Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-08-09 / 106. szám
1999. május 8., szombat Közélet 9. oldal A gazdaság romló világai 1991-ig Nógrád gazdaságára a „jön a farkas” népmeséi ijesztgető gesztusa volt a jellemző. Mindaddig a megye gazdasági életében nem volt érzékelhető lényeges változás: kft.-k alakulgattak, gazdasági érdekcsoportok, vállalkozások szerveződgettek; de lényegében minden ment a maga korábbi útján. Egy ismert vállalkozó úgy vélte: „az új rezsim is a jó lovakat üti.” (1991. január 18.) 1991 azonban elhozta az igazi megrázkódtatások kezdetét. Az első döbbenetét a munkanélküliség ugrásszerű növekedése okozta: Salgótarjánban 1991. januárjában 1178 fő, februárban 1800 fő volt a létszámuk. Az 1991. március 7-i tudósítás már azt rögzítette: Nóg- rádban 4000 munkahely megszűnt, már ekkor is Szécsény- ben volt a legmagasabb - 14,5 % - a munkanélküliek aránya és mindez később még növekedett. A szénbányavállalat még működött és eljutott az abszurditás magas fokára, amely során arról tájékoztatták a közvéleményt, hogy az igények kielégítésére, külföldről vásárolnak szenet (1991. febr. 13.) A vállalat rövidesen befejezte a termelést (1992. nov.) Bár az országgyűlési képviselő, Pál József szerint „tudatosan tették tönkre a nógrádi szénbányákat.” (1992. október 31.) A nyár elejére tudatosult a megye gazdasági irányítói között, hogy nagy a baj és ennek oka, hogy „a nógrádi gazdaságból kivonult a szovjet megrendelés. Ez eredményezte az öblösüveggyár, a Salgó Cipő, síküveggyár, a Vegyépszer, az ötvözetgyár, a szécsényi BRG nehéz helyzetét. (1991. május 9.) Mindezek miatt Nógrád Borsod, Szabolcs mellé a válságrégióba került (1991. szeptember 11) A nagyvállalatok tevékenysége, piacérzékenysége alapján három csoportjuk alakult ki: volt ahol a korábbi személyes és piaci kapcsolat révén, ha jelentős megszorítások, elbocsátások útján is, de sikerült az alaptevékenységet részben megmenteni. (SKÜ- SILCO-INVA 1991. augusztus 1.) Arra is akadt példa, amikor a piaci ismereteken túl a politikai szelek áramlásának felismerése járult hozzá nemcsak a fennmaradáshoz, de a megerősödéshez is (SVT- Wamsler). Elég jelentős volt azoknak az üzemeknek a korábbi súlya, ahol az ipari tevékenység megszűnt. Az ötvözetgyártás mellett a síküveg leépítése, Forrongó mindennapok-Vázlat Nógrád megye politikai történetéről 1991-1994 májusmegszüntetése különösen fájdalmas volt. Ez utóbbi gyár külön kálváriát járt meg, ezért e folyamat rövid áttekintése is tanulságokat hordoz: 1991. június 1-jén hétmillió dolláros amerikai csúcstechnológia megvásárlásáról, 1991. augusztus 3-án már arról olvashattunk, hogy vészhelyzetben a gyár: háromszáz főt tervez elbocsátani. 1992 nyarán dr. Botos Balázs államtitkár úgy vélte: „Nem kívánjuk visszafejleszteni a síküveggyártást”, (június 2.) Tóth Sándor vezér- igazgató szerint a „gyárnak biztos piaca van”, (június 3.) Mindehhez képest néhány hónap múlva a bankok kezére került a gyár. (1993. január 9.) 1993. november 25-én már megismerhettük az új tulajdonosok döntését: Salgr tarjánban megszüntetik a sí üveggyártást és hűtés u. meg is kezdték a Zagyva III. kemence bontását. (1994. március 18.) Sem az áll .mpolgárok gyármegmentésií szándék (1993. december 21.), sem Suzukival a szélvédő gyártására kötött 125 millió forintos beruházás (1994. február 4.) nem változtatott azon a tényen: a gazdasági érdekei portok felfogása értelme??1 / S algótaij án-Zagy vápái faivá?' egy 100 évesnél nagyobb múlttal rendelkező gyár megszűnt, a hozzá kapcsolt és meglévő értékként számon tartott szakértelem mesterségesen lenullázódott. Speidl Zoltán országgyűlési képviselő is tehetetlenül, széttárt karral mondta: „fájlalja a síküveggyári elbocsátást.” (1994. április 9.) Nem tudjuk sok rétű okát, csak tudomásul vesszük, a gyár érdekében sokat tevékenykedő volt igazgató, Juhász Gyula (1931-1991) bekövetkező halálát. Tönkrejutási hullám haladt át a megye mezőgazdasági üzemein. (1992. január 17.) 1992. végére bajba került a vasút is. (1992. december 30.) A fájdalmas veszteségek mellett is élénkülni látszódott a kereskedelem. Megrendezték a magyamándori vásárt (1992. szeptember 24.), új bankok nyíltak Salgótarjánban (1991. március 28.), külön és önálló megyei kereskedelmi és iparkamara alakult, elnöke Tóth Sándor lett. (1994. február 19.) Az 1993-as év elején a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága úgy vélte, levonult a csőd- és felszámolási hullám Nógrádban. (1993. május 13.) Titanic-j elenség a kulturális életben A változó körülmények által gerjesztett, a korábbitól eltérő követelmények megnövelték a művelődés területén - az oktatásban, a közművelődésben — működő intézmények vezetőinek, a tanítók, a tanárok, a könyvtárosok, a népművelők, a muzeológusok életterheit. Az oktatási intézmények azonban továbbra is magas szinten folytatták munkájukat: sem az általános, sem a középiskolákban nem csökkent a továbbtanulási kedv. A különböző vetélkedőkön, tanulmányi versenyeken a tanulók magas tudásszintről tettek tanulságot. A romló anvaoi hát*'- 11 ~. öj, Ői tat... rí ünnep.,..,. _________irán ak. (1991. január 23.) Ekkor még úgy tűnt, nem szűnik meg- vállalkozói támogatás révén- a nemzetközi művésztelep. (1991. április 20.) (Sajnos 1992-ben már csak a telep hiányát érezhettük.) Megalakult a Mikszáth Kálmán Társaság. Első elnöke a fővárosba elszármazott Praznovszky Mihály. (1993. június 5.) A hagyományos közművelődési események mellett új törekvések is megjelentek: 1991 és 1992-ben nyolc könyvet adtak ki megyei anyagi bázison. Versek, tanulmányok mellett az elmúlt időszakra visszaemlékező politikai memoárt is olvashattunk. Nógrád megye olyan zenei stúdióval rendelkezett, ahol önálló hanglemez kiadására is vállalkoztak. Mikszáth néven önálló könyvkiadó működött. A vészterhes időszak eljövetelét a meglévő személyi leépítések ellenére alig érzékelték az intézmények. A halvány jelet, amelyben a szakember Tóth Csaba úgy minősített: „a kultúra ürügyén egyre inkább mutatvány” erősödik fel, (1993. április 8.) alig érzékelte a szakmából valaki. A művelődést jelentős személyi veszteségek érték. Elhunyt Farkas András képzőművész (1920-1991), Hibó Tamás grafikusművész (1947-1991.), Vasas Károly (1930-1992), id. Szabó István (1903-1992) szobrászművészek, Szabó Gáspár festőművész, zenetanár (1935-1992). Kidőlt a tanárok soraiból Rákóczi István (1929-1993), Csík Pál (1931-1993). Meghalt az SBTC nagy és hajdani vezető személyisége: László Imre (1902-1993.) A nyilvánosságról A megyében történt eseményekről, vitákról közérdeklődés által számon tartott sze- ilyiségekről különböző hír- dásokból, tudósításokból folyamatosan tájékozódhattunk. Helyi újságok, lokálpatrióta •zínezetű konzervatív szemlé- úű - ideig-óráig fennmaradó lapok is jelentkeztek. Azonban a megyei médiumpiacon megőrizte a vezető elyét az 1992. február 3-tól ezen a néven megjelenő Nógrád Megyei Hírlap. Korábban - 1991. januáréi Nógrádként jelent meg és ütötte be azt a feladatot, hogy Nógrád megye lapja. Az új kiadó 1991-ben -Axel- Springer Kft., amelynek helyi igazgatója Kulcsár József volt- „a szellemi és politikai nyitottság, a pártoktól való függetlenség és egyenlő távolság- tartás” elvét hirdette és vallotta az indulás pillanatától. Úgy tűnik - az újság sokszínűsége ezt igazolja— vállalt elveit tartani is tudta. Bár nem volt könnyű a kiadó, a szerkesztőség és az újságírók helyzete. 1992 májusában megjelent az akkori hatalmi szférához közel álló Salgótarjáni Krónika, Gáspár István Gábor fő- szerkesztésében. Az újság több évig fennmaradt, bár az anyagi gondok gyakran kísérték mindennapjait. A politikai változások, a pártok gazdasági viszonyai nyomasztották tevékenységét, és mindez — más okok mellett- vezetett megszűnéséhez. A vállalkozói terület és a helyi médium kapcsolódására példa az 1993 januárjában „Lámpás” címmel Salgótarjánban megjelent hetilap. A főszerkesztő T. Németh László- bár nyilatkozata szerint is — „a megyei hírlap mélyvizében edződött” a többféle vállalkozói mentalitást nem tudta kellően egyeztetni. A lap hézagpótló szerepe pedig azóta is kétségkívül bebizonyosodott. A rendszerváltás helyi munkáiban kezdeményező erőt képező újságírók tovább folytatták, többnyire akadályoztatás nélkül munkájukat. Úgy tűnik, korábbi vehemenciájuk alább hagyott. Közönségük kialakulni látszott. Bár - fentebb - szó esett a lap pásztói forrásból származó minősítéséről, és ez némileg ellentmond ennek. Mert ezek a mindent felülbíráló hangok továbbra is jelen voltak: a Tótfalvi Sándor, a Magyar Demokrata Fórum megyei irodájának vezetője több újságírót elmarasztalt, véleménye szerint egyoldalú írásaikért. (1992. június 5.) A Magyar Rádió helyi tudósítóját Kazáron fenyegették meg „életveszélyesen”. (1992. augusztus 24.) A nyilvánosságot kapott esetek - valószínű több is volt - jelezték a kiegyensúlyozatlan, demokratikus hagyományainkat nem ismerő, vagy ezt elfelejtő szemlélet erőteljes jelenlétét a Nógrádban működő pártszervezetek esetében. Az újságírók közösségét nagy veszteség érte a fiatal és tehetséges Kelemen Gábor (1951-1992) halálával. A média világát egy különleges ötlet is borzolta. 1993. október 22-én Amerikából érkezett vendégek látogattak a megyei hírlaphoz. Mindketten egybehangzóan mondták: „Magyarország első középfokú médiaiskolája lesz Sal- gótaijánban”. Csak sajnálni lehet, hogy az elképzelés — valamilyen oknál fogva — nem valósult meg. Következtetések, tanulságok 1. Az 1990-es parlamenti és önkormányzati választásokat követően Nógrád megyében is az országosnak megfelelő pártstruktúra jött létre. A pártok létszáma - a korábbi megszokotthoz képest - alacsonynak mondható. Egy-egy akció, szimpátia-megnyilatkozás vonzott rendezvényeikre nagyobb tömegeket. A pártvezetők, a képviselők politikai előéletüket tekintve elsősorban a hajdan volt MSZMP tagjaiként szereztek különböző minőségű politikai tapasztalatokat. Mások ugyanezen párt holdudvarában tevékenykedtek. A harmadik csoport a pártpolitikai életbe a rendszerváltás folyamatába kapcsolódott be. Ez az utóbbi elit - köztük elsősorban a fiatalok, de az idősebbek is - rendelkezett a legkevesebb irányítói konkrét ismerettel. 2. Az időszak politikai életét az is meghatározta, hogy a pártelitek eklektikussága miatt párton belül és a pártok között sem alakult ki megfelelő kommunikáció. Erőteljesen hatott a bizalmatlanság. A megjelenő ellentmondások kezelésére a pártok megválasztott vezetői alig vállalkoztak. Lényegében a pártok vezetői és a közélet más területére küldött első számú képviselőik kevéssé rendelkeztek a politizálás konkrét, gyakorlati ismereteivel, képességeik elmaradtak a feladathoz szükségeshez viszonyítva. Az időszakból kiemelkedő, líraiszemlélődő felfogású Korill Ferenc, az impulzív és öntörvényű Bilecz Endre személyeskedésig fajuló vitája -társadalmi pozíciójuk súlya miatt is - nagy mértékben rányomta bélyegét a megszületett, vagy meg nem született döntésekre, feladatmeghatározásokra. Ezért aztán a megye imázsa sok ellentmondás alapján rajzolódott meg. 3. Az önkormányzatok munkájában sok volt a rögtönzés, az indulat, a korábbi sérelem kompenzálására irányuló szándék. A négyéves ciklus végén bekövetkező, várható változás korlátozta áttekintőképességüket. 4. A várható és az országosan már látható gazdasági nehézségek bekövetkeztét a politika csak általában jelezte. Nem alakult ki, és nem vált meghatározóvá a megyében olyan gazdaságpolitikai taktika - stratégiáról már nem is szólva - amely az érintett vállalatok, az ott dolgozó szakemberek számára elfogadható megoldást kínált volna. Többnyire a saját döntés, a saját kapcsolat vált meghatározóvá. Lényegében a politika helyi gyengesége, helyi és felfelé irányuló kapcsolat- rendszerének alacsony szintje a cselekvés helyett tovább engedte gyűrűzni a felmerülő ellentmondásokat. 5. A gazdasági megszorítások ellenére a kulturális - az oktatásban, a közművelődésben - szférában az újat kereső módszerek, cselekvési irányok fogalmazódtak meg. Az itteni feladatvégzés nagy erénye a folyamatosság, a korábban megszületett tényleges értékek védelme, és a megyében dolgozó értelmiségiek, felkészült szakemberek megtartásának szándéka. A hármasság természetesen eltérő színvonalon valósult meg, ami a kultúra általános leromlottságához képest dicsérendő teljesítményként minősíthető. Dr. Horváth István (Vége) Hogyan bővíthető a nemzetiségi könyvtárügy kerete? Nesze semmi, fogd meg jól... Nógrád megye huszonnégy szlovák és két német nemzetiségi települése könyvtári ellátását a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár végzi. A nemzetiségi dokumentációval való terítést könyvtári törvény írja elő, mégis van gond. A forrásoldalt ugyanis az illetékesek „elfelejtették” az előírás mellé tenni. Az ellátásért felelős könyvtár évente hatvanezer forintot képes elkülöníteni saját alapjából, s hogy az e célra való beszerzési keretből fussa is némi dokumentációra, évente egyszer pályázhat. A plusz anyagi fedezet előteremtése persze esetleges, mert vagy sikeres a pályázat, vagy nem. A salgótarjániaké — amint azt Oroszné Katona Anna igazgatóhelyettestől, tiki a megyei nemzetiségi könyvtárügy ügyvivője egyben - többnyire eredményes, azonban ezzel együtt is, jó esetben sincs több a feladatra évi 160 ezernél. Innentől kezdve akkor lehetne számolgatni, de nem érdemes. Mert az nyilvánvaló - akár az írott, akár a hangzó vagy a képi könyvtári anyagok átlagáraira való tekintetettel -, hogy a beszerzési összegből hány darab jut egy-egy nemzetiségi lakosra; szinte semmi. Meglehet persze, hogy a nevezett helyi települési, vagy iskolai könyvtárak is bővítik nemzetiségi anyaggal gyűjteményeiket, de nem hihető - a fenntartásukra, működtetésükre jutó csekélyke költségvetés mellett - hogy megfelelő mértékben. A kisebbségi önkormányzatok eklézsiája sem gazdagabb, bár olykor előfordul, hogy a kevésből is juttatnak egy morzsányit. Vagy amely helyeken - mint például Lucfalván- szemfülesebben figyelik még önkormányzati szinten is a szakirányú pályázati kiírásokat, ott pár darabbal bővíthető a könyvállomány, amely főként azok számára lenne hasznos, akiknek tanítják a nemzetiségi nyelvet, ők ugyanis sokan vannak. J. K. Előfizetői forródrót Telefon: 488-5656 Fax: 488-5689 Tvr-hét ... a hét minden napjára! Témáiban is színes, naprakész családi műsormagazin Tenger alatti Odüsszeia Clintont megcsípték a Skorpiók Művész is lehet kétbalkezes A hét sztárja: Jónás Rita Tvr-hét - a műsorújság
