Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-27 / 121. szám
Tálán Patakinak, a szerte ismert fejszámolónak utódai versenyeztek a napokban Salgótarjánban. A város kilenc általános iskolájának első és második osztályosainak válogatottja mérte össze speciális matematikai képességét.-Iskolánkban immár több, mint tízéves múltra tekint visz- sza a fejszámoló verseny, amelyet korábban a tantervi követelményrendszer hiányosságai hívtak életre. Ma ugyan már a Hajdú-féle matematika tankönyveket használjuk az alsó tagozatban, amely támogatja a fejszámolást, ám a verseny még ma is sok értékes gyermeknek lehetőséget biztosít. Vannak ugyanis olyanok, akik nehezen tudják leírni a feladatok megoldásához vezető logikai lépéseket, de vág az eszük, mint a borotva és eljutnak a helyes eredményhez - mondja Fürt Ró- bertné, a Gagarin Általános Iskola alsós matematika munkaközösségének vezetője, aki kollégáival immár harmadik éve városi szinten is szervezi a fejszámolók versenyét. A válogatók során a legjobbak közé kerülők a matematika órákon kívül is tréningeznek, s mind az iskolatársaik körében elvárt számkör-használatot, mind pedig a megoldandó feladatok nehézségi szintjeit is könnyedén átlépik. A városi verseny legjobbjai a Gagarin Általános Iskola, s annak diákönkormányzata révén értékes díjakat vehettek át. Az első osztályosok között első helyen végzett a kodályos Szarvas Ádám, második lett holtversenyben a besztercés Rad- vánszky Tamás és a somosi Molnár Antal, harmadik pedig a házigazda csapatából Kabelka Vivien. A második osztályosok versenyét a gagari- nos Válóczy Bálit nyerte, a 2. és 3. helyet a kodályosok foglalták le Dósa Márton és Kovács Péter révén. T. L. Fej számoló tehetségek világMetallica (Budapest, MTK Stadion, június 3.18 óra) A metálhercegek már jó két éve éheztetik a közönséget. Folyamatosan indulásban voltak egy turnéra, aztán valami miatt mindig elmaradt - no de most! A Metallicát két előze- nekar is felvezeti, a Merciful fate és a Monster Magnet. Az előadás éppen a zenekarok mennyisége miatt elég korán, 18 órakor kezdődik, ami azt jelenti, hogy már legkésőbb 15 órakor megkezdődik a közönség beengedése. E koncert további sajátossága, hogy a legelszántabb rajongók számára lesz egy úgynevezett „kígyóverem”, ahol kedvükre tombolhatnak anélkül, hogy a békésebben szemlélődőket megzavarnák. A Metallica a nagy slágerek mellett előadja a „Garage Inc.” című, legutóbbi albumának legtöbb dalát, amelyek a rocktörténet legnagyobb dalainak átiratai. Nem kétséges, nagy, kimentő buli várható, ahol ott a helye mindenkinek, aki rocker volt, rocker lesz. Ja, és ismert valaha valakit, aki rocker! Pop plusz rock Világsztárok hazánkban Vanessa Mae (Budapest Kongresszusi Központ, június 7-8.20.30 óra) Singapurban született, Paganini születésnapján. Kínában, a Pekingi Központi Konzervatórium professzorának legifjabb tanítványa volt, később a londoni Royal College of Music tanítványaként tízévesen debütált a színpadon, tizenkét évesen indult első nemzetközi szó- lótuméja. Koncepciója unikális: egyetlen hangszer (hegedű) és a klasszikus zene újfajta, merőben egyéni értelmezése. Úgy hívja: a techno és az akusztikus zene fúziója hegedűre. A stílus modernebb, frissebb, mint a klasszikus zene, ám erőteljesebb és komolyabb, mint a popzene. A kritikusok először a fejét akarták, aztán amikor az egész világon népszerűvé vált, beletörődtek a létezésébe, ám számtalan zenész, főleg hegedűsök őszinte csodálóivá váltak és elfogadták e különös lányt. Robbanékony, élő előadó. Koncertjein nemcsak hangszeres tudását csillogtatja, hanem kóstolót kaphatunk ének- és tánctudásából is - egy-egy koncertje gyakran több, mint háromórás! De nemcsak tehetséges, gyönyörű is! A People Magyazine szavazása alapján bekerült a világ 50 legszebb embere közé. Jóban van a klasszikus zene nagyjaival, de imádják a legnagyobb rockerek is. * R.E.M. (Budapest, MTK Stadion, július 9.19 óra) Igazi csemege, amiről álmodni sem mertünk volna, hasonlóan a többi kelet-európai országhoz, ám a bátortalan álom számunkra valósággá vált! Furcsa, de igaz, a zenekar döntött úgy, hogy fel akar lépni Budapesten. Tehát jönnek! A koncert helyszíne mi más is lehetne, mint az MTK Stadion, ahová befér Kelet-Európa és kis hazánk az alternatív rockra, annak is a legnagyobb egyéniségeire fogékony hada. Igazi exodus várható a környező országokból, legalábbis az előzetes érdeklődésből saccolva, de hát ez nem meglepő, hiszen tényleg jön és itt játszik a R.E.M.! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Tarts velem!” CD-k, illetve kazetták közül választhat szerkesztőségünkben: Mócsány Andrea, Bátonytere- nye, Könyves K. u. 21. Mai kérdésünk: Melyik évben volt hazánkban Michael Jackson koncert? a. / 1995 b. / 1996 c J 1997 Tippjeiket június 2-áig adhatják le nyílt postai levelezőlapon, vagy személyesen a következő címre: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock” 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6.sz. Jó játékot! S. A. Sztárvallató: Pataky Attila monológja legújabb lemezük kapcsán Utat szeretnénk mutatni a zenével- Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy viszonylag régen nem jelentettünk meg új lemezt. Erre azonban nem is éreztünk belső késztetést, nem voltunk olyan lelkiállapotban, hogy egy új albumhoz fogjunk. Szerintem kellő inspiráció híján nem tudtunk volna „ötös” lemezt alkotni, nem sikerült volna megtalálnunk az elkövetkező néhány évre a helyünket és a most született lemezanyag helyét a zenei életben. Amikor minden letisztult bennünk, nagy örömmel kezdtük hangzó anyaggá formálni az elmúlt 2-3 évben keletkezett számokat. Még egy fontos momentum van a lemez történetében: sikerült a lelkünket 1980/81-es állapotba hozni, visszaemlékezni és ezt egy mai, korszerű formában megjeleníteni, tehát sikerült a zenét megtisztítani a felesleges hangzásoktól. Sok szám komoly belső csatározások után került a helyére, hiszen virtuóz zenészek muzsikálnak és nagyon nehéz azt elfogadni, hogy most épp' kevesebbet kellett játszani, mint amit tudnak. Végül sikerült meggyőzni a fiúkat, hogy a kevesebb most az több és ez nagyon jót tett az anyagnak. Ráadásul úgy érzem, a a gondolataimat és élményeimet, tehát a szövegeket is egyszerű, ugyanakkor hatásos formában sikerült megírni. Hiszem és remélem, hogy a piacon, illetve a lelkekben ennek az anyagnak helye van. Egy-két lírai dalt sikerült úgy megírni, ahogyan már régen nem alkottunk. Ezzel a lemezzel lelket is öntöttünk egymásba és hiszünk abban, hogy ennek a zenének, az érzelmeknek, a szívekhez szóló daloknak örökké helye lesz a piacon. Ez nem stílusok kérdése, hiszen a koncerteket látva a gyerekek nagyon éhesek az érzelmekre. Lehet, hogy valaki kívülről nagyon kemény, vagy nagyon happy és semmi nem számít, de egyszer csak eljön az a pillanat, amikor a legkeményebb srácnak és lánynak a másik szemébe kell nézni, meg kell fognia a kezét, netán valami igazán elegáns trükkel meg kell hódítani valakit. Ehhez érzés kell, nem megy másképp'. Mi a zenével utat szeretnénk mutatni, segíteni, hiszen az őszinte érzést sohasem lehet elcsépelni, az sohasem lehet közhely. Bízom abban, hogy egy ilyen típusú zenekarnak helye van a magyar piacon. Az új albumon az ének előrébb került, mint a többi lemezen. Nem azért volt fontos, hogy magamat toljam az előtérbe. Ma az embereket nagyon sok inger éri, rengeteg információt kell feldolgozniuk. Nincs idejük leülni és megfejteni dolgokat, hogy vajon mit is mondhat az énekes. Feltétlenül meg kell fogalmaznunk, hogy hova tartozunk így 2000 felé. Nemcsak egy szinten, hanem a világban is. Hangzatosán szólva szeretnénk az örökkévalóságnak szólni. Nagyon boldog lennék, ha 20 év múlva valaki a lemez meghallgatása után azt mondaná: -Na, hát ennek a kis kopasznak akkor ott 1999-ben egész korrekt véleménye volt arról az évről, arról a korszakról. Legalább egy-két dal erejéig korképet akarok rajzolni. Az „Ez más” című dal mindenképpen erről szól. Pár száz kilométerrel odébb dörögnek a fegyverek, hullanak a bombák. Felfoghatatlan számomra, hogy miért. Néhány hete olvastam, hogy az utóbbi években a világ naponta 2 milliárd dollárt költ fegyverkezésre. Miért, hiszen ezzel a pénzzel jólétet lehetne teremteni a világon mindenkinek!? A moralizáláson túl azonban roppant fontos, hogyha valaki mondjuk kocsiban ülve, vezetés közben meghallja a zenénket, ne kapcsoljon át, ne hal- kítsa le, hanem szívesen hallgassa végig és döntsön úgy, hogy még egyszer újra meghallgatja. Minél többen hallgatják a zenénket, annál hatásosabban jutnak el az emberekhez a gondolataink. Nagyon alkalmas közeg erre egy koncert és el nem hanyagolható tény, hogy az együttes nem csak stúdióban tud jól megszólalni, hanem - manapság nagyon nagy kincs - a koncerteken is, amit egész nyáron bizonyítani fogunk. Sőt. Már most elindult a turné. Salgótaijánban, egy rockklubban kezdtünk. Régi időket idéző buli volt. Június 1- jétől egészen augusztus 28-áig koncertek egyfolytában, hiszen mint mondtam, imádunk és - remélem más is úgy látja - tudunk élőben játszani. Ázt hiszem, van 2-3 dal az új lemezen, melyek első hallásra vonzók lehetnek az irántunk érdeklődőknek. Elsősorban a „Nekem nem kell más”- ra, a címadó dalra számítok. Egyszer Thaiföldön jártam és a feleségem a kék szemével, lebarnulva hatalmas érdeklődésre tartott számot. Egy pillanatra mellbevágott az érzés, hogy bár engem szeret a feleségem, de el is lophatják tőlem. Ezt a hangulatot csempésztem a dalba, mert az élményt bárki megélheti a kedvesével, szerelmével. A másik fontos szám a „Háromszor”, amely egy régebbi élményt dolgoz fel. Tudom, hogy nehéz elhinni, de előfordult, hogy engem is átvágtak. Lényegében a becsapottság érzéséről szól a dal. Nagy kedvencem a „Ha jön a magány” című szerzemény, amely viszont meggyőződésem, hogy minden korosztályhoz kötődik, mert láttam nagyon magányos 17 éves és 76 éves embert is. Régen volt már olyan, hogy ennyire szerettem a saját dalainkat. Nem tudom, hogy mikor hallgattam ennyit magunkat. Az Edda ötösfogata itt még hosszú hajjal A megelőzés lenne az egyetlen járható út (2.) Kereslet nélkül nem lenne kínálat Már megint későn eszméltünk, vagy „csak” struccpolitikát folytattunk? Nyilvánvalóan nem nyugodhatunk bele a terjedő drogfogyasztásba. Először is tisztánlátásra lenne szükség, pontos drogtérkép készítésére. Tranzitországból lassan már célállomás leszünk, csak nehogy egyben „végállomás” is legyünk. Ma Magyarországon ott tartunk, hogy hivatalosan is el kell ismerniük a szakembereknek, hogy a drogfogyasztás nem egyszerűen csak része lett a magyar valóságnak és a magyar társadalomnak, de fokozatosan terjed és a legerőteljesebben az ifjúság körében fejti ki gyakran „halálosztogató” hatását: diszkókban, koncerteken, aluljárókban, iskolák környékén is felüti fejét, s kerít hatalmába mind több fiatalt. Joggal tehetjük fel a kérdést: vajon megint lekéstünk valamiről, megint Pató Pál úr módjára viselkedtünk? Valóban nem láttuk időben meg azt, ami a napnál is világosabb volt, hogy a kábítószer nem ismer országhatárokat, hogy feltartóztathatatlan a nemzetközi drogmaffia? Vagy tehetetlenségünkben egy jó ideig - persze jóvátehetetlenül hosszú ideig - struccpolitikát folytattunk? Talán mindegyik kérdésre megfelelő az igen válasz, de leginkább az valószínűsíthető, hogy túlzottan is bíztunk fiainkban-lányainkban, túlbecsültük ifjúságunk realitásérzékét, józan ítélőképességét. Rosszul mértük fel a családok, a közösségek, a munkahelyek, az iskolák, szórakozóhelyek, szóval a társadalom egészének meggyőző erejét. Nyilvánvalóan ez történt, hiszen amíg - nem is olyan régen - arról folyt a szó, több is mint kellett volna, hogy a drog által Magyarország „gyengén fertőzött” - mert igen, ez volt a hivatalos álláspont, amellyel, ha meg nem is nyugtattuk, de elaltattuk lelkiismeretünket - majd tranzit ország lett, ma már kong a vészharang a hazai droghelyzet veszélyeire figyelmeztetve. De legalább beláttuk, belátjuk tévedésünket és tudjuk, naponta bele kell néznünk - bármennyire riasztó is - a „drogtükrünkbe” - hiszen, Kelet-Közép-Európában lassan dobogós helyen leszünk - vagyunk? — e negatív rekordban. Tisztán kell látnunk, pontos drogtérképet készíteni, hogy tudjuk, az országba beérkező sok tonnányi évi kábítószerből mennyi marad a hazai drograktárakban és ki kit kerít legközelebb hatalmába, bűvkörébe? Ha nem tudtuk megakadályozni, hogy tranzitország legyünk, legalább azt lenne üdvös elérni, hogy cél- és főleg „végállomás” ne legyünk! Az külön súlyosbítja a helyzetünket, - paradox módon-, hogy a hazai drogfogyasztásnak, a kábítószer-élvezetnek nincsenek hagyományai, kultúrája sem, így a szerek, a méreg nem „hozzáértő élvezete” még a „normálisnál” is több drogost taszít át a túlvilágra, még több honfitársunkat, fiatal embertársunkat veszít(het)jük el a pusztító kábítószer-fogyasztás révén. Rendkívül súlyos probléma a prostitúció szintén megállíthatatlannak tűnő terjedése. Szociális munkások és egyes felmérések tapasztalatai szerint nagyon sok az alkoholista és drogfogyasztó, rendszeres kábítószer-élvező „prosti”. Azt mondják, a mindennapi „munka” megpróbáltatásaihoz, elviseléséhez általában amfetamin- származékokat - Speedet, Extasyt - használnak, mert ezek „felpörgetik”, fáradhatatlanná teszik őket, majd a „műszak” végeztével a nyugtató hatású kábítószerekhez nyúlnak előszeretettel. Futtatóik, stricijeik nagyon sok esetben maguk is profi kábítószer-terjesztők, a drogmaffia tagjai. Márpedig a maffiák, a nagy drogmaffiák az eddiginél is jobban ellátják a piacot, szintén terjeszkednek, építik kapcsolataikat. Az érintett, a fertőzött országok rendőrségei persze igyekeznek mindent megtenni a drogkereskedelem felszámolásáért, csakhogy mindig késésben vannak, talán kevesen is erre a feladatra szakosítva. Lehetetlen is minden járművet, személy- és tehergépkocsit, kamiont olyan alaposan átvizsgálni, hogy megtalálják a legálcázottabb rejtekhelyét is. Bármely oldaláról nézzük is tehát a kábítószer-helyzetet, mindig csak az lehet a végső következtetés, a megelőzésre (felvilágosítás stb.) kell minden eddiginél jobban helyezni a hangsúlyt, mert, ha nem lenne fogyasztó, ha nem lenne vevő a drogra, nem lenne kinek kínálni, eladni azt. B. O. (FOLYTATJUK A JÖVŐ HETI „HÚSZON INNEN... "BEN) Nem kábítás volt az ecsegi iskolában Május 21-én iskolánkba látogatott Juhász Gábor országgyűlési képviselő, az országgyűlés drogellenes bizottságának alelnöke. Vetítéses előadás keretében számolt be a drogokról és azok veszélyeiről. Élvezetes és tanulságos előadását a hetedikesek és a nyolcadikosok nagy figyelemmel kísérték. Az előadás végén sok kérdés hangzott el, így a tervezett negyvenöt perc helyett kilencven perces lett a rendhagyó óra. A legnagyobb tanulság: nem akarunk drogfogyasztók lenni! No drog! Köszönjük Juhász Gábor képviselő úr előadását, máskor is szeretettel várjuk iskolánkba. Stadler Ágnes 8. osztály
