Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-27-28 / 72. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. március 27., szombat A tarjáni önkormányzat lépései a hátrányos helyzetű fiatalok érdekében - Veszélyben az apróságok negyede Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút Salgótarjánban a gyermekjóléti szolgálat tavaly felmérést végzett a hátrányos, halmozottan hátrányos és veszélyeztetett helyzetű gyermekek számának feltárására az óvodástól a középiskolás korcsoportig bezárólag. A szakemberek megállapították, hogy a vizsgált 10 758 gyermekből összesen 2765 tartozik a fenti minősítő csoportok valamelyikébe, ami a korosztály 26 százalékával egyenlő. Pelléné Czene Csillát az önkormányzat oktatási, kulturális és sportirodájának vezetőjét azokról a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos intézkedéseikről kérdeztük, amelyek javíthatják az ismertetett mutatókat. Szécsényiek, városukért Három szombat Szécsény város önkormányzata a Műemléki, Idegenforgalmi és Város- fejlesztési Bizottság javaslatára csatlakozott az országosan meghirdetett „Három szombat” kör- nyezetszépítési akcióhoz. Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet a bizottság elnöke elmondta: a mozgalom keretében mozgósítják a lakosságot, hogy tegyék rendbe lakásuk környékét. Az első ilyen szombat március 21-t. A bizottság szervezésében és koordinálásában a város tavaszi nagytakarítása már a hét elején elkezdődött. A mezőgazdasági szakközépiskola tanulói délutánonként a tanintézeteik környékét szépítették. A Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola növendékei csütörtökön az iskolatáska helyett szerszámokkal jelentek meg az iskolában. A fiatalok egy része a Kossuth- ligetben és a sportpályán szorgoskodott. Másik részük a történelmi belvárosban lévő parkokban tüntették el a tél nyomait. Voltak osztályok, akik az iskola környékén, sporttelepén, udvarán végezték el a tavaszi nagy- takarítást. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai a Felszabadulás téren lévő játszótéren és a városi könyvtárhoz tartozó parkban végeztek közhasznú munkát. Ők is rendbe tették iskolájuk udvarát, annak környékét. Nagy Imre alezredes, városi rendőrkapitány elmondta: - azonosulva a felhívással, szombaton a rendőrség épülete környékét teszik rendbe. Sz. F.-A szakember melyik problémakezelési módot tartja helyesnek: a gondok, a részletek tünet- szerű' vizsgálatát, avagy az ösz- szetettségból kiinduló elemzést?- A helyzetet komplex módon kell kezelni, ami témánk esetében azt jelenti, hogy egységes szemléletre van szükség. Ennek során a gyermek és a problémája az elsődleges. Ehhez teremtjük meg azt az intézményi struktúrát, amely a célrendszert kiszolgálja. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a gyermek- és ifjúságvédelemben a személyi feltételek, a tanár, a pedagógus, a gyermekekkel foglalkozó szakember megléte mindenképp’ a feltétel- rendszer elején helyezkedik el. Első a jó szándék- Hogyan lehet megválasztani a problémafeltárás helyes útját?- A gyakorlat kialakítása előtt, és itt már konkrétumról szólhatok, helyzetelemzést végeztünk. Három területre vonatkozó koncepciót dolgoztunk ki: a gyermek- és ifjúságpolitikait, az oktatásit és a szociálpolitikait, melyek külön-külön magukba foglalták a megoldásra váró problémákat, s az ezek által sújtottak számszerű körét. A helyzetelemzést egyébként nem volt könnyű megvalósítani, mivel azokat a szervezeteket, intézményeket, amelyek valamilyen adattal, in-* formációval rendelkeznek a gyermekekről, nem éppen a legjobb egymás közötti koordináció jellemzi. Az iskolai gyermekvédelmiseket, a gyámhivatalt, a gyermekjóléti szolgálatot, a rendőrséget és a civilszervezeteket egyaránt a jó szándék vezérli, de a közös érdeket elősegítő kommunikációt végül is az ön- kormányzatnak kellett megvalósítania.- Milyen konkrét lépésekre került sor a koordináló, feltáró munka után?- A gyakorlati megvalósítás során az új típusú, új szemléletű működésnek, átgondoltabb feladatmegosztásnak köszönhetően az utóbbi három évben jelentős előrelépések történtek. A közgyűlési és a hivatali szinten is felelősi köröket építettünk ki. A közgyűlés a második ciklusában is rendelkezik egy ifjúsági tanácsnokkal, aki az érdekvédelemmel kapcsolatos kérdéseket hatékonyabban tudja képviselni. A polgár- mesteri hivatalban főállású gyermek- és ifjúságvédelmi főmunkatárs dolgozik, aki az intézményekkel és a külső szervezetekkel dinamikus kapcsolatot tart fenn. Éppen az ő munkája révén szerveződött munkaközösségbe az intézmények gyermek- és ifjúságvédelmi felelősökből álló hálózata, s számukra immár két éve rendszeres képzést, tapasztalatcserét biztosítunk az aprólékosan kidolgozott munkaprogramok alapján. Jelentős lépés volt a Konferencia az ifjúságról című sorozatunk, amelynek az eredményét feldolgozó öt kötetből több is foglalkozott a gyermekvédelemmel, illetve a hátrányos helyzetű gyermekekkel. Városunkban a Nógrád biztonságáért program kapcsán a rendőrség mellett család-, gyermek-, ifjúságvédelem-munkacsoport működik. Második éve fejti ki tevékenységét a gyermek és ifjúsági érdekegyeztető fórum a városi önkormányzat mellett, amelyben szakemberek segítik terveink megvalósítását. Mindezek persze forráskoncentrációt is igényelnek, valamint adatok, információk cseréjét jelentik. A bűnmegelőzők országos szakmai szövetségének a vezetőségében szintén ott van önkormányzatunk gyermek- és iljúságvédelmi főmunkatársa, így országos fórumokon is rendelkezünk képviselettel. Gyermekvédelmi munka Az ojctatási koncepció négy fejlesztő pedagógust engedélyezett városi szinten, s a pedagógusok a következő tanévtől igény szerint, szolgáltatás jelleggel fognak az intézményekbe kijárni. A Háló közmunkaprogram keretében második esztendeje közhasznú foglalkoztatottak is részt vesznek oktatási intézményekben a gyermekvédelmi munkában, továbbá tízen a rendőrség gyermek- és ifjúság- védelmi alosztályán dolgoznak. A tapasztalatok rendkívül jók, ezért igyekszünk megtartani ezt a közalkalmazotti létszámon felüli lehetőséget a szakmai program minél jobb kiteljesítése érdekében. Nem csak a szocializáció, hanem sok gyermek nyári kikapcsolódása szempontjából is fontos a szünidei programbiztosítás. Ennek érdekében több alkalommal is megszerveztük a hátrányos helyzetű gyermekek táborát, 1997-ben 26, 1998-ban már 50 fővel, s ezt az idén is szeretnénk folytatni.- Munkájukban fellelhető' az „átalakítva megtartani és fejleszteni"-szándék Mivel magyarázható ez, s lesz-e folytatása?- Úgy gondolom, hogy az idei évben az elmúlt három-négy esztendő intézményátalakításai, feladat-átgondolásai, profiltisztításai után elmondhatjuk, hogy a városban jól differenciáltan léteznek azok az intézménytípusok, amelyeknél a probléma nagyságától, jellegétől fiiggően a gyermekeket a megfelelő szakemberhez, intézményhez és a megfelelő programhoz tudjuk hozzásegíteni, mely tényt egyébként nem mindegyik megyei jogú város tudja elmondani magáról. Két háttérintézményünk is bázist képez ehhez. Az egyik az egészségügyi és szociális központ, amelynek a keretein belül működik a családsegítő szolgálat, s ennek egyik részlegeként a gyermekjóléti szolgálat. Szintén alap- intézmény az ifjúsági tanácsadó és információs iroda a maga mentálhigiénés, valamint sokrétű szolgáltatást megvalósító jellegével. AII. Rákóczi Ferenc Általános Iskola ifjúsági tagozatán folyik a túlkoros tanköteles, valamint nem tanköteles gyermekeknek az általános iskolai képzése, ami azért fontos, mert ez az az egyedüli lehetőség arra, hogy az alapvető iskolai bizonyítványt megszerezzék az érintett tanulók. Tavaly jött létre az Illyés Gyu- láné Speciálpedagógiai központ, amely enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek nevelésével foglalkozik, de helyileg, illetve szervezetileg az intézmény a logopédiai tanácsadást, az autista csoportot és a nevelési tanácsadót is integrálta. Az itt dolgozó szakembereknek egy olyan bázisa alakult ki, ami nem csak a város, hanem környéke számára is ellátást biztosít. Hátrányból erény A baglyasaljai hétközi diákotthon és a Bóna Kovács Károly Általános Iskola jövőbeni integrálását részben a kényszer szüli, hiszen körzeti iskolaként elnéptelenedni látszik az alapfokú oktatási intézmény, de lehetőség kínálkozik arra, hogy a diákotthonnal összevonva egy olyan fejlesztő iskolává váljon, ahol a speciális foglalkozás révén, sajátos pedagógiai program alapján működő hátránykompenzáló fejlesztő oktatást lehet megvalósítani. Ez egy nagyon szép szakmai feladat, s a megoldás nagy hiányt pótol. Az iskola a többi intézményből azokat a gyermekeket fogadja majd, akiknek erre van szükségük. Érzékelve az utóbbi időszak erőteljes problémáit, nem lehet elszigetelten, egy-egy intézményhez kötve foglalkozni velük. A megoldáskeresés során azt tapasztalhatjuk, hogy elsősorban a társadalmi válságtünetek befolyásolják, idézik elő az intézmények gondjait. Ebben a helyzetben, felismerve a problémákat, a megfelelő szakemberrel, a megfelelő segítséggel, a kellő empátiával, humánummal, de kemény racionalitással lehet csak hatékonyan előrehaladni. Az önkormányzat gyermekvédelmi gyakorlata ezt a fajta szemléletet tükrözi, vagyis a megoldáskeresés során igyekszik túllépni a napi ad hoc, azaz alkalmi problémákon, hiszen ezek mindig csak tünetei egy-egy mélyebb jelenségtartalomnak. Számunkra az utóbbi, átfogó feltárása a fő feladat. B. M. Egymást becsülő emberek lelki összefogása Kik is tevékenykedtek az egykori építési, közlekedési és vízügyi osztályon? Akik évtizedeken keresztül dolgoztak a megyéért Egy kicsit a múlt elevenedett meg néhány nappal ezelőtt az egyik salgótarjáni vendéglőben. Olyan emberek adtak találkát egymásnak, akik az utóbbi harminc-egynéhány évben szerepet játszottak a megye településeinek változásában, fejlődésében. Az akkori megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályán dolgoztak. Közülük számosán már nyugdíjasként élik a mindennapokat, de a fiatalabbak még ma is dolgoznak. A találkozás gondolata Stifterné Tóth Olgától származott, aki Bender Csabával közösen több mint negyven egykori kollégát értesített, akik közül csak kevesen maradtak távol. Amikor mindenki helyet foglalt a fehér asztaloknál Botka Miklós, az egykori osztály egyik volt vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. Amúgy mű- szakiasan, röviden, tömören és célratörően. Arcán azonban tükröződött a leplezett meghatottság, ami mintha azt fejezte volna ki, hogy bizony jó kis kollektíva volt ez, amely évtizedek után is első szóra szívesen jön, hogy egy rövid időre újra együtt legyen. S mint egy fegyelmezett érettségi találkozón egymás után álltak fel a részt vevő hölgyek és urak, asszonyok, férjek, nagymamák, nagypapák, hogy valljanak az emlékeikről, életútjuk alakulásáról. Mindenki örült mindenkinek. A meleg kézfogások, ölelések, baráti, kollegiális puszik éppen úgy kijutottak a legrégebbieknek éppen úgy, mint azoknak, akik csak néhány évet töltöttek az osztály közösségében. Itt volt az egykori fontos osztály alapítójaként emlegetett Pető Ottó, az első „rettegett” főnök Maróthy Győző, akiről bizony néhányan elmondták, hogy huszonötször is átfogalmaztatott leveleket, jelentéseket ha nem találta jónak. De azt is hozzá tették, hogy tőle tanulták a munkát, az önállóságot. Néhányan arról is beszámoltak, hogy az a társaság olyan volt, mint egy nagy család. A feladat végrehajtását mindenkitől megkövetelték, de ha megakadt, segítettek neki. Jutott idő arra is, hogy egymás személyes életére is figyeljenek. Ha valaki lelki válságba jutott, segítettek neki kilábalnia. A kollegialitás, a barátság, az összetartás jellemezte az osztályon dolgozókat. Stifterné Tóth Olga ösztöndíjasként érkezett az osztályra dolgozni. Már a főiskola első évében ebben a körben töltötte a gyakorlatát, s akkor örökre megszerette a kollégákat.- Amikor csak tehettem, a hét végeken jöttem haza a főiskoláról - mondja - s amikor befejeztem a tanulmányaimat végre állandóan köztük lehettem. Köztük nevelkedtem. Előfordult, hogy olyan munkákat is kellett végeznem amihez nem kellett diploma. Háborogtam, de rájöttem, hogy mindaz, amit rám bíztak az is fontos része a közös feladatoknak. Természetesen mi fiatalok is eljutottunk az önálló feladatokig, bukdácsoltunk is néha, de úgy irányítottak, hogy magunk jöjjünk rá, hol hibáztunk. S amit nagyon lényegesnek tartok, hogy a munka tisztelete mellett az igazi emberi érzéseket is átadták nekünk. Amikor az ország más részébe szólított az élet akkor is Salgótarjánba vágytam. Ebbe a közösségbe, amelynek azzal is köszönetét mondok, hogy segítettem megszervezni ezt a találkozást. Jó volt hallgatni ezeket a felnőtt embereket, akik az elmúlt évtizedekben azon fáradoztak, hogy megteremtve önálló életüket, tudásuk, munkaszeretetük nyomán gazdagítsanak egy megyét. Szolgálják a nógrádi emberek javát. Hiszen ami ösz- szefügg az építkezésekkel, a közlekedéssel és a nógrádi vizekkel, abba nekik volt valamilyen beleszólásuk. Hosszan lehetne sorolni azokat az alkotásokat, amelyeken ott van ezeknek az embereknek a keze- nyoma. A salgótarjáni külső pályaudvar korszerűsítése, a szállítást segítő bakdaru, a mohorai permedé lefejtő, a síküveggyár szódalefejtője, a balassagyarmati MÁV-pályaudvar korszerűsítése, térvilágítása, térburkolata. A családi házaknak az elbírálása, a falvak képének kialakítása. A törpevízművek építése, a községek vízzel való ellátása stb. Fejlesztették a megyét építményekben, az utakat, a vasutat, hidak épültek, folyt a vízszabályozás, nem beszélve a környezetvédelemről. Természetesen mindig is csak a rendelkezésre álló pénzekhez mérten. Amikor Bender Csabát kérdezem az emlékeiről, a találkozó mérlegéről lelkesen sorolja életének fejezeteit.- Én csak 1975-től voltam az osztály állományában, de fél évtizednél korábbról volt kapcsolatom a kollégákkal, mivel abban az időszakban én voltam a Volán és a Szállítási Bizottság összekötője. Mivel akkor még szombaton is dolgoztunk, három napot töltöttem a cégemnél és hármat az osztályon, ahol végül is 1989-ig, tehát az átszervezésig dolgoztam. A Nógrád Megyei Közlekedési Felügyelet csoportvezetője, főtanácsosa elmondta: az elmúlt évtizedek sem voltak mentesek az átszervezéstől, hiszen mindig a minisztériumi koncepciótól függött a szervezeti felállás. Volt KPM, majd KM, mert a Posta kivált, majd jött a KHVM, most pedig a KÖHÉM.- Az osztálykollektíva fő erénye volt, hogy kifejezetten családias hangulatban tudtunk dolgozni. Egymást segítve. Bármilyen gond vagy probléma felmerült, nem hagyták magára az embert. Az idősebb, tapasztaltabb dolgozók segítették a fiatalabbakat. Tőlük tanultunk meg dolgozni. Megtanultuk az államigazgatásban használatos nyelvezetet, amit a lakossági kapcsolatban alkalmaztunk. Voltak kemény döntések, de mindig sikerült megértetni magunkat. Ő is megerősíti mindazt, amit mindenki állít. Arra azonban, hogy ez most miért nincs így, nem tud válaszolni.- Ezt nem tudom megmondani. Nyilván rosszabbul élünk, mindenki hajt. Most csak ritkán vagy egyáltalán nem jut idő a névnapokról megemlékezni, arról nem is beszélve, hogy vasárnaponként együtt töltsük el az időt valahol. Más világ volt. Lényegesen jobb és barátibb volt a társaság, noha voltak nézeteltérések ami természetes egy munkahelyen, de sohasem ment vérre a dolog. Akik ezen a találkozón részt vettek, bizonyára nagyon emlékezetes marad számukra. Többen is hangot adtak az óhajuknak, a jövőben is kellene hasonló találkozókat szervezni. Azt a gyakorlat bizonyára eldönti, hogy milyen formában, milyen időközönként. Szükség van rá mai rohanó világunkban, hogy egy-egy villanásnyira szakítsunk időt a múlt emlékeinek felidézésére is. Mi ez* nosztalgia? Vagy annak az állapotnak az elérkezése, amikor már csak az emlékeiből él az ember? Talán nem más, mint annyi, hogy lelki örömöt jelent ismét találkozni azoknak, akik a munka révén kerültek egymáshoz olyan közel, mint némely családban sem. Pádár András Botka Miklós, az egykori osztály egyik volt vezetője köszöntőt mondott fotó: gyurián
