Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-30–05-01-02 / 100. szám
Igaz „mese” az asszonyról, akihez déltájt érkezik a cseperedő Elpattant a húr, szól helyette száz Évát, a dédunokát, emberöltők sem képesek elválasztani dédnagymamájától, Horpács legidősebb polgárától, Gál Gábométól. A kilencvenöt éves dédnagyihoz rendszerint déltájt érkezik a tizenegy és fél hónapos apróság. Az idős asszony ágyában üldögélve várja. A vidám cseperedő és a hófehér hajú találkozása jövendő és múlandóság egybekapcsolódása. Mi jöhetett ezután? Férfinak is becsületére váló munka, megfeszített munka.- Kukoricaliszthez korpát kevertem, abból sütöttem povolna alkalma színésznőnek tanulni, mostanában gyakran emlegeti.- Én voltam a cigánylány az előadáson, úgy utánoztam a Két szécsényi és egy karancssági édesanya honvédségi elismerése Tisztelet és köszönet a katonafiúkért Az év legszebb ünnepe talán az édesanyák napja. Azoké, akik életet adnak mindannyiunknak. Szerte az országban virággal, meleg szóval, öleléssel emlékezünk meg róluk, az édesanyákról. Már hagyománya van annak a gesztusnak, amit a honvédség vezetői tettek gyakorlattá, hogy köszöntik azokat az édesanyákat, akik nem egy, kettő, hanem esetenként több fiút adtak a hazának, a nemzetnek, akik becsülettel szolgáltak vagy még ma is szolgálnak a hadseregben. Megyénkből három olyan édesanyát ért a kitüntető elismerés, akik háromnál több becsületes katonafiút adtak a hadseregnek. A karancssági Sebők Jó- zsefné Budapesten, a központi ünnepségen veszi át elismerő oklevelét és jütalmát, míg két szécsényi édesanyát a lakásán keresték fel. Tegnap délelőtt Szarka Zoltán alezredes, a Nógrád Megyei Hadkiegészítő Parancs-- nokság parancsnokhelyettese, Reznicsek László szécsényi alpolgármester és Gáspár Levente érdekvédelmi tiszthelyettes kíséretében a szécsényi Csókási Istvánnét és Sümegi Jánosnét az otthonukban köszöntötte. Az édesanyákkal ismertették a vezérkari főnök ünnepi parancsát, amely méltatja és elismeri az anyaság nagyszerű, nemzeterősítő szerepét. Mindegyik édesanya emlékplakettet kapott az ünnepi alkalomból, ami mellé pénzjutalmat és virágcsokrot is átnyújtottak. Éva egyszer hallani fog egy szép, igaz „mesét,” dédanyja életének történetét. Képzeletében megjelenik majd a mosolygós tekintetű, bő szoknyás dédi, ahogy kapával a vállán napszámba indul, s a magukra maradtak elszántságával nevelgeti négy, kis félárva gyermekét. Gálnénak már gyerekkorában is lehetett hasonlóban része, mikor öt életben maradt testvére közül a kisebbekre kellett vigyáznia. A háború rusnya képében rászakadt sors nem könnyítette az életét, de arra azért mégsem gondolt, hogy özvegyen marad.- Péter, Pál napján ’42-ben elvitték az uramat, ’43 januárjában már nem volt meg... - tépi fel emlékeit az asszony, de fájdalmak már nem gyötrik emiatt. Nem jött több levél, párját örökre elvesztette. Gyász vetett árnyékot a megcsonkult Gál családra, ahol ekkor hároméves sem volt a legkisebb csemete. Csekélyke lehet az a dolog amit életében elmulasztott gácsát, „azon” dolgoztam nap, mint nap. Házaknál szolgáltam, mentem mindenhová, ahol dolgozhattam a gyerekekért, a megélhetésért. Később a „tszcs-be” jártam. Mégis megértem ilyen vén kort. Tán az ördög bújt belém?! - incselkedik magával. A hajlott hát ellenére teste még mindig sejtet valamit abból a szívósságból, konok elszántságból, amelyre özvegyen olyan nagy szüksége volt. Csekélyke lehet az a dolog, amit életében elmulasztott, de azt hogy egyszer, fiatalon lett nyelvüket, mintha közülük jöttem volna - mondja a képzeletében megjelent ifjúkori képeken mosolyogva. Napi vendége, a kicsi Éva nem tudhatja, hogy a dédi azóta nem kapaszkodik két kézzel az életbe, amióta tudja, hogy Németországban letelepedett fiát túlélte... Elment a fiú, elpattant egy húr. Azóta nem szól olyan szépen a dal, ami az anyát e világhoz köti. Pedig itt vannak az újak, sorjáznak a szépen szóló húrok: az unokák, dédunokák, köztük a legifjabb, Éva. (MJ.) A Z ember - legyen bár tétován totyogó csemete, tettrekész ifjú, vagy éppen már őszülő halántéka javakorabeli - kapcsolata az édesanyjával valami megmagyarázhatatlan, sajátosan bensőséges szimbiózis. Jóval több ez, mint egyszerű' emberek közötti viszony, nem is olyan, mint a rokoni kapcsolat, valahogy mindenhez egészen hasonlíthatatlanul más. Ez valami különleges kötődés, inkább olyan neve sincs nexus, de leginkább talán egy széttéphetetlen magunk, az élettől kapott pofonok közepette, egyéni tragédiák áldozataként elkönyvelve magunkat, megértésért esedezünk. Ki ugyan nem kiáltjuk, világgá nem kürtöljük, talán magunknak sem valljuk be, de bensőnk, lelkünk könyörög-kol- dul a szerétéiért. Csak éppen ahhoz nem fordulunk - még időben - akitől megkaphatnánk, csak oda nem kopogunk be, ahol pedig számolatlanul hullanának ránk a szeretet élő-zöld levelei, körülvehetne bennünket a totális szeretet. Az anyai szerétéiért cserébe mi amúgy is csak szívünk apró érzésfoszlányait, szeretetünk di- rib-darabjait adhatjuk át. Meg egy nagy csokor virágot. / gén, legalább ezen a napon, anyák napján. Ettől már csak az lenne nemesebb és fel- emelőbb, ha nem csak ilyenkor tennénk ezt meg! B.O. Erzésfoszlányok emóciókapocs. Ami kezdődik az életet adó édes anyatejjel, folytatódik védőn ölelő karokkal, olykor féltéstől, bánattól könnypa- takzó szemekkel, és sajnos, véget ér mérhetetlen fájdalommal, nagy-nagy kiüresedéssel. Az anyákat ünnepeljük, most is mint mindig, hagyományosan május első vasárnapján. A kedves ünnep ötlete egy Ann Jarvis nevű amerikai hölgytől származik, aki így szándékozott emléket állítani az édesanyáknak. Az Egyesült Államok kormánya már 1914-ben elfogadta és intézményesítette az ötletet, s a németek 1923- ban vették át a tengerentúlról. Az anyák napja már nálunk is több évtizedes múltra tekint vissza. Nem véletlenül ünnepeljük az édesanyákat, hiszen bennük „a teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él”, ők a feltétel nélküli szeretet élő rekvizítumai. Am az anyák napján feltehetünk egy jogos kérdést is önmagunknak. Meg tudunk-e felelni mi, magunk a feltétel nélküli anyai szeretetnek? Gyermekként, majd később felnőttként tudunk-e olyan közel kerülni édesanyánkhoz, hogy ezt a felfoghatatlan anyai szeretetet csak nyomokban is viszonozni tudjuk? És egyáltalán akarjuk-e? Ráadásul mostanában bizony nehéz napokat élünk, talán ezért van az, hogy szőkébb családunk gondjai mintha időnként és esetenként eltávolítanának bennünket a szülői háztól, és benne a legdrágábbtól, édesanyánktól. Ugyanakkor, mi Száz és száz szál virág Kétszázhetvenhat édesanyát ugyanennyi szál virág, gyerekek szívből jövő versikéi, jókívánságai köszöntik április 30-án pénteken délelőtt, illetve 13 órától Bátonyte- renyén, Salgótarjánban és Mizserfán is. Az Ezüstfenyő idősek otthona hagyományai szerint, így kedveskedik minden édesanya lakójának. Az ünnepléseket az adott település iskolásainak kis előadásai színesítik. Anyák napi köszöntőt, ünnepi műsort szőttek a vasárnapi, nézsai falunap rendezvényeinek sorába is. A kultúrházban 14.30 órától tartandó megemlékezésen fellépnek az általános iskola, a zeneiskola diákjai, az óvoda apróságai, dal- csokrot ad elő a Szent Jakab kórus valamint egy vendégkórus is. Maratoni jótékonysági műsor - ötödször a gyermekekért Aranyág ’99 Május 2-án vasárnap, anyák napján immár ötödik alkalommal jelentkezik a Magyar Televízió I. és II. csatornáján, valamint a Duna Televízió műsorán az Aranyág című jótékonysági műsor, a Magyar Televízió és a TMA közös produkciója. Az öt évvel ezelőtt életre hívott Aranyág Alapítvány célja a beteg, mozgássérült gyermekek egészségi állapotának javítása, gyógyulásuk elősegítése ápolási helyeik korszerűsítésével, bővítésével. Az alapítvány jótékony- sági műsorsorozata az elmúlt öt év alatt egyedülálló sikereket ért el a magyar civil szféra karitatív célokra történő mozgósításában, hiszen, az adományozók által befizetett összegekből eddig közel 190 millió forintot osztott szét a támogatásra pályázó mintegy 200 gyermek-egészségügyi intézmény és gyermek-egészségmegőrző program megvalósítói között. A kuratórium a beérkezett pályázatok alapján dönt az összegek megfelelő célokra történő elosztásáról. A pályázat minden olyan gyermekegészségügyi intézmény vagy program számára nyitott, amely célkitűzéseiben megfelel az Aranyág Alapítvány alapító okiratában foglaltaknak. A mára a legismertebb, országos jelentőségűvé vált jótékonysági mozgalomhoz helyi kezdeményezésként csatlakoztak az Aranyágacskák is. Pécsett, Gyöngyösön, Debrecenben, Komáromban, Székesfehérváron, Miskolcon és Dunaújvárosban szerveztek olyan gyűjtéseket, melyekből saját településük gyermek-egészségügyi intézményeit támogatják. Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján elmondható, hogy a legtöbb felajánlás és adomány a televíziós műsort követően érkezik be az Aranyág Alapítvány számlájára. A befizetések összege változó, hiszen például a nyugdíjukból élők vagy a nagy- családosok kevesebbet engedhetnek meg maguknak, mint a vállalkozások. Mégis nagyon sok kis összegű befizetés érkezik, ami azt bizonyítja, hogy a jótékonyság, a segíteni akarás nem csupán pénzkérdés. Az eddigi legnagyobb, egyösz- szegű adományt tavaly kapta az Aranyág Alapítvány egy duettlemez bevételéből 8,2 millió forintot utaltak át a beteg gyermekek támogatására. Idén április 27-én jelent meg az „Ártatlan világ” c. album, melynek eladásából származó teljes bevételt, az Aranyág Alapítványnak adományozzák. Aki megvásárolja a címadó dalt, valamint a közreműködő művészek már ismert sikereit tartalmazó CD-t, komoly szerepet vállal a mozgássérült és beteg gyermekek egészségügyi ellátásának, mindennapi életének jobbá tételében. Az Aranyág Alapítvány készpénz-átutalási csekkjei a Magyar Posta jóvoltából az ország mind a 3200 postahivatalában megtalálhatók, és a műsort követően ezeken a csekkeken lehet befizetni a felajánlott összegeket. Az idei évtől az ország 1700 takarékszövetkezetében is lehet készpénzadományokat teljesíteni. Ha az adományozó igénybe akarja venni az adókedvezményt, a befizetést igazoló bizonylaton fel kell tüntetnie adóazonosító jelét vagy adószámát. Az Aranyág ’99 műsora április 30-án, pénteken az MTVl-en 21.00-21.54-ig, május 2-án, vasárnap az MTVl-en 11.30-11.59-ig, 13.25-13.50-ig, valamint az MTV2-n 15.46-16.58-ig, MTVl-en 17.00-17.27-ig. Gálaest: MTV1 este 20.00 órától éjfélig. A salgótarjáni Gagarin iskola diákjainak üzenete „Egy dal a gitáron” Virág az ablakon, kinyílott a teraszon. Boldogok a ház lakói ünnepel itt ma mindenki. * * * Édesanyám takaros, szerető és gondos. Ragyog a nap, ha mosolyog, s a fénye mindent beragyog. Botár Eszter 8. a * * * Szeretettel viszonozzák a rosszaságunkat is, ők azok, akik életünk nehéz perceiben sem hagynak magunkra. Ezen a napon, ha csak egy szál virággal is, köszöntsük az édesanyákat! Csontos Veronika 8. a * * * Anya csak egy van, csak egy a világon. Pótolhatatlan kincs, egy dal a gitáron. Húron pendült ének, amely csak azt mondja: Szeresd, becsüld, mert ő a föld legszebb aranya. Nélküle az élet sivatag, élettelen puszta. Szíve melegsége, keze puhasága. Ó, ha egy gyermek életéből mindez hiányozna... ?! Kolláth Rita 8. b * * * ő a fény az éjszakában, reggel ragyogó mosoly, mely betölti a világot. Szívem büszkeségtől ragyog: én az ő lánya vagyok. Zsély Anna 8. a * * * Köszönöm, hogy jóban, rosszban mellettem vagy. Igyekszem meghálálni, mindazt a jót, amit tőled kaptam. Szeretlek, Édesanya! Surányi Kinga 5. c
