Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-20-21 / 66. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. MÁRCIUS 20. | Nyolcszáz festményből álló gyűjteménye van a budapesti Cigány Háznak Nógrádi festő képei „vendégkiállításon” Április 2-ig látogatható Salgótarjánban a Balassi Bálint Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában Balogh Balázs András helyi festőművész kiállítása. Az intézmény, a Cigány Ház, valamint a Néprajzi Múzeum roma múzeumot előkészítő csoportjának közös rendezvényéről az alkotó és a szervezők számoltok be lapunknak. Szuhay Péter Balogh Balázs András képei előtt fotó: gy. t.- Nagyon fontosnak tartom, hogy rám gondoltak, az én éle­temben ez egy jelentős dolog, hiszen ilyen lehetőség nem minden nap fordul elő - mondta Balogh Balázs, néhány nappal a tárlat megnyitása után.- Itt kizárólag azokat a képe­imet mutatom be, amelyek ki­vétel nélkül a Cigány Ház tu­lajdonában vannak. Ezeket adományoztam, vagy megvásá­rolták tőlem. Azt sajnálom leg­inkább e tárlat kapcsán, hogy számos olyan helyi szervezet, intézmény képviselője nem jött el a megnyitóra, akiknek rész­vételét nagyon fontosnak tartot­tam volna - meséli a most is produktív periódusát élő mű­vész. Kérdésünkre Szuhay Péter, a Néprajzi Múzeum roma múze­umot előkészítő csoportjának vezetője elmondta, hogy jelen­leg egy leendő múzeum kialakí­tásán dolgoznak, s a legoptimis­tább terveik reményében is még öt esztendő, amíg létrejöhet in­tézményük. Majd hozzátette: - Terveink között szerepel kép­zőművészeti anyagok gyűjtése mellett fotó- és hangtár kialakí­tása, s természetesen könyv- és levéltár alapítása is. A Cigány Ház munkatársa, Belecz József úgy nyilatkozott, hogy immár nyolcszáz fest­ményből álló gyűjteménnyel rendelkeznek roma alkotóktól, ami - többek között - azért fon­tos, mert számos festőt egyéb­ként nem tartana számon a szakma.-Balogh Balázs András ké­pei bár zsűrizettek, intézmé­nyünk sem tud olyan áron vásá­rolni, amelyek a mostani érté­küknek megfelelnének, de a sajnos sokszor rossz anyagi kö­rülmények között élő művé­szeknek ilyen módon is tudunk segíteni.-Az ötlet ezúttal a Balassi Bálint Könyvtár igazgatójától, Fehér Miklóstól származik, s mi tulajdonképpen így találtunk egymásra - mondta Belecz Jó­zsef, giajd így zárta gondola­tait: -A Roma Parlamentben folyamatosan követik egymást a tárlatok, a kapcsolatok tehát élnek és erősödnek. Méltó he­lyét egy állandó kiállításnak azonban nehéz megtalálni. D. N. A. Filmjegyzet: Happy end így is, úgy is A Charles Shyer és Nancy Myers páros hosszú évek óta boldog házasságban él. Film­jeikbe saját tapasztalataikat is beleépítik. A duó újabban Erich Käst­ner „A két Lotti” című klasz- szikusának feldolgozásával varázsolt melegszívű vígjáté­kot a vászonra. A tízéves, szeplős, vörös hajú kislány, Hallie Parker (Lindsay Ló­ban) édesapjával Kaliforniá­ban lakik, míg a tízéves, szep­lős és vörös hajú kislány, An­nie James (szintén Lindsay Lohan) Londonban, az édes­anyjánál él. Az egyikük a mamáját, a másikuk pedig a papáját nem látta soha. A sors úgy hozza, hogy a két leányzó véletlenül egymásra talál egy nyári táborban. Annie és Hal­lie először nagyon meglepő­dik, majd amikor kiderül, hogy ugyanazon a napon szü­lettek, gyanút fognak és ak­cióba kezdenek. . . Az „Apád-anyád idejöjjön” március 15-től látható Salgó- taijánban, az Apolló moziban. „A szerelem hálójában” című filmben Meg Ryan és Tom Hanks immáron harma­dik alkalommal gabalyodik egymásba. Legújabb love storyjuk szintén Ephron munkája. Kathleen (Meg Ryan) egy otthonos kis könyvesboltot igazgat New Yorkban. Joe (Tom Hanks) viszont egy ha­talmas hálózat nagyra törő feje, aki éppen Kathleen közelében tervezi legújabb, a konkuren­ciát elsöprő könyváruházát lét­rehozni. A két ember tehát el­lenségnek számít az üzleti élet­ben. Kathleen és Joe azonban a könyvek mellett az Internetet is bújja és így véletlenül és névte­lenül egymásra talál a világhá­lón. Lassacskán szerelem szö­vődik köztük és az e-mailek bi­rodalmában el sem tudnak sza­kadni egymástól. Vajon az „egérszerelem” be tud-e köl­tözni a realitásba is? A film március 18-tól pe­reg a balassagyarmati Ma­dách moziban. Szilágyi Gábor Újabb fejezet a nagy múltú salgótarjáni Petőfi színjátszók történetében „Nemcsak a húszéveseké a világ.. Tavaszünnep Valenciában - Verseny utcakivilágításból Égnek a papírszobrok Spanyolország talán leghíresebb tavaszünnepét az ország délkeleti részében fekvő Valencia városában tartják. A va­lenciaiak hatalmas, többemeletes épület magasságú pa­pírmasé szobrokat építenek, majd március 19-én éjjel el­égetik őket, egy kivételével, amelyet külön zsűri választ ki. Van ezen kívül tűzijáték, szépségkirálynő-választás, kör­menet, utcabál, evés-ivás. Az ünnepségsorozat leglát­ványosabb pontja a „cremá”, az égetés. Ä hatalmas papír­masé szobrokat - amelyek elkészítése milliókba kerül - statikailag úgy építik meg, hogy az égő részek biztonsá­gosan, a körülkerített terüle­ten belül hulljanak alá. A polgármesterség épülete előtt felállított, általában legna­gyobb és leglátványosabb szobrot az ünnepség népvise­letbe öltözött szépségkirály­nője gyújtja meg fájdalmas zokogás közepette. Közben felhangzik a Valenciai Auto­nóm Tartomány himnusza, amelyet a spanyol himnusz követ. Ezt - a hagyománynak megfelelően - kifütyüli a je­lenlévő közönség, bár a tele­víziós közvetítések úgy ké­szülnek, hogy a fütty ne le­gyen hallható. A „fallas”-nak nevezett szobrok elégetésére tűzoltók ügyelnek, akik - szintén a hagyományt kö­vetve - a nézőket is lelocsol­ják. Az allegorikus szobrok témája a város és az autonóm tartomány, valamint egész Spanyolország politikai, tár­sadalmi és kulturális aktuali­tását tükrözi. Az idei szobrok közül kiemelkedik az, ame­lyiken a közelgő választá­sokra utalt a művész: a kü­lönféle politikai pártok színe­ivel kifestett pillangók rep­kednek a hatalom virága kö­rül. Egy másik szobor az anyaságnak állít emlékmű­vet, és a születések számának vészes csökkenésére kívánja felhívni a figyelmet. Az egyik alkotás a Valenciában nemrég épült „Tudományvá­ros” múzeumának ultramo­dern épületét reprodukálja, a közeli nyomortelep kunyhói­val egyetemben. Egy mási­kon az Európa feliratú bika próbálja elrabolni a Spanyol- ország feliratú szűzlányt. (A bika párhuzam kissé „sántít”, hiszen a mitológiában egy Európa nevű hölgyet rabolt el bika.) A város lakóit egy héten át minden reggel petárdák rob­banása és rezesbandák felvo­nulása ébreszti. A délelőtt ál­talában az ünnepség vallási részével telik: mise, körme­net, virágvitel a helyi temp­lomok oltárára, a délután pe­dig a város különböző pont­jain felállított szobrok meglá­togatásával. Az itteni ebédidő kezdetekor, 14 órakor min­den nap tűzijátékot tartanak a polgármesteri épület előtt, majd paellaevés következik. Ez húsos, halas, vagy kagy­lós rizses étel, valenciai spe­cialitás. Esténként paellafőző versenyt tartanak a város ut­cáin. Az ünnepség alatt meg­telik minden valenciai étte­rem és szórakozóhely. Sok utca vagy háztömb la­kói rögtönzött utcai éttermet állítanak fel, ahol enni-inni, de táncolni is lehet. A pol­gármesteri hivatal utcakivi­lágító versenyt is rendez. Va­lenciában az egyhetes ta­vaszünnepség alatt nem lehet mást csinálni, mint szóra­kozni. X. J. Gordos Jenő és Puskás László Munka-díjat kapott Ringó Starr és a mindig változó összetételű All-Starr Band fáradhatatlan Párban is gyakran dobolnak Ringó Storr és állandóan változó összetételű együt­tese, az All-Starr Band ma is gyúrja a (koncert)ipart. Maga Ringó, aki az idei nyáron már ötvenkilenc éves lesz, saját szavai szerint a pályán eltöltött három és fél évtized után is kellemes borzongást érez, ha a dobok mellé ülhet vagy a mikrofon elé állhat énekelni. Ringó ma is örökké viccelődik, jó- pofáskodik, egyszóval éli az életet. Pontosan tíz esztendeje alakult együttesében a mos­tani felállásban Jack Bruce basszusgitáros a legnagyobb név: a legendás Cream „esze”, legtöbb dalának szerzője volt. Szólóéveiben is igényes lemezekkel és koncertekkel hívta fel ma­gára a figyelmet, ha nem is maradt annyira reflektor- fényben, mint egykori társa, Eric Clapton. Gary Brook is márka a rockszakmában, ő a Procol Harum együttes énekese volt a hatvanas években. Simon Kirke-kel sem kell szégyen­keznie Ringónak: a Free együttesben dobolt. Az All- Starr izgalmas hangzását nem utolsósorban az adja, hogy Kirke gyakran párban dobol Ringóval. Timmy Capello név szerint talán kevésbé ismert társai­nál, viszont több hangszeren játszik, énekel, dalokat ír - igazi jolly joker. Megfordult a múltban Tina Turner és Peter Gabriel oldalán is, Ringóval először az 1992-es All-Starr- tumén dolgozott együtt. Tagja még az együttesnek Todd Rundgren, aki egykor gi­tárosként és énekesként kez­dett, ám azóta rendkívül sok­oldalú művésszé képezte ki magát: producer, a számító- gépes és interaktív technika alapos értője, művésze. Joe Walsh, aki hosszú időn át dolgozott az egykori Beat- les-dobossal, az idei turné előtt más irányú elfoglaltsága - egy Eagles-tumé miatt - ki­szállt az együttesből. K. M. Aradszki László manapság is ismert egykori slágere ju­tott eszembe a hét közepén, a salgótarjáni Petőfi Szín­játszó Együttes előadását látva. A színpadon ugyanis egyrészt ősz hajú örökfiata­lok, másrészt a feladathoz felnőtt tizenévesek jelentek meg. A középkorosztálynak nem volt, szinte nincs is képviselője soraikban. Nem véletlen persze, hi­szen a mai ötven-, hatvan-, hetvenévesek néhány évti­zeddel korábban, még akkor kezdték a színjátszást, amikor úgymond a csúcson volt a már akkor, is nagy hagyomá­nyokkal rendelkező, a város­ban színházpótló szerepet is betöltő „Petőfi”. Aztán jött az apály, majd az agónia idő­szaka, s ekkoriban nyilván nem érkezett utánpótlás. Mielőtt azonban végképp visszafordíthatatlanná vált volna e folyamat, valami megmozdult a Kohász Műve­lődési Központban. Négy év­vel ezelőtt még csak nosztal­giaklub formájában, beszél­getni gyűltek össze az egykori „nagy öregek” (már amelyi­küknek még engedélyezte ezt az élet, illetve az egészség), majd fokozatosan egy-egy fellépés, rövidebb-hosszabb vendégszereplés is kikereke­dett képességükből, tudásuk­ból. Mígnem ez év március 17-re már egy egész estét be­töltő kabaréműsort hirdethet­tek meg mindig hálás (törzs)közönségüknek. Elsősorban a színjátszóké az érdem, hogy félretéve minden gondjukat-bajukat volt lelki és fizikai erejük, kedvük újrakezdeni az alapo­san megváltozott társadalmi közegben, de mindenki másé is az intézmény vezetésében - élén Gálné Horváth Mária igazgatónővel - aki bármi­lyen módon is segített nekik a visszatérésben. Az idősek jó hangulata, gyümölcsöző igyekezete lát­tán néhány egészen ifjú em­ber is kedvet kapott a színpadi szerepléshez (énekhez, zené­hez, színjátékhoz) s viszony­lag rövid, pár hetes közös gyakorlás után sikerült a „Ró­zsa, a lovag” című esten őket is pódiumra állítani. A zenés betétekkel kiegé­szített vidám jelenetek, bohó­zatok (Móricz Zsigmond, Rejtő' Jenó', Nádas-Fejér és mások nevével fémjelzett) füzére igazán kellemes szórakozást nyújtott a nézőknek, még ha a kabaréműfaj sodró lendületé­vel, poénzuhatagával itt-ott adós is maradt. Az előadást Bolyós Lász­lóm rendezte, aki - közvetlen családja örökségét is ápolva - határtalan szorgalmával, lel­kesedésével szíve-lelke, min­denese is volt a felkészülés­nek és a konkrét programnak. Az ügyesen variált díszlet is az ő munkája! A sikeres - ki tudja hánya­dik- újrakezdés után joggal „dáridóztak” az előadás vé­gén a közönség előtt és ünne­peltek baráti, családi körben a Petőfi színjátszók. Több éves megszakítás után ismét mód nyílott szép március idusi tra­díciójuk felelevenítésére, azaz a legjobbak, a legaktí­vabbak tevékenységének el­ismerésére is. Kimagasló teljesítményéért Petőfi-díjat kapott Szóké Lász­lóm és Lévai Árpád, Munka­díjban részesült példaszerű közösségi mentalitásáért Nagypál Józsefné Szmorád Ilona, Gordos Jenó' és Puskás László. Az az önzetlen magatartás - amely végül is az egész cso­port jellemzője - bizony meg­érdemli a figyelmet egy olyan időszakban, amely - enyhén szólva - nem igazán kedvez az emberek közös együttlétének, cselekvésének.- csongrády ­Lévai Árpád Móricz Zsigmond Hány óra Zsuzsi? című jelene­tében FOTÓ: GYURIÁN TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom