Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-06-07 / 55. szám
mm ... -ja —SALGÓTARJÁN liif BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. március 6., szombat Lengyel László: A politikai elit jobbra-balra rángatta az országot - Megspórolhattunk volna sok megrázkódtatást „Minden kormány mindent elölről akar kezdeni” Erdélyi származású polgári család sarja, Benedek Elek dédunokája, végzettségét tekintve jogász, szociológus, közgazdász, foglalkozására nézve részvénytársasági elnök-vezérigazgató, egyetemi oktató, politológus, - tehát mintegy kései polihisztor - „mellesleg” tucatnyi kötet szerzője, a mai és tegnapi magyar társadalmi viszonyok egyik legértőbb ismerője, elemzője. Független értelmiségi, szabadgondolkodó, akinek minden szavára érdemes, sőt élmény figyelni. Lengyel László a minap Salgótarjánban járt, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Könyvtára „Si- kerírók-sikerkönyvek” című sorozatának vendégeként.- Ön egyike azoknak, akik a nyolcvanas évek végén bábáskodtak a „Fordulat és reform” című illegális dolgozat körül s akit -Bihary Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Király Zoltánnal - 1988-ban kizártak az MSZMP- bői. Ön akkoriban miként képzelte el a rendszerváltást, az elmúlt tíz év mennyiben igazolta vagy cáfolta ideáit, ideáljait?- Bármilyen hihetetlen is, mi a nyolcvanas évek derekán, az évtized végéhez közeledve egy pillanatra sem gondoltunk, nem gondolhattunk rendszerváltásra. Feltételezni sem mertük, hogy hamarosan leomlik a berlini fal, megszűnik a Szovjetunió, s Magyarországnak komoly esélyei lesznek Európához való katonai, politikai csatlakozásra. Ebből következik, hogy sem ideáim, sem ideáljaim nem voltak a rendszerváltással kapcsolatban. Véleményem azonban természetesen van e folyamatról. Kanyarok, cikcakkok Mindenekelőtt az, hogy kevesebb szenvedéssel, megrázkódtatással járhatott volna, megspórolhattunk volna jó néhány kanyart, cikcakkot. Nem tetszett, ahogyan a politikai elit jobbra-balra rángatta az országot. A túlbuzgóság jeleként értékelem, hogy minden kormány mindent elölről akar kezdeni, mindent jobban tud mint elődje, s az éppen ügyeletes politikusok nem, vagy alig támaszkodnak a szakértők véleményére. Ha pedig a szakemberek a megelőző kormányt szolgálták, akkor mindegy, hogy milyen színvonalú munkát végeztek, menniük kell. Két Magyarország Mindezek ellenére Magyarország eljutott Európa határára és ennek óriási jelentősége van! Mi most körülbelül ott tartunk mint Ausztria a hatvanas évek elején. Az első lépéseket ehhez Németh Miklós kormánya tette meg, azzal, hogy biztosította a békés átmenet feltételeit. Az Antall József nevével fémjelzett időszak nagy eredménye a függetlenség kivívása, a piacgazdaság alapjainak megteremtése. A Horn-kormány a NATO, az Európai Unió küszöbére vezette az országot és sikerült „elrángatni a szakadék széléről”, stabilizálni a gazdaságot. A jelenlegi kormány előtt az ország belső integrációjának, a szociális egyenlősítésnek nehéz, mondhatni drámai feladata áll. Ma ugyanis két Magyarország van. Nagyon nagyok a különbségek az országrészek, a vállalkozói, a bank- és a közszolgálati szférában dolgozók, a feketegazdaságban ügyeskedők és a fix fizetésből élők között. Az új kormány eddigi nyolc hónapja során ezek a differenciák egyelőre nem csökkentek. Pedig nem kívánatos, hogy ez a tendencia tartós legyen. Tőke lesz a tudás- Almási Miklós két évvel ezelőtt a következőket írta az Elet és Irodalom hasábjain: „Lengyel diagnózisa kíméletlen: leszerepelt az értelmiségi elit, színe és fonákja egyaránt, úgy értem, ki ebben, ki a másik rendszerváltásban nullázta le magát, több meg egyelőre nincs. Azzal a néhány- nyal, aki kimaradt a szereplésből, úgy bánnak, mint az ütó'döttekkel, hisz nincs pénzük, nyilván nem is érnek semmit. ” Most hogyan látja ön az értelmiség helyzetét, szerepét?- Az értelmiséget az elit tényleg nem vette komolyan, nem kérte ki a véleményét, nem támaszkodott hozzáértésére, kezdeményező-, alkotókészségére. Ez a megbecsülésben is érződött. Ma sem jobb a helyzet, sőt a kivagyiság, a rangkórság, az erősen hierachizált urambá- tyám-szemlélet egyre nagyobb méreteket ölt. Pedig Európában a tőke csak a képzett munkaerőre számít, honorálja a szaktudást, a diplomát, az idegen- nyelv-tudást, a számítástechnikai kultúrát, a demokrácia gyakorlásában az értelmiségnek komoly szerep van. Bízom benne, hogy előbb-utóbb rákényszerülünk, hogy itthon is értékeik szerint bánjunk az emberekkel.- Ön 1988-ban marxistának, szocialistának, baloldalinak tartotta magát. Ma hogyan viszonyul ezekhez a jelzőkhöz?-Amikor ezt nyilatkoztam nyilvánvaló volt, hogy ilyen elméleti alapvetés mentén végeztem a tudományos munkát. Tíz év nagy idő, én is sokat változtam ezalatt, de a Marx-köte- tek továbbra is ott sorakoznak a könyvespolcomon. Manapság persze jóval kevesebbet forgatom őket. Én európai értelemben tartom magam baloldalinak, szocialistának, úgy, hogy Magyarországon nem kötődöm egyetlen párthoz sem.- Nem gondolt még soha arra, hogy aktívan is részt vállaljon a politikai életben? Én lehetek szókimondó, nem az írásból élek- Valószínűleg nem lennék rá alkalmas. A politika egy teljesen más szakma. Emberek sorsa feletti könyörtelen döntésekre nem lennék képes. Ugyancsak képtelen lennék szolgai módon alkalmazkodni s - képletesen szólva - bizony belevágnék bárki szavába, ha úgy érezném, hogy nincs igaza.-Erre utal, hogy elemzéseiben találóan, de eléggé kíméletlenül fogalmaz egy-egy politikus jellemzése során.-Hát bizony ehhez eleinte igencsak mély lélegzetet kelleti vennem, de a reális kép megformálásához nem lehet köntör- falazni, mellébeszélni. Persze a politikusok zokon vették, egy ideig kikerültek, de az idő múlásával mindig csökkent a haragjuk. S most már ott tartok, hogy nem akkor sértődnek meg, ha valami nekik nem tetszőt írok róluk, hanem ha egyáltalán nem foglalkozom velük. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én könnyebben vagyok szókimondó, nem vagyok főállású újságíró, én mint tollforgató nem függök egyetlen gazdasági csoporttól, politikai erőtől sem. Magyarul: én nem ebből élek. Tárgyalni kell- Számos, úgymond aktuálpoli- tikai kérdésben is szívesen vennénk véleményét, ezek közül ezúttal két közérdeklődésre számot tartó, viszonylag átfogó kérdéskört említünk csupán. Ön hogyan ítéli meg a gazdasági élet újabb kedvezőtlen trendjeit? Miként látja a kormány- koalíció és az ellenzék viszonyának várható alakulását?- A gazdaság vészjeleinek egy része kétségkívül összefügg külhoni tényezőkkel - az oroszországi, latin-amerikai válsággal -, de a kormány halogató taktikája, a döntések elhúzódása, a pályázatok hiánya sem erősíti a nyugati befektetők bizalmát, illetve hozzájárni ahhoz, hogy ne fejlesszenek, ne ruházzanak be, kivigyék innen a nyereségüket. Az agrárválság veszélye is fenyeget az eladhatatlan termékek miatt. Komoly gondot okoznak a belvizek. Ami a másik kérdést illeti optimista vagyok, mert ez a „haragszom rád” magatartás nem folytatódhat tovább. Ellenzék nélkül nincs parlamenti demokrácia. Az ország érdekei is azt kívánják, hogy mielőbb megerősödjön a kormány tárgyalási szándéka mind az ellenzéki pártokkal, mind a szakszervezeti, érdekképviseleti szervezetekkel. Magyarország nemzetközi kapcsolatai, presztízse szempontjából is kívánatos például a szocialistákkal való együttműködés javítása. Tekintve, hogy Európa államainak zömében szocialista kormányzat van jelenleg. Óvatos az unió- Ha már „külföldön tartunk”, ön szerint milyenek hazánk európai uniós esélyei?- Először is: örülhetünk, hogy a NATO tagja lettünk, mert adott esetben ez nagy biztonságot jelenthet) számunkra. Az Európa Unió nyilvánvalóan nem sieti el felvételünket, hiszen felerősödött az a szemlélet, hogy a már benn lévő országok lakosságáért kell elsősorban felelősséget vállalnia, az ott élők boldogulását kell elsősorban szolgálnia. A tárgyalások természetesen folytatódnak majd, de azzal tisztában kell lennünk, hogy Európai Unió óvatos az új tagállamokkal, úgymond az idegenekkel szemben. A mi esélyeink a legjobbak - nemcsak értékeink, hanem nagyságrendünk miatt is -, a kelet-európai országokhoz viszonyítva mi vesszük majd át azt a szerepet, amelyet Ausztria korábban betöltött, akár hozzánk viszonyítva. Ezt itt, a határ menti Nógrád megyében is jól lehet majd érzékelni. Csongrády Béla „Szegény világ volt, de jól éltünk. Most meg rohanó világ van” - Terényben együtt él magyar és szlovák, katolikus és evangélikus Terveket is szőnek, nem csak rongyszőnyeget Gazdag történelmi és néprajzi múlt, szép és változatos, a mai napig tiszta természeti környezet, magyar és szlovák, római katolikus és evangélikus együttélés: ez jellemzi a Cserhát-hegység széles völgyében megbújó Terényt. A felsoroltak alapján azt gondolná az ember, hogy a vidéken minden rendben van, de ez nem igaz: a szegénység, a munkanélküliség, az elöregedés igencsak rányomja bélyegét a mindennapokra. Ez persze nem terényi sajátosság, jóformán minden nógrádi, - vagy ha úgy tetszik észak-magyarországi, kárpát-medencei, kelet-európai falura jellemző __A szegénységből persze nem lehet kitörni, d e apró lépésekkel, sok-sok ötlettel, némi szerencsével mégiscsakjuthat egyről a kettőre a falu. Ahogyan Terény is. Történelmi névjegy Terény igen régi, legalább Árpád-kori kisközség: az első írásos említés 1283-ból származik. (A régészeti leletek alapján azonban már a bronzkorban is éltek emberek a környéken.) A település a középkorban a Vásáros-Teijén nevet viselte; az utótag talán a honfoglaló Tarján törzs emlékét őrzi. (A szerk.) A középkorban Terény szép napokat láthatott, mert vásártartási joggal rendelkezett, mezővárosi kiváltságokkal bírt, a közeli Barátszurdokban pedig a pálos szerzetesrend, a fehér barátok klast- roma állt. A római katolikus templom az 1400-as években épült, s bár az évszázadok során többször átalakították, a szentély egyes részletei megőrizték gótikus jellegüket. Feljegyezték azt is, hogy a templom 1497-ben harangot kapott, amit 1696-ban újra öntöttek. A falu a török időkben valószínűleg elpusztult. Az 1715-ös összeírás öt magyar és 11 szlovák, a 1720-as pedig 12 magyar és 16 szlovák háztartást említett. Az evangélikus templom az 1910-es években épült. A Hrabina-domb alatt egész utcasorra való népi lakóház maradt fenn a XX. század elejéről. Mucsina Gyula polgármester bizakodó. A falu közepén, a volt orvoslakás szobáiban már állnak a szövőszékek. Egyelőre négy asszony kapott itt munkát, de a jövőben még jó páran kezükbe vehetik a szátvát és a fonalat. Csodát persze nem várnak a kisüzemtől, de azt, hogy segít a megélhetésben, igen.- Már az is megtakarítás, hogy helyben van a műhely, nem kell máshová utazgatni - mondja Mucsina Gyula. - Egyelőre csak „gyakorolnak” az asz- szonyok, hogy a megfelelő, nemzetközi szinten is elfogadott minőséget tudják elkészíteni. Egyébként mindent maguknak csinálnak, a fonal gombolyí- tásától a megszövéséig.- Mennyi szőnyeget szőnek meg egy nap alatt? - kérdezzük Kiss Mi- hálynét, Borbálát, akit munka közben zavarunk.-Úgy két méternyit. Tudja, kijöttünk a gyakorlatból. .. Mert szőttünk mi régen is, akkor még úgy volt az faluhelyen. Terényben készült a trozsák, a szalmalepedő, meg a félpamu- kos szövet, amiből derékalj, ing meg féling lett. Tudja mi a féling? Olyan félujjú, népviselets ing, alsónak is mondják. De szőttek régen ruhaanyagot lenvászonból is,. Szegény világ volt az, mégis jobban éltünk. Most rohanó világ van, senki nem ér rá semmire, csak szalad a dolga után. Én tizennégy évesen kezdtem el dolgozni a Magyamándori Állami Gazdaságban, amikor rokkantnyugdíjba kerültem, már csoportvezető voltam. A lábam rosszul búja, könnyen bedagad, de hát nincs mit tenni, kell ez a kis pénz. Úgy vagyok vele, ahogy régen is mondtuk: „ha bedagad, lelohad, ez a kutya daganat”.- Földdel is foglalkoznak?- Már nem veszünk ki nagyobb területet; 200 négyszögöl krumplit meg 400 öl kukoricát szoktunk vetni, de bizony a gyerekek dolgozni járnak, csak a hét végén akad egy kis idő kapálni. Tyúkot, kacsát tartunk azért, de disznó már nincs. Tudja, azt is mondják felénk, hogy amikor megöregszik az ember, akkor végzi az értelmes munkát: kukoricát morzsol, tollat foszt, sző. No, a szövés most itt van nekem! Mucsina Gyula szerint égető szükség van a munkahelyekre.- Felszámolás alatt áll a szomszédos Szandán lévő Sasbérc Szövetkezet, az onnan és a melléküzemágakból kikerülő emberek az állástalanok táborát fogják gyarapítani. Egy év alatt letelik a munkanélküli-járadék, a jövedelempótló támogatás meg az önkormányzat számláját is megterheli. Az Agrár Kft. alapításával és ezzel a szövőműhellyel az állástalanoknak és a csökkent munkaképességűeknek szeretnénk lehetőséget adni: az emberek többsége nagyon szegényen, a létminimum alatt él ma Terényben ...-Miből sikerült megvalósítani ezt a műhelyt?- Tavaly a megyei munkaügyi központ egy pályázatunkra adott négymillió forint támogatást, rehabilitációs munkahelyek teremtésére; egyelőre a már említett, négy leszázalékolt dolgozik itt. Egyébként az önkormányzat a kapott összeget kiegészítette egymillióval, ebből vásároltuk az épületet, kezdtük meg az átalakítását és vettük a kilenc szövőszéket. Az az igazság, hogy nálunk nem szalagszerű termelés folyik: a dolgozók négyhat órán át szőnek, köny- nyebben és gyakrabban betegszenek meg és valamennyien elmúltak már ötvenévesek. Persze úgy kell gazdálkodni, hogy a foglalkoztatásra alapított kft. se járjon rosszul, a rehabilitációra kapott pénzt is ésszerűen használjuk fel, és a dolgozók is megélhetést találj anak.-A kft. az Agrár nevet viseli. Mi köze ennek a szövődéhez?- Terveink szerint a mező- gazdasági termelés lesz a fő: a szövés idénymunka, azt régen is csak késő ősztől kora tavaszig csinálták, amikor a mezőn nem lehetett dolgozni. A vissza a természethez jelszó jegyében, az őseinktől örökölt tudás felelevenítésével szeretnénk biogazdálkodást folytatni. Ehhez a környék adottságai igen kiválóak. A mondás azt tartja: ha kivágtad az utolsó fát is, ha megmérgezted az utolsó folyó vizét is, rá fogsz jönni, hogy a pénz nem ehető. Ezt sokan nem akaiják figyelembe venni, csak a fogyasztást, az intenzív gazdálkodást tartják jónak és főleg kifizetődőnek. Bízom azonban abban is, a szigorú előírásoknak megfelelően előállított biotermékeket - a piacot figyelve - el tudjuk majd adni.- Mit fognak termelni?- Főleg kecske-, juh-, szarvasmarha-tartásra gondoltunk. A megtermelt tejet az ANTSZ-elő- írásoknak megfelelően, de helyben szeretnénk feldolgozni: az a négy-öt munkahely is eredmény lenne. A földek karbantartására vissza akarunk térni az ősi vetésforgóhoz ...- Az agrárszakemberek most a fej ükhöz kaptak.- Szomorúnak tartom, hogy diplomás emberek nem tudják megérteni, hogy a környezet rombolását meg kell állítani. Ezen a vidéken a kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatt sosem lehet olyan gazdaságosan termelni, mint a sík vidékeken. Ha senki nem akad, hogy új módszereket próbáljon ki, vagy éppen ellenkezőleg, visszatérjen a régiekhez, akkor vajon hogyan léphetünk előre? Faragó Zoltán Csattognak a szövőgépek: jobbra Kiss Mihály né fotó: rt
