Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-30 / 150. szám

1999. június 30., szerda SporTTüköR 7. oldal Korim Ferenc a napokban ünnepelte 80. születésnapját Fél évszázada masszőr Ki ne ismerné Nagy- bátonyban Korim Fe­rencet, a helyi labda­rúgócsapat „örökös” gyúróját. Azt viszont már • kevesen tudják, hogy a kiváló masszőr a napokban ünnepelte a 80. születésnapját. Életkorából több évti­zedet is nyugodtan le­tagadhatna. A közismert „Pu- tyi bácsival” a pályafutásáról beszélgettünk.- Mikor lépett masszőrként a nagy múltú nagybátonyi csapat szolgálatába?-A NOSE-hoz 1952-ben kerültem, akkortájt Radics János irányította az együttes munkáját. O volt tehát az első trénerem, akit legalább har­mincán követtek a sorban. Persze, képeztem is magam, így 1970-ben sikeres masz- szőri vizsgát tettem Hévizén.-A közel fél évszázad alatt melyik volt a legjobb csapat Nagybátonyban ?- Dávid Róbert edző veze­tésével 1967-ben feljutottunk az NB I/B-be. Ez a gárda nemcsak Nagybátonynak, ha­nem Nógrád megyé­nek is rengeteg dicső­séget szerzett. Máig kérdés, ha akkor nem a Stécé a bánya első­számú együttese, ak­kor meddig juthatott volna a bátonyi tizen­egy? Sokak szerint akár az NB I-ben is helyt tudtunk volna állni. Ha álmomból felkölte- nének, akkor is fújnám az ak­kori csapat tagjainak nevét, íme, az „aranycsapat” kerete: Bulyovszki, Veres, Nagy, Ko­vács, Horváth, Regős, Ha­vasi, Mátrai, Kozik, Szarvas, Romhányi, Angyal, Szántó, Szálai és Pál.-A mai napig segítője a megyei I. osztályú csapatnak.- Jelenlegi egészségi állapo­tom megengedi, hogy dolgoz­zam a fiúk mellett. Amíg szük­ség lesz a munkámra, addig számíthat rám a nagybátonyi labdarúgó-társadalom. Feri bácsi, boldog születés­napot és még nagyon sok győztes kilencven percet kívá­nunk a bátonyi kispadon erő­ben, egészségben! (kétes) Korim Ferenc Kosárlabda - Magyar Kupa megyei selejtező Kisterenye játszhat a főtábláért A Nógrád megyei férfi kosár­labda-bajnokság után a Magyar Kupa megyei selejtezőjének fi­náléját is megnyerte a Kistere- nyei SK együttese. Az országos selejtezőbe jutást oda-vissza- vágós rendszerben döntötték el. Kisterenye - Karancsalja 99-86 (57-43) Vezette: Babják J., Tóth P. Leg­jobb dobók: Mede Sz. 37/21, Soós G. 16, illetve Kalmár Zs. 37/15, Nagy K. 21 pont. Karancsalja - Kisterenye 61-90 (26-42) Vezette: Deák Cs., Bán J. Legjobb dobók: Kalmár Zs. 22/9, Cséki D. 14, ill. Bene Z. 24/9, Galicz J. 18. A párharcot a Kisterenyei SK csapata nyerte 189-147 arányban, s ezáltal jogot szer­zett az országos selejtezőben való részvételre. Jelöltek már vannak, konkrét igazolások még nincsenek Már az új idényre készül az SBTC Igen rövid nyári pihenőt kaptak az SBTC NB I-es labdarúgói, hi­szen kéthétnyi vakáció után tegnap máris edzésbe álltak, hogy az új, 1999/2000-es bajnoki évadra felkészüljenek. A szezonkezdet több nyitott kérdéssel érte a tavaly negyedik helyen záró fekete­fehér klubot, hiszen sok a távozó, míg érkező - eddig - nincs. Szoboszlaival és Kresákkal együtt edzettek a társak Ahogyan az várható volt, amint az MLSZ-ben kimondták, hogy a Stécé helyett a Szeged jutott a profiligába, máris megkeresték a salgótarjániak kulcsembereit. A távozók listáján pillanatnyi­lag Kis Károly vezető edző, Szabó 1. Csaba, Kádár Tamás, Ivitz Zoltán (mind a négy Vác), Szabó II. Csaba és Győri Zoltán (mindkettő Zalaegerszeg) talál­ható, de meglehetősen kérdéses Szoboszlai Imre, Sándor Tamás és Németh Tibor jövője is, előbbieket a Vác szólítja vissza, míg Némethet a Szolnok kör­nyékezi. Ennek ellenére vala­mennyien megérkeztek tegnap a Tóstrandra, ahol előbb meg­hallgatták Plachy György kura­tóriumi elnök beszédét, majd a klubtól távozók kivételével ját­szani indultak a centerpályára, ahol Szojka Ferenc pályaedző tartott könnyű, átmozgató edzést. A kerethez egyébként egy­előre nem csatlakozott új játé­kos, sőt, a nemrég műtött Kecs­kés Attila is csak nézte társait. Ekkor beszélgettünk Jeck Fe­renc ügyvezető elnökkel.- Elég tetemes a távozók lis­tája. Vannak-e már kiszemeltek pótlásukra, illetve ki fogja ve­zetni a csapatot az új idényben?- Kezdeném az edzővel: több jelölttel is tárgyaltunk, többféle felállásban is gondol­kodtunk, ám eddig még senki­vel nem kötöttünk szerződést. Nem titok, hogy Sisa Tiborral és Vágó Attilával is előrehala­dottak a beszélgetéseink, mi mindenképpen a pénztárcánk­hoz megfelelő és nógrádi kötő­désű trénerben gondolkodunk - kezdte Jeck. - A játékoskeret erősítéséről szeretnénk az új edzővel egyeztetni, egy-két na­pon belül erre is megfelelő lé­péseket teszünk, de itt is fő szempont, hogy nem sztárokat aka­runk a Tóstrandra igazolni. Kiszemel­tek már vannak, ám egyelőre nem emlí­tenék neveket. Az biztos, hogy egy ka­pust, elsősorban bal oldali középpályást és támadókat sze­retnénk igazolni, il­letve nagyon remél­jük, hogy Németh és Szoboszlai is ben­nünket erősít majd ősztől.- Milyen a klub anyagi háttere, biz­tosított-e az elindu­láshoz minden felté­tel?- Nem teljesen letisztázott még ez a rész, bár az biztos, hogy Kopka László úr, az Egri Nyomda Kft. vezérigazgatója továbbra is mögöttünk áll. Mint azonban az évzárón bejelen­tette, biztos, hogy valamivel ki­sebb mértékben támogat. Na­gyon remélem, hogy a helyi vállalkozók és a város önkor­mányzata is mellé állnak, csak így lehet zavartalan a szereplé­sünk. Az indulásunk egyébként nincs veszélyben, de nincs sok időnk arra, hogy a folytatáshoz is előteremtsük a pénzt - zárta szavait az ügyvezető elnök. Az edzés után a keret maradó és távozó tagjai, valamint a ve­zetők a Tatján vendéglőben, egy estebéden búcsúztak el egymástól, kölcsönösen sok si­kert kívánva. (andó) Sportturmix Továbbképzés A Nógrád Megyei Játékve­zetői Bizottság - id. Mohá­csi Lajos elnök vezetésével - július 2-4-ig nyári elmé­leti továbbképzést tart Já- szárokszálláson. A már ha­gyományos táborban min­den megyei és NB III-as já­tékvezetőnek kötelező a megjelenés. A tábort meg­tisztelik jelenlétükkel a me­gyei sportvezetők és a társ­megye vezetői. Az elméleti előadások után a játékveze­tők megbeszélik a felmerülő hibákat, hogy az elkövető bajnoki évadot minél felké­szültebben várják. Túra Sátorosra A Zöld Út Természetjárók Egyesülete nyílt túrát szer­vez július 4-én, vasárnap a szlovákiai Sátorosra. A ter­vezett útvonal: Somoskőúj­falu - Sátoros - Krúdy-for- rás - somoskői vár - Bikk- rét - Somoskőújfalu. Talál­kozás Salgótarjánban, az Ofotért előtt 6.20-ig. Útle­vél szükséges! Nógrádiak az ob-n A hét végén rendezett 104. országos bajnokságon a re­mekül szereplő Ajkler Zitán kívül más nógrádi verseny­zők is indultak. Férfiak. 100 m: 10. Tóth Balázs (SKDASE) 11.60 mp. 200 m: 9. Tóth Balázs (SKDASE) 23.18 mp. 400 m gát. Felnőttek: 10. (a ju­nioroknál 4.): Kovács Karád (Bgy. Vitalitás) 56.87 mp. Nők. Juniorok. 1500 m: 6. Garami Katalin (SKDASE) 4:45,35. 5000 m: 9. Garami Katalin (SKDASE) 18,88 p. Ha lett volna nála fegyver, ta­lán ő is szembeszáll Berttel. Ám így kénytelen volt enge­delmeskedni. A hat ember le­engedte a mentőcsónakot és maguk is utána ereszkedtek egy kötélen. Bert lekiabált:- Menjenek minél előbb, minél messzebb...! A hajónak vége! Stavros ekkor egy összeget kiáltott. Százezer dollár... Hát igen, sokat ér a rakomány. De Bertnek is! Nem is válaszolt az ajánlatra. Megvárta, míg a hajó és a csónak között lett vagy száz méteres távolság. Akkor lerohant a gépházba. Útközben előkapta a szerkeze­tet, amit még a partról hozott magával. Odaerősítette a fe­nék egyik pontjára és élesí­tette. A kis piros lámpa lük­tetni kezdett. Felszaladt, kezé­ben a detonátorral. A csónak már elég kicsi volt a homályos tengeren. A „Medea” motorzaj nélkül, csöndesen ringatózott. A raktérben csak AZ A KÉT KONTÉNER pihent. Mielőtt ismét elővette volna a rádióte­lefont, hallotta a dübörgést. Két helikopter jött a part fe­lől. A pilóták látták a hajó fé­nyeit. Hamarosan ott voltak fölötte, fényszóró kévéje fogta be Bert alakját. Intett. Kötél ereszkedett alá, és már húzták is fel. A nagy zajban nem hal­lott már semmit, de nem is volt rá szükség. Ismeretlenek voltak azok az emberek, mégis barátok.- Két konténerben húsz tonna kokain? - kérdezte ve­zetőjük.- Igen, annyi volt! - mondta Bert és megnyomta a detonátor gombját. A tengeren vörösessárga fény nyílt, egy pillanatra vakított is. A robba­nás krátert nyitott a vízen, és véget ért a ,Medea” futása. Süllyedt. Bert elégedetten dőlt hátra a helikopter ülésén. Vég­rehajtotta a feladatot, és csak ez számított. Utazás a koporsóban- Biztos, hogy nem lehet másképpen bejutni? - kér­dezte a kistermetű férfi. Ideges volt és ezt nem is titkolta.- Százszor kielemeztük az egészet - felelte a fiatal nő. Harminc lehetett, vagy annyi sem. Magas, kisportolt, barna hajú. Alig észrevehető akcen­tussal beszélt. Nagyon komoly volt, ez kissé elvett kétségte­len szépségéből. Senki nem nézte őt nőnek - itt. A terem­ben, ahol álltak, rajtuk kívül most senki sem volt. Máskor bezzeg annál többen. De az akció még nem kezdődött el.- Martinez az ország kábí­tószercsempészeinek királya. Ő küldte a múltkor azt a húsz tonna kokaint is Szíriába, majd onnan hajón Marseille- be.- Bert elsüllyesztette a szállítmányt, mint tudja, uram. Nem avathatunk be mást, neki kell elvégeznie ezt is.- De Martinez háza tele van testőrökkel!- És ezzel a sok fegyveres­sel csak egy „halott” veheti fel a harcot - felelte a fiatal nő keményen. Bertnek nem volt sok helye. Ami körülvette, csaknem pon­tosan illeszkedett testéhez. Hi­szen koporsó volt. A hátán fe­küdt, sötétben. A koporsó egy halottszállító fekete Merce- desben nyugodott. Ennek so­főré is beavatott ember, akár­csak a kíséret többi tagja. De azért nem volt nyugodt. Ha va­lamit elrontanak, az ő élete ve­szik oda, nem amazoké. Most mindenesetre igyekezett erre nem gondolni. A feladatra összpontosított. Az agyát lefé­kezte - volt ebben gyakorlata - arra kényszerítette, hogy csak egy dologra összponto­sítson. Ä tervet is végiggon­dolta újra, közben érzékszer­vei az eseményeket figyelték. Az eseményeket, amelyek még nem is voltak. A koporsó alatt halkan duruzsolt a halott- szállító motoija. Vártak. A hegyeken átvezető alagút vá­ros felőli végében, egy kis parkolóban álltak. Bert tudta, hogy az akcióban tíznél több ember vesz részt - és egyik sem tudja, miről is van szó. Csak azok ketten valahol az elektronikával telezsúfolt szo­bában, sok mérföldre innen. A környéken azok vannak, akik biztosítják majd eljutását a célba. (Folytatjuk) Világkupa pontszerző verseny az ausztriai Windbachban Bakos Gergő negyedik helyezése A Linz melletti Windbachban rendezték meg a minap a Világ­kupa pontgyűjtő versenysorozat hatodik futamát. A Salgótar­jáni HKE junior válogatott kerekese, Bakos Gergő is indult a nagyszabású nemzetközi viadalon, és megismételve múltkori kiváló teljesítményét, most is a negyedik helyen végzett. A magyar versenyek visszás-' ságain edződött Gergő elra­gadtatva beszélt a sógoroknál tapasztalt remek rendezésről, vendéglátásról és hangulatról.- Minden tökéletes, minden apróságra odafigyelnek. Ki­szalagozott, éppen ezért elté- veszthetetlen pálya várt ránk, amely tökéletes technikai tu­dást és állandó figyelmet igé­nyelt. Sajnos, mivel a hazai szövetségünk sohasem nevez minket előre, holott csak egy faxból állna az egész, így ne­künk, magyaroknak az utolsó sorból kell indulnunk, s átve­rekednünk magunkat az ösz- szes indulón, alkalmanként hatvan versenyzőn — mesélte a Bakos Gergő az egyik versenyén Bolyai gimnázium harmadik osztályt végzett diákja. Visszatérve a versenyre: Gergő bizonyult a legjobb magyar pedálosnak, a 23 ki­lométeres, igen technikás és nehéz pályán 28 másodperccel le­maradva a bronz­érmestől, a negye­dik lett. Egy óra 13 perces ideje há­rom perccel volt gyengébb a jelen­legi osztrák világ­bajnokénál, aki most is elsőként haladt át a célvo­nalon. Az ugyan­csak salgótarjáni, de már budapesti egyesülethez iga­zolt junior Ruszin Richárd 1. helye­zése is igen érté­kes. (Satis) Három éve veretlenek az SKSE-öregfiúk íme, az SKSE-öregfiúk sikeresen szereplő csapata Bár nem vezetnek olyan pontos kimutatást a mérkőzéseikről, mint a stécés öregfiúk, azt egé­szen biztosan tudják, hogy utol­jára több mint három évvel ez­előtt kaptak ki. Annál pontosab­ban fújják a legutóbbi három meccs eredményét: a szlovákiai Pohár és Fülekpüspöki elleni 3-0-t és 2-0-t, valamint az Etes felett aratott 9-1-es győzelmet. Az SKSE-öregfiúkról van szó, még pontosabban a Szikora György, Lehoczki Tibor, Len­gyel Zoltán, Pünkösdi József, Pálmai József, Szeberényi Ti­bor, Antal Lajos, Kadlót Zol­tán, Szabó István, Jánosi Iván, Németh Zsolt, Németh Csaba, Czékmán József, Bencsok Vil­mos, Girtl László, Bize József, Fülöp Ferenc, Bábel György, Fekete László, Földi Attila, Csonka Ferenc, Horváth Gyula, Sebők János összetételű csapatról, amely évtizedek óta a legjobb, „legpengésebb” nóg­rádi old boyok közé sorolható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom