Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-03 / 101. szám

1999. május 3., hétfő Megyei Körkép BÁTONYTERENYE RÉTSÁG 3. oldal Egyéni túlélési stratégiák helyett erős érdekvédelemre szólított fel az MSZOSZ-alelnök - Faluavatás Nagykeresztúron Májusünnep: vidám emberek a szabad ég alatt Wittich Tamás (balra) és Ágner Gyula a dolinkai majálison Finom falatokkal várták a vendégeket Karancsságon (Folytatás az 1. oldalról) tanáccsal is szolgált a lakos­ságnak:- A május 9-ére kitűzött ön- kormányzati választást köve­tően ne csak voksaikkal, hanem tevőlegesen is támogassák a megalakult faluvezetést, mert feladatuk nehéz lesz, s a falufej­lesztés nem képzelhető más­ként, csak úgy, ha az azzal járó felelősségből ki-ki részt vállal. A magyar vidékért felelős miniszter képviselője szavait követően dr. Farkas Imre, a Nógrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője átadta az ön­jogúvá nyilvánítás okmányait Gáli Lászlónak, aki immár a törvényesen is faluvá vált Nagykeresztúr legidősebbje, s aki legrégebben tevékenykedik a település közéletében. Az idős úr a meghatottságtól el-el- csukló hangon mondott köszö­netét, s átvette az alapító okira­tot és a nemzeti színű szalaggal átkötött - a falunyitást jelképe­zendő - kulcsot is Farkas Imré­től. A hivatalvezető ezután szólt az immár ténylegesen is falulakókhoz. A helyi szervezőbizottság nevében Tuza István mondott köszönetét a támogatóknak - akik között mások mellett jelen volt Kopka László, az Egri Nyomda Kft. vezérigazgatója, a bátonyterenyei rendőrkapitány­ság, a polgári védelem, a kör­nyező önkormányzatok vállal­kozó képviselői, akik nélkül nem jöhetett volna létre a falua­lapítás méltó ünnepe. Nagykeresztúrban, Nógrád legfiatalabb községében ezután az egyház képviselői felszentel­ték a leendő önkormányzat épü­letét, s a továbbiakban már a pihenésé, az önfeledt szórako­zásé volt a nap. A helybeliekkel együtt múlatta az időt a rangos vendégsereg is. Lapunknak így volt alkalma arról kérdezni a megyei közgyűlés elnökét, mi­lyen indíttatásból tisztelte meg jelenlétével május elseje ünne­pén az egyik legapróbb helysé­günk lakosságát.-Megyeszerte a klasszikus értelemben vett hagyományos­nak mondható ünnepségek sora zajlik. Elsősorban a kulturált szabadidőtöltés, szórakozás je­gyében. Az itteni rendezvény rendhagyó, rangos, s nemcsak az itt élőknek, hanem a megyé­nek is fontos esemény. Az önál­lósodási szándékot támogatan­dónak ítélem, amelyet vétek adminisztratív korlátokkal gá­tolni. A lakosságnak az a jó mindenütt, ha lakhelyét ottho­nának érzi - mondta Becsó Zsolt, majd hozzáfűzte: - Ahogy figyelem az itt tevé­kenykedő helybelieket, érzem, nagyon nagy ünnepük a mai. Emlékezetes, színes program­mal készültek, sok-sok támoga­tóval a háttérben. Szervezőere­jük is dicséretes.- Többeket kellemesen lepett meg, hogy fideszes honatyaként mellőzte szónoklatából a politi­kumot...- Különösen ügyeltem, hogy még a pártpolitika mezsgyéjére se terelődjön szó. A település jövőjéről szerettem volna elő­remutató biztatást felvillantani. Ezt összmegyei viszonylatban is nagyon fontosnak ítéli a köz­gyűlés. Betz Józseftől lapunk meg­tudta, Torgyán József miniszter kanadai, USA-beli hivatalos út­ján a hazai mezőgazdaság fel­lendítéséért ügyködik. Az FKgP megyei elnöke egyéb­ként a faluavatást haladásnak ítélte. Megyénkben mindenütt sok nap­fénnyel, nyárias meleggel „érkezett” május elseje. Ezrek és ezrek vonul­tak ki a szabadba, a sportpályákra, szabadidős parkokba, terekre, oda, ahol zenei aláfestéssel főtt a virsli, az egytálétel, s ért hálót a labda. A Bányász-Kohász Fúvószenekar vidám ritmusokkal, a Nógrád tánc- együttes és a Dűvő zenekar a tűző napon előadott fergeteges produkci­ójával „harangozta be” a salgótar­jáni, dolinkai majálist, ahol ezrek töltöttek el több-kevesebb időt: a tömeg ki-be áramlása azt sejtette, sokan a megyeszékhely más részein tartott (forgácsi sportpálya, Somos­kőújfalu, Eresztvény) eseményekről sem óhajtottak lemaradni. Tizenegyet ütött az óra, amikor a dolinkai majális szónokát, Wittich Tamást, az MSZOSZ alelnökét köszöntötte Agner Gyula, az MSZOSZ megyei képviseleté­nek vezetője, aki emlékeztetett arra, hogy 109. éve a munka, a munkásszolidaritás ünnepe má­jus elseje. Mint elmondta, ma erőteljesebben fogalmazódnak meg a munkához, a munka­helyhez fűződő törekvések, leg­inkább a munkahelyi kiszolgál­tatottsággal szembeniek. Wittich Tamás az elsők kö­zött üdvözölte a gyerekeket és az édesanyákat. Továbbá a nyugdíjasokat, akik a „legtöbb áldozatot hozták:” nagyrészt nekik köszönhető, hogy a poli­tikusok a a stagnálás helyett a gazdaság növekedéséről be­szélhetnek.” -Ma, amikor a munkavállalók csoportjait szembeállítják, a szolidaritás­nak különös jelentősége van. Egyéni túlélési stratégiák he­lyett legyenek erős, érdekvé­delmi, ágazati szakszervezetek, s ezek alkossanak erős szövet­séget - fogalmazott.- Megdöbbentő, hogy évente ma is több százan vesztik éle­tüket munkahelyi balesetekben, s hogy mintegy 160 millióan szenvednek munkahelyi ártal­mak következtében kialakult betegségekben. A szakszerve­zetek ezért követelik a jobb munkakörülményeket. Játékok, vetélkedők, délután bűvész-show vidámította a pásztói ünnepséget, ahol Juhász Gábor országgyűlési képviselő mondott beszédet, majd sztárpa­rádé töltötte ki az estébe nyúló programot. A méhek annyit dolgoznak, hogy a mézfeleslegükből bősége­sen jut az embereknek is. Ám a magyar csekély mértékben él ezzel a bőséggel: igen alacsony nálunk a mézfogyasztás. Az arány javítását célozta az országos méhész szö­vetség és az Ipoly méhészklub kós­tolóval egybekötött termékbemuta­tója, amely része volt a balassa­gyarmati művelődési központban és udvarán tartott majálisnak. Mintegy ezerötszázan kapcso­lódtak ki a szécsényiek egyik ked­venc szabadidős terepén, a Kos­suth-ligetben. Itt a Lazio győzel­mével végződött kispályás labda­rúgással kezdődött a május 1-jei kavalkád, egyben városnapi „edzés-előzetes”. Felléptek a mű­velődési központ, a zeneiskola együttesei, növendékei. Humoros műsor, lövészet, palacsintaevés (is) fűszerezte a napot. Civil kezdemé­nyezés, szervezés, lebonyolítás, lu- fifújó-verseny, rendőrségi kutyás bemutató és sok-sok labdába rúgás jellemezte a pilinyi majálist. A karancssági kisebbségi ön- kormányzat szabadtéri májusnyi­tója is sokakat vonzott. Többen már előző este sátort vertek, tábor­tüzet raktak a sportpálya mellett. Estére hétszázan is lehettek a ka- rancsaljai Tavasban, ahol a sport­egyesület „vezénylésével” pikni- keztek, mulattak a helyiek. Négy falu önkormányzata - Becske, Galgaguta, Szécsénke, Nógrádkövesd - a vállalkozókkal karöltve rendezte meg nagysza­bású szabadtéri mulatságát a kö­veséi sportpályán. Az óvodások és iskolások nyitótánca, filmslágerek, majd Payer András szórakozta­tott. „Minden jót, Mónikáival és más dalaival lopta be magát sokak szívébe. Elfogyott ötszáz adag babgulyás, volt szabadtéri bál is a Lux együttessel. Jakubovics K. - Mihalik J.- Havasiné D. Irén Hajigálós jókedv uralkodott a szécsényi Kossuth-ligetben Rendőrségi bemutató is része volt a pilinyi májusi ünnepnek Talárok és talányok (Folytatás az 1. oldalról) Ami a perelhúzódásokat illeti, azoknak a - bíróhiányon túl - voltak „szubjektív okai” is - mondta dr. Csonkáné dr. Varga Margit elnökhelyet­tes, hozzátéve, hogy ez utób­biak megszüntetése érdekében már intézkedtek. Az „objektív” okok közül néhányat már a büntető és polgári kollégiumok vezetői soroltak fel: dr. Ko­vács István a bonyolult megíté­lésű gazdasági bűnügyeket, a büntető feljebbviteli ügyek számának emelkedését, az első- helyett másodfokon fel­vett bizonyításokat említette, s azt, hogy a védők - törvény­adta lehetőséggel élve - bíró­sági szakban gyakran új szak­értő kirendelését indítványoz­zák. Kurinka Jánosné dr. arra mutatott rá, hogy bizonyos polgan ügyeket, például az apasági, származásmegállapí­tási pereket nem is lehet egy éven belül befejezni (mert a gyermektől egyéves koráig nem vesznek vért), más pertí­pusoknál pedig gyakran egy­másfél évig ülnek az iratokon a kirendelt szakértők. A tájékoztatón (ahol bemu­tatkozott a megyei bíróság fris­sen kinevezett sajtószóvivője, dr. Barsi József) szóba került egy, az érdemi munkát kevéssé befolyásoló, ám az ügyfelek számára kétségtelenül igen szembetűnő változás is: az tud­niillik, hogy július 1-től a me­gyei, 2000-től pedig vala­mennyi helyi bíróságon talár­ban tárgyalnak a bírák - egy­szerre remélve ettől saját tekin­télyük és a tárgyalás komoly­ságának növekedését... -ye­Újabb adomány A balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház újabb, ismét több millió forint értékű ado­mányt kapott Németországból. Az orvosi műszereket és az ápo­lási eszközöket szombaton dél­után férje, Habsburg György társaságában Habsburg Eilika adta át a kórház igazgatójának, dr. Szabó Gézának. A szállítmányhoz ez alka­lommal is a főhercegné közre­működésével jutottak a balas­sagyarmatiak, a németországi gyűjtés Hans Ulrich König és Arnold Polster érdeme, akik sa­ját pénzükből is támogatták az adományozást. Áldozatvállalá­sukat mind a kórház, mind pe­dig a város vezetése nagyra ér­tékeli, ennek jele, hogy őket tiszteletbeli polgárrá fogadták Balassagyarmaton, az erről szóló díszes oklevelet Juhász Péter polgármester adta át. Karikás ostorok hangos csattogása, hinták robaja verte föl a csendet Lovászlakodalom Csitárban Úgy tűnik, a csitári hegyek alatt eladósorba kerültek a lá­nyok, lévén, hogy néhány hét alatt immár a második ifjú pár esküdött örök hűséget egymásnak az apró palóc faluban. Szombaton délután karikás ostorok hangos csattogása, lovak nyerítése, fényes hűl­tök zaja verte fel a kis falu főutcáját, tudatva minden­kivel, hogy nem akármi­lyen esküvőnek lesz tanúja a közelről, s távolról össze- sereglett násznép. Az ifjú menyasszony, Pékár Henrietta, még általá­nos iskolás korában, test- nevelési órák keretében is­merte meg a lovassporto­kat, sajátította el a díjugra­tás, a fogathajtás alapjait. Régi igazság, hogy aki gye­rekkorában megszereti a lovakat, annak ez egész életútját, jövőjét meghatá­rozza. Henrietta esetében ez többszörösen is igaz, hi­szen nemcsak a lovakkal kötött barátságot, hanem a lovak mellett ismerkedett meg a fiatal csesztvei lovas gazdával, Medvegy Lászlóval is. Kettőjük ismeretségéből barátság, majd szerelem lett, amelynek legszebb állomása volt a szombati esküvő. Az égiek is kegyeikbe fo­gadták a násznépet, hiszen majd egy hetes eső után, szikrázó napsütéssel, igazi tavaszi idővel köszöntött be a legszebb hónap, a május. A kis község temploma elé csikósok érkeztek, majd két büszke járású, hófehér lipi­cai ló húzta az ünnepi alka­lomra feldíszített hintót. rajta a menyasszonnyal és a násznaggyal. Az utánuk kö­vetkező hintón érkezett a vő­legény és a koszorúslány, majd a násznép. Az egyházi szertartás után, immár ki­mondva a boldogító igent, a férj és feleség úri párhoz méltóan hajtatott végig a fa­lun, egyenest a lányos ház­hoz, ahol az ünnepi vacsora után hajnalig állt a bál, ropta a táncot a falu apraja-nagyja, s kívánt sok-sok boldogsá­got, nagyon sok szerencsét az ifjú párnak. RP

Next

/
Oldalképek
Tartalom