Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-05-06 / 129. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN % BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ Munkahelyüket féltik a szécsényi gyertyagyáriak - A tulajdonos tényfeltárást kért Bizonytalanná vált háromszáz dolgozó megélhetése Az Eurocandle Kft égisze alatt - miután a fővárosban egy évvel ko­rábban már elkezdődött a hasonló profilú termelés 1997-ben meg­indult Szécsényben is a gyertyagyártás. Két év sem kellett hozzá, s a dán tulajdonos az itteni beruházás bővítését tervezte. A terveket per­sze szövi még jelenleg is, az viszont kétséges, Szécsényben, s egyálta­lán Nógrádban kerít-e majd sort terjeszkedésre, ahol szinte mind­egyik önkormányzat vevő lenne a munkahelyteremtésre? Mostanra ugyanis bizonytalanná vált a már üzemelő gyár további sorsa is, az­zal együtt több mint 300 dolgozó megélhetése, miután bizonyos mé­diák sötétre fókuszálták a gyárbeli történéseket. Rabszolgamunkáról, önkényes­kedő, szóval és tettlegesen bán­talmazó főnökökről, munkavé­delmi hiányosságokról, egészség­telen munkakörülményekről, csicskáztatásról, bérmanipuláció­ról, rasszizmusról szömyülködtek a megszólaltatottak. A gyártulaj­donos ezt követően - valótlansá­gok állítása, hitelrontás miatt - az országos, illetve általuk a megyei cigány érdekvédelmi szerveze­tekhez fordult. A tényfeltárást a Lungo Drom megyei szervezete végezte, s - bár álcázva-, de e sorok írója is bekapcsolódott, akit a munkahelyüket féltő emberek, többnyire cigányok kerestek ag­godalmuk okán. A tényfeltárás a napokban zárult. Akár a honi átlag A biztonsági őr átad bennünket az érkező üzemvezetésnek. Kilomé­tereknek tűnik az űt - főként, hogy az aljzat paraffintól fénye­sen a csúszó jég képét idézi, amíg a gyártelep hátsó fertályáig, az irodák csendesebbjébe érünk. Az üzemvezető tud jövetelünk oká­ról, csak az időpontról nem tudott - szándékunk szerint. A hosszú­nak tűnő menetelés alatt jut idő a terep szemrevételezésére. Mun­kaasztalok mellett serénykedő, többnyire barna kezek öntik a formát, eresztik a paraffint a kí­gyózó gumicsövén át. Másutt csomagolják a készterméket, má­sok ki tudja milyen céllal jönnek­mennek. Ki sietősre fogva, ki ráé­rősen, nyilván dolgától függően. Más falnak dőlve eregeti a füstöt, más, mintha időre tenné, mélye­ket slukkol, s félig szíva nyomja el a cigarettáját, más pedig a szó- dásszifont nyomkodja. Mint munkahely, első látásra, akár a honi átlag. Tetszőleges kiválasztás Csonka Jenő, a kisebbségi szer­vezet képviselője, körvonalazta a tényfeltárás szisztémáját az üzemvezetőnek - miután ezt megelőzően a gyáros jóvoltából már volt rálátása a három csar­nokban dolgozók munkakörül­ményeire, a szociális és mellékhe­lyiségekre - s abban egyeztek meg, hogy a tetszőleges kiválasz­tást követően csarnokonként há­rom-négy dolgozó véleményét kérdezi a gyárban honoló szociá­lis helyzetről, a főnök-dolgozó viszonyról és bérezésről. Azt kö­vetően pedig az üzemvezetőt és egy csamokfelelős személyt kér­dezne, nyomatékosan hangsú­lyozva mindenekelőtt a gyártu­lajdonos abbéli ígéretét, hogy egyetlen nyilatkozónak sem származhat semminemű hátránya a válaszadásból. A megszólalók véleménye sok mindenben egyező, kiváltképp abban, hogy szűkösen férni az öl­tözőkben, főként műszakváltás idején. Mondják, a munkásgyűlé­sen - amelynek összehívására az ominózus tv-adás, újságcikk adott apropót - a tulajdonos ígérte is, próbál a gondjukon enyhíteni, ha nem építéses bővítéssel, hát másként. Amilyen az adjonisten... A dolgozók jól tudják csak ipari vízben mosakszanak, zuhanyoz­nak, ha nem otthon ejti meg az alaposabb tisztálkodást. Inni - aki nem a büfébeli üdítőre áhítozik - ihat szódavizet gyárkontóra. A mellékhelyiségek száma senki­nek nem elégtelen, tisztaságukra sincs panasz, sőt, voltak, akik azt mondták, megfordultak már pár munkahelyen, de ilyen higiéniát nem tapasztaltak. A büfével az a gond, hogy a teljesítményben dolgozótól időt vesz el a szolgál­tatás, kedvezőbb volt, amíg a munkatárs szolgálta ki őket az otthon főzött kávéval, s amit a tu­lajdonos leállított. A főnökökről való vélekedés summázata lehetne a mondás: - Amilyen az adjonisten,' olyan a fogadjisten - azaz ki, hogyan vi­szonyul a munkához, a feljebbva­lóhoz, olyan a megbecsülés. Szó nincs faji - az alaphelyzetből ki­indulva is sántít az ilyen állítás, hiszen a cigányszármazású fog­lalkoztatottak aránya fölényes többségben - megkülönböztetés­ről, sokkal inkább dolgozni akaró és tudó emberekről, meg olya­nokról, akik csak azért veszik fel egy időre a munkát, hogy kaphas­sák a munkanélkülit. Olyanról nem tudnak, hogy ok nélkül bárkit is elküldték volna, hogy munkanélküliekkel töltes­sék be a helyüket, akik után tá­mogatás is jár - ám olyanokat is­mernek, akiket sorozatos lopás, munkamegtagadás, többnapos igazolatlan távolmaradás miatt elbocsátottak, vagy mert feljebb­valót fenyegettek. Az átlag negy­ven-negyvenöt ezres nettó bére­zéssel jobbára elégedettek, bár a bónuszrendszeren sokan nem tudnak kiigazodni. Annak elle­nére se, hogy a vonatkozó tudni­valók falra függesztve lógnak a csarnokokban, s a munkalapok naponta aláíródnak, csak felmerül némelyekben, jobb lenne a több. Volt, aki hallott arról, hogy egy vezető leállatozta volna a munká­sokat, de csak szájpropaganda út­ján, s legtöbbjük szóbeszédre nem ad. Előfordul, hogy sérelme­zik az olyasmit, mint amikor a vezető azon kapta a munkást, hogy nem a munkakörének meg­felelő tevékenységgel tölti mun­kaidejét. Ilyesmiért itt ugyanis fi­gyelmeztetés jár. Szóbelit az írás­beli követi, azt meg - a vétség függvényében - esetleg az elbo­csátás. Szigorú rend, fegyelem - itt munkahelyi elvárás. Az vessen magára...- Ne higgyetek nekik! - ad nagy hangot az újbóli létbizonytalan­ságtól rettegő asszony, aki ön­ként jelentkezett véleménynyil­vánításra. - Azokat beszéltették, akiket elküldték, mert nem akar­tak dolgozni. Nem a hazudót kel­lett volna kiállítani beszédre, miért nem jöttek hozzánk is? Azt mondom, az a cigány vessen magára, aki nem akar dolgozni, mi akarunk, és nem akarjuk, hogy azok miatt bezárják az üzemet! Mondjátok meg, hova kell a sok cigány? A munkaügyi elé, hogy sort álljon utána a tíz­ezerért, amiből megélni nem le­het. A cigányasszony mondan­dója, lehetne sommázata a gyári dolgozók többségi véleményé­nek, akiknek több mint 70 száza­léka cigány, s ráadásul abba a bizonyos korosztályba tartoz­nak, amely csak elvétve kell a munkaadóknak. A gyertyagyár­ból kiszivárgott hírek, híreszte­lések kapcsán több minden kivi­láglik; például, hogy a gyártulaj­donos tartotta magát a munkás­gyűlésen ígértekhez, azzal, hogy tágasabbak lettek az öltözők, s vélhetően tartja azt az ígéretet is, hogy nem esik bántódása a meg- szólaltatottaknak. Előbbi tény, utóbbira még csak következtetni lehet abból, hogy eleddig senki nem ágált szószegés miatt, s a cigányszervezethez sem érkez­tek ennek kapcsán panaszok. Amely egyébként épp' a cigány­ság érdekeit védelmezendő, szállt be a tényfeltárásba, s amely kirívó sérelmeket nem ta­lált. Talált viszont egy utat - a gyárvezetéssel, a tulajdonossal együtt - amelyen ha a szécsé- nyiek haladhatnának, a tükör ál­tal nem homályos, netán hamis kép mutatkozna róluk. Az út neve egyébként szakszervezet vagy valami hasonló, de remé­nyeik szerint mindenképp' dol­gozói érdekvédelemmel kapcso­latos lenne. Kissé nyugodtabbak A dolgozók egyébként egy hónap teltén kissé nyugodtabbak a mun­kahelyüket illetően, bár a valóst torznak beállítok elleni haragjuk még a gyertyalángnál is lassab­ban hamvad. S folyik a találgatás, vajon kipislan-e valamikor a ho­mályból az ügy tisztánlátásához kellő szikra? Lehet persze mor­fondírozni, hogy a nyilvánosság előtti torzót esetleg valamilyen politikacsinálók gyúrták-e, vagy olyan erők munkálkodnak a hát­térben, akik nem nézik jó szem­mel a cigányok magyarokkal egyenértékű kezelését? S arról is, hogy valakik vagy nem monda­nak igazat, vagy pedig nem ugyanazon gyárról beszélnek. 1999. június 5., szombat Szurdokpüspöki Hírmondó Országos döntőseink {'•istér Martért *imín Adán: Megjelent a község kéthavonta kiadásra ke­rülő lapjának legújabb száma, amelynek cím­lapján Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter fo­tója látható, amely március 15-én elmon­dott beszédekor ké­szült, valamint az or­szágos döntőben sze­replő két diákról olvas­hatnak az érdeklődők. A lapban Bózvári Jó­zsef, a helyi népdalkor vezetője adja közre gondolatait. Gáspár Ist­ván plébános templom­felújításhoz kéri a la­kosság segítségét. Budai Gyula, Radnai György operaénekesről ír, aki ebben a község­ben született. A hír­mondóban egyebek mellett megtalálhatók az önkormányzati, az intézményi hírek, sporthírek. A hátsó bo­rítón az idén végző nyolcadik osztályosok csoportképe látható. A terület nagyobb kutatást is megérdemel Endrefalva évszázados romjai XV-XVI. századi parasztház maradványai kerültek elő Endrefalva központjában a gázvezeték-építési munkála­tok során. A terület régészeti feltárása azt sejteti, hogy ennek nyomán a félezer éves parasztház rekonstrukció­ján túl egy középkori jobbágyfalu szerkezetéről is teljes képet kaphatunk majd. Feltehetően egy háromosz- tatú, sövényből font, majd sárral tapasztott, azaz paticsos falú lehetett az az Endrefal- ván megtalált parasztház, amelynek nyomán rekonstru­álható lesz a XIII. század óta írásos emlékekkel rendelkező település, Pog, amelyre a mai Endrefalva épült - tudtuk meg Majcher Tamástól, a fel­tárást végző régésztől. Mint elmondta, írásos em­lékek alapján számára már korábban is egyértelmű volt, hogy a Zách nemzetség javai közt nyilvántartott egykori birtokon „beszédes” anyagot fog találni a múltról. Május 5-én kezdte a feltárást, amelyre a gázvezeték építési munkálatok biztosítottak ke­retet. A katolikus templom­mal szemközt, a Béke utcá­ban csakhamar rá is bukkant egy félezer éves parasztház­nak a maradványaira, amely önmagában is figyelemre méltó információkkal szolgál a XV-XVI. század paraszti építészetéről. Annak pedig oka van, hogy mi is csak később szá­molunk be a felfedezésről, ugyanis a kincsvadászoktól óvni kellett a területet. Most azonban az ásatás első fázi­sának lezárásához közele­dünk, s a kutatást vezető ré­gész is hozzájárult a leletek­kel kapcsolatos információk megjelenéséhez. S hogy mi lesz a paraszt­ház sorsa? Nos, a feltárt terü­letet a helyi rendezési terv szerint beépítik majd, ám előtte pályázati forrásból szeretnék annak teljes régé­szeti feltárását elvégezni. Az alaprajzok a múzeum gyűj­teményének dokumentációs tárát gazdagítják majd - se­gítve a további, hasonló jel­legű - kutatásokat, s az elő­került leletek pedig a régé­szeti raktárba, restaurátori műhelybe, s legvégül kiállí­tási tárlókba kerülnek. A terület a szakértő szerint nagyobb kutatást is megér­demel, mint ami a gázveze­tési munkálatok miatt mini­málisan szükséges. Ameny- nyiben erre is lehetőség nyí­lik, s olyan épített műtár­gyakra is bukkannak, ame­lyek nem szállíthatóak, úgy azokat akár romkert jelleggel is bemutathatja a falu. Igaz, akkor egy-két teleknyi terü­leten módosítani kell majd az ide vonatkozó építéshatósági szabályokat is. Erről azonban Majcher Tamás szerint még korái beszélni. Szavait idézve: „ne akarjuk megenni a csirkét, mikor még a tojás­ban van”. Ami azonban biztos, Nóg- rád megyében ezen ásatás unikális értékű, egy jobbágy­falu teljes rekonstrukciójára eddig még nem került sor. Tarnóczi László Salgótarjánban is egyre több leszakadó gyerek igényli a törődést Virág-mozgalom: nagyok a kicsikért Öt éve honosították meg Salgótarjánban a felzárkóztatást szolgáló gyermektámogató rendszert, a Virág-mozgalmat, amely Magyaror­szágon még csak a nógrádi megyeszékhelyen működik. Az Izraelből átvett modellnek egyre nagyobb a szerepe, hiszen Salgótarjánban is erősödnek a negatív tendenciák, sok a leszakadó gyerek. Közvetlen élmények A Perach-mozgalom keretében Izraelben 22 ezer egyetemi és főiskolai hallgató foglalkozik olyan gyerekekkel, akik családi életében kisebb-nagyobb prob­lémák vannak, emiatt segít­ségre szorulnak. Ott már orszá­gos méretű mozgalmat alakítot­tak ki 27 év alatt. Az Izraelben tanuló ifj. Paróczai Péter és Herendi Tamás tapasztalatai révén honosították meg a prog­ramot, amelyet a pénzügyi és számviteli főiskola karolt fel. Nemrégiben egy hattagú cso­port közvetlen élményeket is szerezhetett a segítő program­ról. A Weizmann Egyetem meghívására Rozgonyi József, a főiskola igazgatója, Paróczai Péter, az intézmény adjunk­tusa, ifj. Paróczai Péter, vala­mint Botár Béla, Salgótaiján gyermek- és ifjúságvédelmi fő­tanácsosa, és két, a rendszerben dolgozó másodéves főiskolai hallgató, Szőke Krisztina és Somorjai Edit töltött nyolc na­pot Izraelben. Az ottani tapasz­talatokról, a taijáni tervekről, il­letve magáról a mozgalomról Botár Bélával és Paróczai Pé­terrel beszélgettünk. Elsőként a Perach központjá­ban ismerkedtek a rendszerrel, annak ideológiájával, működé­sével, felépítésével, de több egyetemen is jártak, amelyeken már jól működik a program.- Elég régóta dolgozom a gyermekvédelemben ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, milyen módszerek hatékonyak - mondta Botár Béla. - Salgótar­jánban is erősödnek a negatív tendenciák. Amikor bajban van­nak a családok és az iskolák, a pedagógusok egyre nehezebben tudnak megbirkózni a problé­mákkal, mindenképpen keresni kell a modelleket, amelyekkel ellensúlyozni tudjuk a társa­dalmi gondokat. Ez nagyon ha­tékony rendszer lehet. Rendszeres működés-Egyelőre még azon dolgo­zunk, hogy Salgótaijánban megszilárdítsuk a programot, de ha itt már jól működik, azt szeretnénk, ha a rendszer or­szágossá válna - tette hozzá Pa­róczai Péter. - Öt év alatt (a természetesen nem kötelező programmal) eljutottunk a rendszeres működésig, azzal együtt, hogy eddig nemigen kaptunk támogatást. Izraelben nagyon komoly ösztöndíj-tá­mogatást kapnak a mozgalom­ban részt vevő hallgatók, de komoly munkát is várnak el tő­lük. Ki kell építeniük a kapcso­latot a családokkal is, rendsze­resen el kell járniuk az adott is­kolába, kapcsolatot tartanak a pedagógusokkal is. Nálunk ez még nem megoldott. A taijániak találkoztak Izra­elben az egyetemi hálózatok vezetőivel (sőt egy magyar hallgatóval is, aki szintén dol­gozik a programban), láttak gyakorlati foglalkozásokat. Az ottani mozgalom két állandó és egy mozgó múzeumot is mű­ködtet, ahol fogadják a gyerek- csoportokat, az egyetemi hall­gatók - fizikai kísérletekkel ki­egészített - előadásokat tarta­nak. A múzeumi bevételeket visszaforgatják a mozgalomba. A modell lényege, hogy egy- egy főiskolai hallgató gyakorla­tilag kistestvérévé fogad egy- egy általános iskolai tanulót egyéni és közösségi programo­kon keresztül. Ők sok időt töl­tenek együtt, közöttük baráti kapcsolat is kialakul. Az elsőd­leges szempont, hogy a kiseb­bek jó tanulmányi eredménye­ket éljenek el. Salgótarjánban elsőként a baglyasi hétközi diákotthonban indították el négy éve a Virág-mozgalmat, amelynek jelképe magáért be­szél: egy nagyobb virág átkarol egy kisebbet. Sok gyerek peri­férián van az iskolában, nagyon sok kudarcot él meg. A cél az, hogy megerősödve tanulhasson tovább, szerezzen szakmát és il­leszkedjen be a társadalomba. Pozitív modell Salgótarjánban mára öt intéz­ményt vontak be a programba megtartva a hétközi diákotthon központi bázis szerepét. Emel­lett a II. Rákóczi Ferenc, a Dor- nyay Béla, a Petőfi Sándor és az Arany János Általános Isko­lákat. Őtven-hetven főiskolai hallgató törődik rendszeresen a kisebbekkel, de mivel az általá­nos iskolákban jóval több igé­nyelné ezt a segítséget, bevon­ták a középiskolás diákokat is.- Nagyon nagy erő van eb­ben a rendszerben - folytatja Botár Béla - hiszen a gyerekek indirekt módon láthatnak egy pozitív modellt. Kezdettől fogva hiszek abban, nem kell diploma ahhoz, hogy valaki szeresse a gyerekeket. A kis­gyerek célt lát maga előtt. A salgótarjáni működés évei alatt az is kiderült, hogy legalább annyit profitáltak ebből a főis­kolai hallgatók, mint azok a gyerekek, akiket támogatnak. Jó körülmények között élő fia­talok, akik eljutnak egyetemre, főiskolára, nem biztos, hogy ismerik a valóságot, nem talál­koztak problémákkal küzdő gyerekekkel, nincsenek szemé­lyes benyomásaik. A másik ol­dalon levő gyerekek, akik ott­hon mindennapos feszültsége­ket élnek át, viszont nem isme­rik a pozitív oldalt. Lesz talán elmozdulás A salgótarjáni főiskola által tá­mogatott Virág-mozgalomban 16-féle programot alakítottak már ki, ezeknek éppúgy része az egészségügy, mint a kirándulá­sok. Az intézményben minden fél évben három sportnapot szerveznek, a hallgatók hetente egy-két alkalommal keresik fel az általános iskolákat. Célul tűz­ték ki, hogy a gyerekeken kívül családjaikkal is kapcsolatot te­remtsenek, és gondolkodnak ab­ban is, hogy a Virág-mozgalom munkáját nyugdíjas pedagógu­sok koordinálnák. Tervezik azt is, hogy egyesületet hoznak létre azon egykori hallgatók részvéte­lével, akik öt éve kezdték meg ezt a munkát. Lesz talán elmoz­dulás a program támogatási ré­szét illetően is. A Salgótarjánban e mozgalomban dolgozók június 9-én tárgyalnak erről a Szociális és Családügyi Minisztériumban. Dudellai Ildikó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom