Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-09 / 132. szám

1999. június 9., szerda SZECSENY Megyei Körkép BATONYTERENYE Nógrád Megyei Hírlap Dukay Nagy Ádám jegyzete Egyetlen pillanat A szegedi vonaton, már ha­zafelé tartva, jutott az az őrültség az eszembe, hogyan is nézne ki most (pontosab­ban: akkor, abban a pillanat­ban) egy helyzetjelentés. Azért is őrültség ez, mert azt sem tudom (tudtam), hogy ak­kor most miről is akarok hely­zetjelenteni. Komolyan mon­dom! Ha az ember így teszi föl magának a „kérdést”, akkor nem megy. Valószínűleg azért, mert ez így nem jó kér­dés. (A helyzetjelentés kifeje­zéshez efféle mondatok páro­sulnak általában: „Mi a hely­zet?" vagy „Mi újság?”, arra meg olyanokat szoktunk mon­dani - ugye -, hogy „Hát, kösz— ”, aztán uzsgyi tovább.) Tehát nem lehet konkrétumok nélkül helyzetjelenteni. Én nem tudok. Lehet, később megtanulok. Most (akkor) viszont azzal voltam elfoglalva, hogy a fá­radtságnak nem engedve kisé­táljak a szűk folyosóra, ve­gyek egy sört a szupermarke- tes kocsit tologató büféstől és hátamat kissé meggör- nyesztve egyetlen szépségről se maradjak le, ami a Kiskun­ságból így, lehúzott ablakon keresztül látható. De, hogy eredeti körüljárandó problé­mámtól el ne kanyarodjak, gyorsak ideírok két helyzetje­lenteni valót. Az első, hogy söritalomért százkilencven fo­rintot kellett fizetnem, holott a múlt héten még százhetvenöt, az azelőtti héten pedig száz­hetven volt az ára. „ Csupán. ” Ekkora infláció - jelentem! - szerintem még nincs. A máso­dik tulajdonképpen személyes probléma. Minden bizonnyal túl magas vagyok, ezért kell meglehetősen kényelmetlen testhelyzeteket fölvennem a látványért. Vagy - és ez akkor már a magasabbak általános közügye - alacsonyan vannak az ablakok. Mivel azonban az üvegek maradnak a helyükön, mi - százkilencven centi körü­liek - görnyedünk. Merthogy megéri. A természet teljes ünnepi díszben állt. Ahogy talán a legszebb. Egyébként a termé­szetre bármikor pillantok, mindig arra eszmélek: most a legszebb. De most, hogy együtt szemléltem a pipacso­kat, miként „bóklásznak" friss rongyruhájukban a me­zőkön és a fiatal, éppen meg­erősödött palántákat, ahogy szinte szemlátomást növeked­nek, olyasmit éreztem, amit általában a csillagos ég alatt szoktunk: kicsik vagyunk. Ki­csinek éreztem magam ott a folyosón colstokként összehaj­togatva, ablakra könyökölve. Kisebbnek egy pipacsnál. A vonat gyorsan szaladt és befújt a szél. És én egy egészen rövid pillanatig - ta­lán még egy buborék sem ért föl hideg söröm tetejére - el­felejtettem mindent. Egyetlen árva pillanatig úgy éreztem: a világ rendben van. Szorgalmas méhek és a szorgalmas méhész Világrekord Salgótarjánból (Folytatás az 1. oldalról) kaptároknak, lakóinak és a vi­rágoknak szenteli minden fi­gyelmét. S amikor a méhek kaptárakban telelnek, szakmai szervezetükkel mesterkurzuso­kat szervez, hogy a szakma for­télyait méhész társaival meg­oszthassa. Mint mondja, méhcsaládjai­nak előkelősége, virágzási idő­szakban az átlagnál lényegesen több „kijáró dolgozó méh” és a vándorlási időpontok helyes megválasztása hozott számára sikert. A siker mellé pedig nem utolsósorban exportképes, nagy mennyiségű méztermést. Idén Magyarország déli, kö­zépső és északi területeinek akácosaiban „pergetett” Bu- chinger. Pécs térségéből indult, és Salgótarjánban fejezte be a vándorlást. Közben háromszor ürítette ki a kétanyás, „NB”- sként ismert, 24 keretes kaptá­rait. Buchinger titka egyebek közt abban is áll, hogy ezt megelő­zően repcésekben hordatta a méhekkel a virágport, a repcé- sek után így az üres kaptárakba csak akácméz került. A taijáni méztermelő porté­kája mézexportőrökön keresz­tül Németországba, s több más nyugati országba, valamint Ja­pánba is eljut. Igaz, idén késnek a felvásárlók, s ez kedvezőtle­nül érinti a tartalékaikat felélt méhészeket. A tavalyinál jóval nagyobb akácméztermés azonban zavart teremtett a piacon. Az országos szövetség jelenlegi elnöke is úgy látja, a kereskedők kivár­nak, az egy évvel korábbi 450 forint kilogrammonkénti ártól kisebb árakon akarnak vásá­rolni. Ez persze semmivel sem csökkenti egy világrekord ér­demét, legfeljebb a rekordter­més eladásából remélhető hasznot. Tarnóczi László Sajtóklub - A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Nógrád megyei szervezetének meghí­vására tegnap Salgótarjánban járt Tamás Ervin, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese. A Ba­lassi Bálint Könyvtárban találkozott az újságírókkal, közvetlen eszmecsere keretében beavatta a hallgatóságot a Népszabadság műhelymunkájába és szólt a média helyzetéről, a lapkészítés, a hírlapírás aktuális kérdéseiről. fotó: gyurián tibor Készüljünk fel a veszélyes helyzetekre - Űj leolvasás, új tarifa Tűzvédelem, áramfogyasztás otthon Két fontos témáról informálódtak a napokban a megyei lakóé­pület-kezelők megyei szövetségéhez tartozó lakásszövetkezeti vezetők, közös képviselők. A tűzvédelem aktuális kérdéseiről Szabó János tűzoltó őrnagy adott tájékoztatást. Hangsúlyozta, hogy a 20-40 év óta használatos lakóépületek ter­vezői, a beruházók számos - az­óta az élet által felvetett - feladat­tal nem számoltak. így például kevés helyen megoldott az oltó­vízellátás, a házakban nem tudják hol elhelyezni a feleslegessé vált holmikat, s azok az erkélyeken, szűk pincerekeszekben jelente­nek fenyegető tűzveszélyt. Nem szólva a megnövekedett számú gépkocsi elhelyezésének megol­datlanságáról. Amint azt többen is felvetet­ték, addig nincs baj, amíg valahol meg nem jelenik a vörös kakas. Ugyanis, amikor beüt a baj, ak­kor derül ki, hogy hiányzik a kö­zeli tűzcsap - már ahol volt -, az egykori riasztónak csak a helye van meg, a kézi tűzoltókészülék­ről nem is beszélve. Tűz bármikor bekövetkezhet, amire a legtöbb ember nem gon­dol, s még kevesebb, aki erre fel van készülve. A salgótarjáni gar­zonház lakói már átéltek néhány tűzoltógyakorlatot - s talán tud­nák is, hogy éles helyzetben mit tegyenek -, de a középmagas há­zak tulajdonosait, lakóit felkészü­letlenül érné egy tüzes helyzet. A készenlét pedig azzal kez­dődik, hogy lehetőleg núnden előírást betartsunk, amit a hatá­lyos tűzvédelmi szabályzat előír a lakóházakra. Ez azonban még nem ele­gendő, leéghet a lakás, a ház, ha az ott lakók pánikba esnek a tűz­eset bekövetkeztekor. Szükség van tűzoltó riadó tervre, amely a tűzjelzéstől az oltásig tartal­mazza az ilyenkor elengedhetet­len teendőket. Az áramtalanítást, a gázszolgáltatás megszüntetését - ahol van -, az épület kiürítését, a mentés és az oltás menetét. Né­hány tűzeset tapasztalatai azt bi­zonyítják, hogy gondok vannak a középmagas tömbházas épületek tűzvédelmével. A tűzoltóság ezért hívta fel az épületek tulaj­donosainak, kezelőinek a fi­gyelmét, hogy vizsgálják meg a körülményeiket és az előírások­nak megfelelően gondoskodja­nak a baj megelőzéséről. Ehhez a tűzoltók szakmai segítséget kí­nálnak, hiszen nekik is érdekük a tüzek megelőzése. De ellenőriz­nek is - ez hatósági jogkörükből kötelező -, aminek fegyelmező anyagi vonzata is lehet. Az ÉMÁSZ új áramdíj-elszá- molásáról Végh István osztályve­zető tájékoztatásul elmondta, az eddigi elavult pénzbeszedési rend­szert azért is változtatták meg, mert ezt egy korábbi közvéle­mény-kutatás is megerősített. Ép­pen ezért a helyi díjbeszedés he­lyett - más cégekhez hasonlóan - ezentúl a fogyasztónak kiküldött csekken lehet az áramdíjat befi­zetni. A másik változás az áramfo­gyasztás leolvasásában követke­zett be. Az eddigi havi óraleolva­sás helyett évente egy alkalommal olvassák le az áramfogyasztást. A havi arányos költségviselés érdekében azonban úgy alakítot­ták ki a számlázást, hogy egyévi áramfogyasztás havi átlagát szá­molták ki minden ügyfelüknek. A fogyasztók már áprilisban ezzel az átlagértékkel kapták meg az értesí­tést a fizetendő összegről, s ennek megfelelően érkezett meg min­denkinek a májusi részszámlája. Az év végén pedig végszámlát kap a fogyasztó, amelynek alapján vagy rá kell fizetni a többletfo­gyasztásra, vagy ha kevesebbet fogyasztottunk, az ÉMÁSZ visz- szafizet nekünk. Ismeretes, hogy 1999. július 1- jétől új áramdíjtarifák lépnek életbe. Éz egyaránt érinti a lakos­ságot és a nagy fogyasztókat is. Et­től az időponttól a többféle tarifa helyett csupán egy lesz. Ez az úgynevezett 24 órás, vagy nappali tarifa. S egy ára lesz az úgyneve­zett éjszakai vezérelt áramellátás­nak is. Ennek megfelelően egysé­gesítették a lakásban használatos áramdíjat a közösségi áramfel­használás díjával. Megszűnik az alapdíj felszámolása is. Ha azon­ban a fogyasztó nem lakossági ár­szabást választ, akkor viszont fel­számolják az alapdíjat. A választás meggondolandó és ilyen esetben érdemes kikérni az áramszolgál­tató tanácsát, ugyanis ez utóbbi vi­szonylag csak magas havi átlagfo­gyasztásnál érvényesítheti takaré­kosabb szerepét. Az előadás utáni kérdések azt igazolják, hogy sok még a bizony­talanság ezen a területen. Áz ÉMÁSZ kirendeltségei azonban felkészülten várják mindazokat, akik tanácsért fordulnak hozzá­juk. Pádár A. RÉTSÁG 3. oldal Hírek Népművészetért Szécsény - A néptánc ha­gyományainak megőrzé­séért, kiemelten a szín­vonalas Palóc néptánc­együttes tevékenységé­hez szükséges anyagi hát­tér megteremtéséért, nép­szerűsítéséért dolgozik a városban nemrégiben lét­rehozott Szécsényi Nép­művészetért Egyesület. Felmérés Ságújfalu - Kábelteleví­ziós rendszer kiépítése iránti lakossági igényeket méri fel a helyi önkor­mányzat. Családonként hozzávetőlegesen tizen­kétezer forintot kellene ehhez befizetni. Az ezzel kapcsolatos véleménye­ket a polgármesteri hiva­talban kell jelezni. Kirándulás Salgótarján - Az Orszá­gos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nógrád megyei szerve­zete június 17-étől 20-áig négynapos kirándulást szervez Északkelet-Ma- gyarországra Szerencs, Tokaj, Sárospatak, Sáto­raljaújhely (szálláshely), Füzér, Hollóháza, Szép­halom stb. települések érintésével. A negyedik napi programban egy szlovákiai látogatás (Kassa, Kraszna Horka) is szerepel. Jelentkezni lehet a bányamúzeumban Józsa Pálnál, Törőcsik Istvánnál vagy Vajda Ist­vánnál. Ünnepség, döntés Karancsság - Az I. Ist- ván-díj odaítélése lesz az egyik fő napirend a kép­viselő-testület június 10- ei, csütörtöki ülésén, a döntés előtt meghallgat­ják az iskolavezetés erre vonatkozó javaslatait. Ezt az elismerést pedagógus, diák és az iskola támoga­tója egyaránt kiérdemel­heti. „Kisbokrétás” Salgótarján - Tegnapi lapszámunk 1. oldalán helytelenül írtuk egy sal­gótarjáni diák nevét, aki „kisbokrétás” kitüntetést nyert az országos szóló­táncversenyen. A név he­lyesen: Knapiczius János. Elnézést kérünk. Gyémánt Andrea jól érzi magát a kisbágyoni általános iskolában Szép nevű tanítónő tanítványai Együtt a kis tanítványokkal (Folytatás az 1. oldalról) ha csak két osztállyal is, mint a miénk. Olvasni, számolni szépen megtanulnak, s az emberi kap­csolatok, alapvető érintkezési normák világába is bevezetjük őket, hogy könnyen beil­leszkedjenek majd Palotá­son. Bánni le­het még belő­lük, ígéretesen alakulhat éle­tük, s bizony hallják is tő­lem gyakran, amikor na­gyobb szorga­lomra, fe­gyelmezett magatartásra biztatom a lemaradni látszókat - mondja a tanítónő, s még hozzá­teszi:- Talán a kis létszám, a csalá­dias légkör is segíti, hogy nem kallódik el a gyerek.. Több figye­lemben, személyes gondosko­dásban részesül mindegyik. Az udvar szép, nyírt gyepe, vágott sövénye jelzi a gondosko­dást, s hasonló ápoltság jellemző az osztályteremre is. Gyémánt Andrea elismerően beszél a szü­lők áldozatkészségéről.- Nincs olyan kérés, prob­léma, amelyben ne segítenének. A szülői értekezletek mentesek a hivatalosságtól, inkább baráti be­szélgetés az, ahogy a kis gyer­mekközösség sorsáról szót vál­tunk. Együtt járunk kirándulni, rendezünk ünnepségeket az isko­lában. Nem csak ez a néhány gyermek, rajtuk keresztül a kis- bágyoniak is szeretik, ragasz­kodnak iskolájukhoz. Szerény lehetőségeinkhez mérten viszo­nozzuk is ezt. , . -szgys- * « « • » * • Dunának, Ipolynak egy a hangja (Folytatás az 1. oldalról) turizmus jelentheti a térség fő bevételi forrását. Itt elsősorban a vadászatra, a kerékpáros és a lovasturizmusra helyezhető a fő hangsúly, mert ezeknek már hagyományai vannak a Bör­zsöny vidékén. Csalagovics Zsolt a nemzetközi kapcsola­tokról, korábbi konferenciák eredményeiről, a támogatható programok megvalósításáról tartott előadást. Beszélt a DINP sajátságos helyzetéről, arról, hogy a szlovák féllel is egyez­tetni kell számos kérdésben. A tanácskozás résztvevői gondjaikról számolta be. Dom- bai Gábor, Drégelypalánk pol­gármestere elmondta: a telepü­lésen hat évet késtek a földár­verések a nemzeti park terüle­tének kijelölése miatt. Hangsú­lyozta, hogy ez nem a termé­szetvédelmi szakemberek hi­bája, hanem a törvényi szabá­lyozásé. Ugyanakkor a legégetőbb gondok között emlí­tette, hogy pályázati pénzt a kedvezőtlen besorolás miatt nem kaptak a szennyvízhálózat kiépítésére, pedig a település határának több mint fele védett terület. . . Hasonló a helyzet Ipolyvecén és Honton is. Bodor László, az Ipoly Erdő Rt. főmérnöke a legnagyobb gondnak azt tartotta, hogy a nemzeti park területének kijelö­lése megtörtént a fejlesztési koncepció kidolgozása előtt. A lakosság így állandóan korlátok és tiltásokba ütközik, ami a természetvédelem ügye ellen hangolhat sokakat. Hangsú­lyozta a környezed és termé­szetvédelem fontosságát, il­letve ezen szemlélet fiatal kor­ban való kialakításának jelentő­ségét. Amint mondta: a termé­szetvédelemben nem pár évben kell gondolkodni, hanem sok­kal hosszabb időszakban. A tanácskozáson Csizmadia Vilmos, Kóspallag polgármes­tere némi felháborodással mondta: el kell dönteni, mit vé­dünk jobban, a bakszöcskét vagy a kistelepülések lakóinak érdekeit? Az ipartelepítés ugyanis a védett területen ugyanis nem megengedhető. A tanácskozás résztvevői az elhangzott vélemények össze­gyűjtése után abban maradtak: visszatérnek a kérdéskörre, hogy mindenki számára elfo­gadható, közös megoldást talál­janak. Faragó Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom