Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-02 / 126. szám
MEGYEI MELLÉKLETE »». ^NIÜS 2. | Két kérdés Fűzik Jánoshoz, az Országos Szlovák Önkormányzat elnökéhez Közelednek egymáshoz a szervezetek- Elnök úr a közelmúltban Pozsonyban járt, ahol találkozott a magyar-szlovák kétoldalú kapcsolatokkalfoglalkozófelelős személyekkel. Milyen tapasztalatokat szerzett útja során?- Pozsonyi látogatásunkat részletes megbeszélések előzték meg két hónappal ezelőtt a Szlovák Köztársaság fővárosában. Akkor találkoztunk a szlovák miniszterelnökkel, Mikulás Dzurindával, három minisztériumban és a szlovák parlamentben is tárgyaltunk. A szoros program ellenére nem sikerült eljutnunk olyan helyekre, melyeken a látogatás a magyarországi szlovák kisebbség számára nagyon fontos, de az Országos Szlovák Önkormányzat új vezetése számára fontos feladatok miatt ezt a látogatást csak május második felében tudtuk megejteni. Első utunk a Határon Túli Szlovákok Házába, (HSZH) vezetett, melynek igazgatója dr. Claude Báláz mér régóta jó ismerősünk. Megbeszélésünkön ígéretet kaptunk arra, hogy nemcsak a kultúra terén, hanem a vállalkozói szférában is a segítségünkre lesznek. Ugyanúgy, ahogyan a másik két helyen is, eldöntöttük, hogy egy együttműködési megállapodást ír alá az OSZÖ és a HSZH. Az Országos Szlovák Önkormányzat új vezetésének megválasztásakor az elsők között tett udvarias gesztust gratulációi elküldésével a Matica Slovensku elnöke, Jozej Markus, aki meghívott bennünket Pozsonyba. Én személy szerint nagyon tisztelem ezt a jelentős kulturális intézményt, amely már az eddigiekben is sokat tett a magyarországi szlovákokért. Megbeszélésünk alkalmával kiemeltük, hogy a magyarországi szlovák civil szervezetek és az OSZÖ jelentősen közelednek egymáshoz. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy hamarosan Budapestre költözik a Szlovák Köztársaság nagykövete, Stefan Markus, aki diplomáciai megbízatása előtt a Szlovák Tudományos Akadémia tudományos főtitkára, a Szlovák Helsinki Bizottság elnöke volt. Végezetül találkoztunk a Szlovák Nemzeti Közművelődési Intézet főigazgatójával PhDr Ján Tazbezik-kd. Éz az intézmény már eddig is rendkívül sokat segített a magyarországi szlovákoknak, köztük a Nógrád megyeieknek is, főleg folklór- és színházi szakemberek kiküldésével. Igényeink erre a segítségre megmaradtak és biztos vagyok abban, hogy az együttműködési megállapodás aláírása után ezt a segítséget meg is kapjuk.- Július 3-a a magyarországi szlovákok napja. Miben látja e nap jelentőségét, hogyan készülnek az idei megünneplésére?-A magyarországi szlovákok napja július 5-én van, de mivel idén ez a nap hétfő, ezért a magyarországi szlovákok ünnepét július 3-án tartjuk. Ezt a napot, amely Szlovákiában állami ünnep, még az előző Országos Szlovák Önkormányzat jelölte ki a magyarországi szlovákok napjává. Mi szeretnénk továbbvinni ezt a tradíciót és a tavalyi kiskőrösi ünnepség után idén egy másik térségbe költözünk át, Tatabánya-Bánhidára. Egyébként éppen itt sikerült egy szlovák nyelvet is oktató általános iskolát egy másik intézménybe való beolvadástól a helyi szlovák kisebbségi ön- kormányzat segítségével megmentenünk. Említésre méltó az a tény, hogy Cyril és Metód hagyománya a magyarországi szlovákok körében is él. Szülőfalumban Kesztölcön, amely a történelmi Esztergom és Buda közötti kút mentén található, a katolikus templom patrónusa éppen az a pápa - Szt. Kle- ment - aki a két hittérítőt küldte erre a tájakra. A templomban található egyébként Cyril és Metód mozaikból készült képmása is. Az idei magyarországi szlovákok napja jó lehetőség lesz arra, hogy bemutatkozzanak a környék folklóregyüttesei. Hagyományaink szerint az Országos Szlovák Önkormányzat megajándékozza a legaktívabb szlovák nemzetiségűeket kitüntetésünkkel, a „nemzetiségünkért” emlékplakettel. őszinte köszönet jár mindazoknak a kedves, barátságos erdőkürtieknek és vanyarciaknak, akik szeretettel fogadták községükben megyénk szavaiéi mellett a Heves, a Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint Szabolcs-Szatmár megyék versenyzőit: szavalóit, énekeseit, akik a Nógrád megyei ifjú előadók szlovák nyelvű vetélkedőjén vettek részt. Köszönet Az említett két község rendezői olyan szeretetteljes légkört alakítottak ki a versenyzők számára, hogy azok szinte lámpaláz tréma nélkül léptek a színpadra, s ezért mindnyájuk teljesítménye kitűnő volt. Erdőkürt és Vanyarc, két település, melyeknek nevét ezután nem csak az a közel 400 versenyző diák emlegeti majd szeretettel, hanem a diákokat kísérő tanárok is, s mindazok, akiknek a gyerekek élményeikről számoltak be. A szlovák vendégszeretet példája bizonyítja, hogy ezekben a nehéz időkben is élnek még a környezetünkben jó emberek. Dr. Pintérová Veronika Széles körű kapcsolatokra törekszenek - Akad tennivaló az idegenforgalomban is Várják a nógrádiakat Szlovákiába Ifjú kézművesek a vásáron A Salgótarjánban nemrég megrendezett „Palócország ’99” kiállítás és vásár egyik kellemes színfoltja volt a losonciak információs és a Szlovák-Magyar Kereskedelmi Kamara gazdasági projekteket bemutató pavilonja. A látogatók kíváncsian figyelték a népviseletbe öltözött fiatalok szorgoskodását, a Losonc környéki turisztikai érdekességeket, üdülőhelyeket bemutató képeket, a gazdasági kibontakozást vázoló táblákat, s többen beszédbe elegyedtek a szomszédos Szlovákiából jött vendégekkel. Varga Mónika, a losonci „városi információs központ” munkatársa láthatóan elégedett mosollyal az arcán mondta:- Bevallom, meglepődtem azon, hogy milyen szívélyesen fogadtak bennünket Salgótaijánban. Úgy érzem, hogy a kiállítás látogatói őszintén érdeklődtek irántunk, s rendkívül barátságosak voltak. Hasonlóan vélekedett a Szlovák-Magyar Kereskedelmi Kamarát képviselő losonci fiatalember, a kamara titkára, Simon Attila és a történelmi Nógrád északi csücskén, a festői szépségű Ru- zsina-tó partján lévő Divény egyik cégének idegenforgalmi munkatársa, Hudacsek István is. Mindannyian őszintén bíznak a szlovák-magyar kapcsolatok kedvező alakulásában. Simon Attila nagy szakértelemmel elemezte a szomszédainknál a „harmadik évezred projektjelként emlegetett, s várhatóan még ebben az évben kormányjóváhagyást kapó „Losonc - polgári szilikátgazdasági övezet” elképzelések szerint nagy gazdasági fellendülést hozó terveit.-Nem csak Losonc és környéke, hanem egész Szlovákia és a régió gazdasági fellendülésének lehetünk tanúi és részesei az elkövetkező években. Az övezet legfontosabb kereskedelmi partnere és felvevő piaca - reményeink szerint - Magyarország lesz majd- mondja Simon Attila. Hudacsek István szerint a magyarok, így a nógrádiak is, kedvelik a csodálatos szépségű szlovákiai tájakat, de talán nem figyelnek eléggé a színvonalas szolgáltatásokat nyújtó közeli üdülőhelyekre. A Losonctól mindössze 18 km-re lévő Divény- ben a hatalmas Ruzsina-tó partján például egész évben kellemes napokat, heteket lehet tölteni az odalátogató családoknak, munkahelyi és iskolai közösségeknek, erdei iskolai csoportoknak. A gazdasági együttműködés mellett akad tennivaló az idegen- forgalomban is.- Talán az sem mellékes, hogy szolgáltatásaink szinte minden^ igényt kielégítenek, és még mindig viszonylag olcsók. Várjuk a kikapcsolódásra váró nógrádiakat - fejezte be invitáló szavait a kiállítás záró napján Hudacsek István. Kollégái és a beszélgetést figyelő nógrádiak egyetértettek vele. A „negyedik kategória” első ízben a színpadon A Nógrád megyei ifjú előadók szlovák nyelvű vetélkedőjén ebben az évben először léptek színpadra 15-30 év közötti fiatalok. Az idei vetélkedő, melyen több mint 300 versenyző vett részt, bebizonyította, hogy a szlovák szónak, versnek, népdalnak vannak tisztelői, ismerői és csodálói. Míg a kisdiákok szeretnek versenyezni, szerepelni, az ifjúsági csak nehezen szánja el magát, hogy színpadra lépjen. Ezt a tényt is hangsúlyozta Ruzsenka Baráne- ková-Egyedová az értékelésen, aki a magyarországi szlovák szövetség különdíját Papp Natáliának és Deák Georginának, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Kereskedelmi Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szak- középiskola diákjainak nyújtotta át. P. V. Itt vagyunk Magyarországon (6. rész) Faházak, sövényfallal... A hegyvidéki házak zömének épüAz embereknek nemcsak testi, hanem lelki táplálékra is szükségük van. Tán ez ihlette három évvel ezelőtt a Balassagyarmati Kereskedelmi Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskola igazgatóját, s a Rimaszombati Kereskedelmi Akadémia igazgatónőformális baráti kapcsolatot kössenek. A közelmúltban Rimaszombatban került sor a sportvetélkedőre. A két napig tartó versenyen Gyarmat diákjai, s tanárai jól meg- állták helyüket. A díjak mellett sok szép élménnyel tértek haza. letanyaga a 18-19. század fordulójáig fa és kő, s gyakori a vályog is. A 19. században általában szoba- konyha-kamra osztatúak, futő-főző alkalmatosságuk, a szobabéli kemence teteje hálóhelyül szolgált. Tetőzetük lépcsős zsúpfedél, a fejes zsúpkéve neve: kicka. A bükki és a mátrai szlovákok lakóháza a századfordulón még kétosztatú. Répáshután a három helyiség csak a két világháború között jelent meg. Bükkszentke- reszten ez idő tájt még nem volt külön ámyékszék sem. A mátrai, a bükki szlovákok jellegzetes erdei építménye az erdőmunkások, továbbá a faszén- és mészégetők jármos, kerek vagy félhajas kunyhói. A mátraalji, a nógrádi szlovákok idetelepülésükkor faházakat emeltek, gyakori volt a sövényfal is. Az ágasfás-szelemenes tető- szerkezet archaikus formájának maradványait Kisnánán még megtalálták. Tüzelőberendezésük a magukkal hozott kürtös kemence volt. Vanyarcon a múlt század végén a faházak még láthatók voltak. A régebbi típusú Galga menti házak külső fala vertfal volt, a belső válaszfalak besározott durva hasítású fából készültek, vagy vesszőből fonták és sárral betapasztották őket. A tetőt zsúppal fedték a Pilisben éppúgy, mint Pest környékén. Sáriban általános a sárból rakott fal. Pilisz- szentléleken, Kesztölcön, Pilis- cséven, Tárnokon érdekes, koporsó alakú kemencék voltak. A dunántúli házak építésekor a kő felhasználásán túl vályogot is alkalmaztak. Kesztölcön a falu legrégebbi házát kőalapzaton vályogból építették, eredetileg zsúppal fedték. A ház első-, hátsószobából, konyhából, kamrából és istállóból állt. Pincéjét az udvaron ásták, valamint a hidas disznóól is itt látható. A dél-alföldi szlovákok épületeinek egy része a 18. században pa- ticsfal technikával épült, az utóbbiak gazdasági épületmaradványai Kiskőrösön még fellelhetők. Utóbb vertfalból vagy vályogból készültek, amelyeket betapasztottak, vagy bemeszeltek. Leggyakoribb az ollólábas, szelemenes tető- szerkezet, melyet náddal, esetleg zsúppal fedtek, a 20. században pedig cseréppel. Szarvason napjainkig előszeretettel használják fel a nádat tetőfedésre. Gyakori a fél- kanfaros oromzat. Békéscsabán sajátos háztípus volt az utcára kinyúló, ún. simléderes ház. Tovább- fejlésztett változata az előtomácos ház (podstenka, Mezőberényben: ulicka), amelyet ajtó választ el a tornáctól, s amelyeket téglafalazatú vagy darulábas faoszlopok tartanak. Tótkomlósi sajátosság, hogy a ház mellett az utca frontjával párhuzamosan, várszerű benyomást keltve állnak a hombárok. A mezőberényi régi parasztház tornác nélküli, s megőrizte az általános háromosztatú alföldi típust. A nyíregyházi szlovákok lakóháza is az alföldi alaptípushoz tartozik. A városban a szoba-konyha-kamra beosztást úgy módosították, hogy a kamrából kisszobát képeztek a bokortanyákról érkezők elszállásolása céljából, s kiskamrát is ragasztottak hozzá. Az alföldi szlovákok városi lakótelkein és a tanyákon jelentős helyet foglalnak el a gazdasági épületek, melyeknek zöme szintén azonos a hasonló alföldi épületekkel. A szlovákok lakberendezése vidéken változó. Legjellegzetesebb népi bútorzatuk a békéscsabai és a tótkomlósi szlovákoknak van, szépen, kecsesen faragott, festett mennyezetes ágyaik, gondolkodó és támlás székeik, sarokpadjaik, virágosra festett ládáik a funkcionális paraszt díszítőművészet remekei. (Folytatjuk) Népviseletben a találkozón - Szlovák nemzetiségi klubok adtak egymásnak randevút a közelmúltban Szügyben Mindkét oldalon teremnek győztesek jét, hogy „iskoláik” közt ne csak
