Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-14 / 111. szám

„Lourdes-i barlang” Nógrád községben Friss virágok a boltív alatt Évente több mint négyszázan keresik meg a szakszervezeti jogsegélyszolgálatot • • Önmagukért beszélnek az esetek Az asszony gondterhelten nyitott be az ajtón. Nincs egy eszten­deje, hogy férjét elveszítette. Özvegyként még kapja házastársa nyugellátásának ötven százalékát. De mi lesz, ha ez az arány húsz százalékra apad? Ő maga is dolgozott, több mint tíz évig Salgó­tarjánban az öblösüveggyárban. Saját jogon szerzett járandó­sága talán még arra sem elég, hogy tisztességesen megéljen be­lőle. Tanácsért jött a jogsegélyszolgálathoz, ha majd választania kell az ellátás lehetőségei között, tudja, hogyan döntsön. Akkoriban gyakran jártak zarándokútokra, s egy al­kalommal a busz ablaká­ból látott valamit az egyik családi ház udvarán. Ked­ves volt, megkapó, olyan amit egy szempillantás alatt magáénak szeretne az ember ...-Nekem is kell ilyen - gondolta Dobos Jánosné, de egy ideig jobbnak látta titok­ban tartani, óhaját azért is, mert abban az időben volt még munka bőven a házuk­kal. Meg aztán nem is tudta hogyan hozakodjon elő vele, mit fog mondani a félje, a család, a falu. Talán magya­rázkodásra szorult volna, hogy: nem különcködni akar ő, hanem az ösztöne, a szíve parancsára hallgat. Aztán elérkezettnek látta az időt, hogy megtörjön a hallgatás jege. Szólt az isme­rős kőművesnek, hogy jó lenne, égy autó kő, mert „szeretnék egy ilyet”. S kar­jával félkörívet rajzolt a le­vegőbe. Amikor legközelebb szóba hozta a dolgot, az is­merőse természetes kíváncsi­ságának eleget téve, meg­mondta, hogy „lourdes-i” barlangot szeretne az udva­rukra. Kicsit meglepődött, hogy senki nem mond ellent, nem kapja el a tekintetét, hogy nem találnak kivetni valót abban: a kis faluban, Nógrádon, a Szondi út 3. szám alatt szentély épül. Csa­Elizabeth Taylor kijelentette, hogy az elmúlt években elszen­vedett betegségei ellenére job­ban érzi magát, mint valaha. Elfoglaltsága ugyan van a nem éppen iijú sztárnak — jóté­ládban, rokonságban sem volt kerékkötője a kívánság valóra váltásának. S papírra vetett terv nélkül, elképzelt vázlat szerint boltívesen fel­rakták a kis falakat, kialakí­tották a talapzatot. Akadtak, akik be-benéztek a kerítés mellett. Mint az a néni, aki kapva az alkalmon azzal kereste meg a ház asszonyát: szíve­sen odaadja a Mária-szobrát, nála úgy sincs jó helye. Do- bosné örömmel elfogadta, szépen rendbe hozta, felújí­totta, s jószerivel már csak Bernadette hiányzott. Mint hozzá közel álló va­lakit, emlegeti a szentet, aki­nek Mária megjelent. Addig járt-kelt, míg rá nem akadt a megfelelő szoboralakra, s ez­zel minden együtt állt. Feldí­szítették az utcára néző bar­langot, s aznap estefelé imá­val is megadták a tiszteletet. Dobosné, hogy teljesült a szíve vágya, arra gondolt, az is lehet, hogy a szentélynek azért kellett megépülnie, hogy a Mária-szobomak le­gyen helye. Mindig friss a virág a boltív alatt, de az egyik alka­lommal erre járó kiskatonák- nak mégsem ez tűnt fel. - Nézd, a királynő! - szólalt meg az egyikük, s csak néz­ték, nézték azt a kis alakot, míg szemük elől el nem ta­karta a szomszédos épü­let. (mj) konykodik és parfümöket kre­ál - de a nyilvánosság részéről az utóbbi időben érkezett ked­vező visszajelzések felébresztet­ték benne a vágyat, hogy ismét színésznőként dolgozhasson. A szakszervezeti jogsegély- szolgálat több évtizedes múltra tekint vissza Nógrád megyé­ben is. Korábban a munkavál­lalók ügyes-bajos dolgát, vélt vagy jogos sérelmeit helyben intézték. Az üzemi jogtanácsosok amellett, hogy eligazították a panaszosokat, a bíróság előtt is képviselték érdekeiket, nem ritkán a vállalat vezetői elle­nében is. A megyei szolgálat pedig elsősorban szakmai feladato­kat látott el. Célja többek kö­zött az volt, hogy a társadalmi­szociális jogszabályokat jól ismerjék és helyesen alkal­mazzák minden szinten. Ezért rendszeres kapcsolatot tartot­tak az ELTE Jogtudományi Karával és folyamatos volt a jogtanácsosok továbbképzése. Hetente egyszer Jogsegélyszolgálat ma is van. Ám a körülmények, - akárcsak a szakszervezeti munka más te­rületein, - alapvetően megvál­toztak. Salgótarjánban a város­központi irodaházban minden szerdán meghallgatják a pana­szosokat. A jogi tanácsokért, az államigazgatási szervekhez, a nyugdíjfolyósító intézethez vagy a bíróságokhoz küldött beadványok elkészítéséért nem kémek egyetlen fillért sem. Jönnek is szép számmal. Évente több mint négyszázan keresik fel a jogsegélyszolgála­tot a legkülönbözőbb ügyekkel. Az elmúlt évben a legtöbb pa­naszt közigazgatási, munkajogi és nyugellátási ügyekben tették. Nem csupán egyéves tapaszta­lat, hogy az emberek jelentős része meglehetősen nehéz kö­rülmények között él. A meg­szűnő bányák, nagyüzemek nyomában kialakult munkanél­küli-sereg, a Nógrádban közis­merten szerény keresetek és nyugdíjjáradékok megsokszo­rozták a szegények számát. Szomorú tapasztalatok Csak tetézte a bajt a többnyire kényszervállalkozások gyakori csődje. A hitelezők a kezese­ken, nem ritkán a nyugdíjas szülőkön igyekeztek behajtani követeléseiket. A pénz világá­ban egyre kevésbé jutottak és jutnak szerephez a szociális meggondolások. Szomorú ta­pasztalat, hogy a kilátástalan élethelyzet nem egy esetben torkollott alkoholizmusba, csa­ládi drámába. Az esetek önmagukért be­szélnek. A férfi hosszú ideig dolgozott a föld alatt és a bánya kikezdte egészségét. Jóllehet, még ma sem érte el a nyugdí­jaskort, de föld alatti csillés már akkor sem lehetne, ha Nógrád­ban még dolgoznának a bá­nyák. Egészségkárosodási jára­dékát az 1991-es átlagkereset­nek megfelelően állapították meg 7018 forintban. Ázóta jó néhány év telt el. A két gyerek megnőtt, iskolába járnak, a fe­leség meg, aki a megyeszékhe­lyen a BRG-ben dolgozott, munka nélkül maradt. Csak a járadék nem változott, s a férfi ezt sehogyan sem tartotta he­lyénvalónak. Mint ahogy azt sem, hogy kérelmét - a föld alatti csillés átlagkereset ötven százalékát kérte kiegészítés­ként, - a Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság elutasította. Tudakolózott volt munkatársainál, a város parla­menti képviselőjénél, akik biz­tatták, keresse igazát. Végül a szakszervezeti jogsegélyszolgá­latnál kötött ki. Közösen indo­kolták meg a fellebbezést, amelyben az elutasító határozat megváltoztatását kérik a nyug­díjbiztosítási igazgatóságtól. „Két szék között.. Az idős házaspár a Salgótarjáni Városgazdálkodási és Üzemel­tetési Kft.-vel hadakozott a 7703 forint köztisztasági díjról. Amikor az első felszólítást kap­ták, hogy fizessenek, arra gon­doltak, talán a fiuk volt feledé­keny. Ám csakhamar kiderült, hogy áz a közüzemi díjakat pontosan, átutalással egyenlí­tette ki minden hónapban. S arra is volt gondja, hogy tőle telhetőén könnyítse nyugdíjas, beteg szülei életét. Ezért a téli hónapokban magához vette őket. A fűtés, s egyáltalán a la­kásfenntartás költségei még az olyan régi kis lakásoké is, ami­lyenben az öregei laknak, sok pénzt visznek el. Értesítették erről annak idején a kft. vezető­jét is, kérve, hogy tekintsenek el az üresen hagyott lakás köz- tisztasági díjától a fűtési idény alatt. Kedvező választ kaptak, de a hivatal ezzel mit sem törő­dött. Küldte a fizetési felszólí­tást a nem létező, így el sem szállított hulladékért. Az idős emberpár azért fordult a jogse­gélyszolgálathoz, mert attól tar­tott, bíróság elé kerül az ügy és rájuk terhelhetik a nem kevés perköltséget is. Igencsak tanulságos annak a lakatosnak az esete is, aki Ro­mániából települt át. Két és fél éve él itt Salgótarján környékén letelepedési engedéllyel. Ro­mániában 1994 óta már nyugál­lományban volt, 37 és fél évnyi munkát hagyott maga mögött. Mielőtt véglegesen döntött az átköltözésről, Budapesten a nyugdíjfolyósító intézetnél ér­deklődött. Azt a választ kapta, nálunk csak akkor folyósítanak számára ellátást, ha lemond ar­ról a pénzről, amit Romániában kapott. Ám amikor ezt megtette kiderült, hogy bizony két szék között a földre huppant. Azt ugyanis „elfelejtették” közölni vele, hogy Magyarországon csak akkor folyósítják számára a nyugdíjat, ha betöltötte 62. életévét. A Romániában kapott korkedvezménye itt érvényte­len. Lehetetlen helyzetbe ke­rült, hiszen sem pénze, sem munkája nem volt. Felkereste ő is a jogsegélyszolgálatot, mert mi mást tehetett? Buda­pestre a nyugdíjfolyósító igaz­gatósághoz küldött fellebbe­zést az elutasító határozat el­len, végső esetben méltányos elbírálást kérve. m Megnyugtató módon A jogsegélyszolgálatnál nem állítják, hogy valamennyi ké­relem kedvező elbírálásban ré­szesül ott, ahol jogosultak dön­teni. A panaszok többsége megnyugtató módon elintézést nyer. Akiknek segítettek, többnyire személyesen vagy levélben köszönik meg a tá­mogatást. Mint legutóbb az a MAV-nyugdíjas tette, aki le­vélben újságolta a kedvező hírt: 1300 forinttal emelték havi nyugellátását. Hiányzott is amikor az év elején megszüntették a tanács­adást, mert nem jutott rá pénz. Két hónap után azonban újra­kezdték a munkát. Márciusban és áprilisban már több mint öt- venen kértek és kaptak eligazí­tást abban az útvesztőben, ame­lyet számukra a jog jelent. V. G. Liz Taylor jól érzi magát és újrajátszani szeretne Felébredt benne a vágy Időseken a világ vigyázó szeme - Fókuszban az egészségmegőrzés és a nemzedékek közötti kapcsolat Elindul egy „Sétáló mozgalom” Magyarországon az elöregedés fogyó népesség mellett megy végbe. Nógrád megyében hasonló a tendencia: Emlékeztetőül néhány számadat: a nyugdíjas-társadalom súlya politikai erőt is jelent. Az Egyesült Nemzetek Szervezete - érzékelve az időskorúak társadalomban elfoglalt szerepét - 1999-et az idő­sek nemzetközi évének nyilvánította. Magyarország számos rendezvénnyel kapcsolódik a világévhez. A végleges program lényegesen kialakult, de még formálható. Modellkísérletek a gondozás hatékonyságának javítása érdekében. Központi, regionális és helyi rendezvények egész évben az időskorúak megsegítése céljából. E lap hasábjain -ahol hosszú ideje foglalkozunk az idősko­rúak helyzetével és tudatosan igyekszünk felhívni a figyelmet a nyugdíjas-társadalomra, tema­tikus oldalt is szentelve problé­máiknak- többek között szól­tunk már arról, hogy nemcsak változik, de „őszül” is a világ: nő az emberek átlagos és szüle­téskor is várható időtartama. Je­leztük a kialakult és várható el­lentétes tendenciákat, a népes­ség számának alakulásával ösz- szefiiggésben, jelesül, hogy mi­közben csökken a népesség, nő az időskorúak száma. Apelláltunk arra a magyar közmondásra, miszerint az öreg ember nem vén ember, de azért nem árt óvatosnak lenni, mert az életfunkciók lelassulnak, a képességek csökkennek. írása­inkban foglalkoztunk a képes­ségek lehetőség szerinti helyre- állításának tudományközi mód­szereivel. Az alábbiakban a nyugdíja­sok társadalmi presztízséről szólunk néhány számadat segít­ségével, amelyekre már a ko­rábbiakban is utaltunk, ám nem egészen ebben az összefüggés­ben. Magyarországon hosszú idő után a nyugdíjasok számának emelkedése megállni látszik, ennek ellenére is a közel 2,5 millió nyugdíjas (csupán a saját jogú nyugdíjasok száma ilyen magas) meghatározó „réteg” a magyarországi társadalmi struktúrában. A nyugdíjas ko­rúak száma 1997-ben 2227,6 ezer fő volt, az összlakosság 21,9 százaléka, a saját jogú nyugdíjasok száma 2455,7 ezer fő, a népesség 24,1 százaléka, mely érzékelteti, a nyugdíjas­társadalom a népesség egyne­gyedét, a választópolgárok ettől is nagyobb arányát teszi ki, te­hát - gondoljunk csak a válasz­tások kimenetelére - jelentős politikai erőt képvisel. Az or­szágos átlagtól is nagyobb sú­lyú a saját jogú nyugdíjasok aránya Nógrád megyében, 1997-ben 26,0 százalék volt. Ez a szám nem igényel további kommentárt. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete (ENSZ) 1999-et az idő­sek nemzetközi évének nyilvá­nította. Vajon miért tartotta fon­tosnak az ÉNSZ is, hogy ebben áz évben az idős emberekre forduljon a világ figyelme? A jeles nemzetközi szervezet ille­tékes és értő szakemberei is tu­datában vannak annak a világ- jelenségnek, hogy az emberek jelentős része korábban öreg­szik meg, mint ahogy az életta- nilag és a társadalmi aktivitás szempontjából is elfogadható lenne. A generációk közötti kapcsolat és szolidaritás szá­mos ponton meglazult, a nem­zedékek közötti kapcsolat ke­vésbé harmonikus, esetenként antihumánus. A világév célja, hogy segít­sen utat találni ezen -s az itt nem sorolt - problémák megol­dásához, kijelölje a harmonizá­ció útjait stb. Magyarország számos ren­dezvénnyel kapcsolódik a vi­lágév eseménysorozatába, az előkészítés és a program végle­ges kialakítása - amely termé­szetesen az idők folyamán for­málódhat és gazdagodhat - az idősügyi tanács feladata. A programok kialakítása részben pályázati rendszerben történik, így az idősekkel foglalkozó he­lyi szervezetek maguk fogal­mazhatják meg javaslataikat, elképzeléseiket. Áz idősügyi tanács tagjaiból, a Szociális és Családügyi Minisztérium, va­lamint egyes civil szervezetek munkatársaiból megalakult szervezőbizottság egyezteti és összehangolja a programokat, eseményeket. Központilag tervezik és szervezik egy nemzetközi gyermekrajzpályázat kiírását, melynek témája az idős embe­rek, valamint az idősek és a csa­lád kapcsolata lesz. Ugyaneb­ben a témakörben meghirdet­nek egy nemzetközi fotópályá­zatot is. Elindul egy „Sétáló mozgalom” is: az idős emberek családjuk körében túrákon, sé­tákon vehetnek részt. Minden ilyen - régióként is megszerve­zett- alkalom egy-egy nagy közös találkozóval, ünnepség­gel zárul. Ezzel a rendezvény­nyel szeretnék ráirányítani a fi­gyelmet a szervezők az egész­ségmegőrzés fontosságára, és a családtagok és generációk kö­zötti kapcsolat jelentőségére. Tervezik egy - kutatásokon alapuló - szakmai cikkgyűjte­mény megjelentetését. Több konferenciára is sor kerül: Sop­ronban, Lillafüreden, Debre­cenben a rehabilitáció, az egészségügyi ellátórendszer és IS a gerontológia (az öregkorral foglalkozó tudomány) lesz a tanácskozás témája. Az országos rendezvények mellett az idős emberek érde­keit védő, vagy az idősek szá­mára létrehozott helyi szerveze­tek számos regionális progra­mot kínálnak még, bizonyára így lesz ez Nógrád megyében is, ezekről igyekszünk tájékoz­tatni majd olvasóinkat. Központi szervezésben indul viszont egy modellkísérlet, amely során a házi szociális gondozás egy korszerűbb, ha­tékonyabb, biztonságosabb formáját alkalmazzák. Ha a kí­sérletek igazolják a várakozá­sokat és a hozzájuk fűzött re­ményeket, az országban széles­körűen kívánják bevezetni azo­kat. A magyar programokat igyekeznek a nemzetközi prog­ramokkal is összehangolni a szervezők, sőt azokba szeretné­nek bekapcsolódni is. Az idősek világéve Magyar- országon egy nemzetközi kon­ferenciával zárul Budapesten, amelyre meghívást kapnak az európai országok reprezentán­sai. Á rajz- és fotópályázatokra beérkezett alkotásokból kiállí­tást rendeznek. A konferencia és a világév zárásaként nyilat­kozatot kívánnak kiadni, amelyben az idősgondozás gyakorlati feladatai is megfo­galmazásra kerülnek. B. O. Szociális munkások Hívásra házhoz mennek- Az úgynevezett jelző­rendszeres házigondo­zás, kísérleti jelleggel el­indul - jelentette be az idősügyi tanács (Buda­pest) legutóbbi ülésén a testület vezetője, Har- rach Péter, a Szociális és Családügyi Miniszté­rium vezetője. A modell lényege, hogy a gondozásra szoruló idő­sek rádiós jelzőkészüléket kapnak, amellyel jelezhe­tik a házigondozó-szolgá- latnak, ha segítséget kér­nek. A hívásra a szociális munkás házhoz megy, és ha szükséges, további se­gítséget kér, orvos. Az idősügyi tanács tárgyalt az idősek nemzetközi évének programjairól is. Harrach Péter miniszter úgy fogalmazott: a prog­ramok célja, a generációk közötti szolidaritás erősí­tése. Éreztetni szeretnék az idősekkel: szükségünk van rájuk és a fiatalokban is tudatosítani kell ezt a fel­ismerést. Az idősek nem­zetközi évének alkalmából a fentiek jegyében decem­ber végéig országszerte megannyi rendezvényt, konferenciát, előadást stb. tartanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom