Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-29-30 / 123. szám

6. oldal Mozaik 1999. május 29., szombat Csömöri falunapok - A magyar és a nemzetiségi kultúra nemes hagyományainak továbbéltetője Lakodalmas találkozó a pünkösdi fesztiválon Négy nap állt a bál a csömöri pünkösdi fesztiválon, amelyet másod­szor rendezett meg a nagyközség önkormányzata és a Petőfi Sándor Művelődési Ház. A falunapok nyitóünnepségét, május 21-én, pénte­ken délután tartották a művelődési ház színháztermében. vőfély Barátosi Zsolt mellett nagy sikert aratott a két öröm­anya, Percze Lajosné, azaz Dodo Bözsi és Guják Miklósné, ahogy a falujukban nevezik Nagy sikert arattak a rimóci hagyományőrzők A magyarok, szlovákok és svábok lakta hatezer lakosú település pol­gármestere, Bátovszki György köszöntőjében a rendezvény fő céljának a hagyományok ápolását jelölte meg. Kiemelte, hogy a fesz­tivál reményeik szerint egyik lehe­tősége annak, hogy a fővárosból egyre nagyobb számban érkező betelepülők számára vonzóvá te­gyék a vidéki életet. A szüreti mu­latság és más rendezvények mel­lett a csömöri falunapok is segíte­nek összekovácsolni a sokfelől ér­kezett családokat az évszázadok óta itt élőkkel. A négynapos program kereté­ben pénteken délután a helyi alko­tóművészek anyagaiból válogatott kiállítást Fábri István szocioló­gus nyitotta meg. Ezen közremű­ködött az Amantis kamarakórus és a helyi zeneiskola növendékei. Az első nap estéjét a Gesarol együttes koncertje zárta. Szombaton térzene, kirakodó- vásár várta a lakodalmas találkozó résztvevőit és a kíváncsiskodók sokaságát. A vendégeket a gyüle­kező felhők sem riasztották el, rá­adásul a jóféle pecsenyék, italok, amelyeket a hatalmas sátor alatt kínáltak, ugyancsak barátságossá varázsolták ezt a népünnepélyt. A hangulatot a rimóci rezes­banda alapozta meg, akik a sza­badtéri színpad egyre szaporodó közönségének Kapda István ve­zetésével a palóc vidék csodálatos dalait játszották. A lakodalmas találkozót F. Tóth Mária, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főta­nácsosa nyitotta meg. Kiemelte a csömöri pünkösdi fesztivál pél­damutató szerepét, amely az or­szág más településeihez hasonlóan a magyar és a nemzetiségi kultúra nemes hagyományait élteti to­vább. Nagy taps köszöntötte Maczkó Mária népdalénekes, népművész és a túrái énekmondók műsorát, amely beharangozója volt a nap fő eseményének, a falusi lakodalma­sok bemutatójának. Elsőként a szépséges palóc népviseletbe öltözött Nógrád me­gyei Rimóc hagyományőrző együttese lépett a színpadra. Az 1973-ban megalakult pávakört to­vább éltető 57 fős csoport 1996-tól működik együtt. Óvodástól, a 80 éves Vince Feri bácsiig, minden korosztály megtalálható benne. Az együttes művészeti vezetője Ko­be la Andrásné. A híres-neves rimóci rezesbanda kíséretével fer­geteges lakodalmast mutattak be, amelyből nem hiányzott a párnák sokaságával való mutatós ágyvi- vés a vőlegény házához. A nász­nagyot alakító Beszkid János és a Gyöngyi Bözsi. Az ifjú pár, Bab- lena Laci és Percze Piroska kö­zül inkább a menyasszony volt a kapósabb. Igaz a csodálatos ri­móci menyasszonyruha jól muta­tott a szemrevaló menyecskén. Még Mészáros László műsorve­zető is megforgatta a színpadon. A rezesbanda elemében volt, a rimó- ciak önfeledten énekelték: „Örzsi néném itthon van-e, az ajtaja nyitva van-e? Itt hoztuk a maga menyit, Percze Piros csalfa sze- mit...” A palócországi lakodalmasnak nem csak a közönség tapsolt, ha­nem a művelődési ház vezetői, a Gergely házaspár, akik jól ismer­ték a rimóci csoportot. Gergely Gáspár és felesége Tóháti Ilona 18 évet dolgoztak Palotáson a kul­túra napszámosaiként. Az esőfelhők nem zavarták sem az előadókat, sem a sokasodó kö­zönséget. Nagy sikert aratott a mogyoródi Jakab Mihály népdal­kor lakodalmasa. Díszes, színes ruházatukkal a Sárköz hagyományaiból adott íze­lítőt az ocsényi Bogár István ha­gyományőrző egyesület. Galga menti és mezőségi táncok mellett színes túrái lakodalmast mutatott be a Babinecz Sándor vezette if­júsági néptánccsoport, a Fix Stimm együttes kíséretével. A csömöri falunapok rendszeres résztvevőjeként színpadra lépett a Báró Lipót helyi hagyományőrző csoport. Lakodalmasukban a helyi és nemzetiségi szokásokból adtak ízelítőt. A lakodalmasokat bemu­tató csoportokat profi táncosok követték a színpadon. A budapesti Kertész Táncegylet magyaror­szági és erdélyi táncokkal kápráz­tatta el a nézőket. Az eső ugyan a szabadtéri szín­padot elkerülte, de jótékonyan megáztatta a rimóci rezesbanda kíséretében a falun végigvonuló lakodalmas csoportokat. Egy kis víz nem árt, mondták a népvisele- tes táncosok, akiket aztán jóféle itókák és ételek vártak a nagy sátor alatt az önkormányzat jóvoltából. Az esti utcabál már csak ráadás volt a jó hangulatra. Vasárnap térzene és kirakodó- vásár fogadta a vendégeket. Ez a nap jórészt a gyerekeké volt, akik számára ügyességi játékok, kéz­műves-foglalkozás, bábszínház biztosította a sokszínű programot. A felnőtteket görög táncház és operettgála várta és hajnalig tartó utcabál, amelyet tűzijáték tarkított. A csömöri falunapok negyedik napján, hétfőn, akik bírták még, nem csömörlöttek meg a progra­mok sokaságától. Ez a nap jórészt a sporté volt. Rúgták a bőrt a falu­napi teremlabdarúgó-tornán a csömöri Majorban. Még jutott vendég a kirakodóvásárra és a sör­sátor alatt sokan megízlelték a hí­res csömöri vendéglátást. Szabó Endre Hová tűntek Goethe levágott hajfürtjei? Az inas kereskedett a tincsekkel Valahányszor Goethe inasa Weimarban levágta ura ha­ját, mindig különös gondos­sággal seperte fel a helyiség padlóját. A költőfejedelem hajával ugyanis élénk keres­kedelmi forgalmat folytattak azokban az időkben. Margrit Wyder svájci ger- manológus szerint ez a magya­rázata annnak, hogy világ­szerte számos „Goethe-haj- fürt” van ma is forgalomban. „Feltételezik, hogy Goethe borbélya kereskedett a hajfür­tökkel, a borbély pedig akkori­ban rendszerint az inas volt” - vélekedett Wyder. Ráadásul tény, hogy a halottas ágyon is vágtak le Goethe hajából. Wyder zürichi irodájának asztalán is ott láthatató üveg mögött egy Goethének tulaj­donított két milliméteres haj­szál, a düsseldorfi Goethe-mú- zeum ajándéka. Az asszony, aki valamikor vegyészeti labo­ratóriumban dolgozott, úgy véli azonban, hogy ilyen pará­nyi hajszál genetikai vizsgálata nem szolgálhat meggyőző bi­zonyítékul. Azt is megérti, hogy a düsseldorfi múzeum nem akarta „áldozatul” oda­dobni a hajszálat a genetikai kutatások asztalára. „Léteznek elvégre kegyeleti szempontok, és a hajszál emellett el is pusz­tulna” - mondja. Ezért aztán a hajszál Zürichben kiállításra kerülő nagyítása annak bizo­nyítására szolgál, hogy „való­ban embertől és nem tacskótól származik”. Az interdiszciplináris Colle­gium Helveticum a kiállítással mindenekelőtt arra szeretne em­lékeztetni, hogy Goethe nem­csak olyan halhatatlan irodalmi alkotásokat hagyott örökül az emberiségre, mint a Faust, ha­nem felettébb érdekes értekezé­seket is az állkapocscsontokról, vagy egy ázsiai gyógynövény­ről. Goethe számára nem léte­zett ellentét művészet és tudo­mány között - még verset is írt a „ginkgo bilobához”, ahogy németül az adott ázsiai gyógy­növényt emlegették. Egyik kedvenc műsoruk az amerikai Xena-sorozat Fogynak a Fidzsi-szigeteki lányok Fogynak a lányok a Fidzsi- szigeteken, de nem létszám­ban, hanem testsúlyra, ás a je­lenség oka a televízió. A Reuters jelentése szerint a csendes-óceáni szigetre 1995- ben érkezett meg a televízió, és azóta ugrásszerűen megnőtt a táplálkozási rendellenességek száma a bakfisok körében. Anna Backer, az amerikai Harvard Egyetem antropológusa 1988 óta tanulmányozza a fidzsiek ét­kezési szokásait, és úgy találta, hogy az utóbbi négy évben igen­csak megszaporodott a fogyókú­rázó lányok száma. 15 százalé­kuk bevallja, hogy rendszeresen hány tatja magát testsúly gyara­podása fékezése végett. A szige­ten 4 lányból 3 túl kövérnek ta­lálja magát. A Fidzsi-szigetekre az áram is csak 1985-ben érkezett meg, és addig eszébe se jutott senkinek sem, hogy fogyókúrázzon. A fidzsi lányoknak egyébként az egyik kedvenc műsora az amerikai Xena-sorozat, amely­nek főhősnője - bár nem kövér - de nem éppen „egyszálbelű” te­remtés. Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- rossz. Ezerforintos vásárlási rejtvény megfejtését június 3- fejtése: Nem ezt a diagnózist utalványt nyert: Sazbó Béla, áig lehet beküldeni szerkesztő- vártam doktor úr, de ez sem Litke, Kossuth u. 62. sz. A mai ségünk címére. Templomaink története Majd hatszáz esztendős - NÓGRÁDSÁP A templomkerítés egykor erődítményfalul szolgált A Rétságtól délkeletre fekvő falu azelőtt két részre oszlott, Alsó- és Felső-Sáp (Alsó Sapp, Felső Sapp) közül az előbbi az 1379-es és az 1460-as iratok szerint a váci püspökség birtoka volt. Közben a török pusztítás teljesen tönkretette, 1715-ben 8 magyar háztartását írták össze. 1848-ig a váci püspökség fennhatósága alá tartozott, majd mások birtokol­ták. Az egységes Nógrádsáp el­nevezés 1928-tól él. (A -sáp utó­tag utalhat a sápadt, világos színű talajra, de lehet germán eredetű személynév is.) Ha Nézsa felől közeh'tjük meg a falut, hamar szembeötlik a majd hatszáz esztendős temp­lom, melynek keleten a nyolc­szög három oldalával zárul kö­zépkori, támpilléres szentélye, a hatszögű süvegboltozattal. Tég­lalap formájú hajója a szentély­hez kapcsolódik, délről egy ikerosztatú gótikus, valamint egy egyszerűbb kivitelű ablak világítja meg a templombelsőt. Köztük az egyik, nyugatról egy másik középkori bejárat nyílt. Ez utóbbi fölött a szinte orszá­gosan is egyedülálló torony ma­gasodik. A kétoldali támfalból nyúlik a „lebegő”, nyolcszögű oromzaton nyugvó torony. Homlokzatának négy konzolja feltehetőleg ideiglenes fa vagy ponyva előépítmény megtartá­sára, a templomtér megnagyob- bításának megvalósítására szol­gált. A szentélyben a copf stí­lusú főoltár és az egyhajós belső tér kétszakaszos bordás boltoza­tot kapott. A Kisboldogasszony tisztele­tére felszentelt templom a XIV. sz. második felében épült, és a XV. sz. elején kapott falképeket. A közel három évtizede történt alaposabb feltárási és restaurá­lási munkák következtében - melyek zömét Mezősiné dr. Ko­zák Éva vezette 1965-68-ban - napvilágra kerültek az addig rej­tett freskótöredékek is. így a templom építésekor festett, a felszentelési keresztábra, vala­mint a szentély északi oldalán - szinte teljesen épen - a Krisztus keresztre feszítése, a Köpenyes Madonna Borbálával és Kata­linnal, valamint Szent Miklós püspök freskóábrái. Ezek a kor jellegzetes szentjei, szinte vala­mennyi templomunk őriz ilye­neket, ahol középkori alapok ta­lálhatók. Szintén ennek a régé­szeti feltárásnak eredményeként állították helyre (az egykori ol­tárkőre) a keresztelőmedencét, a hajó déli falán látható, Krisztus megkeresztelését ábrázoló fres­kótöredék mellé. A hajó északi falán töredékes képmaradvány látható: Krisztus a feszületen, és Szent Apollónia. A templomból kilépve szem­beötlik az egykori templomkerí­tés, amely a harcos esztendők­ben erődítményfalul szolgált, néhol a lőrések is felfedezhetők. Két bejárata az egykori kétosz- tatú falu lakóinak nyílt. A feltá­rások során az erődfalba utólag épített, gótikus kapu is előkerült, ez került aztán a templomba be­járat gyanánt. A faluban két ha­rangláb is található, klasszicista, ill. barokk stílusjegyekkel. Míg Fallóskúton templom épült a gyógyforrás mellé a „hasznosi Mária” emlékére, Felső-Sáp mellett kápolna hir­deti a szintén csodás „sápi Má­ria” legendáját, itt is sok hívő za­rándok fordul meg, a kápolna belsejét az egyszerű népi díszek mellett mindig friss virágerdő borítja. Nógrádsáp 1787-ig Nógrád- bercel, majd Püspökhatvan fili- ája. A negyvenes évek elején már önálló plébánia, Legénd fi­ijával, plébánosa ekkor Zielinka László. Két évtizede Kovács Imre esperes vezeti a nógrádsápi plébániát, és Legénd Nagybol­dogasszony titulusú templomá­ban is ő misézik. D. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom