Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-14 / 162. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Lezárták a nyomozást a rákóczitelepi állatviadalok ügyében A kutyák hallgattak, a videokazetták vallottak Amint arról korábban beszámoltunk lapunk hasábjain, az első negyedévben állatviadalok rendezése borzolta a kedélyeket Rákóczitelepen. Több névtelen bejelentés is érkezett, zömében a bátonyterenyei polgármesteri hiva­talhoz, de ezek a bejelentések eleinte még konkrét neve­ket sem tartalmaztak. Aztán kezdtek megszaporodni a névtelen hívások a helyi rendőrkapitányságon is, az iránt érdeklődve: tudnak-e arról, hogy Rákóczitelepen tiltott kutyaviadalokat rendeznek? Április elején már a konkrét helyszínt és neveket is tartalmaz­ták a polgármesteri hivatalhoz érkezett bejelentések, április 15-én pedig hivatalos feljelentést iktattak a bátonyterenyei rend­őrkapitányságon . Ez azonban nem tartalmazott elegendő adatot, ezért feljelen­tés kiegészítést ren­deltek el, adatgyűjtést végeztek. Április 20- án ismét névtelen be­jelentés a rendőrségre: H. L- ék lakásán több személy is megjelent, nagy valószínű­séggel ismét kutyaviadalra készülnek.-Nagy erőkkel vonultunk a helyszínre, három elkövető lakását „blokkoltuk” mondja Bencsik Ernő rendőr százados, aki a vizsgálat le­folytatását vezette. - H.-ék udvarán éppen egy korcs ku­tya verekedett egy harciasabb kinézetű jószággal: a jelenlé­vők azonban azt mondták, hogy elszabadult a kötélről, tehát ebben az esetben a szándékosságot nem tudtuk bizonyítani.- A helyszíni intézkedések során nyolc kutyát, több vi­deokazettát lefoglaltunk, amelyekből kettő tartalmazott a korábbi kutyaviadalokról információkat. így megállapí­tást nyert az is, hogy valós adatokat tartalmazott az a be­jelentés, amelyik jelezte: a he­lyi kultúrotthonban is tartot­tak ilyen viadalt. Még aznap több gyanúsítottat kihallgat­tunk. Április 21-én újabb be­jelentés érkezett, hogy a gya­núsított egyik rokona a hely­beli italboltban fenyegető ki­jelentéseket tett: ha megtudja, ki tanúskodott, az nem viszi el szárazon.-Már másnap beigazoló­dott, hogy nem a levegőbe be­szélt: a délutáni órákban az addig tanúként szereplő H. P. minden előzetes szóváltás és indok nélkül olyan súlyosan bántalmazta a helybeli L. F.- et, hogy az nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenve­dett. H. P. ugyanis úgy vélte, L. F. volt a feljelentő (pedig ez nem felelt meg a valóság­nak). Ezután több szakértő bevonásával folytatódott a vizsgálat: az állatorvos meg­állapította, hogy a le­foglalt kutyákon olyan sérülések van­nak, amelyek egyér­telműen más állattal történő verekedésre utalnak. A rendőrség külső szakértőt kért fel a kutyák fajtájának megállapítására. A tu­lajdonosok Stafford-- shire terriernek jelöl­ték mindegyiket, de a szakértő megállapí­totta: egyik kutya sem rendelkezik megfelelő törzskönyvvel és mi­nősítéssel. Megállapí­tást nyert az is, hogy a 35/1997. (II. 26.) kormányrendeletben foglaltak alapján a le­foglalt állatok egy kivételével mind a törvényben meghatá­rozott veszélyes ebnek minő­sülnek, tulajdonosaik pedig nem tartották be az ilyen ku­tyák tartásának előírásait.- A vizsgálat során a tiltott állatviadal szervezésén túl­menően a veszélyes eb tartá­sával kapcsolatos kötelezett­ség megszegésének vétségét is megállapítottuk - folytatja a százados. -Öt gyanúsítot­tunk van, akiknek ügyét ti­zenegy bűncselekmény ala­pos gyanújamiatt H. L., K. N., I. J., B. Gy. és H. P. (esetében még a súlyos testi sértés ala­pos gyanúja is fennáll) vád­emelési javaslattal átadtuk az ügyészségnek. H. E. Nem is olyan veszélyes ... Kapcsolat a nagykürtösi lánglovagokkal - Az összekovácsolás lehetőségei Gyarmati tűzoltók helytállása A tűzoltóknál gyakoriak a szakmai és a sportversenyek, amelyek alkalmasak a felkészültség, állóképesség felmérésére, a csapatok összekovácsolására, hozzájárulnak ahhoz, hogy a lánglovagok éles helyzetben is kifogástalanul együtt működjönek. Ami jár, az jár - kellene egy pad Fogyóban a türelmük a zagyvapálfalvaiaknak: fél év után sem került ülőal­kalmatosság a gépgyár felé vezető útszakaszon, az Arany János Általános Is­kola elé elhelyezett busz­váró fedele alá. (Vele átel- lenben még esővédő sincs.) A környéken élő utazó la­kosok egy része, de főként a temetőlátogatók java, koros ember, akik buszra várva, olykor megpihennének. Csakhogy a decemberben elkészült tetszetős kivitelű, ám kevéske védelmet nyújtó várakozóhelyből kimaradt a pad, holott a legtöbb váro­siba került ilyen. A lakosság, e hiányosságról többször tá­jékoztatta az önkormányza­tot, felpanaszolta a városrész önkormányzati képviselőjé­nek. Mindeddig hatástalanul, mert ülőpad csak valahol, az ígéretek szintjén létezik. Ezek után, türelmük fogytán, úgy gondolják, csak a tervbe vett aláírásgyűjtés hozhat nekik padot a tető alá. Lapunk a salgótarjáni ön- kormányzat városfejlesztési és üzemeltetési irodájától azt az információt kapta - Kissné Horváth Zsuzsanna vezetőtől, miután még az elmúlt hét végén kivizsgálták a helyzetet lapunk érdeklő­dése nyomán - hogy a váró­hoz valóban tartozik pad, csakhogy egyiket is, másikat is különböző kivitelező tele­píti. Mindemellett az illeté­kesek azt a tájékoztatást ad­ták hétfőn, hogy pad, egy hónapon belül kerül a pálfal- vai buszváróba, mint ahogy a Meredek útiba is, ahonnét szintén hiányzik eddig. j.k. Kertész Ferenc balassagyarmati tűzoltóparancsnok az irodájá­ban lévő számos serleg között örömmel mutat egy többkilós hatalmas kupát. Ezt idén nyerte a csapatuk Nyíregyházán, ahol elsők lettek. A tűzoltókészülékek forgal­mazásával, ellenőrzésével, javí­tásával foglalkozó Tempó Löki Kft. által harmadik éve indított versenyről megtudjuk, hogy a cég tulajdonosa fiatalon el­hunyt felesége emlékére indí­totta a versenyt 1997-ben és vándorserleget alapított.- Ezen bárki részt vehet az országból - magyarázza a pa­rancsnok. - Hivatásosak, ön­kéntesek és létesítményi tűzol­tók. Nálunk az egyik szolgálati csoportunk érdeklődését is fel­keltette és jelentkeztek. Az első versenyen 14 csapat vett részt, többségében szabol­csiak, hajdú bihariak és borso­diak, csupán Szentendre és Ba­lassagyarmat érkezett távolabb­ról. A balassagyarmatiak mind a három alkalommal részt vet­tek.-Első alkalommal a máso­dik helyen végeztünk - mondja Babcsán László zászlós, szolgá- latparancsnok-helyettes. - Má­sodszorra negyedikek lettünk, az idén viszont fel sem tudtunk készülni a nagy esőzések miatt és elsők lettünk. A versenyző csapat hattagú raj, egy tartalékkal. A csapat együtt megy gépkocsival egy kombinált akadálypályán. Ez­után jött a tűzoltó feladat. Égő kapun kellett átmenni és kézi készülékkel eloltani. Alapveze­téket kellet szerelni, egy sugár­ral meg kellett tölteni két hor­dót vízzel. Életmentés kereté­ben egy bábut kellett az aka­dálypályán át vinni. A füstfo­lyosóban légzőkészülékkel mo­zogtak. Egy tűzoltó készüléket kellet megkeresni, ki kellett hozni egy sérültet. S több más feladatot megoldani, szigorúan időre. A gyarmatiak ideje volt á legjobb nyolc perc harminc másodperc, de a sofőrük téve­dése miatt kilenc perc fölé emelkedett. Legyőzték azonban a debrecenieket, szerencsieket, pestieket, tiszavasváriakat. Babcsán László azt mondja: kell a rendszeres gyakorlás, mert előbb utóbb visszaüt a hi­ánya. El lehet lapítani a dolgot, de az csak idő kérdése, hogy mikor bosszulja meg magát. A beszélgetésen jelen lévő Csaba Ákos megyei parancsnok megemlíti, hogy nemrégiben nemzetközi versenyen is öreg­bítették a nógrádi tűzoltók hír­nevét a gyarmatiak.-Az országos parancsnok­ságtól értesítettek, hogy Besz­tercebányára hívták a magyar tűzoltókat nemzetközi ver­senyre. Mivel nekünk vannak kapcsolataink, közel is va­gyunk, indítsunk mi csapatot. Ákkor indultak a gyarmati kol­légák. Nemzetközi kategóriában rangsort nem hirdettek, ez a verseny főleg a barátkozást, ismerkedést szolgálta. Részvé­telüket azonban szép kupával ismerték el a vendéglátók.-Tetszett a szlovákok tech­nikája, sok fogást ellestünk, de maga a szervezés, ellátás is első osztályú volt. Nálunk is lehetne követni - mondja elismerően a szolgálatparancsnok.- Igen, Szlovákiában sokkal nagyobb a hagyománya a tűz­oltó sportnak és szakmai vetél­kedésnek - jegyzi meg Kertész Ferenc. - Napjainkban is más­ként kezelik, majdnem kötelező jelleggel mindenkinek művelni kell. Nálunk szezonálissá vál­tak a versenyek és csak két­évente rendeznek országos ver­senyt. Azt tapasztalni, hogy az orosz, ukrán csapatok már olyan időket futnak, hogy kész sportolók kellenek ehhez. Babcsán László szerint ezek talán nem is hivatásos tűzoltók. Amikor ők elmondták, hogy huszonnégy órás szolgálatban készülnek a versenyre nem is hitték el. Hajnalban, meg dél­után tüzet oltottak, másnap meg versenyeztek. A balassagyarmati tűzoltók sokszor beszélgettek már a ha­tár menti városok tűzoltóival, hogy jó lenne a kapcsolatokat erősíteni. Nekik a nagykürtösi­ekkel van kapcsolatuk. A megyei parancsnok úgy gondolja, hogy még az idén a három határ közeli szlovák, meg a két magyar város tűzol­tói találkozhatnának. Kispályás labdarúgásban mérhetnék össze az erejüket Salgótarjánban. A nagykürtösi, losonci, rima- szombati, salgótarjáni és a ba­lassagyarmati tűzoltók találko­zója bizonyára sok hasznos ta­pasztalat kicserélését segít­hetné. S persze szolgálná a ma­gyar szlovák barátság elmélyí­tését is. Pádár András 1999. július 14., szerda A pórul járt iskola vezetője a fertőzőosztályért harcol Egy ételmérgezés sajátos utóélete A második napon véget ért a budapesti iskolások rárós- pusztai táborozása, mert a gyerekek nagy részét - való­színűleg - ételmérgezéssel kellett kórházba szállítani. Az iskola igazgatója azt is mondhatná, hogy többet Rá- róspuszta közelébe sem jön­nek, ehelyett még az egész­ségügyi minisztert is kérte, tegyen meg mindent azért, hogy ne zárják be a balassa­gyarmati kórház fertőzőosz­tályát, ahol összehangolt munkával, mérhetetlen türe­lemmel kezelték a gyerekeket. Ismert, hogy július 4-e és 12- e között két XVIII. kerületi is­kola diákjai nyaraltak volna a rárósi gyermektáborban, a tábo­rozás azonban 5-én félbesza­kadt, mert éjszaka rosszullétek miatt kórházba kellett szállítani a táborozok nagy részét. Do- maniczkyné Balogh Katalin, az Általános és Német Nemzeti­ségi Iskola igazgatója, a tábor vezetője, elküldte lapunknak az ételmérgezésről készített fel­jegyzést is. Pótvacsora is volt Mint ebből kiderül, a megérke­zést követő elhelyezkedés némi nehézségekbe ütközött, mivel a helyszínen derült ki, hogy a fa­házak egy részében nem ké­szültek el az ágyak, és az aszta­losok még késő délutánig dol­goztak azon, hogy minden gye­reket le lehessen fektetni. Este jött az ominózus vacsora, a brassói aprópecsenye petre­zselymes újburgonyával, amit sokan nem ettek meg, ezért a tanárok pótvacsoráról - keksz­ről, májkrémes kenyérről - is gondoskodtak. A rosszemlékű hétfőn a ba­lassagyarmati strandra mentek az iskolások. Hazafelé egy harmadikos gyerek végig hányt, őt az igazgatónő a szé- csényi ügyeletre vitte, ahol az orvos hőgutára gyanakodott, a gyerek Daedalont és injekciót kapott, visszatérve a táborba azt tapasztalta, hogy újabb két gye­rek küszködik hányingerrel, hányással. A korábbi diagnózis alapján a melegre gyanakodtak, a gyengélkedőket diétára fog­ták. Éjféltájban újabb öt fővel gyarapodott a betegek száma, miközben a korábbi esetek ál­lapota is súlyosbodott. Ekkor döntöttek arról, hogy orvost hívnak. A tábor egyetlen veze­tékes telefonja azonban a bezárt konyhában volt, a mobilok nem működtek, és mivel a tábor ka­puja zárva volt, kocsival sem tudtak elmenni segítségért. Vé­gül előkerült a tábor üzemelte­tője, ő hívott Szécsényből ügye­letes orvost, aki azt üzente, hogy majd az esetek súlyossá­gától függően kimegy. A tábor üzemeltetője nem engedte a pedagógusokat telefonálni, személyesen akarta intézni a dolgokat. Furcsa telefon A táborvezetők egy furcsa tele­fonos beszélgetésnek voltak ta­núi, ami arról szólt, hogy a tá­bornak nincs szerződése az il­lető orvosi rendelővel, bár nem tudták, hogy ez mennyiben be­folyásolja az ellátást. A tábor üzemeltetőjének megmagya­rázhatatlan viselkedése miatt úgy döntöttek, hogy kintről kémek segítséget, így kocsival mentek telefonálni. Hajnali fél három felé küldték ki a mentő­ket, ekkor érkezett az ügyeletes orvos is. Nagyon gyors intéz­kedéssel szállították a gyereke­ket - mentővel és autóbusszal - kórházba. A súlyos eseteket a gyarmati kórházban kezelték, a még csak gyengélkedőket am­buláns vizsgálat után Buda­pestre szállították a László kór­házba. A többi táborozó részére a Vajk iskolával közösen buszt rendeltek és hazaszállították őket, majd felvették a kapcsola­tot a szülőkkel. A táborozás elmaradása mi­att póttábort ajánlottak fel a gyerekeknek, akik ezt szívesen fogadták. A szülők többsége megköszönte a helytállást. Egyikük pert fontolgat a tábor üzemeltetőjével szemben, ám ha a szülők többsége ezt nem kívánja, úgy az iskola nem kez­deményezi a pereskedést. Meg­tudtuk azt is, hogy a Vajk is­kola tavasszal ebben a táborban volt erdei iskolában, akkor ott szintén több megbetegedést észleltek. Voltak, akik a haza­érkezés után betegedtek meg. Az iskola igazgatója az ügy­ben a legfontosabbnak a balas­sagyarmati kórház dolgozóinak hozzáállását tartja. A hajnalban berendelt orvosok és ápolók rohamtempóban rendezték be az egyébként felszámolás alatt álló osztályt. A kórház külön­böző osztályairól szedték össze hamarjában az ágyakat, infú­ziós állványokat, hánytálakat. Egyetlen súlyos esetet sem en­gedtek tovább autóbusszal zötykölődni, noha az esetszám messze meghaladta a kórház erejét. Ebből azonban a gyere­kek nem tapasztaltak semmit. Az igazgatónő megdöbbentő­nek és félelmetesnek tartja az osztály bezárásával kapcsolatos döntést. Mint írja, el sem tudják képzelni, hogy bírták volna ki a teljesen legyengült, hányó, hasmepéses gyerekek a közel 120 kÜQpi^teres utat a buda­pesti László kórházig a hullám- vasúttal vetekedő utakon. „Az ellátás profizmusa nem a rendszer jól szervezett voltá­nak, hanem az egészségügyben dolgozók lelkiismeretességé­nek és lehetetlent nem ismerő hozzáállásának köszönhető, amiért nem győzünk eléggé há­lásnak lenni! Félelemmel tölt el az a tudat, hogy ma Magyaror­szágon létezhet olyan megye, ahol elérhető távolságon belül hasonló esetekben nem kaphat a rászoruló segítséget” - fo­galmaz Domaniczkyné Balogh Katalin, aki az ügy érdekében levelet írt az egészségügyi mi­niszternek és a Nógrád megyei ÁNTSZ vezetőjének is. Ha tömeges a mérgezés... A dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszternek írt levelében is nagyrabecsülését és köszönetét fejezi ki az igazgatónő azért, amit gyerekeikért tettek a ba­lassagyarmati dr. Kenessey Al­bert és a budapesti László kór­házban. A kórházi ellátás leí­rása után kitér arra: Nógrád megye szállítókapacitása eleve nem kielégítő ilyen tömeges megbetegedés eseté«, ennek ismeretében még inkább meg­kérdőjelezhető az egyetlen fer­tőző osztály bezárása. A mi­nisztert arra kéri: ha lehet és rá­hatása van a megye közegész­ségügyi ellátottságára, úgy te­gyen meg mindent annak érde­kében, hogy legalább ez az osz­tály megmaradjon. Inkább ne legyen rá soha szükség, inkább ne legyenek hasonló tömeges megbetegedé­sek, de szükség esetén egy ek­kora megyének rendelkeznie kell megfelelő kapacitással a rászorulók fogadására - úja az egészségügyi tárca vezetőjének Domaniczkyné Balogh Katalin Nógrád megye érdekében, Bu­dapestről. Dudellai Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom