orvosi ügyelet is ösz- szekapcsolható ennek segítsé­gével. A régiók Európájára alapozott NOVIUS.IHN rend­szert nem beteg-, hanem em­berközpontú nyilvántartásra tervezték, amely lehetővé teszi a születéstől a teljes életúton át tartó klinikai nyilvántartás le­hetőségét. Az SMS tapaszta­lata szerint három hónap alatt a szoftverek telepítésétől az oktatásig egy-egy kórház teljes informatikai rendszerét műkö­dőképessé teszik. Azon kórhá­zak, amelyek a CLINICOM rendszert alkalmazzák, bizto­sak lehetnek a befektetés meg­térülésében, a hosszú távú szakmai támogatásban, s az emberközpontú betegellátás megteremtésében. T. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom