Nógrád Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-11 / 134. szám
Megfelel az idősek igényének Összejönnek, ünnepelnek A salgótarjáni, Forgách-te- lepi idősek klubjára nem a mindennapos összejövetelek, hanem az alkalmi, ünnepi- essé tett találkozások a jellemzőek. Leginkább abból fakad ez, hogy az ide tartozó 20-25 telepi a szó szoros értelmében igen idős ember igényének ez felel meg. Sajátossága az is ennek a közösségnek, hogy rendszeresen felkeresik azokat, akik a nehézkes mozgásuk vagy betegség miatt nem tudnak részt venni az összejöveteleken. Számukra tehát ünnep a klubnap, ahol nem feledkeznek meg a névnapi köszöntőkről, az uzsonnaosztásról, s arról sem, hogy élőzenével, tánccal, vidámsággal töltsék ki az együtt töltött órákat. Mindezért Brát Rudolfnét, Széli Józsefnél, a klubelnök Vágvölgyi Józsefet, Bazsalya Lajosnét illeti a köszönet. Új gyógyszerek kikísérletezéséhez vezethet a felfedezés Fájdalomcsillapító nikotin Francia tudósok rájöttek arra, hogy a nikotin miként fejti ki a hatását az agyban és csökkenti ezzel a fájdalom érzetét. Ez a felfedezés olyan új gyógyszerek kikísérletezéséhez vezethet, amelyek hatékonyabbak, mint a morfium, de kevésbé hoznak függőségbe. A nikotin, a cigaretták élvezeti eleme úgy mérsékli a fájdalmat, hogy kölcsönhatásba lép bizonyos receptormolekulákkal az agyban. A tudósok 10 nikotinreceptort különítettek el, 1 mostanáig azonban nem tudták, hogy mely receptorok váltották ki a nikotin különféle hatásait a viselkedésre. Mint a Reuter hírügynökség jelentette, Jean-Pierre Changeux és tudóscsoportja a párizsi Pasteur Intézet molekuláris neurobiológiai részlegében olyan egereket tenyésztett ki, amelyekből hiányoznak az alpha-4 és a beta- 2 receptorok génjei. Mindkét fajta receptor nagy szerepet tölt be a nikotin hatásainak közvetítésében. A kutatók megvizsgálták a normális, és az alpha-4 és a beta-2 receptoroktól megfosztott egerek reagálását a fájdalomra. Nikotin nélkül a „kiütött” egerek úgy viselkedtek, mintha normálisak lennének. Amikor azonban kitették őket a nikotin hatásának, akkor nem tapasztalták magukon a fájdalomcsillapító hatást és érezték a fájdalmat. A nikotin önmagában nem használható fájdalomcsillapítóként, mert addiktív tulajdonságai vannak és toxikus hatást gyakorolnak a szívre és a tüdőre. Fájdalomreceptorait azonban meg lehet célozni nagy erejű fájdalom- csillapítók teljesen új kategóriájával. Ezek a nikotinhoz hasonló vegyületek lennének, amelyeket laboratóriumban szintetikus módon lehet előállítani. A koffein lehet a rejtély kulcsa Epekő ellen igyunk kávét! Férfiaknál a bőséges kávéfogyasztás csökkenti a epekőképződést. Ezt állítja a Journal of the American Medical Association című orvosi szaklap szerdai számában megjelent tanulmány. A bostoni Harvard egyetem kutatói felfedezték, hogy azoknál a férfiaknál, akik naponta 2-3 csésze kávét isznak, az átlaghoz viszonyítva 40 százalékkal csökken a epekőképződés. Aki pedig három csészénél több kávét fogyaszt napjában, annál a csökkenés akár 45 százalékos is lehet. Az amerikai kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a koffeinmentes kávé vagy tea fogyasztása nem befolyásolja a epekőképződést. Következésképpen a koffein lehet a rejtély kulcsa. A tanulmányt készítő kutatók tíz éven át összesen 46 ezer - 40 és 75 év közötti - férfit figyeltek meg folyamatosan. Az AFP jelentése arra nem tért ki, hogy mi a helyzet a nőknél, és miért nem vizsgálták őket is. Kazári aranylagzisok: három a férj, és a feleség - Szívükben megmaradtak fiatalnak Mátkapárok százötven éves hozománya A Telek és a két Bakos házaspár családi körben emlékezett a napra, amikor örök hűséget fogadtak a templomban Egymás mellett maradni, együtt megöregedni, s valahol legbe- lül, titkon megőrizni egy csipetnyit a fiatalság mámoros ízéből. A hétköznapok és emberöltők e legszebb adományaiból sokmillió embernek csak egy-egy fejezet jut. Boldog lehet az aranylakodalmát június 6-án családi körben ünneplő három pár: Telek Balázs és neje, Bakos Ferencék és Bakos Pálék. Hogyan is volt az akkor régen, alig pár évvel a háború, a féltés, bujkálás után? Kazáron három lányos és három fiús háznál szólt a muzsika, pünkösdi rózsával díszítették a templomot, sült a boíjú- pörkölt, a „morványka- lács” és a kelt tésztából készült az ízletes ferentő. 1949- et írtak. A két Bakos fiú egy napon esküdött örök hűséget szíve választottjának. Volt azonban egy harmadik esküvő is azon a június 5-én, a Telek Balázsé és szép menyasszonyáé, Ró- zsikáé, aki nem csak a szépségével hódította meg a férfit, hanem - ahogyan ő mondja - a viselkedésével. Nem volt visszahúzódó, de kedves szavú, illemtudó lány volt, pontosan olyan, amilyennel Telek Balázs gondolatban elképzelte az életét. ' ' Összejön a család- Huszonkilenc éves korombán nősültem. Kicsit az is ösztökélt, hogy a legénykori, tőlem két évvel fiatalabb cimborám akkor már megházasodott. Korábban hiába is gondoltam volna házasságra, nem volt mire alapozzak, hiszen huszonnégy évesen kerültem haza a fogságból, azután gondolhattam magamra. Balázs bácsi ma is jól emlékszik a napra, amikor kidobolták a faluban: a 16-50 év közöttiek mind hadkötelesek. A legények erre elbujkáltak, a „csendőrök fogták össze” őket a közeli erdőben. Aztán jött a fogság, amelynek sötétjét elűzi az együtt töltött, dolgos, tartalmas évtizedek derűje. A három kislányuk érkezésének, felnevelésének felejthetetlen időszaka. Rózsika néni kis albumban lapoz, büszkén mutatja lányai fotóit, aztán annak a lányunokájának az esküvői képét, aki szeptemberre babát vár, az első dédunokát... Az aranylagzira, a vasárnapi ünnepi ebédre eljöttek a gyerekek családjai, s bár rezesbanda nem unokájuk van, természetesen ők is eljöttek a kis közös házi ünnepségükre, ahol Margit néni az ura kedvenc ételeit rakta asztalra. Összeválogatásuk nem volt nehéz, férje ugyanis nagyon szereti a főztjét, bármi legyen is az. húzta, mint ötven éve, de a finomabbnál finomabb fogások nem hiányoztak az asztalról. Bakos Pál és Sándor Margit esküvőjére maga Pali bácsi és Margit néni emlékezik:- Főtt a sok finomság, a násznép készült a tányéros- táncra - mondja mosollyal a szája sarkában a férj, aki annak idején - mint legénycimborái - először csak a faluban, vasárnapi séta közben vette szemügyre Margitkát. Később - szintén a többiekkel - ellátogatott hozzájuk is esténként. Eljött az az idő is, amikor kettesben maradhatott kis ideig a kapuban a lánnyal, majd következett az udvarlás, aminek házasság lett a vége. Félárvaként nőtt fel A mennyasszony népviseletben lépett az oltár elé. Öltözéke szebbnél szebb darabjaival a nagy nap előtt nem volt sok dolguk, csak épp a vasalásra, csinosítgatásra kellett időt szentelniük. Egybekelésük Margit néni részéről egy nehéz gyerek-, ill. ifjúkor végére tett pontot, ő ugyanis félárvaként nőtt fel, családja életére tragédia vetett árnyat.- Édesapámra 34 éves korában rádőlt a szénfaí a bányában. Három testvér sírt utána... - mondja az asszony. A bányászkodás azonban megmaradt az életükben: párja is a szenet fejtette, a bányától ment nyugdíjba. Egy fiúk és egy lányuk, négy Nagy nap volt 1949. június 5-e Kovács Máriának és Bakos Ferencnek: a kazári templomban ekkor esküdtek örök hűséget egymásnak. Mariska néni akkor még alig haladta meg a 16 évet, férje 21 éves volt. Azóta bizony eltelt egy fél évszázad, de őket még mai is mindennap együtt találja.-Akkoriban nem úgy történtek ám az ismerkedések, mint manapság- emlékszik vissza Mariska néni. - A faluban bálokat rendeztek, lányok, fiúk, külön csapatban sétáltak az utcán. Aztán, ha valamelyik lány megtetszett, hát a legény hazakísérte. Nagyon csinos fiatalember volt ám akkoriban az uram, kölcsönös volt a vonzalom. Mindenki azt mondta, szép pár vagyunk. Szüleim ugyan mondogatták, hogy fiatal vagyok még, ráérek férjhez menni, de én már választottam. Az eltelt idő be is bizonyította, hogy nem siettem el semmit. Nem volt nehéz összerázódnunk sem, mert ahol szerelem van, ott megértés is jobban akad. Nagy problémánk soha nem volt, mindig mindent együtt csináltunk: megosztottuk a munkát is, mert azt tartottuk, hogy addig kell az embert kímélni, amíg mind a ketten megvannak. Eltört a mécses- Milyen volt az ötven évvel ezelőtti esküvő?- Népviseletes ruhában esküdtem: fekete csizma, fehér, sejtes ruha, alatta keményített, vasalt alsószoknya, a nyakon színes selyemkendő, koszorú, fátyol. Akkoriban az volt a szokás, hogy az esküvő délelőttjén a menyasz- szonyt elbűcsúztatták szüleitől, testvéreitől. Nagyon megfogadtam, hogy nem sírok, hiszen ahhoz megyek, akit szeretek, de bizony csak eltört a mécses, alig bírtam abbahagyni. A lányos és a fiús háznál is volt lagzi, de az esküvő után a templomból az új házaspár a fiús házhoz ment. Éjfél előtt a „tányértáncra” jött át az én rokonságom: ajándékokat, pénzt kaptunk. Másfél évig laktunk együtt anyósomékkal, közben építkeztünk. Félkész volt a ház, amikor beköltöztünk, aztán apránként fejeztük be. Aztán megszületett a fiunk, aki ma már családos ember, két szép fiúunokánk is van.- Soha nem veszekedtek ez alatt a hosszú idő alatt?- Köztünk is voltak viták, nézeteltérések, de mindig mindent megbeszéltünk, engedtünk a másiknak. Apránként szereztünk meg mindent, amink csak van. Az uram a bányánál dolgozott, én meg beosztottam a pénzt. Kocsmázó ember soha nem volt, hál’ Istennek, az erdőbe annál inkább szeretett járni. Most is odavan, a gombázás a mindene. Nem bánta meg- Mi a jó házasság titka?- Nincs erre egyértelmű recept: talán csak azon múlik, hogy mindkettő embernek tekintse a másikat. A mai fiatalok bizony könnyen odavágják, hogy már nem szeretlek, váljunk el: ha így beszél, akkor az nem is volt igaz szerelem. Sokan nincsenek tekintettel a gyerekre sem: pedig ha csonka családban nő fel, akkor az a gyerek nagyon szenved.- Úgy tudom, megünnepelték a házassági évfordulókat?-Mindig megtartjuk, szépen, csendesen. Finom ebédet főzök, levest, rántott húst vagy töltött káposztát, mikor mit kívánunk. Az én reszortom a főzés a névnapokon, születésnapokon is, szerencsére a fiamék közel, az utca túloldalán laknak. Mindig rendelek tortát, mert ezek a napok kicsit másabbak, mint a többi.- Soha nem bánta meg, hogy férjhez ment?- Nem én, soha. Ha ma lennék 16 éves, újra csak így választanék. Voltak problémáink, de azt tartottuk: a megértés mindenen átsegít. Hegedűs-Mihalik Örökre a kedvenc kocsma közelében Első regény - százévesen Százesztendős olasz matróna jelentkezett az olasz könyvpiacon. Carol Lunetta Cianca első regénye 150 oldal terjedelmű. Címe: Anima in viaggo (A lélek utazása), és mint a szerző egy nyilatkozatában elmondta, voltaképpen „napló azzal az igénnyel, hogy megmagyarázza egy hosz- szú élet értelmét”. „Megtanultam, hogy magamban keressem az igazságot” - magyarázza életfilozófiáját. Hozzáfűzi azonban, hogy nem feledkezett meg gyermekkori álmáról sem, nevezetesen, hogy „keresse a szépet a világban”. Kedvenc kocsmájának közelében, egy kis ír faluban temették el Oliver Reed brit színészt, akit a közelmúltban egy máltai kocsmában, iszogatás közben ért a halál. A színész - amint azt felesége emlegeti - pontosan tisztában volt az élettel, éppen ezért döntött úgy, hogy nem érdemes komolyan venni, s számtalan, sokszor botrányba torkolló „csínnyel” támadta, egyre csak a „rosszalkodá- son” járt az esze. A 61 éves korában elhunyt Oliver Reed, aki az „Oliver” és „Szerelmes asszonyok” című filmekben nyújtott alakításával vált ismertté, Churchtown falucska XIII. századi temetőjében nyugszik. Sírhelyéről rálátni kedvenc kocsmájára, az O’Brianre. Nyugis város időseknek Nemrégiben új város született Kaliforniában. A település nem a hatóságok kegyéből kapta meg a városi rangot: lakói döntöttek úgy a közelmúltban lezajlott voksoláson, hogy ezentúl városlakók lesznek. A város neve is a polgárok szavazata alapján lett „Nyugis Világ”. A települést ugyanis egy olyan 19 ezer fős zárt közösség alapította, amely szinte csupa nyugdíjasból áll. Ez az első eset az Egyesült Államokban, hogy idősek közössége városi státust vívott ki magának. Varrás és varázs - Különleges, hasznos, de lehet művészi is Ez a folt nem az a folt... Kell hozzá tű, cérna, néhány foltnak való anyag, begyakorlott alapművelet, s már kezdődhet is a lele- ménnyes öltögetés, készülhet a textilmozaik. Ki gondolna erre, ha azt hallja: foltvarró klub? Tisztes neve Mátra-Folt Klub annak a pásztói kis közösségnek, amely a múlt év decemberében alakult a nem hazai gyökerű, fortélyos, de nőies foglalatosság iránti érdeklődés talaján. Kiss Károly né, a klub vezetője - aki ruhaipari vonalon dolgozott - külföldi kapcsolata révén ismerte meg azt a Nyugatról elterjedt, divatossá vált foltvar- rási technikát, amelynek nem a - nálunk hagyományos értelemben vett - textilanyag- folytonosság visszaállítása, a kikopott, elszakadt ruhadarab megfoltozása a célja. A szóban forgó módszerrel - kézzel vagy géppel - egyfajta foltokból összerakott textilmozaik készül az elengedhetetlen alapműveletekre épülve, a fantázia és a kézügyesség párosával, kifogyhatatlan variációkban. Vannak, akik művészien szép összeállításokra képesek. Mint Kiss Károlyné elmondta, ezzel a módszerrel teljesen újjá lehet varázsolni, színesíteni a ruhadarabot, aki ezt elkezdi, biztos, hogy sikerélményekben lesz része. A klubtagok munkáit már nem egy alkalommal megcsodálhatták kiállításokon, s valószínű, hogy a mozaikok láttán egyre többen lesznek, akik - engedve a kíváncsiságuknak - meg szeretnék tanulni a foltvarrás alapelemeit. Ezért tervezik, hogy ősszel tanfolyamot indítanak. (mj)
