Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-24 / 145. szám

Polgármesteri elismerés Szécsényben Köszöntő és jutalomkönyv Szécsényben hagyomány, hogy tanév végén a városi ön- kormányzat könyvjutalom­ban részesíti azokat a diáko­kat és felkészítő tanárait, akik a tanév során a különböző ta­nulmányi, kulturális és sport- versenyeken kiemelkedő eredményeket értek el. Az elmúlt napokban a város­háza nagytermében tartott ün­nepélyes díjkiosztón a jutalma- zottak és tanárok mellett ott voltak a szülők is. Máté Csaba polgármester a köszöntőjében kiemelte, hogy a tanulók a vá­rosnak, iskolájuknak, de első­sorban önmagunknak szereztek dicsőséget, majd átadta a juta­lomkönyveket. A II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskolából tanulmányi és kulturális versenyeken elért eredményéért 21 tanuló része­sült elismerésben. Közülük ki­emelkedő eredményt ért el Ko­vács Zsolt, 1. c. osztályos ta­nuló, Bátori Istvánná növen­déke, aki az országos szoro- bánverseny döntőjében a leg­jobbnak bizonyult. Faluhelyei Lászlóné tanítványa, a 4. osz­tályos Sánta Enikő, az orszá­gos rajzversenyen lett első. Stayer László növendékei, az iskola labdarúgócsapata, több országos versenyen bizonyított. Legutóbb a Puskás Ferenc ne­vével jelzett versenyen bronz­érmesek lettek. A Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépisko­lából 21 tanuló, valamint Istók Ferenc tanár fiú röplabdacsa­pata és Páncsovai Gergely ta­nár 3 leány kosárlabdacsapata volt a jutalmazottak között. Mind a négy csapat megnyerve a megyei bajnokságot a területi versenyen képviselte Nógrád megyét. A diákok közül jó néhányan több versenyen is kitűntek. Nagy Zoltán például a megyei, országos és nemzetközi mate­matika-, valamint számítás­technika-versenyen ért el kie­melkedő eredményt. Bobály Dominika tanulmányi verse­nyen angolból és matematiká­ból jeleskedett. Szabó Adrienn, Smelkó István, Bosák Tamás az országos szorobánverseny döntőjében kategóriájukban a legjobbnak bizonyult. Bodnár Tamás a német és a földrajz­versenyen nyújtott szép telje­sítményt. Velenczei Izabella és Pásztor Péter, a nemzetközi rajzversenyen teljesített magas színvonalon. A zeneiskolából Szabó Gabriella és Benedek Mónika az országos fuvoladuó-találko- zón vívta ki a zsűri elismerését. Lévárdi Beáta tanítványai az országos zenei vetélkedőn túl­jutottak a megyei fordulón. A Lipthay Béla Mezőgazda- sági Szakképző Iskola tanulói közül tizenhármán vehettek át könyvjutalmat. Csábi Viktor, Lénárt László tanítványa, megnyerte a szakmunkástanu­lók országos történelmi ver­senyét. Galcsik Tamás, az OSZTV-versenyen elért 6. he­lyezése egyben felvételét is je­lentette a gödöllői egyetemre. Faludi László, Bercsényi Anikó több szakmai és tanul­mányi versenyen ért el jó eredményt. Szenográdi Ferenc Egy évvel ezelőtt egy hu­szonöt éves nő elveszítette a munkáját és ez új dimenzió­kat nyitott meg számára. - Egy hegycsúcson álltam, ugrottam egy nagyot, de nem tudtam, hogy hová esem - mondta a hölgy. Geri még mindig vadító Ez persze bárkivel megeshet, de ha a kilencvenes évek popze­néjének egyik legismertebb alakja a „szenvedő” fél, akkor az eset izgalmasnak számít. Geri Halliwell, a Spiee Güls nevű meghatározó lánycsapat rész­arányos frontasszonya, aki ipari mennyiségű hanghordozót érté­kesített, filmezett, barátkozott Károly herceggel és Nelson Mandelával, találkozott gyer­mekkori kedvenceivel, hogy az­tán túlszárnyalja őket az eladási listákon, önként és persze da­lolva távozott a jóból. Ahol per­sze egyre rosszabbul érezte ma­gát mint egy tojás a keltetőben. Kilépése óriási vihart geijesz- tett, a hirtelen támadt szünetben elutasított néhány életműinter­jút, viszont meghúzódott Ge­orge Michael házában és átutalt 150 000 fontot egy gyermeka­lapítvány számlájára. Aztán nekilátott és megszületett az első szólóalbum, a „Schizop­Pop plusz rock A nagy visszatérők honic”. A spanyol anya és a svéd-angol apa gyermeke megcsinálta a saját fénymásola­tát, valódi poplemez született. Geri azt mondja, huszonhat évesen túl fiatal a visszavonu­láshoz. Ezredfordulós geg a régi dumához: túl öreg a rock and rollhoz, viszont túl ifjú a halálhoz. * Jósé Angel Hevia spanyol és dudás. Galíciában született, pásztorok kezében látta meg először a hangszert, ami később elragadta az egyetemtől és a tisztes polgári élettől. A duda akkoriban a vidéki lét szimbó­lumának számított, Hevia azonban hamarosan megszaba­dította az elmaradottság bélye­gétől és miután elsajátította a klasszikus játék fogásait, a mo­dem technika áldásait felhasz­nálva a jövőbe repítette a dudát. „Tierra De Nádié” című hang­hordozója a muzsikus és a gé­pek pompás találkozása, tradí­ció és modemitás keveredése, s Hevia, a dudás mint ilyen, az időtlenség érzé­sét kelti. Galíciai melódiák, kelta hatások, arab lant, népda­lok egyesülnek multi tone elektronikával, a végeredmény lenyűgöző. A Tierra De Nádié hetedik hete listavezető Spa­nyolországban, tripla platina­lemez és most elindult, hogy meghódítsa Európát. Mert, He­via szavaival élve, miért ne le­hetne világsiker a Tonada, az a dal, amit a pásztorok énekeltek, miközben őrizték a nyájat? * Fiatalok figyelem! Megjelent a nyár mixlemeze, DJ Ster- binszky korongja. Az album ak­tuális klubsikerek mellett az el­jövendő nyár legnagyobb slá­gereit is tartalmazza. A nemrég az EMI-hez igazolt Ster- binszky-produkció a tavaly no­vemberi lemez után várhatóan ismét megmozgatja a műfaj kedvelőinek fantáziáját és szer­vezetét, ezzel a trendteremtő mixalbummal. S, ami a siker másik fontos záloga: ezúttal a tavalyinál nagyobb reklám- kampányra számíthatunk! * A világ legnépszerűbb fiúze­nekara alighanem a földkerek­ség jelenlegi legsikeresebb popformációja is egyben. Mi­után az első két albumukat csúcsra járatták Angliában, Eu­rópában, Ázsiában, Kanadában, a harmadik hanghordozó is el­kezdte diadalútját. A „Millennium” egy évig ké­szült New Yorkban, Floridában, Stockholmban, valamint Lon­donban és töretlenül folytatja azt a trendet, amely az 1997-es Backstreet Backet jellemezte. Az album - bármilyen meglepő is - nem az ezredforduló prob­lémáival foglalkozik, hiszen a dalok annál sokkal személye­sebbek, például megismerked­hetünk a fiúk és az első sorban küzdő rajongók kapcsolatával és azokkal a dolgokkal, amelyek a legélénkebben foglalkoztatják őket. Ezek a slágerek alighanem Backstreet Boys, a világ leg­népszerűbb fiúzenekara még szorosabbra fűzik az öt or- landói srác és az őket a csúcsra röpítő közönség kapcsolatát. A BSB tehát újra visszatért, még­hozzá nem is akárhogyan! A „Behind The Scenes” (I Want It That Way) videója megszállta a televíziókat, láthattuk őket a Jay Leno-showban, beindult az eu­rópai turné és az amerikai kon­certlátogatók is elkezdték a sor­baállást a szeptemberi hangver­seny jegyeiért. * * * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK Elmúlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: mind a két DJ- nek jelent már meg szólója. CD-k, illetve kazetták közül választhat szerkesztőségünk­ben: Győri Andrea (Ságújfalu, Zrínyi u. 16. sz.) Mai kérdésünk: Mi a címe annak a dalnak, amellyel Geri Halliwell, a Spiee Güls egykori üdvöskéje visszatért? a. Look At Mee b. Bag It Up c. Schizophonic Beküldési határidő: június 29. Címünk: Nógrád Megyei Hűlap, „Pop plusz rock", 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. Sándor András Balassagyarmati tanulók élménybeszámolója írásban és rajzban Erdei iskolában jártunk Osztályommal sikerült egy hetet eltöltenünk erdei isko­lában Szilvásváradon. Az esemény igen nagy élmény volt valamennyi tanuló számára. Ezt igazolják az alábbiak is - írta lapunknak Boros Lászlóné, a balassa­gyarmati Szabó Lőrinc Ál­talános Iskola 4. c-s osztály- főnöke. Eljött a várva várt pillanat. Az állomáson elbúcsúztunk szüléinktől. Aztán irány Szil­vásvárad. Négy órán keresztül utaztunk. A vonaton nagyon jól szórakoztunk. Egerben megáll­tunk egy kis városnézésre. Megnéztük a főiskola könyvtá­rát, ahol 20 ezer kötet könyv van, majd a csillagvizsgálóba mentünk. A délutánt az egri várban töltöttük. A képtárban sok szép érdekes képeket lát­tunk. A kínzókamrában félel­metesek voltak az eszközök. A várlátogatás után folytat­tuk utunkat Szilvásváradra. Este érkeztünk a szálláshe­lyünkre, ahol meleg vacsorával vártak. Kicsomagoltuk a ru­hánkat, lezuhanyoztunk és utána mély álomba merültünk. Nagyon korán ébredtünk fel. Reggeli után elmentünk a pos­tára, ahol képeslapot írtunk szü­léinknek. Aztán elindultunk a lovasmúzeumba. Az egyik év­ben Szilvásváradon rendezték az első fogathajtó-bajnokságot. Az első három helyezést ma­gyar versenyző érte el. Gyö­nyörű lovakat láttunk, leghíre­sebb kanca a Kincsem, már na­gyon sok díjat nyert. Következő állomásunk az Orbán-ház volt, amit 1980 kö­rül épített Orbán Mihály. Na­gyon sok kitömött állatot, csontvázat, rovarokat láttunk. Érdekes volt. A ménesgazdadaságban megsimogattuk a lovakat és ki­próbáltuk, milyen lehet a hintó­bán ülni. Ebéd után elindultunk a Szalajka-völgybe. Szép lát­vány tárult elénk: a Fátyol víz­esés, s rengeteg védett növényt láttunk és sok állattal találkoz­tunk. Egy vadasparkban muflo­nokat és őzeket néztünk mg. A kicsik nagyon aranyosak vol­tak. Este fáradtan feküdtünk le. Másnap reggel elindultunk a nagy túrára. Utunk a Bán-patak mellett vezetett fel a Bükk- fennsíkhoz. A dédesi várromtól csodálatos volt a kilátás. Az egész napos kirándulás alatt kellemesen elfáradtunk. A kö­vetkező nap a bélapátfalvai cementgyárban jártunk. Ismer­tették velünk azokat a dolgokat, amit a cementgyárról tudni kell. Busszal mentünk vissza Szilvásváradra, ahol egy dísz­halakat tenyésztő bácsihoz in­dultunk. Sok szép hal és csiga volt nála. Később kisvonattal mentünk újra a Szalajka-völgybe. Az ős­ember barlangjában sok dene­vér volt, nagyon örültem nekik. A barlang előtt foltos szala­mandrák élvezték az esőt. Most láttam először ilyen állatokat. Gyalog indultunk haza, jól megáztunk. Mire hazaértünk, kisütött a nap. Este szalonnasü­tés volt a program. Jót vacso­ráztunk belőle. Az utolsó nap reggelén elkö­szöntünk a vendéglátóinktól és a gyönyörű vidéktől, majd vo­natra szálltunk. Utunkat ismét Egerben szakítottuk meg. Meg­néztük a minaretet, majd el­mentünk a székesegyházba. A délutánt a strandon töltöttük. A szülők vártak az állomá­son, nagyon örültek nekünk, és mi is nekik. Remélem máskor is lesz ilyen erdei iskola, mert sokat láttunk és tanultunk. Fábián Violetta Június 26.: a drogstop napja A drog a magyar valóság része lett. Rosszul mértük fel erő­inket, túlzottan is bíztunk fiataljainkban. A prevenció a leg­fontosabb, de mi van akkor, ha nem éri el célját. Sajnálatos módon színesedik a drogpaletta, szélesedik a kábítószer­skála. A „függő” helyzetből szinte nincs menekvés, legfeljebb kivételesen: kínok kínja árán. Adós még az orvostudomány is sok mindennel. A nemzetközi előírások betartása, a gon­dozói hálózat bővítése és a drogbetegellátás színvonalának javítása elengedhetetlenül szükséges. Lapunk e rovatában már több alkalommal - súlyának és tár­sadalmi jelentőségének megfe­lelően - foglalkoztunk a ma­gyarországi droghelyzettel. A kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem, a „drogstop” nem­zetközi napja, - amelyet 1998- tól az ENSZ-közgyűlés határo­zata alapján világszerte meg­tartanak- alkalmából célsze­rűnek, sőt szükségesnek tartjuk eddigi gondolatsorunk rövid sommázatát és némi kiegészí­tését közreadni, ezzel is hozzá­járulva a drogellenes küzdelem hatékonyságának - felvilágosí­táson és ismeretátadáson ke­resztül történő - javításához. A kábítószer-fogyasztással kapcsolatban megállapíthattuk, többek között, hogy az elmúlt évtizedben - évről évre erőtel­jesebben - nőtt a számuk és ami a legfájóbb, ebből követ­kezően a halálesetek száma is. Egyértelmű ma már, hogy - el­lentétben a kezdetekkel -, tranzitországból egyre inkább célállomás, „stratégiai” szín­hely lesz az ország a külön­böző drogmaffiák akciótervei­ben. Szakemberek is elismerik: ettől a mételytől, a drogtól, nem sikerült megóvni a legfo­gékonyabb, legbefolyásolha- tóbb réteget, az ifjúságot. Két­ségtelen tény: rosszul mértük fel erőnket, túlbecsültük ifjú­ságunk realitásérzékét, a fiatal korosztályok józan ítélőképes­ségét. De nemcsak itt követtük el a hibát: nem kísértük figyelem­mel pontosan és naprakészen a drog terjedését, a teijesztőhá- lózat bővülését, a drogpaletta színesedését, a drogmaffiák növekedését, felbátorodását, szinte megvártuk agresszivitá­sának kiteljesedését. Nem for­dítottunk kellő energiát a meg­előzésre - miközben hangoz­tattuk annak mindenhatóságát. Ezért aztán a gondozói hálózat kiépítése is lassúbb volt annál, mint amit a kábítószer-élvezők számának növekedése megkö­vetelt, indokolt volna. A társadalom védekező me­chanizmusa gyengének, meg­győző ereje kevésnek bizo­nyult. A drogellenes küzdelem világnapján elmondhatjuk: ezeken a területeken kell gyor­sabban lépkednünk, előreha­ladnunk, amíg nem késő. Szakemberek mondják: a hu­szonnegyedik órában vagyunk. E nap alkalmából ildomos szólni arról, ami eddig kima­radt mondanivalónkból, ám az előrelépéshez feltétlenül szük­séges. így utalni kell arra, hogy a legismertebb kábítószerféle­ségeken - heroin, LSD stb. - kívül teljed az „opiátok” sze­dése: mind több máktea, co- dein, morfium kerül a drogpi­acra, sajnálatos módon gazda­godik a kínálat. Aztán szólni kell arról is, adós még az or­vostudomány is, kiváltképp a szeraddikciók (káros kötődé­sek) általános biológiai magya­rázatával, azzal, hogy a szen­vedélybetegségek mitől ala­kulnak ki. Ennek feltárása nagymértékben segítené a megelőző tevékenység haté­konyságának javítását. A szenvedélybeteg-gondo- zás tapasztalatai azt mutatják, hogy az utóbbi években vala­melyest javult az intézményi ellátás színvonala. Ez azonban nem menti meg a bekerülő szenvedélybetegeket a kínok kínjától: a függőségtől meg­szabadulni nagyon nehéz, a gyógyulás inkább kivételes, mint általános, évekig eltarthat. Ugyanakkor -a színvonal­javulás ellenére - a gondozóhá­lózat még nem felel meg a nemzetközi előírásoknak. Utóbbiak tízezer lakosra három addiktológiai kórházi ágyat számolnak, nálunk ennek kö­rülbelül alig több mint a fele áll rendelkezésre. A gondozóhá­lózat színvonala még jelentő­sen elmarad az európai unió­beli országok átlagától is. Pe­dig az EU-ba való belépésünk­nek ez is egyik feltétele lehet. Felzárkózásunk persze ezen a téren sem az EU miatt köve­telmény csupán. Egy egészsé­ges nemzet érdekében. B. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom