Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-24 / 69. szám

1999. március 24., szerda ; 4 1 szÉCSÉNY Nógrád Megyei Hírlap T. Németh László jegyzete Föld napja, szemét éve A lig pár napja ünnepeltük a víz (értsd: az iható, termé­szetes víz) világnapját, s köze­ledik a Föld napja. Mindkettő' magában hordozza a környe­zet védelmének fontosságát, ez aligha vitatható. Két nap, amely ugyan nem váltja meg a világot, hiszen mindent el­önt a szemét, de amely szem­léletet formálhat, elénk vetít­heti a kártétel súlyos követ­kezményeit. Elvonult a hó, láthatóvá vált a civilizáció megannyi rondasága. A természet oly’ kegyes, hogy csak kora tava­szon engedi láttatni az em­beri mulasztás jeleit, hiszen pár hét múlva fű öleli körbe a nejlonzacskót, a konzerves- dobozt, bokrok rejtik a ledo­bott gumiabroncsot, az eső­víz bemossa a csatornába az utca mocskát... Mintha csak azt éreztetné: emberek, itt az idő a természet megmenté­sére! Szedjük össze legalább a környezetünk mocskát, füg­getlenül attól, kitől szárma­zik. Talán nem szentségtörés részemről, ha arra kérem a kutyatulajdonosokat, sétálta- tás közben alkalmanként gyűjtsék össze egy zacskóba az elébük kerülő parkcsúfító, tájromboló hulladékot, hiszen feltételezem, hogy ez a prakti­kus holmi mindig kéznél van egy gondos ebtartónál. Itt a lomtalanítási akciók ideje is, és ezt azért hangsú­lyozom, mert MOST van itt és nem egy hónap múlva! Most mindenki bátran kirakhatja a kijelölt lerakókra megunt in­góságait, nem kell az elszállí­tásért külön fizetni. S az sem véletlen, hogy mostanra időzítette bátonyte- renyei szakmai konferenciáját a Zagyva-völgye Emberi Környezetéért Alapítvány. A folyóba ömlő szennylé nem­csak annak élővilágát pusz­títja ki, hanem mérgezi kör­nyezetünket is. Az élővizek megmentése egyenlő a jö- vőnkről való gondoskodással, csak ezt nem árt időnként tu­datosítani embertársainkkal. M ilyen jó lenne hallani, hogy kicsiny közössé­gek saját elhatározásukból megtisztítják környezetüket a szeméttől. Még jobb lenne, ha erre inspirálná is valaki őket. Mert azt dőreség lenne felté­telezni, hogy bárki is bejelöli a naptárába: ez a Föld napja! Kár, hogy a naptárkészítők sem figyelnek erre az apró­ságra! Tárlat nyílott a legjobbnak ítélt rajzokból „Közlekedés... gyermekszemmel” (Folytatás az 1. oldalról) 140 legjobbat mutatják be. A pá­lyázat zsűrijét minden évben kel­lemes meglepetés éri a rajzok ere­detisége kapcsán. A változatos technikával készült alkotások tele vannak frissességgel, őszinteség­gel és különleges hangulattal. Té­maválasztásuk aktualitása bizo­nyítja, hogy a gyerekek nyitott szemmel járnak. A kiállított rajzok közül 15 művet - korcsoporton­ként az első öt gyermek munkáját - díjazta a megyei baleset-megelő­zési bizottság, s e rajzokat az or­szágos kiállításon is bemutatják. Óvodások: Géczy Bálint (St., Mesekert Óvoda), Giacomuzzi Eszter (Romhány), Sztupák Dá- * vid (Diósjenő), Angyal Ádám (St., Somosi úti Óvoda), Tóth Eszter (Balassagyarmat, IV. sz. Óvoda). Iskolások, alsó tagozat: Koplányi Zsófia (Diósjenő), Mezőfi Dorottya (St., Arany Já­nos Alt. Isk.), Hegedűs László (Bgy., Szabó Lőrinc Ált. Isk.), Markó László (Szurdokpüs­pöki), Simon Diana (Karancs- keszi). Felső tagozat: Erdélyi Attila (Pásztó, Dózsa György Ált. Isk.), Borsovitz Tímea (St., Gagarin ált. isk.), Bánkúti Ba­lázs (St., Kodály ált. isk.), Orcskai Mónika (Bátonytere- nye, Kossuth Lajos Ált. Isk.), Bakos Máté és Bárány Zoltán (St., Gagarin, illetve Nógrádsi- pek). P. A. Színpompás bemutató - Tegnap Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ színpadán csaknem kétórás látványos gálaműsorral folytatódott a XX. Stromfeld-napok ren­dezvénysorozat. Felvételünkön az intézmény névadójáról elnevezett tánckar. fotó: gyurián tibor Több mint tizenötezer szolgálati órát teljesítettek Polgárőr szervezetek a városért Salgótarján Megyei Jogú Város Bűnmegelőzési és Közbizton­sági Bizottságának polgárőr-munkacsoportja tegnap délután ülést tartott a városi rendőrkapitányságon. A hat polgárőr szervezet veze­tőiből álló csoportnak először Kaszás Ottó, a rendőrkapitány­ság bűnügyi vezetője számolt be arról, hogy miként alakult a város közbiztonsági helyzete. Megállapította, hogy csökkent a hétvégi házak feltörése, ami­ben jelentős szerepe volt a pol­gárőröknek. Kiemelte ebben a Saigon megalakult polgárőr szervezet tevékenységét. Sajná­latos azonban, hogy megnőtt a gépkocsik és az üzletek feltö­rése. Azt kérte a polgárőröktől, hogy most ezekre a területekre fordítsanak nagyobb figyelmet. Szigetvári János, az önkor­mányzat közbiztonsági ta­nácsnoka ismertette a polgár­őrvezetőkkel, hogy március 29-én a városi közgyűlés előtt napirenden lesz a salgótarjáni rendőrkapitányság éves tevé­kenysége, s tájékoztatta a je­lenlévőket a beszámolóhoz készített megállapításairól. A tanácskozáson elhangzott, hogy a város hat polgárőr szer­vezete, több mint száz polgárőr a múlt évben összesen több mint 15 szolgálati órát fordított szabad idejéből a bűncselek­mények megelőzésére, meg­szakítására, illetve a rendőrség munkájának segítésére. A munkacsoportok vezetését a jövőben rotációs alapon egy egy szervezet vezetője látja el. Elsőként Macsuda Tibort, a Gorkij-telepi szervezet vezető­jét választották meg, aki egy évig vezeti a munkacsoportot. Locsolkodás, hagyományőrzés és a vásározókra vonatkozó regulák... „Telt ház” a hollókői húsvétra (Folytatás az L oldalról) tartalmazza a falumúzeum, a postamúzeum, a szövőház és a tájház belépőjegyét, parkolóje­gyet és jár hozzá egy tombola is. A belépőjegytől nem tekint­hetnek el - jegyezte meg a pol­gármester - ugyanis bevételt kell felmutatniuk annak a há­rommillió forintnak a fejében, amit a Turizmus Rt.-tői pályá­zaton nyertek erre az évre. Sztrémi Zsuzsanna, a közala­pítvány igazgatója ismertette a vasárnapi és a hétfői, több hely­színen zajló eseményeket, ame­lyek díszvendége Szvorák Ka­talin lesz. Vasárnap 10 órakor szabadtéri misével, (ahol Szvo­rák Katalin énekel) a hollókői hagyományőrzők énekével, táncával kezdődik az ünneplés. A locsolkodás végigkíséri mind a két napot, csak úgy, mint a néptánc (Ipoly, Muzsla, rimóci, kazári, herencsényi, szécsényi csoportok, együttesek műsora). A művelődési házban kézmű­ves-foglalatosságok, játékok várják a gyerekeket. (mj) RÉTSÁG 3. oldal Hírek Mesejáték Bátonyterenye - A Kas­télykerti Művelődési Ház és Könyvtárban március 24-én 10 órakor kezdődik a szín­házi bérlet következő elő­adása. Az óvodások és kis­iskolások a Maskara Szín­játszó Társulat előadásában a „Veszélyben a tojás” című mesejátékot nézhetik meg. Táborozás Borsosberény - A tavalyi balatonberényi táborozáson felbuzdulva az általános is­kolában az idén is szeretnék újra a tábort megszervezni. A nyaralást augusztusra terve­zik. A szülőknek ötezer fo­rintot kell befizetni két rész­letben, márciusban és má­jusban. A jelentkezés felté­tele az első részlet. Kiállítás Endrefalva - Az általános iskola galériájában április végéig látható Antal József tanár és könyvtáros kiállí­tása. Az alkotások fő témája a természet. A művész rendhagyó rajzórán találko­zik majd a diákokkal. Liberális klub Salgótarján - Dr. Szikinger István alkotmányjogász lesz az újra induló Liberális klub vendége. Március 25-én 17 órakor kezdődik a program a Balassi Bálint Könyvtár­ban. Szikinger István elő­adásának témája: „Maffia- törvény és rendőrállam”. Fogadószoba Bátonyterenye - Romhányi Gyula jegyző március 24-én 8-12.30 óráig tartja fogadó­napját a városházán. Gazdikereső Salgótarján - Felnőtt, ivar- talanított, szobában tartott (kandúr) cicának gazdát ke­res az Állatotthon Alapít­vány. Telefon: 32/317-060 Magyar védi a cigányt - Az önkormányzat azt szeretné, ha minél jobban boldogulna itt a falu minden lakója Nem éheznek, mérgelődnek a romák Hugyagon (Folytatás az 1. oldalról) a szekrényajtó mögül bukkan egy- egy gyerekfej, végül a babakocsi­ból vesz karjára egyet az ott lévő sógornő barátnője.- Hát, alultáplált ez a baba? - kérdezi feleslegesen, kezében a ki­csattanó arcú babával, aki két hó­naposán öt kilogrammnál is többet nyom.-Az még csak meglátszik az emberen, nem éhezik, de azt ho­gyan bizonyítsuk, hogy nem va­gyunk írástudatlanok - veszi át a szót a vendégségben lévő két lány egyike, akit az háborít jobban, hogy analfabéta hírüket keltették. - Mégsem írogathatok egy fecnire minden ismerősnek, még azt hin­nék, bajom van. De el tudja azt maga képzelni - mondja könnybe lábadó szemmel -, hogy mit érez­tünk a gyarmati diszkóba lépve, amikor az ismerős fiúk köszönés helyett azt süvöltötték a fülünkbe: Nocsak, megjöttek a hugyagi anal­fabéták? A hugyagi éhezők közül vagytok?- Majd a föld alá bújtunk szé­gyenünkben - folytatja -, annál is inkább, mert nem tudtuk, mi rejlik a fogadtatás mögött. Csak tőlük ér­tesültünk, hogy aznap olvastak ilyesmit az egyik országos lapban. Ám a legtöbb hugyagi csak hét­főn tudta meg, hogy sok az éhező meg a funkcionális analfabéta a te­lepülésen. Akkor, amikor a külön­féle munkahelyeken ezzel fogad­ták őket a munkatársak, s a reggeli buszokon erről pusmogtak az uta­zók. Délutánra már az is tudott a hugyagi cigányhelyzetről, aki nem akart.- Kanalat nyalogatva fényké­pezték az óvodás gyerekemet, azt láttatták a néppel. De én nem is szóltam - mondja az anyuka a boltból hazavivő úton. - Elég az, ha én, a gyerek, meg aki ismer, tudja, hogy nálunk nem éhezik senki. Jó két óra múlva véletlenül épp az ő ajtaján nyitok be. Ablakból ugrik, tisztítását hagyja félbe. Tá­gas előterű a lakás, abból nyílik a két szoba, a konyha. Székelyká­poszta rotyog a fazékban. Másutt hasonló a lakásbelső, legfeljebb annyiban tér el, hogy a tereket nem választja el ajtó. Csak a boltívekről alácsüngő függöny jelzi, odébb más funkciója van a helyiségnek. Valódi szegénység je­leit nem, csak a szegényebbé válá­sát látni, mint bármelyik magyar család otthonában is. A boltban dolgozó asszonyok fejcsóválása is jelzi, nem értenek egyet a hugyagi cigányokkal kapcsolatos híreszte­lésekkel. Mondják, a legelső sza­loncukorból, a mutatóba érkező húsvéti tojásból először a romák vesznek a gyerekeknek. Az utolsót is odaadják nekik.- Jól el vagyunk mi itt együtt - mondják a boltos asszonyok. - Rendesek az itteni romák, nem­hogy ellenségeskednének, de még meg is védenék a falusit bárkivel szemben.- Sosem tapasztaltam, hogy nem ismerik a betűt - veszi át a szót az épp ott lévő hajdani tanító néni, aki 57-től él a faluban férjével együtt, aki egykor szintén betűve­tésre is tanította a hugyagiakat. - Hogy most hogy van, azt ugye nem tudhatom - mélázik tovább. Az egyik család 17 éves tini lá­nyát faggatva kiderült, tavaly fe­jezte be az általánost az estin, 3-as átlaggal. Tanult volna tovább is, de segíteni kell az anyját a három ki­sebb ellátásában. Arra, hogy miért nem a megfelelő időben iskolázott, azt mondja - barátnője rábólintva igazolja szavait -, mert átkerültek Orhalomba, őket külön paterolták, ami nem is lett volna baj, inkább az, hogy nemigen foglalkoztak velük. Az ominózus írás mindenkit há­borít a faluban, a cikkben nyilatko­zókat éppúgy, mint akiket nem in­terjúvoltak; azt is, aki olvasta, de főként azokat, akik nem. Azok vannak ugyanis a legtöbben, akik csak mások elmondásából ismerik a történetet, ami ugye, nem kell mondani, az ismert okok miatt nem mindenkor tükrözheti igaznak a valóságot. Ki így, ki úgy értelmezi, érti a sorokat és sajátos értelme­zésben adja tovább. A szájpropa­gandával terjedő híreknek az lett a vége, hogy arra csaptak le, aki vé­gül is jót akart mondandójával, mert van ugye az az átkozott szö­vegkörnyezet.-Másfél éve, amióta polgár- mester vagyok - tájékoztat Kanyó Tibor, aki tanárember soha semmi bajunk nem volt egymással, mint ahogy korábban sem, amikor népművelőként dolgoztam itt. Igaz, amit a benyomásával kapcso­latban mondott, valóban dolgos, iparkodó emberek az itteniek. De sokak helyzete - mint a hasonló sorsúaké általában - nehéz, mert vagy egyik vagy másik szülő mun­kanélküli. Az önkormányzat min­den erejével a munkahelyteremté­sen van, azt szeretnénk, ha biztos jövedelemből minél jobban boldo­gulna a roma, a magyar. Elmondja, többek a szécsényi gyertyagyárban kaptak munkát, aldnek még nem jutott valahol, vagy többre akarják vinni, azok „füveznek”, ahogy itt a gyógyfu- gyűjtést nevezik. Kinek jobban, kinek kevésbé, de telik prézlis húsra is a gyereknek, ha azt kí­vánja. Ha nem is futja minden tini­nek holdjáró cipőre, arra ügyelnek a szülők, tisztes holmi legyen a csemetén. Mint kiderült, a kifogá­solt írásban nyilatkozók sem akar­tak egyebet, csak tisztesen megfe­lelni a kérdezősködőnek úgy, hogy javára legyenek a falusiaknak; ci­gánynak, magyarnak. (Pályáztak is érdekükben, ám arról nemigen te­hetnek, hogy az alapítvány neve sokaknak sértő, amikor pedig a célja egyértelműen pártolandó.)-Másképp nem is lehetne - mondja a polgármester - hiszen a lakosság majd ötven százaléka roma származású. Az iskolában ez az arány jelenleg 95 százalékra rúg. Az élet- és létfeltételek jobbí­tását akarjuk. Jól járható utakat, az ellátások, szolgáltatások színvona­lán javítani, az iskoláztatás feltéte­leit jobbítani. Csakhogy mindez igen nehéz a mostani körülmények között, mint másutt is. Vagy még nehezebb is, ha azt vesszük, hogy a munkanél­küliségi ráta itt az országosat is meghaladja, most 28. százalékon áll. A lakosság zöme inaktív korú. Jövedelempótló támogatást 63-an, gyermekvédelmi támogatást 133 gyerek szülei kapnak. 17 közmun­kást foglalkoztat az önkormányzat, s további tízre kértek támogatást. Ebben az évben ugyanis várhatóan 33 személy esik ki az állami támo­gatási rendszerből, akikről az ön- kormányzatnak így vagy úgy, de gondoskodnia kell. Olyan emberekkel is szót váltott e sorok írója, akik az összcigány- ság érdekeit védendő beszéltek ugyan a történésekről, a rajtuk esett sérelmekről, ám a nevesítéstől el­zárkóztak, mint mindenki, a pol­gármesteren kívül. A romák hibáz­tatták társaikat, akik nem olvasták a róluk szólót, mégis ágálnak egyre, ám arra ők is restek voltak, hogy az érintettek kezébe adják az írást. Vagy, hogy érthetően tálalják annak tartalmát. Mások elzárkóz­tak a véleménynyilvánítás elől, holott napok óta csalogatták e so­rok íróját - úgymond - az igazság végett. Amiről alig-alig ejtett szót bárki is. Csak találgatni lehet a mi­ért okát, mert pusztán célozgattak rá. Hogy ugye a hangulat, meg egy bizonyos adományozó, meg egy bizonyos alapítvány. Amely egyébként március közepén aján­dékcsomagokkal lepte meg az óvodásokat, s aki játékokat ígért a hugyagi gyerekeknek. S hogy ott a nevében az éhező, mert e jelzőcske minden hugyagi baj eredője. Mert rászoruló azért van, ha nem is éle­lemre - cigány, magyar esetében csak jobb lenne mindenkinek az elég vagy a több.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom