Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-04 / 128. szám

Nem mindennapi randevú lesz Sóshartyánban Unokák, nagyik találkozója Sok-sok unoka és nagy­mama irigyelheti azokat az unokákat és nagyma­mákat, akiknek megada­tott, hogy mindennap ta­lálkozzanak, együtt sétál­janak vagy beszélgessenek egy jót. A munkahely és számos egyéb ok miatt so­kezer nagyi, öcsi és hugi jó esetben csak a hét végeken vagy ennél is ritkábban örülhet egymásnak. Jó, ha a gyerekek is tud­ják, hogy az idősekre foko­zottan figyelni kell, s még jobb, ha megtapasztalják, mennyi hasznos dolgot meg lehet tanulni a nagymamá­tól, nagypapától. Erre hívja fel a figyelmet az idei idő­sek nemzetközi éve, amely­nek jegyében a sóshartyáni idősek klubjának a vezetője és egy helyi pedagógus nem mindennapi randevú szer­vezését kezdte meg: június 20-án megrendezik az uno­kák és nagymamák találko­zóját a község kulturházá- ban. Mesterné Molnári Mária klubvezető érdeklődésünkre elmondta, hogy a rendez­vény gerince az unokák kö­szöntője, amelynek vidám, szórakoztató része is lesz. A programot bál zárja. Temető helyett vasúti kocsi Az angliai temetők túlzsúfolt­sága lendületet adott a szigetor­szági temetkezési vállalkozók fantáziájának. Egy észak-ang­liai vállalat egészen újszerű te­metési szertartást hirdet: halot­taskocsi helyett halottasvonaton bonyoh'tja le az eseményt. A cég képviselői azt állítják, hogy egyre többen vannak, akik a „szabadban” szeretnének el­temetkezni és kívánságuk sze­rint magányos erdei tisztáso­kon, karton- vagy kosárfonatú koporsókban akarnak végső nyughelyükre kerülni. A hozzátartozók kiszolgált I ' -<%, i Bodzaszörp ­Zamatos frissítő és szörp is készíthető bodzavirágból, amelynek most van a sze­zonja. Nem kell hozzá más, mint hét-nyolc friss virág­tányér, ezeket alaposan le­öblítve három-öt literes üvegbe kell tenni, hozzá íz­gőz- vagy dízelmozdonyok kö­zül választhatják ki a szállítási eszközt a temetéshez. Miután a sírhelyet frissen ültetett facse­metével vagy szerény sírkővel megjelölték, a további szertar­tást megtarthatják „Szent Mi­hály vonatán”. A speciális szolgáltatást a The Guardian című lap szerint a Lancashire grófságbeli Ormskirk „Peace Burials” (Bé­kés Temetések) nevű temetke­zési vállalat kínálja. Hogy a vonattól min viszik a megbol­dogultakat a tisztásokra, arra nem tért ki a hír. . i íi 1 j. > - i../ A\ Itt a szezon! lés szerint szeletekre vágott citromot, citrompótlót és szintén ízlés szerinti meny- nyiségű cukrot adni. Pár napos érlelés után leszűrve, hűtve fogyasztható. Hosz- szabb tároláshoz több cu­kor, tartósítószer kell hozzá. „Mindig azt tartottam: siránkozással nem megyünk semmire” - Életében soha sem unatkozott Hófehér hajú fiatalság Szabó Istvánná Horváth Anna története is úgy kezdődik, mint sok hasonló embertársáé: Hévízen született egy hatgyermekes család­ban, másodikként látta meg a napvilágot. Kijárta az iskolát, aztán 17 évesen ismerkedett meg férjével, aki akkor a Honvéd-üdülőben nyaralt. Az ismeretségből szerelem lett, a szerelemből házasság: 1956 szeptemberében Hévízen mondták ki a boldogító igent. Elő­ször Rónabánya-telepre költöztek, ’58-ban Petőfibányára, ’64- ben Kazincbarcikára. A gyakori költözésnek mi más lehetett volna az oka, mint az, hogy sorra zárták be a bányaüzemeket. 1980-ban nyugdíjas lett a férje: anyósáék á< koriban már elég so­kat beteafekedtek, hívták őket, jöjjenerarközelebb, így aztán 1982-ben Bátonyterenyére köl­töztek. Az idő közben szépen las­san elszállt felette is, Éva lánya férjhez ment, megajándékozta őt két unokával, akik ma már felnőtt emberek. Szabó Istvánná Hor­váth Anna az idén lesz hatvan­éves, bár tíz évet nyugodtan leta­gadhatna a korából. Mint mondja, húsz éve már, hogy hófehér a haja, de érdekes módon nem öre- gíti, sőt, kifejezetten jól áll neki. Szeme sarkában a „nevetőrán­cok” arról árulkodnak, hogy de­rűs, kiegyensúlyozott, jó kedélyű emberrel állunk szembe.-Pedig egész életemben ke­ményen dolgoztam - mondja Ani néni. - Szakmám nem volt, soha­sem szégyelltem, hogy csak nyolc általánost végeztem. Min­dig megfogtam a munka végét: dolgoztam az egészségügyben, voltam ruhagyári meós, raktáros a gamesznél. Aztán engem is utolért a végzet a munkanélküli­ség képében, másfél évig nem ta­láltam munkát. Akkor jött az a le­hetőség, hogy a bátönyterenyéi Erkel általános iskolába takarító­nőt kerestek, mert gyedre ment az egyik fiatalasszony. Elvállaltam, és arra gondoltam, hogy nyugdí­jig majd csak kihúzom valahogy. Csakhogy ember tervez, a sors meg végez: ’94 februárjában visszajött gyedről, akit helyettesí­tettem. Én pedig csak hét hónap múlva töltöttem be az 55. évet: reméltem, hogy elmehe­tek előnyug­díjba, de bi­zony ki kellett húzni az utolsó pillanatig. ’94 szeptemberé­től vagyok nyugdíjas. Következő év­ben meghalt a férjem, de nem voltam egye­dül sosem, hi­szen á lányom, unokáim ott laktak velem.- Sokan mondják, akik ismerik, hogy életkedvét, energiáját egy fiatal em­ber is megiri­gyelhetné. Hogyan csinálja? Egész életemben soha nem tudtam unatkozni, mint ahogyan ma sem tudok. Talán az a titok, Sírttek1íffionVÍnnk! mí'.s JteÄeiWP. étel vaija őket. Eljárok a nők klub­jába, Maconkán van égy kisker­tem, és megvan még a rónai telek jis a házzal: bárki megnézheti, jazoké sincs nagyobb rendben, ! akik ott laknak. Pedig én csak he­tente egyszer-kétszer megyek ki. Mindig kőkeményen dolgoztam, az egészségem is rendben van: orvosnál 12 éve voltam utoljára, de nem is megyek: amiről nem tudok, az nem fáj. Azt tartom, hogy a munkát nem kell szé­gyellni: én nem szégyellem, hogy kapával, vödörrel cígelődök át a bányavároson. Sokat ellopnak ugyan belőle, de azért marad is. Ha lekötöm magam, nincs időm azzal foglalkozni, hogy itt szúr, ott fáj. Muszáj is, mert a nyugdíj­ból nem sok mindenre telne. Mindig úgy voltam a pénzzel, hogy ami van, azt kell beosztani. Nyugdíj előtt összeadom, mit kell marad: szetos/Iojtuuinyi napra, amennyi van a IftüycíkezőAWÍgdíjig- Bi­zony, volt olyan idő, bogy 50-60 forint maradt egy-egy napra. Na, ezért kell pótolni a kerttel, ezért vállalok még ma is a takarékpénz­tárnál helyettesítést, alkalmi munkákat. Mindig azt tartottam, hogy siránkozással nem megyünk semmire. Nem is tudom elviselni azokat, akik mindig csak panasz­kodnak. Ha hiszi, ha nem, még a saját kínomon, nyomorúságomob is tudok nevetni. Talán ezért mondta egy kedves ismerősöm azt, hogy „maga biztosan sokáig fog élni, mert olyan jól tud ne­vetni”.-Miután meghalt a férje, nem gondolt arra, hogy vissza­költözzön Hévízre?- Hiányzott, hiányzik Hévíz, de nem akartam visszamenni. Szüleim már meghaltak, két öcsém is a temetőben nyugszik, testvéreim pedig elköltöztek más városokba. A fiatalabbakat máil nem ismerem, a velem egykorúak pedig lassan már elkopnak. De azért minden évben kétszer haza­látogatok: egyszer nyáron, egy­szer pedig mindenszentekre. Látja, negyvenhét éve, hogy el­költöztem onnan, de még most is azt mondom, hazamegyek. És bár ismerős egyre kevesebb, azért mindig körbejárom a régi helye­ket: az éttermeket, cukrászdákat. Amikor közeledik a vonat Hévíz felé, még ma is elővesz egy fur­csa, torokszorító érzés, amit csak azok érthetnek meg, akik mesz- szire származtak szülőhelyüktől.- Úgy tűnik, mintha semmi sem hiányozna az életéből.- Dehogynem, az utazás. Fiata­labb koromban szinte az egész vi­lágot bejártam: voltam a Szovjet­unióban, Törökországban, Gö­rögországban, Ausztriában, Né­metországban, Svájcban. Ma már ezt nem engedhetem meg ma­egy kicsit potalm: annyit.mindig meg- tak4rjjok„llVgl'J<^ilá&b íű orszá­gon belül eljussak egy-egy szép helyre. A nőklub is szervez min­den évben valamilyen kirándulást, így láttam tavaly a Feszty-körké- pet is. Már megvan az idei tenys, Sopronba, Pannonhalmára bij^p- san eljutunk. Tervezünk még mast is, de majd meglátjuk, hogy,mit tudunk megvalósítani belőle. , Hegedűs Erzsébet Csak az emlékei maradtak az egykori frontmesternek, a bánya a múlté Többé nem dőlnek le a szénfalak- Mielőtt a bányába kerültem, egy helybeli gazdánál cselédes- kedtem, egy évben 12 mázsa búzát, egy kocsi fát kaptam, háló­szobám az istállóban volt. Reggel négykor már talpon voltam, este sötétedésig dolgoztam. Édesapám nem akarta, hogy más­hová menjek. Ennek ellenére fogtam magam és a bányánál je­lentkeztem felvételre. Jó erőben voltam, rögtön befogadtak. Ekkor 1947 március 17-ét írtunk - utal 23 évi bányászkodásá­nak előzményeire Bakos István, nyugdíjas dorogházi bányász. A föld alatt uraságiként kezdte, később csatlós lett, majd segédvájárság után vá­járrá lépett elő. Szerette a munkáját- Harminckét évet töltöttem a szénfalnál, Ménkesről kerül­tem nyugállományba. Front­mesterként ellenőriztem a fron­tot, amikor egy ledőlt szénfal, - lehetett vagy egy mázsa - há­rom helyen eltörte a lábamat, amelyet fémszöggel rögzítet­tek. Kétszer műtötték.- Lent a föld alatt egészen más az ember közérzete mint fent. Nem volt kellemetlen ér­zése az első'időkben?- Soha nem féltem, úgy szerettem a bányát, ahogy ön a hivatását, szakmáját.- Pedig nehéz munkának tartják a bányászkodást. . .-Valóban nem könnyű a 90-110 kg-os vastámokat ki­rakni, berakni, beállítani. Ha szereti az ember a bányát, ak­kor ez nem jelent számára gondot. Az előbbi engem soha sem zavart. A bányát nemcsak régen szerettem, szeretem ma is. Bezárása olyan érzés szá­momra, mintha a szívemet szakítanák ki. Képzelje el, a szépen kiépített aknák be van­nak tömve. Csak több száz millióval, netán miiliárddal lehet mérni a tönkre ment ér­tékeket - szól nosztalgiával, hangjában a bányászokra jel­lemző felelősséggel. Amikor a bányászéletet kezdte, nem busz hozta a munkahelyére és vitte haza, mint az utóbbi években, ha­nem gyalog jártak munkába Dorogházáról, Derecskéről, Bárnáról, Mátramindszentről, Maconkára, Szorospatakra. Akkor javult a helyzet, amikor 1949-ben megkezdték a kis­vasút építését. Ki kellett bírni-Köztudott, hogy a szénfal­hoz semmit sem - így cigaret­tát sem - lehetett levinni. Az erős dohányosoknak bizony kemény akarat kellett..- Aki kenyeret akart adni a családjának, annak ki kellett bírnia. Előfordult, hogy egyik bányásztársam cigarettát vitt le. Az ellenőrzéskor rajta vesz­tett. Szerencséje volt, mert más bányánál kapott kenyér- kereseti lehetőséget. Bakoájjpstván testvérei is mind hadászok. Fia, aki au­tószerelőként kezdte, megsze­rezte a vájárszakmát tanúsító bizonyítványt. Nem tétlenkedett Az egykori bányász ma is jó szívvel emlegeti feletteséit, köztük a főmérnököt is, akire úgy emlékezik, mint szigórú, fegyelmet kívánó vezetőre.; A nyugdíjaskort kényszerű­ségből rokkantként kezdte. Az akkori kormányrendelet alap­ján rokkantságát, egyéb beteg­ségével együtt figyelembe véve, 50 százalékban minősí­tették munkaképtelenné.: Mi­vel a tétlenség nem tartozott Bakos István tevékenységé­hez, ezért a családdal együtt nyugdíjkiegészítésként Buda­pestre járt dolgozni, Dunán­túlra almát szüretelnie •- Mostanság mivel f foglal­kozik?- A baleset következtében megbetegedett lábain meg- gyógyult, az egészséges pedig tönkrement. Alig tudok fel­állni. Amit tudok, a náz körül elvégzek. Van disznónk, csir­kénk, azokat ellátom, utána elmegyek a presszóba, elbe­szélgetünk egy-egy fröccs mellett. V.K. Érdemi egyeztetést sürget az MSZOSZ Korkedvezményes nyugdíj Búcsú a kegyhelyen SZENTKÚT - Úrnapi búcsút tarfanak június 6-án, vasár­nap’ a kegyhelyen. A misék kezdési időpontja 9 és 10.30 óra, a nagymise az időjárástól függően körmenettel zánd. Kirándulás PALOTÁS - A település egyik legjobban működő ci­vil szervezete a nyugdíjas­klub, amely budapesti ki­rándulást szervez: terveik szerint júniusban a Parla­mentben tesznek látogatást. Kis falu, sok idős SZILASPOGONY - Egy nemrégiben elvégzett felmé­rés szerint a kistelepülés la­kosainak több mint negyede hatvan év feletti. A lakosság­szám - amely jelenleg 405 - csökkenése kisebb mértékű, mint korábban. A köröm gombás fertőzése Ma­gyarországon a lakosok mintegy tíz százalékát érinti. Okozói gombák, következménye a kö­röm megvastagodása, elszíne­ződése. Ez a betegség korántsem csupán esztétikai problémát je­lent: a fertőzés ugyanis a szom­szédos bőrterületekre és a többi körömre is kiterjedhet. A gombák főleg nedves, me­leg környezetben szaporodnak A korkedvezményes és a rok­kantsági nyugdíjazás korábbi feltételeinek fenntartására vál­lalt kötelezettség meghosszab­bítását igényli a kormánytól az MSZOSZ - hangzott el Wittich Tamás alelnök keddi sajtótájékoztatóján. A nyugdíjreform során ezeket a témaköröket nem sikerült ren­dezni, ezért kötött megállapodást az előző kormány a szakszerveze­tekkel, illetve a munkaadói képvi­seletekkel a korábbi ellátási felté­telek 1999 végéig szóló fenntartá­sára. A szakszervezet emlékeztet arra, hogy időközben viszont el kellett volna végezni a széles körű elemző, érdekegyeztető munkát az új szisztémáról, ám ez nem készült el. Az MSZOSZ ezért sürgeti, hogy végre kezdődjön érdemi ér­dekegyeztetés erről a kérdésről is. Alapvető elvárásuk a korked­vezményre eddig szerzett jogo­jól, ezért a következőkre kell fi­gyelmet fordítani: saját törülkö­zőt kell használni, mosakodás után fontos a lábujjak közötti fe­lület alapos törlése, esetleg hin-, tőporozása. Jól tisztítható harisnya, zokni, szellős lábbeli viselése, a lábak napoztatása ajánlott. Kerülni kell a köröm nyomását, sérülé­sét, a túl szűk lábbeli használa­tát, uszodákban szaunákban és sultságok fenntartása, s tárgyalni érdemes arról is, hogy újabb mun­kakörök kerüljenek be ebbe a mi­nősítésbe, például a mentőápolók, a hűtőipari, közlekedési dolgozók, a textilipari kártoló munkások. Ugyanakkor nem zárkóznak el az elől, hogy bizonyos munkaköröket - ahol számottevően megváltoztak a munkafeltételek - kivegyenek e kedvezmény alól. Ilyen például az öntőcsamoki darus munkakör, amely ma már légkondicionált fülkében végezhető. A korked­vezményes, rokkantnyugdíjazási szabályoknak a dolgozók széles köre számára elfogadható kialakí­tása a szakszervezeteknek rendkí­vül fontos, ennek érdekében ké­szek a keményebb fellépésre is. A sajtótájékoztatón Wittich Tamás szólt arról is, hogy szükség lenne a társadalombiztosítási alapoknál a járulékfizetők felügyeletének mie­lőbbi bevezetésére. tornatermekben (ezek a leggya­koribb fertőzésforrások) pedig a mezítlábaskodást. Szükséges a manikűrfelszerelés fertőtlenítése is, ezt követően pedig fontos, hogy ezeket az eszközöket csak az egészséges körmökhöz hasz­nálják. A gombásodás felületi keze­lése azért nehézkes, mert a kö­röm szerkezetéből adódóan ne­héz a gyógyszert a fertőzés he­lyére juttatni. Ma már azonban vannak szájon át szedhető, vi­szonylag gyorsan ható szerek, amelyekkel jól gyógyítható. Gombás fertőzés: több mint kellemetlen Egészséges körmöket! Szabó Istvánná Horváth Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom