Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-15-16 / 112. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN Az önkormányzat szeretné üzemeltetni a kempinget Nyári tervek Diósjenőn Festői környezetben lévő kiránduló- és nyaralóhely a nyugat-nógrádi Diósjenő község, horgászati, vadászati, sportolási lehetőségekkel, stranddal, kempinggel. Az önkormányzati idegenforgalmi bevétel mégis minimális, a település vezetői azt tervezik, hogyan lehet jobban élni a diósjenői adottságokkal. Dr. Baranyai László polgármesterrel beszélgettünk.-Mit jelent Diósjenő életében a nyári idegenforgalom?- Inkább arról beszélhetünk, hogy mit jelenthetne. Az idegenforgalomhoz nemcsak jó szándék kell, hanem egy-két jó szakember és egy profi koncepció az alapinfrastruktúra mellett. A diósjenői bekötőút lassan használhatatlan lesz. Most hat-nyolc házban működik fizetővendég-szolgálat a falusi turizmus keretében, a kempingben közel száz férőhely van. Az önkormányzat azt szeretné, ha megkapnánk a megyei közgyűléstől a kemping üzemeltetési jogát, ezért próbálunk most lobbyzni. Az önkormányzati tulajdonban lévő strandot bérbe adjuk. A választási kampányban meghirdettük, ezt természetesen tartjuk is, egyéves adókedvezményt adunk azoknak a vállalkozóknak, akik belevágnak a falusi turizmusba. Nagy itt a munkanélküliségi arány, több mint kétszázan vannak állás nélkül. Az idegenforgalmat elsősorban nem az egy-két éjszakára érkező turisták biztosítják, hanem az öreghegyi és a tó környéki víkendterület, amely 800- 1000 embert hoz hétvégeken.-Az önkormányzat számára csak a strand és néhány vállalkozó adója jelent bevételt?- A strandot olyan konstrukcióban adjuk ki, hogy a szerződés szerint mindig rá kell fordítanunk, tehát gyakorlatilag nullán vagyunk. Július 17-ére szervezzük most a Jenő-napi ünnepet zászlószenteléssel, kirakodóvásárral, ekkor adjuk át a díszpolgári címeket is, a napközbeni folyamatos műsor után a napot esti zongorahangversennyel záijuk. A kempingbe meghívnánk azokat a Kárpát- medencebeli településeket, amelyek elnevezésében szerepel a Jenő név. A rendezvényt a Magyarok Világszövetsége is támogatná. Nyaranta nincsenek olyan programjaink, amelyekkel idecsalogatnánk a vendégeket. Most hozzuk rendbe a művelődési házat, hetente egyszer tervezünk mozielőadást.-Egyáltalán mennyire reklámozzák azt, hogy érdemes Diósjenó're jönni?- Nincs reklámanyagunk. 3 pályázatot is beadtunk, talán a második negyedév végére már elkészülnek a kiadványaink.- A jelenlegi helyzetben tehát- természeti adottságai ellenére- nem mondhatjuk el, hogy hasznot hozna a nyári idegen- forgalom.- Konkrétan Diósjenő költségvetési bevételeiben nem. Az idegenforgalmat szerintem arra kell felépíteni, hogy az állampolgároknak hozzon hasznot. Itt minden körülmény megvan ahhoz, hogy érdemes legyen ezzel foglalkozni. A tó és a környéke a horgásztársaság kezelésében van. Tizenkét hónapon keresztül adott a horgászati, sportolási, vadászati lehetőség. Parassapusztán, Kata- linpusztán lehet lovagolni, itt van a szomszédban a nógrádi vár, körülöttünk a Börzsöny. (dudellai) BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. május 15., szombat Romba dőlt ház és élet is ? Mohorán Szabóné Gáspár Margit házának látványa több mint lehangoló. A valaha szebb napokat látott építmény most leginkább a balkáni háború bombázás utáni állapotát „idézi”. Ablakain a szél jár ki-be, no meg Hófehérke, Tücsök és Janika is. A negyvenéves Szabóné házassága évekkel ezelőtt zátonyra futott, háza romokban áll, ablakain kedvenc kutyái; Hófehérke és Tücsök, no meg Janika nevű macskája ki-be jár, csak úgy szabadon, mert az ablakkeretek üveg után ásítoznak.-Hatalmas reccsenésre ébredtem, mintha földindulás vette volna kezdetét. Hálóingben szaladtam az udvarra, s akkor láttam, a nyári konyhám romokban hever, s hatalmas porfelhő kavarog a helyén. Szörnyű érzés kerített hatalmába. Minden porcikám remegett. Rohantam a polgármesteri hivatalba. A jegyző azonnal indult is, megnézte az omladékot. A helyszíni szemle után azonban karjait széttárva közölte: nem tud mit tenni, nem tud segíteni. így aztán magamra maradtam életem legsúlyosabb problémájával - meséli szomorú történetét Szabóné. - Kisebbik fiamat, aki 17 éves és értelmi fogyatékos, nagyon megviselte, hogy kedvenc tartózkodási helye eltűnt, romba dőlt.-Miből élnek? Hogyan teremtik elő a mindennapi betevőt?- Havi 25 ezer forint a jövedelmünk, ezt kell beosztani. Magasak a közüzemi díjak, teljesen ellehetetlenítenek. A villanyszámlát édesanyám fizeti, a vízdíjhátralékunk azonban közel 40 ezer forintot kóstál. Mindmáig rendezetlen a számlám. Már a vízórát is leszerelték. Az utcai csapról hordjuk a vizet. Nagyon körülményes. Sokat betegeskedem, havonta 2 ezer forintot költők gyógyszerekre. Szerencsére már megkaptam az ingyenes közgyógyellátásra jogosító igazolványt.- Mivel foglalkoznak? Van- e valami kereset-kiegészítésük?-Fiammal együtt jáijuk a környék szeméttelepeit -Ha- láp, Mohora, Szügy-, ahonnan vasat, alumíniumot gyűjtünk. Összeszedjük a kidobott kávéfőzőket, drótokat és edényeket, amiért egy kis pénzt kapunk. Ebből aztán mindennap kerül kenyér is, tej is az asztalunkra. Hogy meddig, azt nem tudom. Elég sokat dohányzom, drága a cigaretta. Sajnos, nem tudok lemondani róla. Pedig az orvos is tiltja, mivel asztmás vagyok, a tüdőm is „rendetlenkedik”. Idős embereknek segít a háztartási munkákban, még a gyógyszerüket is kiváltja a patikában. A minap ezért hálából egy televíziót kapott ajándékba. Ez a tévé az egyetlen elektromos berendezés a lakásban. Margitka szegény, mint a templom egere, vagy még annál is szegényebb, ám mindenkin segít. Segít a maga módján, a lehetőségeihez mérten. Történt egyszer, hogy építkező kedvű falubeli ismerősei a kelleténél kevesebb építőanyagot vásároltak, s Margithoz fordultak, aki egy csapásra megoldotta a problémát. Körülnézett a portáján, gondolt egyet, s lebontotta az udvaron lévő ámyékszéket. Máris vihették a téglát. Szabóné gyors „intézkedését” kihasználva a szerényebb pénztárcájú építkezők egymás után keresték. Mintha valami TÜZÉP-re mentek volna. Nem csoda, ha eltűnt az udvar közepén álló kőpince is, a kövek „átvándoroltak” egy friss építkezés alapjaiba. Segített saját magán is, hiszen kellett a pénz. A pénz azonban elfogyott, a remény is lassan-lassan „meghal” benne. Talán már nem is lesz ebben a dimenzióban jobb élete Margitkának.- „Ki segíthet nekem?” - teszi fel naponta saját magának a kérdést. De hasztalan, válasz nem érkezik. Segítség még úgy sem. A harmadik évezred küszöbén emberi méltóságát csaknem teljesen elveszítve, tele csalódással, embertelen körülmények között küszködik, vergődik. Fortuna nem fogadja kegyeibe.-Miről álmodik mostanában?- Gyermekkori élményeim jutnak eszembe. Almomban megelevenednek a kecskék, a friss tej illatát szinte érzem. Kislány koromban sokat legeltettem kecskéket, libákat a réten. Szerettem az állatokat. Volt azonban egy kellemetlen élményem is. Játszottunk, s míg a jószágok legeltek, az egyik kecske feltekergődzött a lánccal az akácfára.-A vissza-visszatérő álom még most is kínoz, sajnáltam a kecskét. Ha pénzem lenne, sok-sok kecskét vennék, s gondoznám, nevelném, a tejet pedig szétosztanám a szegény gyerekek között a faluban. Havasiné Danyi Irén Ez nem embernek való lakóhely fotó: rigó tibor A lengyelországi Czestochowában járt a Bolyai gimnázium küldöttsége Magyar zászló az iskola falán „Magyar, lengyel két jó barát, együtt harcol, issza borát.” E mondás ezúttal is igazolódott, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium diákcsoportjának nemrég lezajlott egyhetes lengyelországi látogatásán, amelyen a nógrádi diákok és kísérő tanáraik lengyel vendéglátóik invitálására többször is fehér asztalhoz ülhettek. A 26 fős csoportot Árpád Sándor tanár vezette. Élményeikről kérdeztük.- Czestochovába a Henry Si- enkiewicz Gimnázium meghívására érkeztünk. Az intézményben 800 diák tanul, szerkezetében, felépítésében hasonlít a mi iskolánkhoz.- Milyen volt a fogadtatás?- Családoknál szállásolták el a gyerekeket. Tartottunk némi kommunikációs zavartól. Hamar kiderült, hogy semmi ok az aggodalomra. Magyaroknak és lengyeleknek egy harmadik nyelv: az angol segített. Szeretettel befogadtak otthonaikba, elhalmozva bennünket figyelmességükkel. Az is hamar kiderült, hogy szinte mindenki megtalálta a maga mentalitásához hasonló szimpatikus partnert. A lengyel tanár kollégák is hasonló fogadtatásba részesítettek bennünket. Az iskola igazgatója kiváló ember, tiszteletünkre a magyar zászló is ott lengett a gimnázium falán. Az egyik vendéglátó kollégával már többször találkoztam, szenvedélyes világjáró.- Mennyire sikerült-e megismerniük a hétköznapokat?- A vendéglátó családok többsége is hasonló, főleg anyagi gondokkal küzdenek, mint a magyarok, ugyanakkor bíznak a jövőben, az ország gazdasági felemelkedésében. Náluk is beszédtéma a koszovói háború. Egyik oldalon a NATO-tagság, a másik oldalon a szláv múlt gyökerei osztják meg a véleményeket. A vendéglátó gimnázium tanáraival sokat beszélgettünk. Kiderült: nekik is alapvető anyagi gondjaik vannak. Félnek a refermkezdeményekkel összefüggő létszámleépítéstől is. De már éreztük a nyári szünet közeledtét is...- Czestochowa a lengyel történelem egyik központja, az ország, s nyugodtan mondhatjuk, Európa katolikusainak zarándokhelye, milyen élményekkel tértek haza?- Ezernyi náció fordul meg naponta az ősi zarándokhelyen, amely egyben a lengyel nemzet egyik emlékhelye, történelmének szimbóluma is. A hatalmas székesegyház, mint óriási szív lüktet. Nagy Lajos királyunk emléke végigkísért bennünket, hiszen a lengyelek évszázadokkal ezelőtt uralkodójukként tisztelték. Jasna Gora kolostorát a nagy király hívására magyar pálos szerzetesek alapították. Jó volt hallani, ahogy a lengyel idegenvezető magyarul kalauzolt bennünket az ősi falak között. - Ez jár minden magyarnak az alapítók emlékére és a jelen magyarságának tiszteletére - hallottuk. Ellátogattunk Krakkóba is, ahol tisztelegtünk a székesegyház királysírjai előtt, ahol magyar uralkodók is nyugszanak. Barangoltunk az óváros csendes sikátoraiban, ahol nagy ovációval fedeztük fel, majd „vettük be” a Balaton éttermet. Más világ, más hangulat fogadott bennünket Auschwitzban a holocaust áldozatainak emlékhelyén. A fiatalok - velünk együtt - sokáig nem tudtak szabadulni a látvány okozta döbbenettől. Ellátogattunk a wieliczkai sóbányába is. Ott is a magyar-lengyel közös múlt megannyi emléke közül az egyik teremben IV. Béla magyar király leányának, Kingának sóból formázott szobrát láthattuk.-Mikor viszonozhatják a vendéglátást?- Remélhetően a jövő nyáron, s bízunk benne, hogy ez a most formálódó kapcsolat sokáig él. Szeretnénk majd bemutatni megyénket és az országból olyan emlékhelyeket, amelyek a két nép történelmi összefonódására, múltban gyökerező barátságára utalnak. Szabó Gy. Sándor Egy kis séta Krakkó csodaszép belvárosában Akit a jó Isten a tenyerén hordott Valóságos lámpás volt, míg tehette, Erdélyi Sarolta tanítónő Balassagyarmaton, akit 94 éves korában, nagy részvét mellett búcsúztatva helyeztek Örök nyugalomra a gyarmati temetőben a családi sírhelyen. Egyike volt az ország első tanítónőinek, akik új szint hoztak a pedagógiába. Megérhette a gyémántdiplomáját. Olyan pedagóguscsaládból származott, amely a város kultúrájában betöltött szerepével maradandót alkotott. Édesapja, Erdélyi József kántortanító, karnagy a Nemzeti Iskola igazgatója, ötven évig vezette az 1863-ban alakult Balassagyarmati Dalegyletet. 1948- ban tőle vette át a kórust Réti Zoltán, aki a stafétabotot 25 éve adta át Ember Csabának. Az Erdélyi család négy gyermeke közül hármat korán elvesztett. Sarolta fiatal tanítónőként az édesapja igazgatása alatt álló Nemzeti Iskolában kezdett, majd a Bajcsy úti, jelenlegi Kiss Árpád Általános Iskolába került. Innen ment nyugdíjba. Míg taníthatott, gyerekek százaival ismertette meg a betűvetést, a kultúra szeretetét. Kedves, finom, derűs személyiségét sok generáció megismerhette. Tanítás mellett irodalommal, újságírással is foglalkozott. Memóriája, a mindennapi élet iránti érdeklődése haláláig figyelemre méltó volt. Utolsó éveit ágyhoz kötötten a gyarmati szociális otthonban türelemmel viselte, és lelkiismeretes gondozásban részesült. Volt tanítványai, - barátai, házvezetőnője rendszeresen látogatták a magas kort megélt Erdélyi Saroltát. Mindenki Sárika nénije volt. Temetésén ideális pedagógusként, mintaképnek tekinthető személyiségként szólt róla búcsúztatójában Csikász István. Utolsó munkahelyének, a Kiss Árpád iskolának igazgatója, Tibay András saját kezűleg írta a koporsóra elhunyt tanítónője nevét.-Sárika néni tanította nekem a betűk formálását. így Szerettem volna tőle elbúcsúzni, hogy kísérje őt végső útjára az az írás, amelyre kezemet fogva tanított és gyerekek százainak adott ajándékba. Erdélyi Sarolta túl a 90 éven, életéről így vallott.- Boldog, szép életem volt. Azt csináltam, amit édesapám példáján keresztül megszerettem, tanítottam. Ez volt az életem. Engem a jó Isten a tenyerén hordott. Szabó Endre Végkiárusítás - kedvezménnyel ? Nem egyedül én voltam az, akit az egyik salgótarjáni boltba szenzációs ajánlattal csaltak be. Hétvégén bukkantam a 70-80 százalékos kedvezményt ígérő hirdető- táblára, a minden üzleti racionalitást mellőző számok mellett ott állt a magyarázat is: Végkiárusítás! Mi másra gondol ilyenkor az ember, mint a családi okok miatt áron alul eladásra kínált üdülőtelekre, házra, kocsira. Es ha mindezek mellett nem egy nepper mobilszáma, hanem egy látható üzlet áll, az ajánlatot még el is hiszi az emberfia. Nyugtázza a jó vétel lehetőségét, utána pedig csak arra figyel, le ne maradjon a csábító üzletről. Hétfőre virradóan korán keltem. Képzeletemben már a családunk minden tagján láttam az új öltözéket. Nyár van és mi mindannyian ebben korzózunk valami Duna-parti sétányon. Osztottam, szoroztam, ekkora bevásárlásra nekem egy piaci kofa olcsó portékájánál van esélyem, s a minőség az mégis csak minőség! Iskola után irány a bolt, egy jobb cipő tizenötezer forint. Az árát osztom öttel, legfeljebb fölfelé kerekítek. Meglepetés csak akkor ért, mikor közölte az eladó, ez már a végleges ár. E szerint hetvenezer forint lenne egy lábbeli? Hitetlenkedésemre, s szerény matematikai fejtegetésemre az alábbi választ kaptam: volt ugyan baseballsapka, póló nagyobb kedvezménnyel, a cipőkre, mi másra azonban ez is jó ár. Mindig tanul az ember. Megfogadtam, én is kereskedést nyitok, bevezető időszakban kilencvenöt százalékos kedvezménnyel ajánlva a boltot. Aztán, ha egy balek betér hozzám, majd csak rájön, hogy ez csak a piros masnival díszített, zöld szemű rózsaszín elefántra vonatkozik. Minden más annyi amennyi, de legalább addig sem a konkurens üzleteket látogatják. Egyszerű ez, olyan, mint a végkiárusítás. Tarnóczi László
