Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-21 / 142. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1999. június 21., hétfő A kincstárnak hosszú lesz az útja a „kincsekhez” - Lakásfoglalás Szügyön Hívatlan beköltözők a Gombos-házban Gazdátlan házba költözött egy család. Eltakarították a sokéves por alatt málló hordalékot, belakták a házat, rendezgetik a portát. Házfoglalásuk óta megnőtt az ingatlan ázsiója, mert egyébként meg eladó, nem mintha a most beköltözöttek untak volna rá. Bár a ház gazdátlanul állt évek óta, tulajdonosa mégis létezik, minek neve Kincstári Vagyoni Igazgatóság, azaz az állam. Örökösök híján eshetett, hogy a hajléktalan család az elhagyatott épület elfoglalására bátorkodott, s hogy a „tulaj” tarjáni kirendeltsége messze van Szügytől. Mint kiderült, annyira azért mégsem, hogy „égből” pottyant jussáért síkra ne szálljék. Kérdés, mi lesz a családdal, akikkel lakókat, no meg állagmegőrzőt is nyert az állam. S az is, fizetségük a lakhatás lesz-e majd? Meg aztán mit tegyen az, aki tényleges vevőként meg akarja vásárolni e házat?-Elegünk lett a kinti létből, a gyerekkel nem maradhattunk tovább az ég alatt - mondja az asszony, aki státusát tekintve háziasszony és egy jó hónapja önkényes lakás- foglaló, miközben az ebédnek- való körül serénykedik. - A test- véremék befogadtak bennünket egy időre, de lenézték nagyon az uramat, s kitették a szűrünket, mert nem szerették, sokszor lepa- rasztozták, hogy ő nem cigány. Innen ki nem megyünk! Elsírta azt is, hogy miután kivakarták a házat a koszból, többen ácsingóznak rá, addig meg senki nem törődött vele.- Mi innen ki nem megyünk a nagy semmibe - ágál vélt igaza mellett, majd hozzáteszi:- Amikor kinn jártak a kincstártól, mondtuk, hogy fizetünk érte. Egy összegben ugyan képtelenek lennénk, de részletre kifizetjük az árát. A fiatalember hajlott volna rá, mert lakásbérleti szerződést emlegetett, de a nő azt mondta, nem lehet, ehelyett perel. Azt mondta bíróságra ad. Hát.. nem tudom mi lesz, valami majd csak lesz. A hölgy egyébként - a kényszerű, bár önkényesnek minősülő - a házfoglalást megelőzően, telefonon értesítette a tulajdonost a várhatóról. Az önkormányzat jegyzőjétől megtudtuk, hogy kötelességüknek eleget téve, ők is értesítették azokat hivatalból, miután lakossági bejelentés történt a beköltözésről. Jó gazda módján, ki is jöttek a tulajdonjog védelmezői, de mivel szép szóval nem ment a „visszafoglalás”, valóban bírósági ügy lett belőle. A jogi síkra terelt ügy tárgya a valahai Gombos család birtokában állt, de mert a házaspár, örökösök, s végrendelet híján hunyt el, tulajdonuk az államra szállt. Ugyanakkor ismeretes a tény a szügyiek körében, hogy a házaspár szembeszomszédja éveken keresztül istápolta a két idős embert, a feleséget még tovább, egészen négy évvel ezelőtti elhuny- táig. Mindenki jogosnak vélte volna, ha rájuk marad örökül az ingatlan. Az ember segít ahol és akiken tud, ám a paragrafusok osztják a jussokat, no meg az, hogy nálunk még nem dívik a végrendelet készítésének hasznos szokása. így maradtak hoppon, az önzetlen segítségnyújtók. Csak vitte a pénzt A bírósági hercehurcával járó döntés még odébb, de az már most tudható, négy év óta csak vitte az állami, önkormányzati pénzt - a különféle hatóságokhoz való bejelentések például, a hagyatékozás stb. - a szügyi hagyaték, ám hogy hasznosul-e belőle valami a tulajdonosnak, még kétséges. Vágvölgyi Ferencné, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megyei kirendeltségvezetője mindenesetre reméli. Megtudtuk tőle azt is, az államra testálódott ház gazdátlansága csak a kívülállóknak tűnhetett annak. A hivatal addig nem léphetett, amíg a hagyatéki eljárás hosszan tartó folyamata jogerőssé nem vált. Csak azután történhet az átvevés, felértékelés, az értékesítésre vonatkozó pályáztatás. Kilakoltatás a vége- Megéri a peres eljárás, mintsem az önkényes foglalók által felajánlott fizetség ?- Tudni kell, miután a hagyatéki eljárás befejeződött, hozzáláttunk feladatunk ellátásához, amit kormányrendelet ír elő az állami vagyon értékesítéséről. Az ingatlan elfoglalása idején már folyamatban volt és még nem zajlott le, a nevezett ingatlan más ingatlanra történő cseréje. Amíg a csereügylet le nem zárul, azaz ki nem derül, hogy a cserepartner igényt tart-e rá, addig nem hirdethetjük eladásra. Az átmeneti hasznosítást pedig nem szorgalmazhattuk, mivel az épület állaga balesetveszélyesnek minősül, ebből fakadóan felelősséget sem vállalhatunk a falai között élő emberekért. Megtudtuk azt is, megyeszerte előfordulnak hasonló esetek. Mármint, hogy az elhagyottnak vélt - főként rossz állagú - ingatlanokban, hívatlan beköltözők vernek tanyát, mint a Tarján közeli településen is, ahol kilakoltatás vár a lakókra, a bírósági döntést követően. (j. k.) Ipoly uniós elképzelések - Oktatóbázis a méhésztanyán A mindkét oldalon élőket szolgálja Az Ipoly Unió tagjainak régi vágya valósult meg azzal, hogy végre saját bázisra tehettek szert. Pályázati pénzekből vásárolták meg Balassagyarmaton az Égerláphoz közeli méhésztanyát, melynek tulajdonosa, a neves méhész: Kolompár István csak azt kötötte ki, hogy még egy pár évig működtethesse a méhészetét A méhésztanyát a Szobokpuszta mögötti erdőség rejti és a tervek szerint az Ipoly Unió oktatóbázisává fejlesztik. A Hajnal Sándor által megálmodott építmény rajza szépen mutat, de egyelőre a tanyahely mindennapi karbantartása a fő feladat. Ezt szolgálta az aktivisták munkája is, amelyet Gyenes Szilárd, az Ipoly Unió titkára szervezett. Akadt feladat bőven. A régi patakmeder feletti híd még roskadozott, felújításra szorult. Itt Pálinkás Gábor, a túracsapat vezetője, Tolnai Péter és Nagy Vilmos szorgoskodtak.- Talán a század elején itt működő vízimalom alapjait képezhették, - magyaráz talicskázás közben Boldizsár Péter író, muzeológus, Kiszel Vilmosnak, aki az Ipoly Unió elnöki tisztét látja el. Ezt erősítette meg a kilencvenéves Kamarás József is, aki meglátogatta a méhésztanyán szorgoskodókat. A közben elfogyasztott finom gulyás mellett jutott idő beszélgetésre, tervezgetésre. Kiszel Vilmos, az Ipoly Unió elnöke a tábortűz mellett egy rögtönzött „sajtó- tájékoztatón” nyilatkozott a Hírlapnak.- Milyen elképzeléseket szeretnének itt megvalósítani?-Szeretnénk, ha a helyi tudásnak az átörökítésére létrehozhatnánk egy oktatóközpontot. Az Ipoly Unió tagja a Göncöl Szövetségnek, amelynek egyik tag- szervezete rendelkezik egy ilyen bázissal a Bakony hegységben. Télen-nyáron telt házzal működik és tartalmas programokat biztosít a jelentkezők és az aktivisták számára. Ezt szeretnénk itt, a Kolompár-tanyán is megvalósítani.- Már történtek előkészületek egy ideiglenes vasúti megálló kialakítására. Milyen remény van arra, hogy ez meg is valósul?- Úgy egyeztünk meg a MÁV- al, hogy itt lesz egy feltételes megálló. Ez jó lesz az oktatóközpontnak, mert könnyen megközelíthetővé válik, de szolgálni fogja a környékbeli kiskerttulajdonosokat és a nyírjesi tavakhoz kirándulókat egyaránt. Nagyon fontos, hogy itt van az ipolyszögi Égerláp, amelynek a vízellátását zsilipek építésével az elmúlt években megoldottuk. Várhatóan megállt az elmúlt tíz évben tapasztalható pusztulás. Tervezünk egy tanösvényt és lesznek itt olyan érdekes programok, képzések, amelyek ezt a helyet vonzóvá, figyelemre méltóvá teszik.- Ez azt jelenti, hogy az ember keze nyoma újra megjelenik az Égerlápban?- Valamikor az egész falu, tehát Riba, azaz a mai Ipolyszög ebből élt. Ez most a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Az emberi munka alakította át kultúráját és ha kimegy belőle az ember, ez a táj is megváltozik. Itt a régi mesterségeket újjá lehet éleszteni. Azokat, amelyeknek van jövedelemtermelő képessége és így lehet megőrizni ezt a lápot is. Úgy 10 családnak nyújthatna tisztes megélhetést a terület külteijes, hagyományőrző művelése.-A szlovákok több zsilipet építettek az 'Ipolyon. Abból nem ártott volna egy az Égerláppal szemben.-Nem ilyen egyszerű ez. A vízhiányt a folyó kiegyenesítése és a gátépítés okozta. A víz most így leszalad és mélyíti medrét. A duzzasztott területeken eliszapo- lódik, fertőződik az Ipoly. Ez egy teljesen alkalmatlan vízszabályozási rendszer. Az elmúlt években folyamatosan kezdeményeztük a legkülönbözőbb fórumokon új tervek készítését és az egész Ipoly komplexumnak a bős-nagymarosi rendszerről való leválasztását és az élővilág helyreállítását. Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága hozott is erről egy határozatot, amelyben a kérésünknek megfelelően elrendelték, hogy kezdődjenek egyeztetések a szlovák kormánnyal. Ez a Meciár- kabinettel nem sikerült. Talán majd most, hogy új szelek fújnak, előrelépés következhet be ebben az ügyben is. Az Ipoly Uniót mindkét országban bejegyezték és az eddigi szlovák elnöke, Miklós László lett a szlovák környezetvédelmi miniszter. Az Ipoly mindkét oldalán élők számára fontos a környezet védelme, amely ügyben bőven van tennivaló. Többek között ezt szolgálja a kiépülő oktatóbázis, amelynek munkálataiban a tagságunk reményeink szerint kiveszi a részét - mondta bizakodva Kiszel Vilmos. Fontosnak tartotta még megjegyezni, hogy a közelmúltban Balassagyarmaton aláírt magyar-szlovák Ipoly eurorégiós megállapodás az Ipoly Unió ajánlására történt meg és remélhetőleg a jövő igazolni fogja elképzeléseiket, amelyek az Ipoly mindkét oldalán élőket szolgálják. Szabó Endre Naponta egy szerelvény szén Székvölgyről Az elmúlt esztendőt egyértelműen sikeresnek ítéli Balog Béla az AES Nógrádszén Kft. ügyvezető igazgatója.-Naponta egy vonatszerelvény, összességében 200 ezer tonna szén elment Székvölgyről a Tiszai Erőműbe. Pontosan annyi, amennyit terveztünk, - mondja, majd kisvártatva hozzáteszi: -Természetesen a minőség megfelelt a kívánalmaknak.-.. az áraink is versenyképesek voltak a szénpiacon. Pontatlan térképek Nem titkolja, hogy az eredmény komoly gondok között született. Közülük egynéhány minden bizonnyal az idén is kísérője lesz munkájuknak.- A bányatelkek művelési térképei pontatlanok. Közülük sok el is tűnt, amikor felszámolták a mélyművelésű bányákat. Olyanok is hiányoznak, amelyek így utólag már pótolhatatlanok - magyarázza Balog Béla. A bánya azért így is működik. Az azonban előfordul, hogy egy-egy szénmező alaposan „megtréfálja” a gépeket, a szakembereket. Hozzálátnak egy vastag, jónak tűnő szénréteg fejtéséhez, amely egyszerre a felére vékonyodik. Mindezek természetesen óvatosabb tervezésre késztették a bánya vezetőit. Korábban merészebbek voltak.- Azt reméltük, hogy az idén meglesz a 400 ezer tonna szén. A körülményeket ismerve azt gondolom, nem számolhatunk többel, mint 250 ezer tonnával, - összegezi tapasztalatait az ügyvezető igazgató. Ezt sem lesz egyszerű dolog teljesíteni. Nem csak azért, mert meglehetősen nehéz pótolni a kedvezőtlen őszi és téli időjárás okozta elmaradást. Az eddig rendelkezésükre álló területet lényegében lefejtették. Most bővítik a munkaterületet, de az új fejtés megnyitása még elhúzódik egy ideig. A tizennyolc szükséges szakhatósági és egyéb engedélyek megszerzésére kilenc hónapjuk ment rá. Most már csak arra várnak, hogy a kincstári területre megkössék a bérleti szerződést. Amikor ez megtörténik, indulhat a széntermelés. A kormányon múlik Új fejtést nyitnak, s az emberek mégsem egészen nyugodtak. Lappang bennük némi bizonytalanság a külszíni fejtés és a saját sorsuk miatt is.- Ez érthető, Székvölgy addig él, amíg dolgozik a Tiszai Hőerőmű - mondja kertelés nélkül Balog Béla. - Abban bízunk, hogy a most folyó tárgyalásokon számunkra kedvező döntés születik. A hazai, az importenergia arányát, a jelentkező munkaerőgondokat egyformán figyelembe veszi a kormány, amikor eldönti a szénerőművek, a bányák sorsát. A Nógrádszén alkalmazottai megszokták munkájukat, nehezen válnának meg tőle. Nincsenek többen tizenkettőnél, a bánya műszaki, gazdálkodási irányítását végzik. A közvetlen széntermelést vállalkozókra bízták. Mintegy százan vannak, az elmúlt egy év alatt számuk megkétszereződött. Mindany- nyian munka, kereset nélkül maradnak, akárcsak a szénszállítással foglalkozó vasúti alkalmazottak, ha a Tiszai Erőmű megáll. Az elmúlt év nem csak a termelésben volt sikeres. Jelentős bérrendezést is végrehajtottak. Az addig meglehetősen szerény béreket „feltornázták” a magyar bányász átlagfizetés fölé. Mindenkit tisztességesen megfizetnek, hogy eltarthassa családját. Az AES vezetői ugyanis azt vallják, s ezt erősíti Balog Béla is, az a fontos, hogy valamennyien teljes értékű, felelősségteljes munkát végezzenek. A szociális kérdésekre, s arra, hogy a vállalkozást ne csak a széntermelő gépek jelentsék, hanem az itt dolgozó emberek is, kezdettől fogva ügyiéinek. A védőruha, a hétköznapokat gazdagító ünnepi rendezvények, a sportnapok, mind-mind az emberi, a családi kapcsolatok erősítését szolgálják. De egyfajta szociális felelősséget váltóinak a környékbeli lakosságért is. A szénszállítást este hat-hét óra tájban befejezik. Azért, hogy tovább ne zavarják a zajos szállítógépek a környék nyugalmát. A természet visszakapja Hepehupás keréknyomokban, meglehetősen biztos kézzel kormányozza a terepjárót Varga Csaba, a Nógrádszén Kft. műszaki vezetője. Székvölgy 2-ben, a keleti szénmezőben folyik a munka. A nyugati oldalon készülnek az új fejtés nyitására. Erdőt irtanak. Látjuk azokat a területeket is, ahol már befejezték a munkát. Kopár, holdbéli tájra emlékeztet csaknem valamennyi. De rendezett tájra.- A lefejtett terület helyreállítása része a műszaki, üzemi terveknek, - magyarázza Varga Csaba. -A technikai rekultivációt időben elvégezzük, ahogy befejezzük a szén- termelést... A széljárta, vízmosta meredeket lassan megfogja az erdő. Néhány év múlva a természet visszakapja azt, ami valamikor is az övé volt. V. G. A meddő után jön a szén. Naponta ezer-ezerötszáz tonnát termelnek Székvölgyön fotó: gyurián tibor Fejlesztőfunkció tehetséggondozással Bóna Kovács Károly Általános Iskola és Diákotthon: „új-régi” név Salgótarján közoktatási intézményi palettáján. Az általános iskola és a hétközi diákotthon integrációjából létrejött intézmény működését máris nagy várakozás előzi meg. A szakemberek kedvező lépésként ítélik meg a változtatást, de akadnak aggódó szülői hangok is, amelyeket az újjal, az ismeretlennel szembeni óvatosság diktál. Mint az önkormányzat illetékes irodáján megtudtuk, a fúzióban a kényszer és az innovációs szándék egyaránt szerepet játszott. Széles körű, minden érintett érdekét szem előtt tartó előkészítő munka után született meg a döntés. A Bóna Kovács Károly Általános Iskola és Diákotthon a város más intézményei számára is hozzáférhető, modellértékű intézménnyé válik olyan háttérrel, amelyet az Illyés Gyuláné Speci- álpedagógiai Központ és Szak- szolgálat, a gyermekjóléti szolgálat, a Nógrád Megyei Pedagógiai Pszichológiai Szakszolgálat, valamint a városi gyámhatóság biztosít. Az említett intézmények segítő munkája alapján, az ő javaslatukra kerülhetnek a gyermekek Baglyasaljára. Botár Béla, aki korábban éveken keresztül látta el a hétközi diákotthon vezetését, speciális ismeretekkel, szakmai végzettséggel rendelkezik, az ő személyét garanciának vélik a döntéshozók a koncepciók megvalósításában. A tantestületben nem lesz alapvető változás, nem lesz létszámleépítés, és a pedagógusok kis létszámú osztályokat irányítanak majd. Az átállás zökkenőmentesen történik, a felmenő rendszerű beiskolázásnak megfelelően. Az előkészítő munkával kapcsolatban érdemes megemlíteni dr. Rab András, a budapesti Kincsesház Magániskola igazgatójának szakmai véleményét is, aki a következőképpen összegezte az intézményi integrációt: „a fejlesztő funkciót betöltő iskola és a kollégiumi feladatot felvállaló intézmény együttes erővel képes lehet akár regionális szintű feladat ellátására is. Az iskola módszertani fejlődése és hatékonysága a jövőben párosulhat a távolabb lakó gyermekek elhelyezési gondjának enyhítésével. Salgótarjánban mód nyílik arra, hogy ez a többfunkciós intézmény elfogadható módon reagáljon a társadalmi kihívásokra ”. Az általános iskola tanulóinak csaknem 50 %-a diákotthonos gyermek, míg a diákotthoni ellátásban részesülő fiatalok mintegy 95 %-a a Bóna Kovács Károly Általános Iskolában teljesítette tankötelezettségét az elmúlt tanévben. Az új, speciális fejlesztő iskola a fentiekben említett segítő társintézmények javaslatára az egész városból fogadja a nehezebben nevelhető gyermekeket. Tehát nem mindegyik általános iskolás lesz kollégista, de az sem törvényszerű, hogy mindegyik diákotthonos az új intézménybe jáijon tanulni. Lényeges szempont az is, hogy a Bóna Kovács Károly Általános Iskola és Diákotthon nem csak a hátránykompenzálással, hanem a tehetséggondozással is foglalkozik majd. A kiváló empatikus képességekkel rendelkező pedagógusok feladata lesz, hogy mindegyik gyermekben megtalálják azt a kincset, amelyet tulajdonosaik javára kamatoztathatnak.
