Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-05-06 / 129. szám
mm-Y _lCl.L L'L /lú/lzLLL A NÓGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. JÚNIUS 5.1 Moldova György nincs benne az irodalmi közéletben - Nem szolga, de szolgálja az olvasót „Huszadik század, lelépni!” Hetvenegy könyve jelent meg, tizennégy szakmáról írt ri- portkötetet, de az irodalmi közéletben nincs jelen, a frankfurti könyvkiállításon nem vesz részt, kitüntetést mostanában nem kap, az ünnepi könyvhétre nem jelent meg kötete. Elismerik viszont az olvasók: művei még mindig negyven-ötvenezer példányban fogynak el. S egy szuverén írónak kell ennél több? Moldova György a hét elején a Szak- szervezetek Nógrád Megyei Könyvtára „Sikerírók - sikerkönyvek” sorozatának vendége volt Salgótarjánban. Ott beszélgettünk.- Ön 1992 nyarán a következőket nyilatkozta lapunknak a rendszerváltásról: „Szerintem ez a változás nem volt igazán jelentős azzal, hogy most másként nevezik a hatalmon lévő párto(ka)t, mint három évvel ezelőtt...” Ma is fenntartja ezt a véleményét?-Most még inkább, hiszen azóta több tapasztalat, újabb két választás tanulságainak birtokában mondhatom, hogy a hatalom agresszív természete egy jottányit sem változott. A rendszerváltáskor egy pillanatra megijedtem, mert úgy éreztem: vége az én időmnek. Hiszen ha megszűnik a korrupció, ha csupa remek, makulátlan ember kerül a vezetésbe, az irányító posztokra, akkor róluk nem lesz mit írnom, s különösen nem szatírát. Az én személyes szerencsémre - de az ország nagy pechére - nem így történt... Látva~Hogy ajártok csak nevükben, programiaikban képvi- s£Ük_a népeCaz emberek nagy zetbe kpriiltpk, s számos érték ment veszendőbe, én még inkább baloldali lettem, bár soha nem voltam egyetlen párt tagja sem. változtam, maradtam plebejus, a világ viszont elment mellettem lobb oldalra.- On más szempontból is szinte látnoknak bizonyult. Egy nyolcvanas évek végi interjújában a következőket mondta: „ ... fölbomlóban van a köz- biztonság. Ha így haladunk, nemsokára az utcán agyonverhetnek valakit, fényes nappal kirabolhatják az embereket, ugrásszerűen nőtt a bűncselekmények száma.” Jelenleg hogyan látja: merjünk az utcára menni?- Természetesen sajnálom, hogy igazam lett, de én olyanok szavára figyeltem, akik a rendőrség soraiban értették ezt a szakmát, de - talán éppen ezért - ma már nincsenek ott. Sajnos, a közbiztonság csak romlani fog . . .-'Ön az utóbbi években nemcsak riportkönyvet írt - az áldatlan politikai vitákat kiváltó vízlépcsőről az „Eg a Duna" címűt-, hanem a „Város hercege” címmel bűnügyi regényt is papírra vetett, sőt Mikes Kelemenről is jelent meg kötete.- Ki akartam magam próbálni a krimi műfajában is. Ami pedig Mikest illeti, őt nagyon tisztelem, példát mutatott a helytállásból. Most egyébként egy naptárt írok 2000-re, „Huszadik század, lelépni” címmel! Jó lesz túllenni ezen a századon, ami annyi rosszat okozott az emberiségnek.-Az eddigi tizennégy mellé tervez-e további „szakmai” köteteket, foglalkozás-szociográfiákat? Segítek a tájékozódásban- Az egészségügyről még szeretnék könyvet írni, remélem sikerül hiteles információkhoz jutnom.-Itt a könyvhét, nem lehet kikerülni a kérdést: Ön, illetve egy Moldova-mű miért nem szerepel cThívátaíos listán ?- Ezt nem tőlem kellene megkérdezni, de vannak elképzeléseim az okokat illetően. Bár hetvenegy könyvem jelent meg,-mint szó esett róla - egy tucatnál is több szakmáról írtam riportkötetet, az irodalmi élettel soha nem volt, jelenleg sincs kapcsolatom, nem tartozom egyetlen szekértáborhoz sem, nem kértem alapítványi támogatásokat, az utolsód kitüntetési a rendszerváltás előtt kaptam. József Attilával szólva „az én vezérem bensőmből vezéreTT Sokra tartom,Tisztelem viszont az olvasót. Tisztában vagyok vele, hogy nem termelek értéket, engem a társadalom tart el, így tehát én is tartozom az embereknek. Szolgája senkinek nem vagyok, de szolgálatot végzekf Telentést adok a mindenkori helyzetről, segítek a tájékozódásban. Sajnálom az olvasókat, mert olyan drágák lettek a könyvek, hogy alig lehet megfizetni. Nyilván az idén kevesen fognak egy-egy nyaláb könyvet vásárolni, mint jó néhány évvel ezelőtt a könyvhéten. Köszönöm az olvasóknak, hogy egy-egy könyvem még ilyen nehéz viszonyok között is elfogy negyven-ötven ezer példányban.- Tehát az Ön műveit változatlanul sokan olvassák. S Ön mit olvas, ha teheti?-A magyar irodalomból a Nyugat első nemzedékének a képviselői a kedvenceim (Ady Endre, Babits Mihály, Füst Milán), a világirodalomból különösen szeretem Csehovot, Gogolt, Swiftet, s ha nem tudok aludni az ő műveiket veszem kézbe. Csongrády Béla Filmjegyzet: Amerikai História A tavalyi évben készült Amerikában egy Ilim, amely nem lett világraszóló kasszasiker, mint az „Armageddon” vagy a „Ryan közlegény megmentése” és nem is jelölték tucatnyi Oscar-díjra, mint például a „Szerelmes Shakespeare”-t. Ez a film azonban az 1998-as év egyik legmegrázóbb, legőszintébb és legprovokatívabb alkotása volt. Mindösszesen egy akadémiai jelölést kapott, mégpedig a már másodszor nominált főszereplő, Edward Norton révén, bár ha valaki végignézi a félig színes, félig pedig fekete-fehér filmet, köny- nyen hozzágondolhatja a legjobb filmnek, a legjobb forgatókönyvnek, a legjobb zenének, operatőri munkának és vágásnak járó Oscart is! Ez a nem túlságosan elismert, de az év legmeghatározóbb munkájának számító alkotás az Amerikai história. Derek Vinyard (Norton) neonáci, azok közül is a legag- resszívabb és legkegyetlenebb fajtából, ő a helyi csoport vezetője, akit emberei bárhová követnek. Egy éjszaka Derek hidegvérrel megöli azokat a fekete srácokat, akik az autójukat próbálják feltömi - mindezt pedig öccse, a könnyen befolyásolható Danny (Edward Furlong) szeme előtt. Dereket három évi börtönre ítélik, mi, a nézők legközelebb már csak a hűvös falak közüli szabadulása után látjuk. A fiú már nem vágatja kopaszra a fejét, a szemében nem villog az izzó gyűlölet, gondolhatjuk, valami történt vele a börtönben, mégpedig egy olyan valami, amely eddigi élete átértékelésére és személyiségének teljes megváltoztatására késztette. Derek új emberként tér visz- sza a családjához és megpróbál mindent elfelejteni, a múltja azonban utánanyúl és nem engedi ki az erőszak hálójából. Az elsőfilmes ex-reklámren- dező és operatőr Tony Kaye megdöbbentő és egyben megható filmet készített. Hitelesen mutatja be egy ember lelki átalakulását és megrázóan idézi fel előttünk ennek a fiatalembernek a múltját és a még annál is bizonytalanabbnak tűnő jövőjét. A kiváló színészi alakításokat felvonultató, kőkemény drámát június 3-ától tekinthetik meg a nézők a balassagyarmati Madách moziban. Sz. G. Apollinaire-levél milliókért A világszerte ismert francia költő, Guillaume Apollinaire egyik „Lou”-hoz írott erotikus levele kisebb vagyonért, 240 ezer frankért (mintegy 9,5 millió forintért) kelt el egy párizsi árverésen. Eredetileg a becsüsök 30-35 ezer frankot reméltek, de ez az erotikus - mások szerint inkább nyers - Apollinaire-levél, melyet „Mon Lou” (Louise de Coligny- Chatillonhoz) írt, különösen felkeltette az érdeklődést s az ár így többszörösére nőtt. Vendégségben a sógoroknál - Osztatlan siker Jó szerencsét! - Glück auf! néhány órával már a kohászok muzsikájától volt hangos. A közismert dalok előadását a mintegy ötvenfőnyi magyar éneke tette még színesebbé. Ez az este főpróbának is beillett. A vasárnapi felvonuláson ugyanis a mintegy százötven fős magyar küldöttség osztatlan sikeréhez nagy mértékben hozzájárult a fúvósaik által kísért régi dalok lelkes előadása. A hazaindulás előtt az AKKORD a főtéren egy negyedik - ráadás - koncertet is rögtönzött a videokamerákkal és fényképezőgépekkel felfegyverkezett vendégek nagy örömére. A „póthangverseny”-nek a magyar busz megérkezése vetett véget. S, hogy teljes legyen az AKKORD-„mérgezés” a buszon kazettáról hangzott a zene, amelyet az alkalmi dalárda kísért. A deresedő hajú szakemberek meleg szívvel énekelték: „Szép idő volt, jó idő volt/ Kár, hogy elmúlt, jaj, de kár...” A magyar küldöttség az ünnepi felvonuláson Az elmúlt hét végét a salgótarjáni AKKORD Kohász Fúvós Kisegyüttes az Országos Magyar Bányász-Kohász Egyesület meghívását elfogadva az ausztriai Pöllauban töltötte. Itt rendezték meg ugyanis az osztrák Bányászok és Kohászok 7. Országos Találkozóját. A pöllaui medence Kelet- Steierország szívében fekszik. A városka a mintegy 124 négyzet- kilométer területen fekvő első osztrák „természet-park”-ban található. A rendkívüli adottságokkal rendelkező csendes környezet három napra felbolydult méhkassá változott. A rendezvénysorozat keretében a tudományos ülésszaktól az ünnepélyes istentiszteletig, a csaknem 1500 embert megmozgató felvonulástól a söröshordó csapolásig számos rendezvény színesítette a hagyományápoló programokat. A seregszemlén csaknem hatvan egyesület vett részt. A külföldi testvéregyesületeket a németek mellett öt magyar csoport is képviselte. Erre az alkalomra több, mint négyszáz fúvószenész kapott meghívást. Hazánkat az AKKORD képviselte. Az együttes mindhárom nap egy-egy „hivatalos” fellépésen adhatott számot felkészültségéről. A mintegy 1200 főt befogadó ünnepi sátor a megérkezés után Az AKKORD koncertje a sátor színpadán Háromszázötven kötet - húszmillió példányban Volt egyszer egy Olcsó Könyvtár A megsárgult füzetecske, amelyet a kezemben tartok, több mint egy emberöltő- nyi. Az 1954-1961 között megjelent, sokak könyvespolcán még ma is fellelhető egykori Olcsó ^Könyvtár- sorozat jubileumi jegyzékét tartalmazza. Ezek a puhafedeles könyvecskék annak idején igen jó szolgálatot tettek olvasóiknak. Nem csak a választékos és igényes témaválasztásuk aratott sikert, hanem az áruk is könnyen megfizethető volt. Jeles világirodalmi rangú külföldi írók, klasszikus és kortárs magyar szerzők művei darabonként kettő-négy forintért a házikönyvtárat gyarapították, szinte észrevétlenül. Mert mi is került akkopkét forintba? Öt darab kifli, eset- leg mellé jó adag kolbász, pa.- rizer. Négyért pedig már bőven futotta egy liter tejre, vagy egy kiló kenyérre és a u tízdekás vaj i$ ennyibe került I J;utotta. Erre is. arra is és az | plvasnivaló is megvolt. Az Olcsó Könyvtár kötetei belefértek a zsebünkbe, buszon, villamoson, vonaton döcögve haladhattunk az olvasással, múlattuk így a menetidőt, leszálláskor pedig simán zsebre vágtuk a menetjeggyel könyvjelzett példányt. A hamar népszerűvé vált könyvsorozat ízléses külsejű köteteit érdemes volt gyűjteni. Az első példány Jókai Mór „A cigánybáró” című műve volt, ezt követte a külföldi kalandregények egyegy gyöngyszeme Jack London, Verne, Tolsztoj könyvei. Az első tucatba a magyarok közül bekerült Heltai Jenő, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond egy-egy regénye is. Aztán évek múltán, közeledve a 350. kötethez Steinbeck, Kipling, Stendhal, Dumas, Voltaire, "Radnóti, és ismét Móricz, Mikszáth, Karinthy neve fémjelezte a magvas irodalmat. A jó könyvnek sem kell cégér alapján felesleges száraz adatokkal untatni az olvasókat, de ez a sorozat megérdemli, hogy legalább ennyire megemlékezzünk róla, most a könyvheti - és a nemrég Frankfurtban lezajlott, magyar kiadványokkal is megtűzdelt - rendezvényen, vagy annak kapcsán. A hetvenedik könyvhét körül tartunk sorrendben, hiszen 1957-ben kimaradt a könyv ilyen ünnepe, sok akkori kortárs magyar író ült abban az esztendőben értelmetlenül börtönben, forradalmi tevékenysége miatt. Maga a könyvhét mindig is nagy eseménynek számított, emlékszem, a salgótarjáni Fő téren megtartott - az ötvenes évek elején még csak könyvnap volt - sátras bemutatókra, majd később az egykori fiúkollégium előtti park is otthont adott egy ilyennek. (Itt volt az ötvenes évek elején az augusztus 20-ai Vidám Vásár nagy rendezvénye is.) Szóval, a könyvnapi ajándékként a szülőket én is rávettem egy tízforintos(!) könyv vételére, de Simkó Jenő is segített a rábeszélés- ben . . . Egyébként az ő könyvárus múltja^ egy legenda volt Salgótarjánban és vidékén! Mint fentebb már említettem, a könyvhét mindig nagy esemény volt - talán ma is az - osztott, szorzott az ember, hogy mennyi is jut olvasnivalóra, aztán mindig tömött szatyrokkal mentünk el a könyvesboltból, vagy a sátor elől. Féláron - tizenötért - lehetett kapni ilyenkor a „Körkép”, a „Rivalda”, a „Szép versek” friss, nyomdaillatú köteteit. Az ügyesebbek az író-olvasó találkozókon értékes dedikációkkal is gyarapíthatták gyűjteményüket. Nem helyes a múlt idő használata, hisz' ma is meg vannak a fenti lehetőségek. Csak a könyv lett jóval drágább ... D. F.
