Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-04 / 102. szám
2. oldal Megyei Körkép 1999. május 4., kedd Az ÉMÁSZ partner a piroscsőrűek védelmében Karancslapujtői gólyapár: új otthonba költözhettek Ne bántsuk az öreg fákat (sem)! A fehér gólya a tavasz hírnöke, kedves madarunk, egyben a termékenység szimbóluma is. A velük való törődés minden bizonnyal elősegíti az állomány növekedését és biztosítja a fajfennmaradást is. Karancslapujtőn 1990-ben telepedett meg egy pár. Későn, június 12-én kezdtek hozzá gallyfészkük építéséhez a fut- ballpálya melletti Sport utca egyik villanyoszlopán - a helybeliek nagy örömére: 25 éve nem költött községünkben gólya! Sajnos az első és a következő évi költése sikertelen volt. 1992-től viszont már minden évben nevelkedtek fiókái, melyeknek a szaporulata évenként a következőképpen alakult: 1992-ben 3, 1992-ban 3, 1994- ben 4, 1995-ben 4, 1996-ban 2, 1997-ben 3, 1998-ban 4 fiókát röptettek ki. A fészek súlya és térfogata évről évre nőtt, az idén már három mázsa(!) is lehet. A fészek egyik oldala már rádőlt az elektromos vezetékekre is. Ez a közelség 1997. augusztus 27-én tragédiához vezetett: az egyik szülőmadár áramütést szenvedett és elpusztult. (Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a fiókák addigra már kirepültek.) A gólya lábán jelölőgyűrű is volt, melyet még fióka korában, 1994. június 23-án raktak fel a községünktől mindössze 32 kilométerre fekvő, akkor még csehszlovákiai Simonovcében. Hogy hasonló baleset ne történjen és a fészek a saját súlyától le ne szakadjon, 1999. elején levélben kértem az ÉMÁSZ illetékeseit arra, hogy a fészket távolítsák el, a helyére pedig szereljenek fel magasított fészektartó állványt. Ezt ez év március 11-én el is végezték, a tartókosarat pedig a fészeknek alapul szolgáló rőzsével látták el. A madárbarátok nevében is szeretném köszönetemet kifejezni az ÉMÁSZ vezetőinek az engedély megadásáért, továbbá Novák László villanyszerelőnek és társainak a szakszerűen elvégzett munkáért! A gólyapár Karancslapujtőre április 7-én érkezett meg, de a költőhelyet csak április 15-én foglalták el, majd másnap már meg is kezdték a fészek építését. így remélhetőleg hosszú évekig biztonságosan költhetnek és jelenlétükkel ők is hozzájárulnak a helyi futballmecs- csek jó hangulatához! Rozgonyi Sándor Magyar Madártani és Természet- védelmi Egyesület Nógrád megyei csoportjának alapító tagja Ez év március 31-én természetvédelmi konferenciát rendeztek Salgótarjánban. Ezen részt vett természetszerető társaim nevében szeretnék az egyik, Goldberger András úr, az Ipoly Erdő Rt. munkatársa által megtartott előadáshoz néhány gondolatot hozzáfűzni. Beszédében ugyanis főleg az erdészet anyagi problémáival foglalkozott,' számadatokat közölt a kiadásokról, a bevételről, az előre felbecsült károkról, azonban arról, hogy miként védik a természetet, az erdők élővilágát, egyetlen szóval sem tett említést! Az üzemtervszerű erdőgazdálkodás során ugyanis „madárellenes” fakitermelést végeznek! Ezen a téren nagyon sok az erdészetek által okozott, helyrehozhatatlan kár, amelyet ezt az odúlakó, odúköltő madarak szenvednek el. Érdekesnek tartom, hogy olyan öreg, több száz éves fákat is kivágnak, amelyeket ük-, déd- és nagyapáink, apáink minden fakitermeléskor meghagytak a baglyok és más odúlakó madarak számára. A korábbiakban több ízben szóltam ez ügyben önöknek, de kérésem süket fülekre talált. Igaz, néhány elszáradt, roskatag fát meghagytak, történetesen a csa- lánostói Kosa-várában, de ezeket is azért, mert még tűzifaként sem voltak hasznosíthatók! Ma már az erdei fakitermelések nevét is megváltoztatták, így a gyérítésből nyitó-, a tarvágásból végkitermelés lett. Mindemellett létrehozták az úgynevezett „egészségügyi” fakitermelés intézményét, amit elvégeztek az Ickós-kútnál, a Buda- völgyben - és még sorolhatnám. Nem tudom, van-e arról tudomásuk, hogy a harkályfélék minden esetben a kiszáradt, belülről már korhadt fákba készítik költőodúikat? Ezekben az üregekben költ több cinege- és légykapófaj, csuszka, nyaktekercs és kerti rozsdafarkú is. Utóbbi már teljesen kipusztult erdeinkből, s ez részben az erdészetek rovására írható! Mi, madarászok évek óta próbáljuk legalább részben pótolni a kivágott odvas fák miatt kipusztulóban lévő madarak költőhelyeit. Évek óta rakjuk ki ezeket az odúkat, de a kopaszra vágott területeken egyetlen olyan fát sem hagynak, amelyre odút tudnánk akasztani. A két Szilváskő közötti fakitermelésnél még az ott kitett odúk is eltűntek, de ez történt a ceredi té- esz által gyérített Szarufabérc alsó végénél is. Tavaly egyesületünk deszkát vásárolt a nagyobb odúk készítéséhez. Ez is pénzbe került, de az is, hogy a dobozokat elkészíttessük, s kirakásuk is napokat vett igénybe. Nem tudom, mit tenne az erdészet abban az esetben, ha köteleznék őket a miattuk „földönfutókká” vált madarak eszmei értékének megfizetésére, költőodúk készítésére és azok kirakására? Volt rá eset, amikor síkra- szálltam az odvas, öreg fák védelmében, erre az volt a válasz, hogy: .jelöljem” meg a költőfákat és ez esetben meghagyják azokat. Nos, ezeket a rendszerint magányosan álló fákat egy kisebb szélvihar is könnyen ki- dönti, vagy derékba töri. (Megjegyzem, még ez is jobb a semminél.) Azt viszont nem tudom megtenni, hogy mindenhol, ahol éppen fakitermelés lesz, bejárjam és megjelöljem az olyan fákat, melyekben madarak költenek. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az arra illetékesek intézkednének, azaz közölnék a fakitermelést végző vállalkozókkal, hogy az odvas, öreg fákat ne vágják ki! A néhány helyen még fellelhető, 100-200 éves matuzsálemeket is hagyják meg, még akkor is, ha azokban nincs odú. Ezekbe előbb-utóbb készítenek odút a harkályfélék, ráadásul így sokkal jobban mutat egy olyan erdőrész, ahol végkitermelés volt. Bizonyos vagyok abban, hogy az ilyen magányosan álló fák koronája által adott árnyék nem ártana az alája telepített csemetéknek sem. Mi, természetszerető és -kedvelő emberek időben szeretnénk szólni a fakitermelés során előre látható veszélyekre. Talán érdemes még megemlítenem, hogy az odvas fák sokszor otthonul szolgálnak a denevéreknek is. Egy-egy tágasabb odúban előfordul, hogy 15-30 is „nappalozik”! Emellett idősebb erdeink fogytával egyre-másra tűnnek el a nagytestű bogarak: szarvasbogár, hőscincér, orrszarvú, rózsabogarak, sőt a lóhangya is ritka már. Vagy talán ezekre nincsen szükség? Tudtommal, ha egy állat, madárfaj kihalófélben van, azt védetté nyilvánítják akkor is, ha történetesen ragadozó vagy kártékony. Az erdőgazdálkodás gépesítése miatt a fakitermelés hihetetlenül felgyorsult, éppen ezért kellene jobban odafigyelni az erdők élővilágára! Megfigyeléseim szerint a fiatalabb erdőrészeknek is szükségük van az odúlakó madarakra, azok hernyó- és rovarirtó tevékenységére. Sajnos, hiába lennének meg az életfeltételek, költeni odúk hiányában nem tudnak, ezért arra kényszerülnek, hogy máshová költözzenek. Varga Ferenc Salgótarján, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület örökös tagja Egy éneklő Gyöngyvirág Örömmel olvastam a Nógrád Megyei Hírlapban, hogy a „Mátra” előtaggal rendelkező nevű települések találkozóra készülnek Mátrano- vákon. A mi énekegyüttesünket is tájékoztattam erről, mivel én vagyok a szervezőjük. Sajnos a mai napig az illetékes személyek nem kerestek fel bennünket ez ügyben. A megdöbbentő az volt, hogy az április 19-i lapszámban azt olvastam: anyagiakra hivatkozva Mát- raszőlős nem vesz részt a rendezvényen, melyet nagyon sajnálunk. Most pedig bemutatom az énekegyüttest. Neve: Mátra- szőlős Gyöngyvirág ének- együttes, 23 fős, öt éve alakult, s azóta sok helyen léptünk fel sikerrel. Szécsény- ben rendezett megyei versenyről továbbjutottunk az országos döntőbe, ahol díszoklevelet kaptunk szereplésünkért. Idén januárban országos döntőn, április 25-én a negyedik abasári katonai fesztiválon vettünk részt. Június 6-án a bujáki vasárnap programján, június 19-én Szécsényben lépünk fel, július 17-én Párádra megyünk. A II. fél év fellépéseiről is folytatjuk az egyeztetést, s több felkérésünk is van. Igaz, az együttes eddigi költségeit a mátraszőlősi vállalkozók biztosították, akik, feltételezem, a fentebb említett témában is partnerek lettek volna. (A leírtak alapján a véleményalkotást önökre bízom.) Oroszi József Mátraszőlős, az énekegyüttes szervezője Természet és történelem A pincétől a padlásig felújították a diósjenői áfész-ABC-t Nem gond már a húsvásárlás! Az utóbbi időben akadozott a tőkehúsellátás Diósjenőn. Tegnaptól megoldódott a háziasszonyok problémája, hiszen megújult külsővel és belsővel ismét megnyílt az Ipolyvidéki Áfész helyi ABC-je. A háromezres településen nem kis esemény egy központi bolt ünnepélyes megnyitása. A Tájak-Korok-Múzeumok Egyesületének salgótaijáni klubja 1999. április 7-én tartotta szokásos havi összejövetelét. Ezen a klubdélutánon tartott részletes, mindannyiunk számára tetsző előadást Balogh Zoltán történész, - a Nógrádi Történeti Múzeumból - az 1849-es, dicsőséges tavaszi hadjáratról. Ez a nap azonban ünneppé vált számunkra, mert ekkor vehettük át Vongrey Béla klubalapítónk posztumusz díját. A mozgalomként indult baráti közösségek célja hazánk természeti szépségeinek, történelmi értékeinek, múzeumainak és műemlékeinek széles körben való ismertetése volt, és a jelenben is az. Először a fővárosban, majd vidéken is klubok alakultak. Salgótarjánban, - az országban kilencedikként - 1982. december 13-án alakult meg a Tájak- Korok-Múzeumok klubja, 33 fővel. Vongrey Béla - mindenki szeretett Béla bácsija - elévülhetetlen érdeme, hogy széles körű érdeklődése, történelem- és természetszeretete, hagyományőrző tevékenysége összekovácsolta a különböző korú és társadalmi helyzetű embereket, egy céljában is az ő nyomdokain haladó közösséggé. 1994-ben elvesztettük őt, de úgy érezzük, szelleme most is köztünk van és segít, hogy a ma már 175 fős klubtagságunk ugyanolyan töretlen lelkesedéssel fedezze fel és őrizze természeti szépségeinket és nemzeti hagyományainkat, az ő választotta jelszónkhoz méltóan: „Honismerettel - honszeretethez”. Dr. Lukács Ida klubvezető Erről tanúskodott a bejárat előtt várakozó vásárlók népes tábora, illetve az áfész vezetőinek, a beszállítóknak nemes gesztusa, hiszen számtalan akcióval, kóstolóval kedveskedtek az „első napi” betérőknek.- Az Ipolyvidéki Áfész nagy erővel kezdett bele boltrekonstrukciós programjába - mondta el érdeklődésünkre dr. Abay Nemes Gyula, a fogyasztási szövetkezet elnöke. - Tavaly készültünk el a romhányi ABC- vel, s a napokban is folyik a nagyoroszi boltunk részleges felújítása. Ebben a sorban a legnagyobb jelentőségű átalakítás történt meg Diósjenőn, amely 12 millió forintunkba került. Az áfész idén összesen 20 milliót irányzott elő beruházásra, rekonstrukcióra. Ebből is látszik, hogy kiemelt feladatként kezelték az ABC teljes korszerűsítését. A 200 négyzet- méteres egység ezentúl mini-coop üzletként működik, de az elnök úr reményét fejezte ki, hogy a forgalom alapján fél év múlva átminősíthetik normál coop-pá.-A bezárás előtt havi hétmilliós árbevétel jellemezte a boltot - mondja - én azonban remélem, hogy ez a szám legalább 30-40 százalékkal megnövekszik. Mintegy 3 ezer tétel áru szerepel a listánkon, ami a rendkívül korszerű berendezést figyelembe véve egyáltalán nem elérhetetlen. A bolt hírnevét Szedelényi János alapozta meg, aki több évtizeden át alakította ki a magas mércével mért kereskedelmi kultúrát. Sajnos, betegsége már nem teszi lehetővé, hogy részt vegyen a napi munkában, de mint elmondta, nagyon drukkol a hatfős kereskedői csapatnak. Örökét ifi. Szedelényi János, a fia vette át egy évvel ezelőtt, ami garancia a folyamatosságra, a rugalmas és színvonalas ellátásra.-Mivel Diósjenő idegenforgalmi központ is, a nyári hónapokban másfél ezer turista ellátásáról is döntően az üzlet gondoskodik - magyarázza az elnök úr. - Beszerzésünk nagyrészt az Északkelet Pro-Coop Rt.-n keresztül történik, de az alapvető termékek egy részét helyi beszállítók biztosítják. A pékáru nagyrészt Marton István nógrádi pékségéből érkezik, de romhányi termékekkel is bővül a választék. A Jakus Hús Dej- tárról szállítja a friss tőkehúst és a szárazárut, a tejtermékek pedig döntően a pásztói Avon- more-től származnak. A nyitónapon egy sor beszállító kedveskedett a helybelieknek. A Tshibo finom kávéval kínálta a vásárlókat, a Pepsi üdítőkkel, a La Festa cappucci- nóval és a bevezetés alatt álló Kubu bébiitallal. Emellett a Dreher és a Po-fánk csalogatta a bevásárlókat, sörrel, süteménnyel. Az ünnepélyes boltnyitáson 20 százalékkal volt olcsóbb minden pékáru. Legjobban mégis annak örültek a helybeliek, hogy az áfész jóvoltából megoldódott a településen a tőkehúsellátás. PR Ha kedd, akkor Kiskegyed! • Hűtlen asszony a fejével játszik • Tévházasságban éltem • Feledhetetlenül furcsa pár • Bemondó a halpiacon Kiskegyed — a legolvasottabb női magazin Előfizetői forródrót Telefon: 488-5656 Fax: 488-5689 Rugalmas, színvonalas ellátás, bőséges árukészlet az üzletben RT
