Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-03-04-05 / 78. szám
8. oldal Mozaik 1999. április 3., szombat Föld alatti küzdelmek a megismerésért Fekszem hason a szűk járatban, előttem Gubecs csizmájának a talpa, gondolkodom azokról, akiket szeretek, barátaimról, az életről. Ruháink elázva, lámpáinkból lassan, de biztosan szivárog el a fény, belőlünk meg az élet. Hogyan tovább, mi történt? Mint már évek óta, ez évben is kaptunk pénzügyi támogatást a NISZA-tól (Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Alapítvány) barlangásztevékenységünk művelésére. A már hagyományossá vált március 15-i kutatótáborunk felé haladtunk a Csörgő-patak völgyében. Óriási víz volt. A patak meghazudtolva nevét őrjöngve rohant lefelé, kisebb köveket is görgetve. A vándorforrás, amely a barlangból ered, több sugárban ontotta a jéghideg vizet. Tábort vertünk és beöltöztünk barlangásznak. Félig vízálló ruha, sisak, lámpa, kötelek, szerszámok. A tábort az SZHBC szervezete, de jelen voltak az Acheron barlangkutató csapat tagjai, Kárpát József vezetésével, illetve a balassagyarmati hegymászóklub kis csoportja is. Leszálltunk a mélybe. Először átnéztük az elveszett ág újonnan feltárt részeit. Bent a vízesés szinte fülsértőén dübörgött, sajnos, még nem értük el. Az egyik helyen Szín András bekúszott egy jó kis lapos helyre, mint tőlünk megtudta, ott még nem járt senki. Présháznak nevezzük azt a helyet, vajon miért? Az elveszett ág végigkuta- tása után a csapat egyik fele átment a barlang denevértermébe (mint később kiderült, jó taktika volt). A teremben nyakig érő víz volt úgynevezett időszakos tó -, a falon legalább 150 denevér. Egy fotót gyorsan erről az állapotról, mert mostanában elég ritka. A denevérterem hosszirányban a vándorforrás felé mutat, fent a galéria részén folyt a bontás, Sály Zoli, Gubecs, Dimény Tibi nyűtte a követ. Az a helyzet, hogy még sok a munka. A csapat ezután a vizen át próbálkozott, mindenki vizes lett, de legjobban Gubecs mint fő alámerülő. Találtunk egy eddig ismeretlen kis termet a vizen túl, egy tavaly nyáron meghalt barlangásztársunk emlékére „Ko- minka” teremnek neveztük el. Az hagyján, hogy sötét van, hideg van, szűk a járat, és ráadásul be kell menni az 5 fokos víz alá. Rossz visszagondolni rá. De hát a barlangászok ilyenek, Zsanda Géza barátunk fogalmazta meg, hogy miért járunk mégis barlangba? Zsanda Géza: - Ami nekem pluszt jelent, az az ismeretlen megismerése. Livingston, Széchenyi, Kittenberger Kálmán, a nagy elődök nyomdokait követjük. Buda László: - Jó, de ezek az emberek nem barlangba jártak! Zsanda Géza: - Nem, ezek az emberek a felszínen jártak, utaztak, ismereteket szereztek. Nekünk is ez a szándékunk a föld alatt. Az ismeretlen megismerése, feltárása, fel- térképezése. Egyetértünk Gézával, nagyon frappánsan megfogalmazta a céljainkat. A „Kominka” terem után kifelé nyomakodott a csapat, amikor bekövetkezett a baj. Az átázott kőzetrétegek megcsúsztak egymáson és a bejárattól számítva 110 méterre a járatba csúszott egy öltözőszekrény nagyságú és formájú kőtömb. Most itt fekszünk a járatban és gondolkodunk. Visszamenni fölösleges, mert a két barlangrész közötti átjáró még nem használható. Szóba jöhetne még az úgynevezett „dupla derékszögű” átjáró, de rókánál vastagabb egyéneknek nem ajánlatos. Marad a mentés. Gyors konzultáció az „elveszett ágban” maradt embereinkkel, és elindult a bontás. A kőzet lágy tufa, könnyen véshető, csak a hideg ne volna az átázott ruhákban. Fogynak a centiméterek, fogy az életerő. Ilyenkor derül ki, milyen társaid vannak. Bontanak-e vagy siránkoznak. Szerencsére jó csapat vagyunk. A lebontott kőzetanyagot egymásnak hátraadva lejuttatjuk a denevérterembe, ott elfér. Végre 12 óra megfeszített hason fekve végzett bontással bejutottunk a fő ágba. Onnan gyorsan ki a tűz mellé. Hazajutásra nem is gondoltunk, nem jó a telefon, hát egy nap plusz. Másnap meglátogatta a tábort Szuromi László két kollégájával, ő a mátrai tájvédelmi körzet vezetője, nagy pártolónk és lehet vele beszélgetni. Megvitattuk a tábort, az eredményeket és megegyeztünk egy mátrai mentőcsapat létrehozásában, amiben Ládi István Mátra-szakértőnek fontos szerepe lesz. Végiggondoltuk a barlang újralezárását is, nem az elriasztás, hanem a baleset-megelőzés miatt. Március 16-án hazajutottunk. Itthon nagy sikerélmény ért, az egy hónapja eltűnt jégcsákányomat egy salgóbányai fiatalember megtalálta és visszajuttatta hozzám. Vannak még jó emberek. Remélem, ők vannak többségben. Buda László A kocka éle a Csörgőlyuk-barlangban Jelentés a hegyről Élednek a kertek „Elment a gond a hóval, felhőn is fény nevet. A somvirágos oldal arannyal integet. ” (Aprily Lajos) A virágágyásban apró leveleik közül előbújtak a nagy virágú, lila csíkos tavaszi sáfrányok, de még bó- kol közöttük néhány megkésett hóvirág is. Ideje lesz megnézni a napokban lelőhelyeiken az ilyenkor nyíló vadvirágokat, a galambvirágot, a keltikéket, a fekete- és a leánykökörcsint, a csillagvirágot. A kertekben mindenütt megindult a munka. Szaporodnak az elgereblyézett ágyások, vetik a mákot, a borsót, s a kiskertek naposabb zugaiban összeeszká- bált mini fóliasátrak alá a palántának való zöldség- és virágmagvakat. Most már minden napra akad bőven tennivaló, kell hát szorgoskodnunk, de jól is esik a munka, kiváltképp az ilyen jó időben, a madarak énekétől kísérve. Nem messze alattunk motorfűrész zúgása hallatszik. Valószínűleg tűzifát fűrészel valaki, gondolom. Nem szokatlan ez ilyenkor, hiszen éjszakánként elkel még egy kis fűtés a lakásokban. Akkor figyelek csak oda, amikor a felbúgó hang nyomán hangos robajjal éppen kidől egy hó- rihorgas lucfenyő. Majd egy másik és egy harmadik. Megértem, hogy gazdáik kivágták őket, hiszen elöregedve kis kolóniaházaikat veszélyeztették. Lelkem mélyén azonban sajnálom őket, mert már hozzátartoztak a környék megszokott képéhez. Sajnos, az utóbbi években sok fenyő jutott hasonló sorsra. Legjobban talán a telep közepén állott hatalmas lucfenyő csoport hiányzik még most, évek múltán is, de mindegyik eltűnése valami űrt hagy maga után. Délután egyre több helyről füstgomolyagok terjen- genek. Égetik az avart, a kerti hulladékot. Nem is lenne ezzel semmi baj, egy kis füstillat hozzátartozik a kora tavasz hangulatához. Sokan vannak azonban, akik felügyelet nélkül magára hagyják a füstölgő kupacot, melynek parazsát felizzítja, szikráját szárnyra kapja, s a környékre kiröppenti az áprilisi szél. Aztán a lángok már megfékezhetetlenül száguldanak az erdőkig. Mások nem csak figyelmetlenek, de „bátrak” is. Magabiztosan gyújtogatják úton, útfélen a lekaszálatlan rézsűkön, mezsgyéken a gazt. Aztán, ha nincs szerencséjük, jöhetnek a tűzoltók. Kár, hogy minden józan megfontolás ellenére (a tűzben ugyanis minden elég, csak a gyomok magva nem), égetéssel szeretnénk pótolni a gyepnevelő, gyomtalanító kaszálást. Évről évre hatalmas károk keletkeznek, különösen, ha nemcsak a tűz martalékává váló faanyag értékét, hanem a tűzoltás, az újratelepítés költségét és az erdő büntetlen leégetésének közer- kölcsromboló hatását is figyelembe vesszük. Fancsik János Jó megfejtés, szerencsés nyertes Templomaink története Múlt századi oltárkép - MOHORA Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Érdekes, az utazási irodában modem termálfürdó't emlegettek. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Zsély Tibor Mihálygerge, Lenin u. 6. sz. A mai rejtvény megfejtését április 8-ig kell beküldeni szerkesztőségünk címére. A Balassagyarmatról délkeletre fekvő helység elnevezése - Mahara, Mohor - feltehetőleg szláv eredetű. Ma egyértelműen irodalmi vonatkozásban említhetjük Mohorát, hisz Mikszáth Kálmán az egykori főszolgabíró lányának, Mauks Ilonkának udvarolt itt. Az egykori főszolgabírói lak — ma patika — kertjének hófehér virágú gesztenyefái alatt írta „A lo- hinai fű” című elbeszélését, zsengéit is itt olvasta fel a fiatal megyei esküdt-író, majd a regényes-kalandos házasság után - leányszökte- tés, titkos házasságkötés, válás, majd hét év után újabb leánykérés — is gyakori vendég volt Mohorán. A közelmúltban elhunyt naiva, Tol- nay Klári is Mohoráról indult a sikeres életútra... Az 1332-37-es pápai ti- zedjegyzék már említi a falut. Péter nevű papja rendesen fizette az adót. A XIV. sz. végén Mihály mester az itteni birtokos, kinek fia a mohorai Vidfi család őse. Vid 1418-ban Zsigmondtól címerlevelet kapott. 1435- ben a Fraknóiak kapják adományul a falu egy részét, 1549-ben Felső-Mohora Vidfi Pálé, Alsó-Mohora Bak Bálint birtoka lesz. 1633-ban a török hódoltságé, mindössze három adóköteles házzal. 1715-ben 16 magyar háztartása van, négy évvel később még hat szlovák családdal bővült a létszám. 1740-től a Sréter családé, majd több nemesi család is birtokolja. Hagymakupolás-félholdas kastélya a Zichy-Vay famíliáé volt, tévesen tartották „török kastélynak”. Mohora a Pázmány-féle ösz- szeírás szerint a nógrádi főes- perességhez tartozott. Egykori - feltehetőleg román stílusú, középkori - templomának érdekesebb maradványai Balassagyarmatra kerültek a múzeumba. Egyébként az 1688-as egyházlátogatás szerint ez teljesen elhagyottan, romosán állott, amelyet 1703-ban újjáépítettek, egy 1731-es Canonica Visitatio síkmennyezetes templomot említ. A ma is álló, 176 nm alapterületű templom feltehetőleg az egykori romok mellé épült, 1903-ban. Oltárképe a korábbi titulus emléke, Szent Péter és Pál apostolokat ábrázolja a XIX. sz. végéről. Berendezését és felszerelését újnak említik a hivatalos egyházlátogatási iratok. Egy 1771-es Cassa Parocho- rum jegyzőkönyv az iskoláról, a tanítói házról és a felépítendő plébániaházról tesz említést. Ez utóbbi 1912-ben lett kész. Búcsúünnepe szeptember 8- án van, Kisboldogasszonykor. Filiája Cserháthaláp, melyet a Pázmány-féle összeírás 1629- ben a nógrádi főesperesség plébániájaként említ. Az 1715- ös adóösszeírás szerint 6 adóköteles háza van, neve egykor Nagyhaláp volt, később Haláp; 101 nm alapterületű temploma későbarokkos jegyeket visel, Szent Péter és Pál a védőszentjük. Az 1800-as évek végétől Radisits Alajos, Drozd Pál, Kanyó József Frencsits Nándor, dr. Horváth József, Kupták Árpád, Marosi József Sasvári Károly, Perényi István, Győri Mihály, Gyöngyös Ferenc voltak a plébánosai. Ma ezt a szügyi lelkészség látja el. A két falu között áll az országút mentén egy kőkereszt, korpusszal. Felirata szerint Horváthy Lászlóné, született: Pap Julianna állíttatta elhunyt férje emlékére 1850-ben. D. F. JÓ TANÁCS á vicc POÉNJA, ELSŐ «ESZ MENTŐ- ÖTLET A BAJBAN FOLYÓ AUTÓMÁRKA ZAVAROS DALI ANTIMON A VICC POÉNJA. 1, Rész NÁLA LENTEBB I HELYRE KICSI INDIÁN”-*! \ 1 \ he, VElfD KORUL BÉLÜL e«v... w ß V ■ft V T. V Pr V 0 fiCD. 3 ß j( 1-a—f S L IVA. Clinton ff / JL JA LEVE00 IS Ezt FLUOR fi\ 3 —- jl 3 áMi I \Tyf (H (y ^ jTi'V PEST MEGYEIFARKAS $ fi 3 SZÉL M|OYEI “3“ ÜL fi SPANYOL TÖRTÉNELMI TERÜLET ki z fi 5 TIBETI HÁZI— VERS *5 MM fifi V 65 Af ORDÍT OTTJÁVAL; NŐI NÉV it ÁDÁM PÁRJA ___ T ÁNCOT JA« ß l/ B ANNO ZÁPOR ALATT VISELIK ’fi TÖMEGET megállapít. _ Í S?áf >h i ß fiKÖZSÉG DEBRECEN MELLETT *3 1 v Lsves3£N VANí VOLT HOLLAND FOCíSTA ZNAIM. MÁSKÉPPEN V ' ELLENBEN PLUSZBA tr 0 éT GÁZ. NÉMETÜL BÁJ ET-J>V V........v— / U KRÁN *£pi TÁNC > T fr V Fé*.$2 AZ > MAGAM > V MANÓ— SECUNDUM A TETEJÉRE CIANID- CSOPORT (RÖV J > EGYIK SZEMÉLY SSM ANGOL C5 B ■ ...v.. f i B 1 ... AND BESS KIS ANDREA > V RAGADOZÓ MADÁR fi "T“ KOMÉ KA (ZSUZSA) MESTEREMBER *3 B JL .......W B TOJÁSBAN VAN? NULLA > . FÉLTÉI ÍTIÓP KIRÁLY VOLT > SSSi > T V /rí ALGEBRAI KlBBBfa, PAH> V NEMTŐ RÉSZEI GRAY > V JEANNE FRANCIA HŐSNŐ > Z o KABÁTOT FELSEGÍT LEGELŐN ÁLL 4C NEMET SZÍNÉSZ VOLT TÓRIUM > AZ ACETILÉN MÁSIK NEVE HÁZ KÖZEPEI ’fii PÁRT NOVRNY- KEZDE- M.É.N.Y ........ f i £> • v—1 kL £L 1 Wfc.. KÉPZŐ ROMAN FÉRFI— > ... STEP > "" V NÉMET NŐI NÉV EGYEZKEDÉS fi NÉVELŐ > fii RÓMAI EGY V > ROMÁN csilla- gász v, TROMF > V RIDGE re KORAESTI IDŐPONT (2 SZÓ) > v PALOMA > ....V « ... BÁRÓ- NŐ" > fr OM5ZK FOLYÓJA AR H APE Ld ’ 1 MAGÁN- HANQZÓPÁR > ÉRZÉSTELÉN!7QS2E« > V ■ V™ DEHOGYI URÁN I-{£>■ V V Az egykori romok mellé épült 1903-ban az „új” templom
