Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-30–05-01-02 / 100. szám

Igaz „mese” az asszonyról, akihez déltájt érkezik a cseperedő Elpattant a húr, szól helyette száz Évát, a dédunokát, emberöl­tők sem képesek elválasztani dédnagymamájától, Horpács legidősebb polgárától, Gál Gábométól. A kilencvenöt éves dédnagyihoz rendszerint déltájt érkezik a tizenegy és fél hónapos apróság. Az idős asszony ágyában üldögélve várja. A vidám cseperedő és a hófehér hajú találkozása jö­vendő és múlandóság egybe­kapcsolódása. Mi jöhetett ezután? Férfinak is becsületére váló munka, megfe­szített munka.- Kukoricaliszthez korpát kevertem, abból sütöttem po­volna alkalma színésznőnek tanulni, mostanában gyakran emlegeti.- Én voltam a cigánylány az előadáson, úgy utánoztam a Két szécsényi és egy karancssági édesanya honvédségi elismerése Tisztelet és köszönet a katonafiúkért Az év legszebb ünnepe talán az édesanyák napja. Azoké, akik életet adnak mindannyiunk­nak. Szerte az országban vi­rággal, meleg szóval, öleléssel emlékezünk meg róluk, az édesanyákról. Már hagyomá­nya van annak a gesztusnak, amit a honvédség vezetői tettek gyakorlattá, hogy köszöntik azokat az édesanyákat, akik nem egy, kettő, hanem eseten­ként több fiút adtak a hazá­nak, a nemzetnek, akik becsü­lettel szolgáltak vagy még ma is szolgálnak a hadseregben. Megyénkből három olyan édesanyát ért a kitüntető el­ismerés, akik háromnál több becsületes katonafiút adtak a hadseregnek. A karancssági Sebők Jó- zsefné Budapesten, a központi ünnepségen veszi át elismerő oklevelét és jütalmát, míg két szécsényi édesanyát a la­kásán keresték fel. Tegnap délelőtt Szarka Zol­tán alezredes, a Nógrád Me­gyei Hadkiegészítő Parancs-- nokság parancsnokhelyet­tese, Reznicsek László szécsé­nyi alpolgármester és Gáspár Levente érdekvédelmi tiszthe­lyettes kíséretében a szécsé­nyi Csókási Istvánnét és Sü­megi Jánosnét az otthonukban köszöntötte. Az édesanyák­kal ismertették a vezérkari főnök ünnepi parancsát, amely méltatja és elismeri az anyaság nagyszerű, nemzete­rősítő szerepét. Mindegyik édesanya em­lékplakettet kapott az ünnepi alkalomból, ami mellé pénz­jutalmat és virágcsokrot is átnyújtottak. Éva egyszer hallani fog egy szép, igaz „mesét,” dédanyja életének történetét. Képzeleté­ben megjelenik majd a mosoly­gós tekintetű, bő szoknyás dédi, ahogy kapával a vállán nap­számba indul, s a magukra ma­radtak elszántságával nevelgeti négy, kis félárva gyermekét. Gálnénak már gyerekkorá­ban is lehetett hasonlóban része, mikor öt életben maradt test­vére közül a kisebbekre kellett vigyáznia. A háború rusnya ké­pében rászakadt sors nem könnyítette az életét, de arra azért mégsem gondolt, hogy özvegyen marad.- Péter, Pál napján ’42-ben elvitték az uramat, ’43 január­jában már nem volt meg... - tépi fel emlékeit az asszony, de fáj­dalmak már nem gyötrik emiatt. Nem jött több levél, párját örökre elvesztette. Gyász vetett árnyékot a megcsonkult Gál családra, ahol ekkor hároméves sem volt a legkisebb csemete. Csekélyke lehet az a dolog amit életében elmulasztott gácsát, „azon” dolgoztam nap, mint nap. Házaknál szolgál­tam, mentem mindenhová, ahol dolgozhattam a gyere­kekért, a megélhetésért. Ké­sőbb a „tszcs-be” jártam. Mégis megértem ilyen vén kort. Tán az ördög bújt be­lém?! - incselkedik magával. A hajlott hát ellenére teste még mindig sejtet valamit ab­ból a szívósságból, konok el­szántságból, amelyre özve­gyen olyan nagy szüksége volt. Csekélyke lehet az a dolog, amit életében elmulasztott, de azt hogy egyszer, fiatalon lett nyelvüket, mintha közülük jöt­tem volna - mondja a képzele­tében megjelent ifjúkori képe­ken mosolyogva. Napi vendége, a kicsi Éva nem tudhatja, hogy a dédi az­óta nem kapaszkodik két kéz­zel az életbe, amióta tudja, hogy Németországban letele­pedett fiát túlélte... Elment a fiú, elpattant egy húr. Azóta nem szól olyan szépen a dal, ami az anyát e világhoz köti. Pedig itt vannak az újak, sor­jáznak a szépen szóló húrok: az unokák, dédunokák, köztük a legifjabb, Éva. (MJ.) A Z ember - legyen bár tétován to­tyogó csemete, tettrekész ifjú, vagy ép­pen már őszülő halán­téka javakorabeli - kap­csolata az édesanyjával valami megmagyarázha­tatlan, sajátosan benső­séges szimbiózis. Jóval több ez, mint egyszerű' emberek közötti viszony, nem is olyan, mint a ro­koni kapcsolat, valahogy mindenhez egészen ha­sonlíthatatlanul más. Ez valami különleges kötő­dés, inkább olyan neve sincs nexus, de leginkább talán egy széttéphetetlen magunk, az élettől ka­pott pofonok köze­pette, egyéni tragédiák áldozataként elköny­velve magunkat, meg­értésért esedezünk. Ki ugyan nem kiáltjuk, vi­lággá nem kürtöljük, talán magunknak sem valljuk be, de bensőnk, lelkünk könyörög-kol- dul a szerétéiért. Csak éppen ahhoz nem for­dulunk - még időben - akitől megkaphatnánk, csak oda nem kopo­gunk be, ahol pedig számolatlanul hulla­nának ránk a szeretet élő-zöld levelei, körül­vehetne bennünket a totális szeretet. Az anyai szerétéiért cse­rébe mi amúgy is csak szívünk apró érzésfosz­lányait, szeretetünk di- rib-darabjait adhatjuk át. Meg egy nagy cso­kor virágot. / gén, legalább ezen a napon, anyák napján. Ettől már csak az lenne nemesebb és fel- emelőbb, ha nem csak ilyenkor tennénk ezt meg! B.O. Erzésfoszlányok emóciókapocs. Ami kezdődik az életet adó édes anyatejjel, folyta­tódik védőn ölelő ka­rokkal, olykor féltés­től, bánattól könnypa- takzó szemekkel, és sajnos, véget ér mérhe­tetlen fájdalommal, nagy-nagy kiüresedés­sel. Az anyákat ünnepel­jük, most is mint min­dig, hagyományosan május első vasárnap­ján. A kedves ünnep öt­lete egy Ann Jarvis nevű amerikai hölgytől származik, aki így szándékozott emléket állítani az édesanyák­nak. Az Egyesült Álla­mok kormánya már 1914-ben elfogadta és intézményesítette az öt­letet, s a németek 1923- ban vették át a tenge­rentúlról. Az anyák napja már nálunk is több évtizedes múltra tekint vissza. Nem vé­letlenül ünnepeljük az édesanyákat, hiszen bennük „a teremtés végtelen és kiszámítha­tatlan akarata él”, ők a feltétel nélküli szere­tet élő rekvizítumai. Am az anyák napján feltehetünk egy jogos kérdést is önmagunk­nak. Meg tudunk-e fe­lelni mi, magunk a fel­tétel nélküli anyai sze­retetnek? Gyermek­ként, majd később fel­nőttként tudunk-e olyan közel kerülni édesanyánkhoz, hogy ezt a felfoghatatlan anyai szeretetet csak nyomokban is viszo­nozni tudjuk? És egy­általán akarjuk-e? Ráadásul mostanában bizony nehéz napokat élünk, talán ezért van az, hogy szőkébb csa­ládunk gondjai mintha időnként és esetenként eltávolítanának ben­nünket a szülői háztól, és benne a legdrá­gábbtól, édesanyánk­tól. Ugyanakkor, mi Száz és száz szál virág Kétszázhetvenhat édesanyát ugyanennyi szál virág, gye­rekek szívből jövő versikéi, jókívánságai köszöntik ápri­lis 30-án pénteken délelőtt, illetve 13 órától Bátonyte- renyén, Salgótarjánban és Mizserfán is. Az Ezüstfenyő idősek otthona hagyományai sze­rint, így kedveskedik min­den édesanya lakójának. Az ünnepléseket az adott tele­pülés iskolásainak kis elő­adásai színesítik. Anyák napi köszöntőt, ünnepi műsort szőttek a va­sárnapi, nézsai falunap ren­dezvényeinek sorába is. A kultúrházban 14.30 órától tartandó megemlékezésen fellépnek az általános is­kola, a zeneiskola diákjai, az óvoda apróságai, dal- csokrot ad elő a Szent Jakab kórus valamint egy vendég­kórus is. Maratoni jótékonysági műsor - ötödször a gyermekekért Aranyág ’99 Május 2-án vasárnap, anyák napján immár ötö­dik alkalommal jelentke­zik a Magyar Televízió I. és II. csatornáján, vala­mint a Duna Televízió mű­során az Aranyág című jó­tékonysági műsor, a Ma­gyar Televízió és a TMA közös produkciója. Az öt évvel ezelőtt életre hívott Aranyág Alapítvány célja a beteg, mozgássérült gyermekek egészségi állapo­tának javítása, gyógyulásuk elősegítése ápolási helyeik korszerűsítésével, bővítésé­vel. Az alapítvány jótékony- sági műsorsorozata az el­múlt öt év alatt egyedülálló sikereket ért el a magyar ci­vil szféra karitatív célokra történő mozgósításában, hi­szen, az adományozók által befizetett összegekből eddig közel 190 millió forintot osztott szét a támogatásra pályázó mintegy 200 gyer­mek-egészségügyi intéz­mény és gyermek-egész­ségmegőrző program meg­valósítói között. A kurató­rium a beérkezett pályázatok alapján dönt az összegek megfelelő célokra történő elosztásáról. A pályázat minden olyan gyermek­egészségügyi intézmény vagy program számára nyi­tott, amely célkitűzéseiben megfelel az Aranyág Alapít­vány alapító okiratában fog­laltaknak. A mára a legismertebb, országos jelentőségűvé vált jótékonysági mozgalomhoz helyi kezdeményezésként csatlakoztak az Aranyá­gacskák is. Pécsett, Gyön­gyösön, Debrecenben, Ko­máromban, Székesfehérvá­ron, Miskolcon és Dunaúj­városban szerveztek olyan gyűjtéseket, melyekből saját településük gyermek-egész­ségügyi intézményeit támo­gatják. Az elmúlt négy év tapasz­talatai alapján elmondható, hogy a legtöbb felajánlás és adomány a televíziós műsort követően érkezik be az Ara­nyág Alapítvány számlájára. A befizetések összege vál­tozó, hiszen például a nyug­díjukból élők vagy a nagy- családosok kevesebbet en­gedhetnek meg maguknak, mint a vállalkozások. Mégis nagyon sok kis összegű be­fizetés érkezik, ami azt bi­zonyítja, hogy a jótékony­ság, a segíteni akarás nem csupán pénzkérdés. Az ed­digi legnagyobb, egyösz- szegű adományt tavaly kapta az Aranyág Alapítvány egy duettlemez bevételéből 8,2 millió forintot utaltak át a beteg gyermekek támogatá­sára. Idén április 27-én jelent meg az „Ártatlan világ” c. album, melynek eladásából származó teljes bevételt, az Aranyág Alapítványnak adományozzák. Aki megvá­sárolja a címadó dalt, vala­mint a közreműködő művé­szek már ismert sikereit tar­talmazó CD-t, komoly sze­repet vállal a mozgássérült és beteg gyermekek egész­ségügyi ellátásának, min­dennapi életének jobbá téte­lében. Az Aranyág Alapítvány készpénz-átutalási csekkjei a Magyar Posta jóvoltából az ország mind a 3200 pos­tahivatalában megtalálhatók, és a műsort követően ezeken a csekkeken lehet befizetni a felajánlott összegeket. Az idei évtől az ország 1700 takarékszövetkezeté­ben is lehet készpénzado­mányokat teljesíteni. Ha az adományozó igénybe akarja venni az adókedvezményt, a befize­tést igazoló bizonylaton fel kell tüntetnie adóazonosító jelét vagy adószámát. Az Aranyág ’99 műsora április 30-án, pénteken az MTVl-en 21.00-21.54-ig, május 2-án, vasárnap az MTVl-en 11.30-11.59-ig, 13.25-13.50-ig, valamint az MTV2-n 15.46-16.58-ig, MTVl-en 17.00-17.27-ig. Gálaest: MTV1 este 20.00 órától éjfélig. A salgótarjáni Gagarin iskola diákjainak üzenete „Egy dal a gitáron” Virág az ablakon, kinyílott a teraszon. Boldogok a ház lakói ünnepel itt ma mindenki. * * * Édesanyám takaros, szerető és gondos. Ragyog a nap, ha mosolyog, s a fénye mindent beragyog. Botár Eszter 8. a * * * Szeretettel viszonozzák a rosszaságunkat is, ők azok, akik életünk nehéz perceiben sem hagynak magunkra. Ezen a napon, ha csak egy szál virággal is, köszöntsük az édesanyákat! Csontos Veronika 8. a * * * Anya csak egy van, csak egy a világon. Pótolhatatlan kincs, egy dal a gitáron. Húron pendült ének, amely csak azt mondja: Szeresd, becsüld, mert ő a föld legszebb aranya. Nélküle az élet sivatag, élettelen puszta. Szíve melegsége, keze puhasága. Ó, ha egy gyermek életéből mindez hiányozna... ?! Kolláth Rita 8. b * * * ő a fény az éjszakában, reggel ragyogó mosoly, mely betölti a világot. Szívem büszkeségtől ragyog: én az ő lánya vagyok. Zsély Anna 8. a * * * Köszönöm, hogy jóban, rosszban mellettem vagy. Igyekszem meghálálni, mindazt a jót, amit tőled kaptam. Szeretlek, Édesanya! Surányi Kinga 5. c

Next

/
Oldalképek
Tartalom