Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-20-21 / 66. szám

1999. március 20., szombat Látóhatár 9. oldal Áhítattal? Vádaskodva? Reálisan? Lehetséges viszonyulások a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez 1919 márciusában tovább folytatódtak az első világhá­ború elvesztését követő tár­sadalmi változások Magyar- országon. Az akkori esemé­nyek megítélésében ma is a kívánatosnál több a bizonyta­lansági motívum. A megálla­pítás igazolható a történeti irodalomban, és ebből követ­kezően a mindennapok refle­xeiben is. Érdemesnek tűnik tehát a jelzett kérdéseket ön­magunknak feltennünk, és a lehetőségünk szerinti tisztázó magatartást tanúsítanunk - a tények összefoglalását köve­tően. Variációk 1919 megítélésében Az akkor történtek megítélé­sében elkülöníthető, külföldön uralkodó vélemények sokfé­lék. A szocialista rendszer kor­szakában a szövetséges szálak összekapcsolhatóságát, a kö­zös forrás, a testvériségből, a barátságból, az igazságosság­ból táplálkozó 1917-es orosz, és az 1919-es magyar forra­dalmi események rokonvoná­sai hangsúlyozódtak elsősor­ban a szovjet hatások követ­keztében. Szomszédaink történészei, politikusai nem fordítottak ki­emelkedő figyelmet a magyar változásokra. Számukra a lét­rejött új nemzeti államaik ere­dete, ennek igazolása volt az elsőrangúan fontos. Ez a maga­tartás jellemezte a szlovákokat is, ami kihatott az ugyanebben az időben létrejött Szlovák Ta­nácsköztársaság kutatására is. Nem mellékes, bár ennek is megvan az oka, hogy e kérdés­kör vizsgálata jobbára Ma­gyarországon folyt. A nyugati államok közvé­leményének, történészeinek véleményét, az Egyesült Álla­mokban élő magyar történész, Deák István közvetítette legha­tásosabban. A vélemény sze­rint az akkori - 1919. március és augusztus között — történé­seket elsődlegesen a magyar nemzeti államért vívott küzde­lemként kell felfogni, és ebből következően kell a törekvése­ket elismerni, merthogy egye­düli tényezőként tudták - a túlerő elhatalmasodásáig - ér­dekeiket fegyverrel is érdem­ben képviselni. A XX. század magyar vi­szonyai között a politikai kur­zusok változásainak megfelelő volt a korszak megítélése, amikor is erőteljesen dominált a politikai nézőpont. Az 1919- ben aktívan tevékenykedő ka­tonatisztek, középosztálybeli politikusok (Tombor Jenő és mások) úgy vélekedtek: mi­után a nyugati hatalmak vezető körei nem magyarbarát állás­pontot képviseltek, az egyedüli külső erő, akire lehetett tá­maszkodni, az az új Oroszor­szág volt. Ez jelentette szá­mukra a tanácskormány legi­timitását. (Ormos Mária, 1998). A két világháború kö­zött az önmagát ellenforradal­minak minősítő rendjét. Ez an­nál ellentmondásosabb helyze­tet teremtett, mivel ismert volt, hogy a későbbi nemzeti hadse­reg nem egy tábornoka, a kur­zus politikusa 1919-ben aktív szerepet játszott a magyar Vö­rös Hadseregben is. Szakály Sándor kutatásaiból ismerjük (Palócföld, 1989. I. sz.) hogy például Stojakovics — később Sztójai - Döme, Erb - később vitéz Hennyey Gusztáv, Fle- ischbacker - később vitéz An- dorka - Rudolf, Knausz - ké­sőbb Szombathelyi - Ferenc érdemdús katonatiszti tevé­kenységet folytatott a jelzett időszakban. A második világháborút kö­vető években - különösképp 1949 után - a vezérkép erede­téhez a Tanácsköztársaság idő­szakát is megkísérelték fel­használni. Rákosi 1919-es te­vékenységét - benne a nem va­lós salgótarjáni hadiszereplését- a magyar írók legjava is (Németh László kivételével) igaztalanul dicsőítette. Talán ez az egyik legnagyobb kívül­ről a városra rárakott törté­nelmi teher. Még 1956 után is évekig élt az őszi és a tavaszi forradalmi események méltat­lan megítélése, szétválasztása. Az 1960-as évtized végétől pedig különösen hangsúlyosan megváltozott a korszak minő­sítésének gyakorlata. A törté­neti kutatások hangvétele elemzőbb, kritikusabb, ezáltal- eltávolodva a politikától - reálisabb lett. (Gondoljunk csak Hajdú Tibor, Borsányi György új eredményeket fel­mutató publikációira, vagy a megjelent megyei monográfi­ára). A politika a saját útját járva, az ifjúság felé fordulva a tavaszi forradalmi napok ösz- szekapcsolására, a folyamatra helyezte a hangsúlyt. E maga­tartáson lehet, bár nem érde­mes már meditálni. Ez akkor helyesnek tartott kortünet volt. 1990 után az 1919-ben tör­téntek kategorikus elutasítása a politika szintjén következett be, másrészt pedig rétegün­neppé alakulva, az idősek egy részének megemlékező ese­ményévé vált. Mindkét maga­tartás méltatlansága könnyen igazolható. 1919 helyét és lé­nyegét a történetkutatásnak és írásnak kell újra fogalmazni, de e munkát a közállapotok jó eséllyel befolyásolhatják. Nógrád megyei jellegzetességek 1919. március 21-e után, lé­nyegében a februártól megva­lósuló szociáldemokrata irányvonal (Saly Endre kor­mánybiztos kinevezésével) ér­vényesült, és ez csupán hangsú­lyaiban hozott változást a ko­rábbiakhoz képest. A megye vezetésében a szociáldemok­rata Murár Lajos, Révész Gá­bor mellett dr. Somló József volt a meghatározó személyi­ség. Lényegében ez a vonulat jellemezte a Salgótarjánban történteket is, ahol a tradicio­nális szakszervezeti szándék kiegészült a fiatalabb, ösztönö­sen radikálisabb magatartást követőkkel, akik a KMP helyi szervezetének létrejöttében hangadók voltak. A tavaszi forradalmi gondo­latot képviselő új politikai elit továbbrétegződött. A rendszer meghatározó ereje a képzett - nagyiparban vagy magánszfé­rában dolgozó - munkás volt. E körhöz jelentős számú ér­telmiségi (pedagógus, ügyvéd, orvos) csatlakozott. A zsidóság számbeli jelenléte a politiká­ban nem kiugróan magas Nóg- rádban. Figyelemre méltó - és meg­őrzendő tapasztalat - hogy a közigazgatási, gazdasági elit legjava képes volt az új ha­talmi tényezőkkel együttmű­ködni. A kompromisszumos, együtt cselekvő magatartás eredménye, hogy Nógrád me­gyében szélsőséges esetek, ül­dözés, terror nem vált a kor­szak jellemzőjévé. A megálla­pítás nem csak gazdasági, de katonai viszonylatban is érvé­nyes. Ugyan e tájon is előfor­dult a hadi eseményeket köve­tően Szamuely Tibor és csapata, de innen „dolgavégezetlenül” távoztak el. A kor ideológiai tartalma természetesen Nógrádban is sokszínű volt. Az igazságosság ideájának képviseletén túl a békevágy és a hazafias érzület, a nemzetközi szolidaritás esz­méjének hatása mutatható ki az új vezetők, testületek gon­dolkodásában. E gondolatok realitása mozdított meg vi­szonylag nagy számú szimpa­tizáns tömegeket. Az egyházi személyekkel kapcsolatos, olykor a felszínen megjelenő ellenségesség nem vált jellem­zővé. A lokális gondok: az áruhiány, a drágaság azonban sok feszültséget okozott a mindennapokon. 1919 Nógrád megyei törté­netének speciális jellegét ké­pezte az új államhatár közel­sége, és az ebből következő ka­tonai intervenció, és annak le­küzdése. Az Ipoly tói Ceredig a megye határának teljes hossza katonai eseményeknek volt ki­téve. A helyi erők - a legkü­lönbözőbb, olykor egymással egyet nem értő személyek és csoportok - kimutatható össze­fogással védték szülőföldünk, hazánk, a magyarság érdekeit. Az 1919 májusi hadművele­tek a salgótarjáni iparmeden­cében voltak a legintenzíveb­bek. A lakosság, együttesen a reguláris katonasággal, a nem­zetközi alakulatok egységeivel hősies harcokban hozta meg áldozatát a sikeres csata, a győzelem érdekében. Ez a csata fordulópontot jelentett a Tanácsköztársaság hadtörténe­tében is: Fülek, Losonc felsza­badítása révén az északi had­műveletek kiindulópontja lett. A Tanácsköztársaság ma­gyarországi léte, a rendszer lé­nyegét alkotó elemek azt bizo­nyítják a kor emberei választ és kiutat kerestek arra, hogy a világháború után kialakult nemzeti, és nemzetközi hely­zetből kitörjenek. E szándékuk őszinteségét nem kérdőjelez­hetjük meg, törekvéseik teljesí­tőképességét ők reálisnak tar­tották. Kísérletük azonban csak részlegesen állta ki az idők próbáját. A következők­ben a kis emberek, többnyire a harcok őszinte résztvevői bűn­hődtek leginkább. A címben megjelenő kérdé­sek azt sugallják, hogy törté­nelmünk folyamában jelen lévő, olykor fehér foltnak tűnő eseményeket, személyeket nem szabad negligálnunk. A feltett kérdésre válaszolnunk kell. Nem kell azonnal kapás­ból így tennünk. A válasz előtt gondolkod­junk és mérlegeljünk. A meg­ítélés alapját a történelmi té­nyeknek kell biztosítani. Ha ez a szerzői ajánlás teljesül, akkor eggyel több az esélyünk, hogy közelebb juthatunk a valóság­hoz: az akkor történtek reális megítéléséhez. Be kell azon­ban látnunk, ez még ma sem, az 1919 után nyolcvan évvel nem könnyű feladat. Dr. Horváth István Salgótarján főtere 1919 májusában Napjaink vitathatatlan igazsága: angolul tudni „muszáj”! Nyelvi magaslatokban „a Gagarin” Oscar-díj(eső) - Élőben az HBO-n Dr. Horváthné Győri Mag­dolna iskolaigazgató köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy az iskola tanulói már korábban is részt vettek különböző tantár­gyakból próbavizsgákon. Leg­utóbb a biológia, a történelem és más mellett angolból is mintát vettek. Vagy inkább mutattak? A kérdés persze csak költői, hiszen a nemzetközi Pitman-vizsgára történő felkészülés alap-, illetve középfokú tesztjeit a mintegy 30 tanuló átlagban 90 %-os ered­ménnyel oldotta meg. A „first class” minősítések egyben azt is jelzik, hogy jelentéktelen a szó­rás, a „leggyengébb” produkció­kat is 80 % feletti mutatóval lehet mérni. írásbeli és szóbeli felada­tok egyaránt szerepeltek a meg­mérettetésen, s külön érdekes­sége a kollokviumnak, hogy a lé­nyegesen nagyobb vizsgadrukkal járó szóbeli jobban sikerült a gye­rekeknek mint az írásbeli. A szakvélemény alapján cse­kély ráerősítés igényével min­denki megérett a közelgő éles vizsgára. Körmendy Éva közért­hetően és egyértelműen beszélt a nyelvtanulás fontosságáról. Sza­vai nyomán talán még a szülők közül is kedvet kaptak néhányan a nem könnyű, de hasznos próba­tételhez. A nyelviskola igazga­tója példák során át érzékeltette az „angolul tudni muszáj” nem­zetközi igazságát. Napjainkban például diplomások sokasága ül újra iskolapadokba, hogy nyelv­vizsgát, nyelvismeretet szerez­zen, akár harmincon, vagy negy­ven éven túl is. Az egész életen át való tanulás szükségességét iga­zából most kezdjük érezni, és a gagarinosok ilyen szempontból óriási lépéselőnyre tettek szert. Serdülőként olyan szintre jutottak el, amely magaslatokkal - sok­szor kényszerűen- negyven-öt- ven éves emberek birkóznak, de ne menjünk olyan „messzire”: a 17-18 éves középiskolások közül is megelőznek nem keveseket. Körmendy Éva persze arról is szólt, hogy a nyelvvizsga első­sorban eszköz a munkahelykere­séshez, a továbblépéshez. Á cél a fontosabb. "Az pedig a nyelv is­merete, mindennapos használata, alkalmazni tudása, amely már nem csak anyagi, hanem erkölcsi fejlődést is biztosít az egyén számára, hozzásegíti önépülése kiteljesítéséhez, a világ megisme­réséhez, a sokszínű kultúrák át­járhatóságához. A Pitman-vizsga egyébként öt tudásfokozatra épít. Egy-egy Az idén március 21-én im­már hetvenegyedszer adják át a világ legrangosabbnak tartott szakmai díját, az Os- cart a Los Angeles-i Music Centerben. Az évezred utolsó díjkiosztó showja azonban több változást is hoz, bizonyítva, hogy a díja­lapító Amerikai Éilmaka- démia kész a huszonegyedik század megkövetelte válto­zásokra. A gála - amelyet egy har­mincperces előshow vezet föl minden évben - kitűnő szóra­kozást ígér a műsorvezető ön­álló produkciója. Ezt a szere­pet ezúttal a közkedvelt afro­amerikai nevettető, Whoopy Goldberg látja el. Az idei díjesőről csak any- nyit lehet biztosan tudni, hogy az életműdíjat Elia Kazan ren­dező kapja majd. Szomorú tény, hogy a magyar Gyön- gyössy Bence - az HBO-n egyébként márciusban látható - filmje, A Romani Kris - Ci­gánytörvény végül nem kapta meg a jelöléshez szükséges szavazatokat. Az Oscar-díjak legfőbb csúcstartója eddig a Ben Húr és a Titanic 11-11 szoborral, és az idei jelöléseket tekintve idén sem lesz, ami a trónjukra töijön. A négy Oscarral kitün­tetett Katharine Hepbum nyomdokaiba azonban köny- nyedén beléphet az elmúlt évek egyik nagy „Oscar-favo- ritja”, a „Ryan közlegény megmentése” címszerepében tündöklő Tom Hanks. A nagyszabású gálaműsort március 22-én, hajnali 2 órától lehet figyelemmel követni az HBO képernyőjén. Március 22-én este 20 órától újra vetí­tik a ceremónia vágott változa­tát. A következő díjkiosztóra a műsor saját otthonra lel, a filmfővárosban, Hollywood­ban. Változik az időpont is: hétfőről vasárnapra. Tvr-hét .. a hét minden napjára! Témáiban is színes, naprakész családi műsormagazin Belépő a százmillióhoz! Sex helyett zene Mindennapi bestiáink Nem csábítják dollármilliók A hét sztárja: John Travolta Tvr-hét - a műsorújság Elő is fizethet! Hívja a 488-5656-os telefonszámot! vizsga előtt a londoni központból küldik szét a világ minden tájára a „hermetizált” tételeket, s a ki­töltésüket követően azok ugyan­olyan titkosítással érkeznek visz- sza Londonba. A szóbeli vizsgát hangkazettára rögzítve postáz­zák, együtt az írásbeli teszttel. A „vájtfülű” angolok aztán bizott­ságokba tömörülve értékelik a ta­nulók teljesítményét, s hat héten belül minden érdekelt hozzájut­hat az eredményhez. A nemzet­közileg elismert vizsga azért is értékes, mert az európai uniós csatlakozásunk után úgynevezett Fehér Könyv alapján is értékelik a személyes tudást. Ez is egyfajta bizonyítvány, amely arról szól, hogy felmutatója milyen szak­mai, egyéb képzettségi referenci­ákkal rendelkezik. Egy-egy nyelvvizsga megléte nem számít rossz pontnak. Az ismeretek, a tudás nemzetközi egyenértékűsé­gét tanúsító könyvecske a mai fiatalok számára fontosabb lesz mint a személyigazolvány, s amolyan igazi „útlevélként” használhatják majd. A gagarinos diákok sikeréhez nagymértékben hozzájárultak az iskola nyelvtanárai, így például az idegen nyelvi munkaközösség vezetője, Feketéné Mikes Éva, az anyanyelvi lektor, Merlyn Lee (aki a gyakorlatban, emberközel­ben „honosítja” magyar tanítvá­nyainak a nyelvet), a képességfej­lesztő órák megtartását, az okta­tást elősegítő alapítványt támo­gató szülők és Salgótarján ön- kormányzata. A gagarinosoknak jó az esé­lyük arra, hogy ők is körbejárhas­sák a/öldet, mint névadójuk. Ta­lán többször is. B. M. A „középszerű” francia középiskola tízperces szünetében 14-15 éves diákok csevegtek egymással, hol angolul, hol franciául. Az is­kolafolyosón bőrszíntől és földrajzi hovatartozástól függetlenül mindenki jól megértette egymást. „Három országgal” nyuga­tabbra az is természetes, hogy a gyerekek az első osztályban meg­kezdik az első idegen nyelv tanulását, majd a következő két tanév­ben újabb két nyelvvel ismerkednek meg. A nyelvtanulás térhódí­tásának egyik példázataként Körmendy Éva, az ILS nyelviskola salgótarjáni igazgatója szólt erről a megyeszékhely Gagarin Álta­lános Iskolájában, ahol anyukák, apukák és nyolcadik osztályos csemetéik gyűltek össze a minap egy különleges szülői értekezletre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom