Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-22-23-24 / 118. szám

1999. május 22., szombat PÜNKÖSD 7. oldal „Jöjj el, Szentlélek, teremtő Isten” Ünnepváró kisenciklopédia Pünkösdkor a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli. Krisztus, nagypénteken a keresztfán meghal, harmadnapon (húsvét vasárnapján) föltámad, és még negyven napig a földön marad (öt vasárnap húsvét után). A negyvenedik napon fölmegy a menyekbe. 10 nap múlva az apostolokra száll a Szentlélek, ez a húsvét utáni 50-ik nap, pünkösd. Eredeti görög neve, pentekosz- tesz (ötven) is ezt jelöli, ebből ered pünkösd szavunk is. Húsvét és karácsony után a har­madik legnagyobb keresztény vallási ünnep. Úgynevezett mozgó ünnep, ideje május 10. és június 13. közé esik. Ennek oka a húsvét idejének számítási mód­jában rejlik. Mivel a keresztény húsvét a tavaszi napéjegyenlősé­get követő első holdtölte utáni vasárnap, és ez évről évre vál­tozó időpont, vele együtt válto­zik az „áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje” is. A pünkösd is a zsidó ünnepek egyikével közös tőről fakad. A zsidó húsvét, a peszáh második napjától számolt hét hét eltelté­vel, tehát ugyancsak az 50. na­pon van a sávuót, a hetek vagy zsengék ünnepe, amikor a jeru- zsálemi szentélyben a búza zsen­géjéből készült hálaáldozatot mutattak be az Örökkévalónak. A gabonaaratás hálanapja egy­ben a peszáh befejező ünnepe. Szentlélek A Szentlélek a Szentháromság­ban a harmadik isteni személy, valóságos Isten az Atyával és Fi­úval együtt. Krisztus megkeresz- telkedésekor galambként jelent meg, ezért galamb alakjában áb­rázolják. Az első pünkösd alkal­mával a Szentlélek lángnyelvek alakjában ereszkedett le az apos­tolokra. A Szentlélek hét ajándé­kát (bölcsesség, értelem, tudás, tanács, erősség /lelkierő/, buzgó- ság, istenfélelem) legtöbbször hét kör szimbolizálja. Az egyház liturgiájában első­sorban a keresztség és a bérmálás szentsége van hivatva arra, hogy a Szentlelket adja a benne hívők­nek Pünkösd hetében keresztvi­zet szentelnek. A katolikus egy­ház tanítása szerinti hét szentség között a másodikat, a bérmálást pünkösdtől szokás kiszolgáltatni. A püspök kiterjesztett kézzel esdi le a Szenüélek malasztját a 7. évüket betöltött megbérmá- landók fölött, homlokukat bal­zsammal vegyített szentelt olajjal kereszt alakban megkeni, és eközben mondja e szavakat: „Megjelöllek a kereszt jelével és megerősítlek az üdvösség kriz- májával az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében.” Apostoli történet A Bibliának az Apostolok Csele­kedeteiről szóló könyve ekként örökíti meg a történteket: „És amikor pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lön nagy hirtelen­séggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tü­zes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, kez­dőnek szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szól- niok.” A hatás hihetetlen volt: „Minekutána pedig ez a zúgás lön, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Elmélkedének pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: „Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? Mi módon halljuk hát őket, kiki kö­zülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Me- sopotámiában, Júdeábán és Kap- padócziában, Postusban és zsiá- ban ... Krétaiak és arabok, hall­juk a mint szólják a mi nyelvün­kön az Istennek nagyságos dol­gait.” Pünkösdi királyság Hazánkban a legelterjedtebb népszokás a pünkösdi király vá­lasztása volt. A dunántúli falvak fiatal legényei még a múlt szá­zadban is lóversennyel döntötték el, hogy ki kapja majd a pün­kösdi király koronáját. A versen­gés során szőrén megült lovakon kellett kifeszített kötelekből álló akadályokon túljutni. A győztest a kocsmában fiatal leányok vi­rágkoszorúval koronázták meg. A pünkösdi király egy álló esz­tendeig ingyen ihatott a kocsmá­ban engedélye nélkül tilos volt mulatságot rendezni, sőt, sokszor ingyen legeltethette állatait. A versengés esetenként obsitos ka­tonák között zajlott és a győztes maskarába öltözött „udvara” kí­séretében vonult végig a falun. Hódolatot nemigen kapott: törött cserepekkel, lyukas lábosokkal dobálták meg. E színes mulatsá­gok leírásának Jókai Mór egész fejezetet szentel az „Egy ma­gyar nábob” című regényében. A pünkösdi királyság azonban nem mindig tartott egész éven át, sok helyütt csupán egyetlen napra szólt. Ezért lett nyel­vünkben a „pünkösdi király­ság” kifejezés a rövid ideig tartó politika szinonimája. Kertben a piaristáknál „Áldott szép Pünkösdnek gyö­nyörű ideje... Igyunk, lakjunk egymással vígan szerétéiből. ” Balassi Bálint „Borivóknak való” című versének kezdő és befejező sorát választották a kecskeméti piaristák idei pün- kösdvasámapi kerti ünnepsé­gük mottójául. E szép szokást a 40-es évek öregdiákjainak jó hangulatú batyusbáljai ihlették újra, s immár harmadik alka­lommal rendezik az idén a ke­gyestanítórendiek. Változtak az idők, bővült a kör: 400-500 vendég ül a terített asztalok mellett. Mostani és egykori di­ákok jönnek „haza”, családja­ikkal részesei az örömünnep­nek. Lányok, fiúk fáradhatatla­nul cikáznak az asztalok körül süteményt, üdítőt kínálnak. A gimnazisták és az általános is­kolai tagozat diákjai a serény- kedők, akik kellő öntudattal és fegyelemmel sürögnek-forog- nak a vendégek körül. A rég­múlt „bátyus” vigalmakból megmaradt az egyéni adakozó­kedv, legfeljebb most jó szívű szponzorok is hozzájárulnak az ünnepi asztalra valóhoz. Ha va­laki megéhezik, annak tisztes szeletet kanyarítanak le a nyár­son sült ökörpecsenyéből, vagy megkóstolhatja a bográcsban főtt birkapaprikást. Úgy hírlik, az idén is „Besze Laci” bugaci tanyáján választotta ki Futó Béla igazgató úr a nyársra való jószágot a gulyából. Besze régi öregdiák, érthető: ceruzája vé­konyan fog a számadásnál...- szgys ­Részlet az evangéliumból „ ... Amikor beesteledett, Jé­zus megjelent a tanítványok­nak ott, ahol együtt voltak, pe­dig a zsidóktól való félelmük­ben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: - Békesség nektek! Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr lát­tára öröm töltötte el a tanítvá­nyokat. Jézus megismételte: - Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rá­juk lehelt és így folytatta: - Vegyétek a Szentleiket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bo­csánatot nyer, s akinek nem, az nem nyer bocsánatot. ” Bakallár József Cserhátszentivánról származó festőművész „Lélek” című tusrajza Ki mit tud a tavaszi jeles napokról? Nőni fog a kender... összedugták a fejüket FOTÓ: GYURIÁN TIBOR A napokban salgótarjáni diá­kok között rendezett vetélke­dőt a Balassi Bálint Könyvtár a tavaszi népszokások ismere­téből. Az Arany János Általános Is­kola, a baglyasi Bátki József Ál­talános Iskola, a Somoskőújfalui Általános Iskola, valamint a baglyasi Hétközi Diákotthon (ez a helyezési sorrend is egyben) csapatai játékos versenyek, színpadi produkciók formájában adtak számot néphagyománya­ink ismeretéből. Vanya Edina, a gyermekkönyvtár vezetője munkatársaival olyan feladato­kat állított össze, amelyek ré­vén -többek közt- tárgyak, versidézetek, ruhadarabok szimbólumain keresztül kellett a diákoknak a jeles napokra rá­ismerni. A vetélkedőn láttuk a pünkösdi királyt s nejét is. A néphagyomány szerint ez utób­binak látogatása a kender növe­kedését segítette. Kísérőik ami­lyen magasra emelték a leány­kát, olyan magasra nőtt akkor a kender. T. L. Lássuk csak, mit mond az írás „Rózsafán termett” legény és leány A húsvéti ünnepkör befejezé­seként - a feltámadást követő ötvenedik napon - méltán szólhatunk a „rózsafán ter­mett” legényről, leányról. A pünkösd népdalok java így említi őket. lstvánffy Gyula a mátravidéki palócoktól hallotta a század ele­jén, hogy „Mi van ma, mi van ma, /Piros pünkösd napja./ Ha- ónap lesz, haónap lesz/ A má­sodik napja./ Ne tipegj, ne to­pogj, /Mer’ ha me’ttapodod/ A pünkösdi rarózsát,/Megadod az árát. ” A rózsa mellett a zöldág-já­rás, hidasmester-járás pünkösdi előadásakor mindenütt az is­mert gyermekdal, a ,3ujj, bújj, zöld ág...” is elhangzik. Különös jelentősége van a szerelmesek életében a május elején, vagy a pünkösdkor állí­tott májusfának. (Egyébként itt is a frissen hajtott növény, a ta­vasz csalhatatlan jelképe jele­nik meg.) Egy-egy ilyen felékesített májusfa - esetleg színes krepp­papírossal díszített virágkosár, mely az ablakba kerül a lányos házaknál - életre szóló szerelmi vallomással érhet fel, néhol komoly eljegyzési ünnep is tár­sul a szokáshoz. Akinek komoly szándéka volt a lányos háznál, három má­jusfát is állított kedvese háza előtt: elsőként bükköt, majd nyírfát, végül pedig fenyőt. Büszke is lehetett az a leány, aki ilyen kegyekben részesült, mert amelyik lány háza előtt semmi jele nem volt az udvar­lásnak, azt kicsúfolták és pártá­ban maradottnak mondták. Mikor aztán eljön a lakodal­mas idő - általában májustól szeptemberig tart a szezonja -, ismét számtalan népszokással, leánybúcsúztatókkal, lakodalmi énekekkel találkozunk. Ezek fő motívuma egy-egy ballada, vi­dékenként ezek változataival lehettek gazdagabbak a népdal­gyűjtők. Manga János Orha- lomban hallotta az alábbi éne­ket, melyet a koszorút kötő lány dalolt: /„Jaj Márta pajtásom, /Szerelmes virágom, /Szánod-e megválnyi /Te édesanyádtól./.../ Jaj, dehogy szánom,/Csak hogy meg nem halok,/ Jaj, dehogy­nem szánom,/ Csakhogy meg nem halok. ”/ A fentinek egy másik válto­zatát Kiss Lajos az ötvenes évek elején, Hugyagon gyűjtötte össze. Mintegy folytatása az őrhalmi éneknek, hangulatilag, tartalmilag egyaránt. A különb­ség csak annyi, hogy Dömötör Tekla a ritusszövegek közé so­rolja. „Amott jön egy kocsi, /Fény­lik az oldala/,.../Négy ló van be­fogva./ Benne ül egy szép lyán,/Hazavivó'szép lyán,/... ” Szintén Kiss Lajos hugyagi gyűjtése a következő „leánybú­csú”. Kocsira ágyom, /Kocsira ládám,/Magam is fölülök./Jaj, idős anyám,/Szerelmes daj­kám,/ De hatna elvisznek!” Az édesanya így búcsúztatta eladó leányát 1940-ben Ipoly- varbón, Rajeczky Benjamin népdalgyűjtésekor: „...Lyányom, lyányom, Nani lyányom,/ De nat titkon tartot­talak/ ...Kalitkába foglaltalak,/ Mégis ott sem tarthattalak./Ki- eresztem sárhajadat,/ Útnak ereszted magadat... ” Aztán - sírás ide, búcsúzás oda - eljön a lagzi, annak rendje-módja szerint, eszem- iszom, dínom-dánom, csujoga- tás kíséretében. (deák) Nógrádsipek új királyi pár várományosa Falunap és pünkösdi királyi párválasztás összekapcsolása nógrádsipekj látványosság, amellyel ezen a pünkösdhét­főn is megörvendeztetik ma­gukat és vendégeiket a sipe- kiek. Kellő és illő ceremóniá­val megfosztják trónjától, az mostani előkelőségeket, akik ennek ellenére egyik főszerep­lői lesznek a napnak. Mielőtt ugyanis gazdát cse­rélnének a királyi palástok, ko­ronák, viselőik kegyet gyako­rolva megjelennek alattvalóik, a falunap résztvevői, nemes versengői előtt. S nem csupán megjelennek, hanem kedves szavaikkal meg is örvendezte­tik a jó népet. Reggel kilenckor így indul tehát a hétfői ünnep­ség, amelynek szervezői szere­tettel gondolnak az ötletadó is­kolaigazgatóra, aki már nem lehet az ünneplők között. Örö­kül a lakóközösségre hagyta a hagyományteremtés' iránti ro- konszenvet, a pünkösdi király- választás, mint szokás megho­nosítását. Ünnep ide, rang oda, pün­kösdi királlyá, királynévá lenni nem kívánság dolga Nógrádsi- peken. Bárányné Baranyi Ág­nestől, az iskola megbízott igazgatójától megtudtuk, hogy a koronát bizony ki kell érde­melni, a versenyeken való rész­vétel nem elég, az eredmény a fontos. A próbatételek változa­tosságáról a rendezők gondos­kodnak. Az előző években pél­dául éneklés, tánc, frizurakészí­tés, öltöztetés is szerepelt a ver­senyszámok listáján. A trón­fosztás előtt álló Kelecsényi Zsuzsannának és Czele Csabá­nak sem hullott ölébe a megtisz­telő cím, ügyességükkel, ráter­mettségükkel bizonyították, méltóak a pünkösdtől pünkös­dig tartó királyságra. Nekik már udvartartásuk is van (hétfőig), a múlt évtől ugyanis pünkösdi herceget, hercegnőt is választottak a je­lentkezők táborából. A búcsúzó királyi pár tiszte­letére műsort adnak az óvodá­sok és az iskolások, majd kez­dődhetnek a vetélkedések. Mi­előtt tizenegyet üt az óra, bekö­vetkezik a trónfosztás, rövid időre méltó helyre elzárják az öltözék darabjait. S hogy efelett senki ne búsuljon, a helyi Pá­vakor, az iskola táncosai, cite- rásai vidám előadásukkal igye­keznek jobbnál jobb kedvre hangolni a nézőket. Bemutat­koznak a kétbodonyi hagyo­mányőrzők, lesz szalontánc, dixie-zene, s fellép a pásztói Muzsla együttes is. Délután a felnőttek vetélkedői következ­nek, ezeken eldől az is, ki a falu legerősebb embere. Az új királyi pár megkoroná­zására fél hétre várnak minden­kit. Ezután sem érdemes azon­ban hazarohanni, hátha az egy­szerű halandóknak lesz módjuk pár tánclépést tenni a koronás fők valamelyikével. (mj)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom