Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-03 / 127. szám

A megelőzés lenne az egyetlen járható út (3.) Nem magánügy a drog Pop plusz rock „Boldogtalan, szép világ... Kimaradt a számításból, hogy a drogfogyasztó is em­ber, ráadásul nagyon is gyarló ember. Hamis beállí­tódás az, amelyik úgy „véle­kedik”, hogy a kábítószer­fogyasztás magánügy, ez a nézet régen megdőlt. Eljutottunk odáig - amit egyébként évekkel, évtize­dekkel (?) ezelőtt is tudnunk illett volna hogy mint minden devianciánál, a drog­nál is a megelőzés - közke­letű idegen szóval a preven­ció - a legfontosabb, szinte az egyetlen járható út, amely a megoldáshoz, a kábítószer­fogyasztás terjedésének meg­állításához, későbbiekben visszaszorításához elvezethet Ki a felelős ? A megelőzés egyik módja a korszerű felvilágosítás, a kö­zöny feloldása. Nem elég ha­tározottan és kategorikusan kinyilatkoztatni, hogy a drog méreg, tehát hibázik, aki él vele és bűnt követ el az, aki visszaél vele, tehát terjeszti azt. Mert ez a módszer már a valóban ártalmatlan Coca- Cola esetében sem vált be, in­kább az ellenkezőjét váltotta ki, nőtt iránta az érdeklődés. A felelősség kérdését fel lehet és fel is kell vetni, a vá­lasz azonban, hogy ki a fele­lős azért, ami a magyaror­szági drogfronton történt, roppant egyszerű: mindenki és senki. Nincs egyetlen fele­lős személy, szervezet sem, de minden embert sem lehet felelőssé tenni. A felelősség ez esetben egyértelműen tár­sadalmi kategória és ebben benne van minden és min­denki: a parlamenttől kezdve, a kormányzaton keresztül, a társadalmi és civil szerveze­teken át, a családokig, isko­láig, és persze az „érintett” személyig „terjed” a felelős­ség tartománya. Nem babra megy... Arra és csak arra kell gon­dolni, hogy a drog esetében „nem babra megy a játék”, sokkal inkább életre-halálra. Tudomásul kell venni, társa­dalmi megítélésről és megítél- tetésről van szó. Ezért a drog- stratégia nem téveszthet célt. Soha nem az ember, a drogos ellen kell irányulnia, hanem a drogos szervezetébe bekerülő méreg ellen. A megelőzés so­rán meg kell ismertetni a fia­talokat a drog reális veszélye­ivel, fel kell tárni azokat az okokat, amelyek a drogokhoz vezetik őket. Mindezt hozzá­értéssel, szeretettel, aggoda­lommal és felelősséggel. Konkrét tettek És ha már kialakult a függő­ség, akkor türelmes kezelés­sel, szakszerű terápiával. Ez lehet a visszavezető út a kábu­lat karmaiból a családba, a munkahelyi közösségbe, a társadalomba. A még egész­ségesek birodalmába. És, ami a legfontosabb, nem szavak, de konkrét tettek kellenek, társadalmi méretek­ben. B. O. (Vége) A Not For Sale elnevezés egy olyan új triót takar, amelyik igényes muzsikája révén - lassan, de biztosan építkező - sikerszéria elé néz. Várha­tóan ugyanazt az utat járják majd be, melyet az elmúlt két év alatt a szintén igényességé­ről híres Unisex és Back II Black már végigjárt. Not For Sale együttes egy kivételes női (Pocsai Krisztina) és egy férfi hang (Demeter György) játékára és Gyulai Zsolt rafinált, kifinomult hang­szerelési ötleteire épül. Bemu­tatkozó albumuk 10 dala külön­leges érzelemgazdagságról, a mai világból annyira hiányzó emberségről tanúskodik, zené­ben pedig azt a szintű szépséget képviseli, melyet csak Sade munkáihoz hasonlíthatunk. Kü­lön figyelmet érdemelnek De­meter György sokszor versér­tékű dalszövegei. Az elbűvölő dalok közül is kiemelkedik az első kislemezre másolt Vedd könnyedén című dal, a címadó Boldogtalan szép világ és a Látsz talán c. kompozíció. * Julio Iglesias visszatért! Legalábbis a fia, az ifjabbik Ig­lesias. A 26 éves fiú, aki eddig színészként és modellként is Az apa nyomdokain igen komoly sikereket ért el, elkészítette bemutatkozó albu­mát, melyen kiemelkedő dal­szerző és énekesi tehetségéről tesz tanúbizonyságot, ráadásul a borítófotó alapján valószínű­leg a női szíveket is könnyen megdobogtatja majd az új sztár. Az ifjú énekes Madridban szü­letett, de Miamiban nőtt fel. Első kislemezdala, a „One More Chance” felkészült éne­kest, különleges hangadottsá­gokkal megáldott művészt mu­tat be. Természetesen az első sikertől nem marad el az album többi dala sem, elég csak a slá­gergyanús „Anything”-re, vagy a sötétebb, szexisebb, elektro­nikus hangvételű „If’-re gon­dolni. * A közelmúltban, április 27- én látott napvilágot az Aranyág Alapítvány hivatalos albuma, „Ártatlan világ” címmel, rajta Balázs Fecó és Horváth Attila által írt, ugyanilyen című dal, amelyet Fecó és barátai - Auth Csilla, Charlie, Keresztes Il­dikó, Novák Péter (Kimnowak), Orsi, Roy (Roy és Ádám), Somló Tamás, Szekeres Adrien (Unisex), Szolnoki Péter (Bon Bon), Tátrai Tibor, Vikidál Gyula - adnak elő. A gyerekek iránti szeretettel áthatott csodá­latos dal mellett szerepel az al­bumon a közreműködő művé­szek egy-egy nagyszerű dala is. A Sony Music az „Ártatlan vi­lág” eladásaiból származó tel­jes profitot az „Aranyág” ala­pítvány céljaira fordítja. A ren­delkezésre bocsátott összeget a beteg gyermekek ápolási helye­inek fejlesztésére fordítja. Áki ezen hanghordozót megvásá­rolja, komoly szerepet vállal a mozgássérült gyermekek egészségügyi ellátásának, min­dennapi életének jobbá tételé­ben. ,jis elhiszik, ez egy ártat­lan világ ...” * Csaknem két évet kellett a fanatikus Black-Out rajongók­nak várniuk az új mesterműre, de a várakozás meghozta gyü­mölcsét. Az új album gyakorla­tilag egy összefüggő hangjáték, melynek 12 dalát közjátékok és egy teljes Kowalsky-novella gyúrja szerves egésszé. A dalok közül kiemelkedik az első hal­lásra rögzülő klipnóta, a „Régi dal”, amelynek két teljesen el­térő változata is helyet kapott a lemezen, a „Vivien”, a kitöröl­hetetlen refrénnel megáldott ,3eszélj mindenről”. Míg ezek a dalok a klasszikus Black Out- értékek miatt lopják be szí­vünkbe magukat, addig a „Zöld keddhez” és a „v.v.v.”-hez ha­sonló dalok újszerűségükkel lepik meg a hallgatót, izgalmas, megunhatatlan anyaggá vará­zsolva a „v.v.v.”-t (merthogy ez az anyag címe!). A lemezborí­tót ismét Kowalsky csodálatos festményei díszítik, ráadásul ,,A köd” című novella - a borí­tótól független - 20 oldalas kis könyvecske formájában mind a CD-ben, mind a kazettában megtalálható. * * * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: 1996. (szep­tember 10.) CD-k, illetve kazet­ták közül választhat szerkesztő­ségünkben Győri Andrea (Sá- gújfalu, Zrínyi u. 16. sz.) Mai kérdésünk: Mi a címe Balázs Fecó eddigi utolsó szó­lólemezének? a. / Hétfői hold b. / Szerelem még több kell c. / Újjászületés. Beküldési határidő: június 9. Címünk: Nógrád Megyei Hír­lap, „Pop plusz rock”, 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6.sz. Jó játékot! S. A. E lemez talán életeket is menthet Sztárvallató: Vendégeink a „Bestiák” lányai (Honey, Bee, Bedy) „Olyan jó volt, hogy megfogtad a kezem”- Mennyire sikerült beleszokni ebbe a szerepbe? Ha egyálta­lán szerepnek lehet nevezni ezt a dolgot. Bedy: - Itt nem szerepbe kell beleszokni, mert magunkat ad­juk, hanem az óriási hajtásba. Ehhez kell hozzáedződni. Bee: - Nem olyan könnyű, mint ahogy kinéz. Teljesen más, mint amit eddig csinál­tunk, hiszen állandóan ki va­gyunk téve közszemlére és meg kell felelni az elvárások­nak.- Ez mindig sikerül? Bedy: -Mi is emberek va­gyunk, ugyanúgy vannak ne­künk is napjaink, amikor kicsit karikásak a szemeink, de igyekszünk mindig olya­nok lenni, mint amilyen­nek megismertek bennünket.- Az együttes nagyon szoros egységnek tűnik nemcsak ze­nében, hanem a magánéletben is. Boney: - Ez tényleg így van. Én például ha valamiben nem vagyok biztos, hogy jól csiná- lom-e, vagy sem az éppen ak­tuális dolgomat, akkor mindig megkérdezem a lányokat is, hogy szerintük mi a helyes. Tehát adunk egymás vélemé­nyére. Alakítgatjuk, formáljuk egymást, de ez teljesen termé­szetes, annyit vagyunk együtt.- Gondolom többet, mint bárki mással. . . Bee: - Igen. Például a legújabb formám - bár, még nem barát­koztam meg vele száz százalé­kig-, hogy kifestettem a lá­bamon a körmöt, pedig azelőtt nem szerettem. Unatkoztam és Bedyt követve kipróbáltam.- Egyszerűen hihetetlen, hogy még nem „sikerült" ve­szekedni. Honey: - Pedig így van, még egyszer sem volt rá példa!- Talán majd ez vezet ké­sőbb konfliktusokhoz? (Bár, nem akarom az ördögöt a falra festeni.) Bee: - Ha akadnak is nézetel­téréseink, azt mindig megbe­széljük, tehát odáig nem fajul a dolog, hogy üvöltözzünk egy­mással. Bedy: - A viták is csak azért vannak, mert különbözik a vé­leményünk, ami teljesen ter­mészetes, mert nem vagyunk ikrek, vagy „kiónok”. Honey: - Én például sokkal többet veszekszem a nővé­remmel, mint a csajokkal.- Mi a csapat alapvető célja? Honey: - Hogy szeressenek minket! Bee: - Az, hogy mindig éne­kelhessünk és fent tudjunk ma­radni !- Lehetséges beleszólni a dalszerzés folyamatába, a szö­vegbe és a zenébe? Bedy: - Persze! Gyűjtjük az élményeket, a gondolatokat, az ötleteket. Befolyásoljuk Ko- zsót, aki szerzi a nótáinkat, ezért szólnak rólunk a dalaink.-Minden dalt el kell éne­kelni, amit a „Bestiák"-ra osz­tanak? Bedy: - Olyat nem osztanak ránk, ami nem belőlünk fakad! Bee: - Egyedül nekem volt problémám, hiszen régen nem énekeltem ilyen „dögös” dalo­kat, erre kellett ráállnom. Még mindig zavar pár dolog, ami nem tetszik a saját hangomban, de a következő lemezen már biztos jobb lesz.- Korábban Bedy az Ungár énekegyüttesben leginkább sanzonokat, Honey népdalo­kat, Bee pedig musicaleket énekelt. Nehéz volt átállni erre a poposabb vonalra?-Bee: -Nem. Nagy élve­zet, hogy van egy szöveged és neked kell megvalósítani az érzést, ami abban van. Egy ga- gyi szövegből is -ezt most nem a miénkre értem- lehet nagyon jó dalt csinálni. Aztán ha a szöveg is jó és te is kivá­lóan megvalósítod, az szuper.- Mi lehet az a plusz, ami miatt szereti a közönség azt, amit a „Bestiák” csinál? Honey: -Én csak a rajongói levelekből tudom lemérni, hogy miért szeretnek bennün­ket. Azt szokták írni, hogy közvetlenek, meg aranyosak vagyunk. Bedy: - írják, hogy nagyon jól táncolunk, jól énekelünk. Biz­tos, hogy ez egy jelenség, hi­szen érzi a közönség, hogy tényleg adni akarunk. Honey az előbb felolvasott egy leve­let, amitől kirázott a hideg és könnyezett a szemem, ahogyan írta az illető, hogy „olyan jó volt, hogy megfogtad a kezem és felhívtál a színpadra, s együtt táncoltunk!" Egyébként nagyon sok diszkótulajdonos is mondja, hogy nem vesszük „hakniba” a fellépéseket. Honey: -Látni rajtunk, hogy szeretjük csinálni.- Nem hiányzik az élőzene? Bedy: - De! Nekem hiányzik egy kicsit. Bee: - Nekem is! Honey: - De ha azt csinálnánk, akkor nem jutnánk el ilyen sok helyre. Bedy: - Megoldhatatlan, hogy élő zenekart cipeljünk min­denhová. Bee: - Lesz rá még lehetőség, figyeld meg!-Hogyan jellemeznék egy­mást? Bee: - Nehéz, mert annyi kö­zös van bennünk, hogy amit elmondok a másikról, azt el­mondhatom magamról is. Amiben különbözünk, az nem is tudom micsoda ... Testal­katban talán, meg egy-két stí­lusbeli eltérés van, de abban is befolyásoljuk egymást.-Sok támadás érte már a Bestiákat? Bee: - Egy-kettőt hallottunk. Honey: - Tény, hogy egy lányt, ha felmegy a színpadra, sokkal jobban megnéznek és kritizálnak, mint fiút, ezért ne­hezebb a nőknek, mint a férfi­aknak. Bee: - Amikor egy-egy ilyen „csúnya” megjegyzést tesznek, akkor az nagyon megüli az ember lelkét és bánkódik. Bedy: - Érzékenyebbek va­gyunk. Bee: - Vannak például olyan riporterek, akik úgy gondolják, hogy ezek tényleg csak nők és bevetnek különféle „praktiká­kat”.- Amolyan rázós kérdése­ket? Bee: - Igen. Olyan választ várnak rá, ami nekünk esetleg kellemetlen. Sándor András Egy hét múlva Zalatnay Cini! Jövő héten természetesen ismét jelentkezik „Sztárval­lató” című rovatunk, amely­nek következő vendége nem más, mint több olvasónk ál­tal kért kiváló énekesnő, Za­latnay Sarolta, azaz Cini. Tartsanak velünk egy hét múlva is! Fiatal művészek római biennáléja A házi bortermelők tavalyi adonyi versenyére készült pla­kátját is kiállította több más reklámplakátja és lemezborí­tója mellett Házi Andrea gra­fikus, a Fiatal Európai és Me­diterrán Művészek IX. Római Biennáléjának egyetlen ma­gyar résztvevője. A modem művészetek sok meghökkentő ötletével találkoz­hatnak a nézők a Róma egykori nagy vágóhídján, Mattatoio di Testaccióban a múlt hét végén megnyílt fesztiválon, amelyre 25 ország több mint ezer fiatal mű­vészét hívták meg. Az új szaraje­vói hangversenyterem megterve­zésére is pályázatot, finanszíro­zására pedig gyűjtést hirdetett a hat versenyszekcióban zajló bi- ennálé, amelynek gasztronómiai szekciójában Gianfranco Vis- sani, az első számú olasz kony­hafőnök, DAlema miniszterel­nök főszakácsa tart főzőtanfo­lyamot, filmes részlegét pedig Ferzan Özpetek török szárma­zású rendező, az új olasz film ta­lán legígéretesebb alakja vezeti. Házi Andrea magyar grafikus- művész az alkalmazott művésze­tek pavilonjában, egy spanyol és egy szlovén művésztársával kö­zös standon szerepel. Látni rajtuk: szeretik, amit csinálnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom