Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-16 / 164. szám

Álmodtunk egy szebb világról... Naponta látni a vékony, bánatos szemű asszonyt, amint végig sétál az utcán. Újságot vesz, majd bemegy a zöldségeshez■ Néhány idősebb ráköszön, ő vissza kö­szön, de olyan nincs, akivel megállna. Pedig nem ide­gen, idevaló. Itt született, s pár év kivételével itt élte le az életét. Valamikor cserfességéről, jó kedvéről és em- berszeretetéről volt híres. Nemrég elmesélte életét.- Nemsokára két éve lesz, hogy elveszítettem a fér­jemet. Világéletében szociális érzelmű ember volt. Szakoktató és szobrokat készített. Olyan ember volt, aki élete végéig hitt valamiben. Én értékelem azokat, akiknek a hitük megmaradt. Szomorú vagyok, amikor találkozom sorstársaimmal, a nyugdíjasokkal, akikről tudom, hogy mennyit dolgoztak, s ma alig tudnak meg­élni. Álmodtunk egy szebb világról. Arról, hogy amit építettünk, virágzó lesz. Nem sikerült. Nem tudom, hol volt a hiba. Ki követte el. Nem tudom. Ma is, amikor végig megyek az utcán, s látom a ma­gukba forduló embereket, akik örülnek mikor megszó­lítja valaki őket. Szomorúak, mert a gyerekeik munka- nélküliek, nem tudják fizetni a lakásrezsit. Nem erről álmodtak Ez a város valamikor ipari város volt. Ami­kor bekerültem az acélgyárba az apám azt mondta: Tudod ez nagy szó, hogy ide felvettek Pedig a nagy­apám is öntő volt. A gyárban dolgozta le az életét. Az apám minden rokona onnan ment nyugdíjba. Ma már a hegyoldali temetőben nyugszanak mindannyian. Ma is emlékszem arra, hogy gyerekkoromban a nagymama velem együtt vitte a nagyapámnak az ebé­det a gyárba, hiszen akkor tizenkét órákat dolgoztak A nagypapa a kokillán ebédelt. En ott ültem a lábánál és csodálattal figyeltem. Az járt az eszemben: én is majd annyi évet dolgozom le, mint a nagypapa. Ma is örü­lök ha találkozom acélgyáriakkal, akiket szerettem. Talán ők is szerettek Ma is tisztelem őket. Örülök, ha találkozom velük hogy én is élek meg ők is. Visszavonultan, az emlékeimmel élek Olyan va­gyok mint a színész Nevetek bolondozom, hülyéske­dem, hogy a bennem dúló érzéseket senki se lássa. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy sose mutas­sam a bánatomat, mert úgysem értik meg. Segíteni sem tudnak rajta. Csak az a borzasztó, hogy amikor haza­jövök a négy fal közé, az emlékek megrohannak még mindig az jár az eszemben, hogy a párom csak elment valahová, majd hazajön nemsokára. Hazajön és be­szélgetünk a múltról és a jelenről. De nem. Amikor ki­megyek a temetőbe, megköszönöm neki a negyvenkét évet, amit együtt éltünk Büszke vagyok rá, kár, hogy korán elment, hiszen élhetett volna még. Szerette az embertársait; ezt bizonyítják fából faragott szobrai is. Amikor nyugdíjazásunkkor elköltöztünk a szülőföld­jére, s a férjem néhány év után váratlanul meghalt, összeroppantam és hirtelen elhatároztam, hogy vissza­jövök Azt gondoltam, hogy itt könnyebb lesz. De nem lett. Pedig másik utcába költöztem, hogy ne emlékez­zek arra a helyre, ahol a szép éveinket töltöttük Az egykori munkatársakkal, barátokkal csak ritkán találkozom. Úgy szeretném ha valaki felhívna és meg­kérdezné tőlem: megvagyok-e még, élek-e még? Na­ponta látom, hogy milyen kegyetlen lett a világ, s talán nem is kellene reménykedni ilyen hívásban? De én mégis hiszek a szeretetben, a barátságban. Ez nekem szent dolog. A férjem is arra tanított, hogy a barátokat meg kell becsülni. Nekem az idősebb barátaim mindig azt mondták, hogy a büszkesé­gemet mindig utoljára dobjam el. Én azonban úgy tartom, hogy ezt meg az emberségemet meg­tartom magamban. Mire vagyok büszke? Arra, hogy én mindenkihez jó voltam, mindenkinek ki­öntöttem a szívemet, pedig sokszor falakba ütköz­tem a túlzott őszinteségem miatt. Gyakorta kér­dezem anyámat a sírjánál, hogy miért nem nevelt belém egy kis gazemberséget. Manapság az ilye­neknek sokkal könnyebb. Most is naponta végigmegyek a belvároson, megveszem az újságokat, mert szeretek olvasni, kíváncsi vagyok a világ dolgaira. Valamikor azt hittem, a tájékozottság hatalom. Az, de nem min­denkinek. Itthon olvasgatok és tévézem. Ennyi az életem. Valamikor sokat dolgoztam a közösség­ben, törődtem másokkal, de a nyugdíjazással mindennek vége szakadt. Elfelejtettek. Pedig azt gondoltam, hogy amit aktív koromban tettem a cégemért, a városomért, azért legalább néha megkérdezik: hogy vagyok. De nem kérdik. Más a világ most. Mi tehetünk róla, hogy ilyen lett? So­kat dolgoztunk, hittel építettük a hazánkat, s bíz­tunk, hogy öreg korunkra majd jó lesz. A legborzasztóbb a holnaptól való félelem. Gyakran eszembe jut, hogy vajon lesz-e aki a végső percekben megfogja a kezemet, s lecsukja a szememet? Félek a holnapoktól. Panaszkodni sem tudok senkinek, mert már nincs aki vála­szolni tudna. Nincs aki meghallgasson. Amikor a férjem szülőföldjén egyedül maradtam, hazame­nekültem, abban reménykedve, hogy itthon jobb lesz. Tévedtem. Rádöbbentem, hogy éppen olyan felesleges panaszkodni, mint amilyen feleslege­sek lettünk mi idősek. Szégyellem, hogy itthon még annyira sem vesznek észre, mint ott, ahol a férjemmel az utolsó négy évünket leéltük. Mert onnan gyakran jönnek az érdeklődő levelek. Mindig büszke voltam a városomra. A működő gyárakra, a felépült házakra. Ezrek dolgoztak a gyárban, még akkor is sokan, amikor nyugdíjba mentem. Most már alig lézengenek. A gyárban, ahol valamikor azt énekelték, hogy „gyári gyerek liliom, van-e pénzed millióm?” A nagyapám, az apám építette a gyárat, ahol több mint negyven évet dolgoztam is. Az őseim nagy családban nőttek fel, ma viszont a fiatalok alig várják, hogy az öreg lecsukja a szemét, mert már teher számukra. Egykor összetartottak az emberek, ma a széthúzás, a mocskolódás a módi. Azt mondják, hogy csak azért, mert ilyen lett a gazdasági helyzet. Jó lenne, ha a szülővárosom nem lenne újra kenyereden Tarján. Szeretném még megérni a napot, hogy csak mosolygós em­berekkel találkozzam. Lehet, hogy álmokat kergetek? Nem tudom. Szeretném ha valóság lenne. De álmokból még sosem lett valóság ... Pádár András Jó lenne előre hallani az utólagosan reklamálókat - Egy testületi tag véleménye Elszalasztjuk a lehetőséget?- A második ciklusban majdnem mindenkit újraválasztottak a képviselő-testületbe a község polgárai. Elég jó társaság jött össze. Ennek ellenére többször nem úgy sikerül az ülés, ahogy az ember akarja, aminek oka legtöbbször a szűkös pénzügyi lehetőség. Amikor a testület újat akar megvalósítani, nem mindenki ismeri fel rögtön annak előnyét, nem nagyon akarja teljesítését... Mások viszont az ellenkezőjét szorgalmazzák: mikor oldjuk meg, mikor kezdünk hozzá? A gáz bevezetése majdnem meghiúsult, mert épphogy csak elértük az előírt je­lentkezési százalékot. Akik elsőnek vállalkoztak bevezetésre, azok jól jártak. A mostam igénylőknek 120 ezer forintot kell fizetniük a bekötési díjon felül. Jó néhányan a telefont sem na­gyon akarták. Időközben rájöttek, hogy jó dolog! Az új bekötési szám eléri a hatszázat. Akik most je­lentkeztek, azok két-há- rom hét vagy ennél rövi- debb idő alatt megkaphat­ják a készüléket - utal első közéleti szereplésé­nek számára érdekesebb epizódjaira Dobrocsi La­jos, a jobbágyi képviselő- testület tagja. Az apci Qualitáltól gépkocsivezetőként ke­rült nyugdíjba, de nem a szokásos módon. Mivel viharfelhők gyülekeztek a cég felett, a vezetők előbb bérbe adták a tehergép­kocsikat, majd „vegyétek meg” ajánlat következett. Erre az időre nagyon visszaesett a fuvarigény, ezért nemet mon­dott az ajánlatra. Ez után fél­évi munkanélküliség követke­zett. A folyamat nyugdíjazás­sal zárult. Az emeléssel együtt akkor havi 12 ezer forintot ho­zott neki a postás ...- Újabb nagy erőpróba előtt áll a képviselő-testület. Három község összefogásával kíván­juk megvalósítani a szenny­vízhálózat kiépítését. A terve­zés ötmillióba kerül. A beru­házási összeg nyolcvan száza­lékát az állam adja. Remélem, a lakosság nem csak belátja, hanem elismeri, hogy nem szalaszthatjuk el a kínálkozó lehetőséget. Ugyanis ki tudja mikor, vagy egyáltalán lesz-e újra rá módunk. Lehet, hogy feleslegesen aggályoskodom. Dobrocsi Lajos képviselő otthonában fotó: sz.gy.s. Nem lenne jó, ha megismét­lődnének a gázberuházással kapcsolatos előzmények. Ak­kor is voltak, akik azt mond­ták, minek. Talán nem ismer­ték a részleteket, a rájuk há­ruló kötelezettségeket.-Ami bosszant, hogy az ilyen és a hasonló fontos té­mák tárgyalására hiába hívjuk a polgárokat, nem jöttek, jön­nek el. Közülük később friss információ hiányában mond­ják a magukét: nem így kellett volna, nem voltatok alaposak a döntésnél! Pedig de jó lett volna hallani javaslataikat! Pletyka szinten elterjedt, hogy hulladékégetőt hoz létre az önkormányzat. Erről a testü­leti ülésen szó sem volt. A hulladékszállítást társulá­sos formában oldjuk meg. Az erre létesített kft.-ben tízszáza­lékos vagyoni hányaddal van jelen a helyi önkormányzat.-Mi a helyzet a Dél-Nóg­rádi Vízmű Kft. által jelzett vízcsap elzárásokkal, amelyek célja a cég kintlévőségeinek csökkentése?- A képviselő-testület fel­hatalmazta a polgármestert, hogy intézkedjen. Tudomá­som szerint három-négyfhe- lyen zárta le a vízmű a csapo­kat. Olyan vélemény is eljutott hozzám, hogy az előbbi he­lyek közül egyiknél leszerel­ték a vízelzáró csapot, s helyébe olyan csövet tet­tek, aminek se­gítségével to­vább használják a vizet, - ingyen. Szerintem a vízműnek ellen­őriznie kellene az intézkedést.- Hallgatva önt, kívánkozik a kérdés: a gon­dok miatt nem fordult meg a fe­jében: lemond?- Tisztelnek, a községben. nem volt ilyen becsülnek Egyébként gondolatom. A különböző ne­hézségekkor feleségemet mindenkor és mindenben ma­gam mögött tudom. Amikor úgy érzi, elmondja vélemé­nyét, tanácsot is ad. Ami csa­lódást okoz néha, hogy a köz­ségben egyes állampolgárok­tól előbb tudok meg dolgokat, mint a hivatalban. Dobrocsi Lajos az előző ciklusban a pénzügyi bizottság tagja volt, jelenleg is ezt a tisz­tet tölti be. Szívnagyobbodása miatt az orvos eltiltotta a fizi­kai munkától, magas vérnyo­mását addig sohasem érezte, amíg meg nem mondták neki. Enyhe infarktusa is volt. Felesége is nyugdíjas, lét­számcsökkentéssel került nyugállományba. Nyugdíja havi 13-14 ezer forint. V. K. Országjáró programsorozat a jótékonyság jegyében Július 17. (szombat) Salgótarján Főtér l6a Izgalmas gyermekprogramok a kicsiknek, 5 Aki vezeti: Jónás Rita J a Kölyökkl ubból. 17~ Családi program kicsiknek és nagyoknak Mire gondolok?- Pokrivtsák Mónikával Közönségtalálkozó az RTL Klub ismert műsorvezetőivel. Legyen Ön is az RTL Klub LjJÉjÉj tiszteletbeli tagjaljgH 1fr Táncverseny- Palotás Petra vezetésével mindenkinek, aki bírja, aki vállalja. 18- Mire gondolok?- Pokrivtsák Mónikával. 1959 Koncertek! Az RTL Klub színpadán: a 5AM., Kiwi, Manhattan, Unisex, Kozmix, TNT, valamint DJ Dominique & Kiki, azaz a Csütörtök 12. my információs vonal: 06-90/343jg& (Hívás díja l20Pt/pen+<mm. CemtexKß.:3l2-32-73,:B Útipatika: ne hagyja otthon! Nyár dereka van, az utazás fő szezonja, több százezer em­ber veri fel, illetve szedi a sá­torfáját ténylegesen, itthon és külföldön is. Tavaly mintegy 270 ezer magyar család nya­ralt külföldön, többségük a Földközi-tenger partvidékét választotta. A körültekintően összeállított poggyászból az útipatika sem hiányozhat! Ugyanis az utazás több mint kellemetlen lehet azoknak, akik a készülődés lelkesedésében el- felejük becsomagolni, magukkal vinni, a láz-, fájdalomcsillapító­kat, kötszereket, fertőtlenítőket, megfázás-, hasmenés elleni piru­lákat vagyis a hathatós egész­ségügyi gyorssegélyt nyújtó fel­szerelést. Hogy az üdülés alatt senkit ne éljen meglepetés, érdemes a szakemberek és a tapasztalt uta­zók jó tanácsait megfogadni. Ez utóbbiakat foglalja össze az a kis, sárga tájékoztató füzet, amelyhez mindenki ingyenesen hozzájuthat a nagyobb gyógy­szertárakban, utazási irodákban, drogériákban. Nyaralásnál leg­fontosabb, hogy jól érezze ma­gát az ember, ilyenkor senki nem óhajt diétázni, de meg akarja kóstolni a helyi konyha különlegességeit. A bajok meg­előzése érdekében sem szabad azonban megfeledkezni az alábbi, legfontosabb alapszabá­lyokról. Fokozottan kell ügyelni a tisztaságra, a személyi higiéni­ára, ezért ajánlatos a gyakori kézmosás. Ne igyanak csapvi­Gyógyszeres kosárka zet! Csak a palackozott víz, a szénsavas üdítő vagy a felforralt ital a biztonságos. Az italokba ne tegyenek jég­kockát, ne fogyasszanak pasztő- rözetlen tejet, sem ételt, sem italt ne vásároljanak utcai árusoktól. Elsősorban frissen sült vagy alaposan megfőtt ételek fo­gyasztása javasolt, a félig főtt húst, így a halat, illetve a kagy­lót, a hámozatlan gyümölcsöt mellőzni kell. A jól összeállított útipatika segítségével hatékonyan orvo­solhatók a leggyakoribb prob­lémák, mint például a hasmenés, amely gyors hatású készítmé­nyekkel hamar megszüntethető. A hasmenés leginkább a dél-eu­rópai országokba utazókat ve­szélyezteti, de ennek kockázatá­tól a Balaton partján pihenők sem érezhetik magukat teljes biztonságban. Előfordulhat fertőzéses (csapvíz, ételben lévő baktériu­mok miatt) és a nem fertőzéses eredetű változata, ezt kiválthat­ják a szokatlan ételek, az utazás­sal járó fokozott izgalom, fe­szültség, időeltolódás, az idegen környezet. Arra az esetre, ha a patikaszerekkel sem sikerül megszüntetni, a szakemberek a következőket javasolják: a fo­lyadékvesztés megelőzésére sok palackozott vizet kell inni, aján­latos éhezés elkerülésével zsír­szegény diétát alkalmazni, s gyógyszert bevenni. Ha a has­menés lázzal, erős görccsel jár és két napnál tovább tart, vagy a széklet véres, nyálkás, orvoshoz kell fordulni. Az útipatika a háziorvos ren­delésére rendszeresen szedett gyógyszereken kívül tartalmaz­zon lázcsillapítót, fájdalomcsil­lapítót, megfázás elleni készít­ményt, ragtapaszt, sebkenőcsöt, -hintőport, fertőtlenítő, illetve égés, leégés elleni szert, napte­jet, lázmérőt, steril vattát. Nyugdíjat a folyószámlára?-Semmiképpen sem sze­retné a kormányzat a jö­vőben kötelezővé tenni a nyugdíjak lakossági folyó­számlára történő átutalá­sát - nyilatkozta újsághí­rekre reagálva a napok­ban Frajna Imre, a Pénz­ügyminisztérium politikai államtitkára. Kifejtette: az ötlet megvaló­sítása jelentős megtakarítást jelenthetne a társadalombizto­sításnak, mert kevesebb kéz­besítési díjat kellene fizetni a postának. A rendszer mindenképpen választható lenne már azért is, mert például a kistelepülése­ken nincsenek bankfiókok. Ezen kívül az idősek életko­ruknál fogva nehezen szokná­nak hozzá a bankkártya hasz­nálatához - mondta. Frajna Imre tájékoztatásából kiderült: a bankoktól azt várják, hogy különféle kedvezményekkel - például ingyenes kártyával, kisebb mértékű kezelési költ­séggel - ösztönözzék a nyug­díjasokat lakossági folyó­számla nyitására. Frajna Imre hangsúlyozta: a tárgyalások során mindenképpen egyezteti elképzeléseit a nyugdíjasok érdekképviseleti szervezetei­vel is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom