Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-16 / 138. szám

NŐK VII 1999. június 16. szerda 9. oldal Fogyasztói központokban tanítják Mire figyeljünk vásárláskor? Meg a gyakorlott háziasszony is csapdába eshet, ha válogat­nia kell a szupermarketek bő­séges árukínálatában. Mire érdemes ügyelnünk, amikor a bőség zavarával küzdünk? Néhány gyakorlati tanáccsal szolgálunk, amelyeket Német­országban az úgynevezett fo­gyasztói központokban taníta­nak a vásárlóknak. Nem árt például megtanul­nunk, hogyan igazodhatunk ki a festékek, színezők, tartósítósze­rek világában. Minél több tartó­sítószer szerepel a dobozok fel­iratai között, annál gyanúsabb a készítmény. Fennáll a veszélye, hogy valamelyik allergiát okoz. Ügyeljünk az adalékok sorrend­jére is. Ha egy tortakészít­ménynél a cukor áll első he­lyen, a sütemény bizonyára ra­gad az édességtől. Aki vigyázni akar az alakjára, nem kell feltét­lenül „light” minőségű termékeket fogyasztania, ele­gendő, ha a készítmény zsírtar­talmára ügyel. Teszteljük a salátákat. Ha a széle már bámul, akkor túl so­káig tárolták a raktárban. Ha a reteknek vagy a salátának hirte­len hosszú szára lett, ne vásárol­juk meg, a külső bontólevele­ket eltávolították, nehogy fel­tűnjék, milyen régi. A teljes kiőrlésű kenyérnek nem kell mindig barnának len­nie. Csak a cukorrépaszirup hozzáadásával kap ilyen színt. különben szürkés. Nézzünk alaposan körül a gyümölcspul­ton, mielőtt választunk a bősé­ges kínálatból. Ha a gyümölcs héja túlságosan fényes, azt vagy a különleges megvilágítás okozza, vagy pedig a héj ko­rábbi vegyszeres kezelése. El­képzelhető, hogy az alma héját viasszal bekenték, amit otthon szappannal vagy mosogatószer­rel jól le kell mosni és öblíteni. Ha magunk mérjük le a do­bozba tett élelmiszert, először mindig a csomagolóanyagot te­gyük a mérlegre. Ha nagy a sú­lya, a gyümölcsöt nélküle mér­jük le, mert csak az árut szabad felszámolni. Nézzük meg azt is, vajon nullán áll-e terheletlenül a mérleg. Mutasd a csészédet, megmondom, ki vagy Szolidtól a letört fülűig Manapság a divatos frizura nem tartozik az életbevágóan fontos dolgok közé Ifjú „hajszobrászok” a tükör előtt Víz csobog, olló csattog, hajszárító duruzsol. A leendő „haj­szobrászok” arcán feszült figyelem. Húsz fodrásztanuló vizs­gázik Salgótarjánban a Pécskő szalonban. Többségében lányok állnak a tükör előtt, csak mutatóban akad egy-két fiú. Az emberek 70 százaléka ra­gaszkodik saját csészéjéhez és poharához. Nézze meg ön is alaposan, milyen a kedvenc bögréje vagy csészéje, mert az sokat árul el önről.- Akinek mások által csú­nyának tekintett bögréje van, az szereti a másságot. Nem akar eltűnni a tömegben. Szeretné felhívni magára a figyelmet.- Akinek a szolid, konzerva­tív és arányos mintás bögréjé­hez vagy csészéjéhez ugyan­olyan kistányéra is van, az rendszerető, többnyire főnök. Ha elmegy sörözni a kollégák­kal, legszívesebben más pohár­ból inna, mint a társai.- Akinek különféle okos mondások ékesítik a bögréjét, az lázadó szellem. Általában rendkívül fejlett a humorér­zéke. Igyekszik ennek meg­nyerni a munkatársakat is.- Akinek tréfás bögréje van, amin például emberi fej vagy az arc részei láthatóak, az jó­pofa. Szeretné megnevettetni a többieket.-Aki mesealakokkal díszí­tett vagy virágos csészéből iszik, lelkiekben gazdag. Szeret a múlton merengeni és fejlett a szépérzéke. S egy kicsit örök gyermek is maradt.- Aki városképes csészét használ, az történelemkedvelő.- És aki letört fülű bögréből iszik? Csupa szív és lélek em­ber, aki sokat mereng az emlé­kein. A kutatók azt is megállapí­tották, hogy az átlagos csészék négy évet szolgálnak: addigra vagy eltörnek, vagy megunjuk őket... Nógrád két szakiskolájában Bá- tonyterenyén és Balassagyarma­ton mintegy száz fodrásztanulót képeztek az idén. A szakma gya­korlati ismereteit egy-egy mester- fodrásznál sajátították el. Ám, hogy a tanulóévek után találko- zunk-e velük valamelyik fodrász­üzletben, az nem igazán rajtuk múlik. Sok az eszkimó Bátonyterenyén a Fáy András Szakiskola és Kollégium tíz éve képez fodrászokat. Hat éve annak is, hogy fíátka Sátidor- néra bízták a csoportot. Vonzás­körük meglehetősen széles, Sal­gótarjánból, Pásztóról, Bátonyte- renyéről, Kisterenyéről, Szarvas- gedéről, s még Heves megyéből is vannak tanulóik.- Művészettörténetet, kémiát, szakrajzot, etikát, munkavédel­met tanulnak a gyerekek, - so­rolja a szakoktató. - Arra törek­szünk, hogy az elméleti ismeretek jó alapot adjanak a gyakorlati munkához.-Az igazán jó azonban az volna, ha megvalósíthatnánk tervünket, a kabinetszerű okta­tást, ahol az elméleti és gyakorlati képzésre egyaránt lehetőségünk lenne, - mondja Köveiné Pervai Eva, a szakközépiskola tanára. Aztán még hozzáteszi, így jobban szelektálhatnának a rátermetteb­bek és a kevésbé alkalmas jelöl­tek között, s a tanulóidő alatt job­ban megismerhetnék a gyereke­ket. Azt már Bátka Sándoméval együtt állítja, hogy nincs annyi fodrászra szükség, mint amennyit most képeznek a két iskolában.-Ezért nem is egészen értem felügyeleti szervünket, a megyei önkormányzatot. Talán egy hó­napja olvastam Tó'zsér Zsolt el­nökhelyettes nyilatkozatát, hogy az ősztől fodrászosztályt indíta­nak Salgótarjánban, a Borbély Lajos Szakiskolában is. Mi eddig 20-27 fodrásztanulót engedtünk útjára évente. A következő évi létszámunk egyszerre a harma­dára csökken. A gyerekekkel együtt az anyagi támogatást is el­viszi tőlünk Salgótarján, - hábo- rog Köveiné Pervai Éva. Kaszásné Krenács Ildikó ti­zennégy éve fodrász Salgótarján­ban. Eddig egyetlen tanulója vég­zett, de az sem dolgozik a szak­mában, a vendéglátásban helyez­kedett el. Sajnálja, mert ügyes kezű kislány volt, szülei üzletet szerettek volna neki, de nem volt hozzá elég pénzük. Most három tanulóval is foglalkozik.-Hogy miért választják olyan sokan ezt a szakmát? Van, aki va­lóban szereti a munkáját és ezért jön, - mondja elgondolkodva. - Mások a szülők unszolására vál­lalkoznak, mert még mindig él az az illúzió, hogy a fodrásznő tiszta munkahelyen dolgozik, sokat ke­res és busás borravaló üti a mar­kát... Ennek már réges-régen vége. Takarékoskodnak Tapasztalatból mondja, a csalá­dok egyre kevesebb pénzből élnek. Az asszonyok ott takaré­koskodnak, ahol tudnak. S ahol kevés a pénz, a divatos frizura nem tartozik az életbe vágóan fontos dolgok közé. Radics Izabella elégedetten járja körül „vizsgamunkáját”, a szépen ívelő Marcell-hullámokat viselő modelljét.- Azért vagyok itt, mert fod­rász szeretnék lenni. Igaz, Kiste- renyén, ahol élek van már belőlük három. Azért talán elférek még negyediknek, - mondja biza­kodva. Csak előbb még leérettsé­gizik a szakiskolában. A nagybátonyi Szigeti Adri­ennek már nincs igazán oka a bi­zakodásra. Tavaly végzett igen jó eredménnyel, mégsem jutott munkához. Tanul, jövőre érettsé­gizik Bátonyterenyén. Szűk a vendégkör- Nehéz a kezdés - panaszolja, s közben gyorsan számol. - A kör­nyékünkön öt fodrász is van, s nekik sincs mindig munkájuk. Amikor végeztem itt a Pécskőben lett volna helyem. De egy isme­retlen kezdő nem számíthat nagy vendégkörre. Akkor pedig miből fizettem volna a havi tizennyolc- ezer forintos rezsit? Barátnőjével azt fontolgatják, ha túl lesznek az érettségin, együtt nyírnak üzletet valahol. Veres Tamás színes, egészen egyéni koktélfrizurát készít. Fan­táziája azonban nem csak a vizs­gamunkánál szárnyal.- Szeretnék külföldön dol­gozni, - mondja, miközben kék­kel színezi modellje szőke tin­cseit. - Szívesen lennék női fod­rász. Itt jobbak az anyagi lehető­ségek, mint a férfiaknál. Meg mit tagadjam... jól érzem magam a lányok között. Szarvas Sándomé, a vizsgabi­zottság elnöke biztos szemmel ítéli meg az angol férfi hajvágást épp' úgy, mint a modem nappali vagy az alkalmi koktélfrizurákat.- Nem egyformán jó a gyere­kek felkészültsége. A koktélfrizu­rák fantáziadúsabbak, látványo­sabbak... A férfifrizurák kevésbé sikerültek - összegezi a látottakat. „Ajándékba” kapják A magyarázattal sem marad adós az elnök asszony. Mint mondja, valamikor a férfifodrász-jelöltnek kétéves elméleti és gyakorlati képzés során kellett bizonyítania, hogy alkalmas a szakmára. Most a férfifodrászok csak elvétve vál­lalnak egy-egy tanulót. így aztán még a legszorgalmasabb jelölt is ajándékba kapja a férfifodrász­bizonyítványt, mert igazán csak a női fodrászmunkát tanulja meg a három év alatt. A másikba éppen csak „belekóstol”, hogy ne vall­jon szégyent a vizsgán. Azt is sok éves szakmai és ok­tatói tapasztalat mondatja vele, hogy a megyében nincs szükség ennyi női fodrászra.- Én úgy kerültem a szakmába, hogy a mesterem próbaidőt sza­bott. Ezt a módszert, most is szí­vesen visszaállítanám. Csak a leg­jobb mestereknek adnék lehető­séget a tanulók gyakorlati képzé­sére. Azt meg a kézműveskama­rára bíznám, hogy hangolja össze az elméleti és gyakorlati képzést, mérje fel az igényeket, a foglal­koztatási lehetőségeket. Biztos vagyok benne, hogy nem lenne ennyi tengő-lengő fiatal fodrász, aki úgy érzi, hogy fölöslegesen tanult. Strasszok csillognak, színes gyöngyök villognak a fáradt dél­utáni fényben. A koktélfrizurák zsűrizésével befejeződött a női- fodrász-tanulók vizsgája. A megmérettetésen ki jobban, ki kevésbé, de valamennyi ifjú fod­rász megállta a helyét. Vajon így történik ez az élet­ben is? V. G. Szigorú zsűri bírálja a koktélfrizurát fotó: h. r. A két jelentős külföldi cég erőinek egyesítése során ed­digi jó munkájának elisme­réseként a salgótarjáni ki- rendeltség vezetői beosztásá­ban erősítették meg Kovács Alfrédnét.- Fodrász szerettem volna lenni. Szerencsére édesapám időben eltántorított, mondván: tovább kell tanulnod! Akkor nem értettem meg a szigorú til­tást. Azóta nagyon sokszor eszembe jut akkori határozott­sága, amit ma úgy minősítek, hogy édesapám jót tett velem - emlékszik életét mai hivatásá­nak irányába fordító momen­tumra Kovács Alfrédné. Harminc éve kezdte A salgótarjáni közgazdasági szakközépiskola pénzügyi ta­gozatának elvégzése után érettségivel a zsebében, egyhe­tes pihenőt követően a szom­szédjukban lakó Cser Kálmán segítségével elindult az életbe. Ennek június 16-án, éppen ma harminc éve. yf-Jó lenne most ilyen korú­nak lenni, részükre manapság sok-ä lehetőség. Ha áz ember tudja mit akar, mi a célja, nem biztos hogy eléri, de többféle­képpen kipróbálhatja magát...- Mit szokott meg legnehe­zebben munkahelyén ? Jót tett velem édesapám, amikor továbbtanulásra ösztökélt - Hordjál hosszabb szoknyát! Sikerei mindenkor a kollégáié is Kovács Alfrédné kirendeltségvezető- Hogy egy helyben kell ülni. Ugyanis meghatározták, ki mikor foglalkozhat az ügy­felekkel. Én állandóan és szí­vesen láttam volna el ezt a feladatot. Mozgásigényemben bizonyára szerepe volt, hogy aktívan sportoltam. Talaj- és szertornáztam. Vala­mennyi szeren megyei szinten első helyezést értem el. Egyébként tetszett a munka érde­kessége, sokrétűsége. Bállá Ferenc, akkori főnököm által váltam szakemberré. Felfe­dezte, mihez van érzé­kem, nagyon jó peda­gógiai érzékkel kihozta azt, ami bennem jó volt. Másfelé vonzódott Díjkönyvelőként kezdte. Mivel nem tar­totta elég érdekesnek, ezért másfelé vonzó­dott. Akkor érezte jól magát, amikor egy-egy ügyfél problémáját meg tudta oldani. Érre az időszakra esik az alábbi érdekesség is:- Akkoriban divat volt a 30 centiméteres miniszoknya. Fő­nökasszonyom közölte velem, hogy hordjak hosszabbat, mert az ügyfél rácsodálkozott... Másnap maxiban jelentem meg. Égyszer csak azt vettem észre, hogy középkorú kollé­ganőimnek is rövidül a szok­nyájuk. Ráadásul kiélhettem fodrászambíciómat is. Munka­kezdés előtt kedvtelésből meg­fésültem, megszépítettem kol­léganőimet. Bevallom, nem én voltam a főnököm álma más vonatkozásban sem. Lendület­tel és energiával voltam tele, nem szerettem az aktákat tolo­gatni, ráérősen elintézni. Job­ban éreztem magam, ha gyor­san elvégeztem, amit kellett. Erről a szokásomról nem mondtam le annak ellenére, hogy feladatom sokrétűsége miatt nem mindig tudok ennek az általam fontosnak tartott követelménynek eleget tenni. Később a kárrendezésen folytatta tevékenységét.- Nemcsak itt, hanem előző beosztásomban is meg kellett tanulnom, hogy a sok igen mel­lett nemet is kell tudni mon­dani, mert ez utóbbi legalább olyan fontos, mint az előző. Első munkahelyétől 22 év után vált meg.- Nagyon szerettem ott dol­gozni, a szakmában való meg­maradásomat is kollégáimnak köszönhetem. Jelenleg is jó a kapcsolatom velük.- Érték-e csalódások? '- Nem igazán emlékszem/, ilyenre, mert nem szeretek vele foglalkozni. Ami megmaradt, azt inkább megtartom magamj- nak. Minden területen Első munkahelye után rövid ki­térővel ott is ugyanebben a szakmában folytatta tevékeny­ségét a siker felé vezető úton.- Amire büszke vagyok, hogy kevesen mondhatják el, amit én: kezdettől fogva itt va­gyok a cég megalakulásától és ebben a beosztásban dolgozok. A váltás révén korábbi szol­gáltatói tevékenységét az üzleti élet követelményeinek teljesí­tésére kellett felcserélnie.- Minden területet végig kellett vinnem. Az akkori négyfős csapat az egyesítéssel mára 50 főre növekedett. Veze­tői beosztásommal, akikkel együtt kezdtem, nem mind­egyikük ismerte ezt a szakmát, de sikerült megszerettetni ve­lük. Kezükbe kaptak egy képe­sítést. Arra mindig ügyeltem, hogy egyéniségük megmarad­jon, ugyanakkor természetes­nek tartottam, hogy alkalmaz­kodjanak a mindenkori köve­telményekhez.- Vezetői beosztásba kerülé­sét miként élte meg?-Kifejezetten jóleső érzés volt számomra, hogy rövid idő ' alatt elismerték munkámat, és bizalmat szavaztak. Visszate­kintve, csak annyit mondhatok, hogy kemény munka volt, de megérte. Elsősorban önma­gámnak kívántam bizonyítani, hogy képes vagyok új, széles kitekintést kívánó feladatom ellátására. Hogy sikerült, ebben döntő szerepe volt a családnak. Kö­zös megegyezéssel átalakítot­tuk megszokott életrendünket. Viszonozni kell- Hogyan tovább?- Szeretném partnereimmel, kollégáimmal még sikeresebbé tenni csapatmunkánkat. Leg­alább a jelenlegi kondícióban lássam el a tennivalókat, azt, hogy gyerekeim egyfajta biz­tonsággal folytathassák életü­ket. Az egyesítés során kapott bizalmat, elismerést-a csapattal együtt mindenképpen viszo­noznunk kell. Az én sikerem mindenkor a kollégáimé is. V.K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom