Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-20-21 / 66. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. MÁRCIUS 20. | Nyolcszáz festményből álló gyűjteménye van a budapesti Cigány Háznak Nógrádi festő képei „vendégkiállításon” Április 2-ig látogatható Salgótarjánban a Balassi Bálint Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában Balogh Balázs András helyi festőművész kiállítása. Az intézmény, a Cigány Ház, valamint a Néprajzi Múzeum roma múzeumot előkészítő csoportjának közös rendezvényéről az alkotó és a szervezők számoltok be lapunknak. Szuhay Péter Balogh Balázs András képei előtt fotó: gy. t.- Nagyon fontosnak tartom, hogy rám gondoltak, az én életemben ez egy jelentős dolog, hiszen ilyen lehetőség nem minden nap fordul elő - mondta Balogh Balázs, néhány nappal a tárlat megnyitása után.- Itt kizárólag azokat a képeimet mutatom be, amelyek kivétel nélkül a Cigány Ház tulajdonában vannak. Ezeket adományoztam, vagy megvásárolták tőlem. Azt sajnálom leginkább e tárlat kapcsán, hogy számos olyan helyi szervezet, intézmény képviselője nem jött el a megnyitóra, akiknek részvételét nagyon fontosnak tartottam volna - meséli a most is produktív periódusát élő művész. Kérdésünkre Szuhay Péter, a Néprajzi Múzeum roma múzeumot előkészítő csoportjának vezetője elmondta, hogy jelenleg egy leendő múzeum kialakításán dolgoznak, s a legoptimistább terveik reményében is még öt esztendő, amíg létrejöhet intézményük. Majd hozzátette: - Terveink között szerepel képzőművészeti anyagok gyűjtése mellett fotó- és hangtár kialakítása, s természetesen könyv- és levéltár alapítása is. A Cigány Ház munkatársa, Belecz József úgy nyilatkozott, hogy immár nyolcszáz festményből álló gyűjteménnyel rendelkeznek roma alkotóktól, ami - többek között - azért fontos, mert számos festőt egyébként nem tartana számon a szakma.-Balogh Balázs András képei bár zsűrizettek, intézményünk sem tud olyan áron vásárolni, amelyek a mostani értéküknek megfelelnének, de a sajnos sokszor rossz anyagi körülmények között élő művészeknek ilyen módon is tudunk segíteni.-Az ötlet ezúttal a Balassi Bálint Könyvtár igazgatójától, Fehér Miklóstól származik, s mi tulajdonképpen így találtunk egymásra - mondta Belecz József, giajd így zárta gondolatait: -A Roma Parlamentben folyamatosan követik egymást a tárlatok, a kapcsolatok tehát élnek és erősödnek. Méltó helyét egy állandó kiállításnak azonban nehéz megtalálni. D. N. A. Filmjegyzet: Happy end így is, úgy is A Charles Shyer és Nancy Myers páros hosszú évek óta boldog házasságban él. Filmjeikbe saját tapasztalataikat is beleépítik. A duó újabban Erich Kästner „A két Lotti” című klasz- szikusának feldolgozásával varázsolt melegszívű vígjátékot a vászonra. A tízéves, szeplős, vörös hajú kislány, Hallie Parker (Lindsay Lóban) édesapjával Kaliforniában lakik, míg a tízéves, szeplős és vörös hajú kislány, Annie James (szintén Lindsay Lohan) Londonban, az édesanyjánál él. Az egyikük a mamáját, a másikuk pedig a papáját nem látta soha. A sors úgy hozza, hogy a két leányzó véletlenül egymásra talál egy nyári táborban. Annie és Hallie először nagyon meglepődik, majd amikor kiderül, hogy ugyanazon a napon születtek, gyanút fognak és akcióba kezdenek. . . Az „Apád-anyád idejöjjön” március 15-től látható Salgó- taijánban, az Apolló moziban. „A szerelem hálójában” című filmben Meg Ryan és Tom Hanks immáron harmadik alkalommal gabalyodik egymásba. Legújabb love storyjuk szintén Ephron munkája. Kathleen (Meg Ryan) egy otthonos kis könyvesboltot igazgat New Yorkban. Joe (Tom Hanks) viszont egy hatalmas hálózat nagyra törő feje, aki éppen Kathleen közelében tervezi legújabb, a konkurenciát elsöprő könyváruházát létrehozni. A két ember tehát ellenségnek számít az üzleti életben. Kathleen és Joe azonban a könyvek mellett az Internetet is bújja és így véletlenül és névtelenül egymásra talál a világhálón. Lassacskán szerelem szövődik köztük és az e-mailek birodalmában el sem tudnak szakadni egymástól. Vajon az „egérszerelem” be tud-e költözni a realitásba is? A film március 18-tól pereg a balassagyarmati Madách moziban. Szilágyi Gábor Újabb fejezet a nagy múltú salgótarjáni Petőfi színjátszók történetében „Nemcsak a húszéveseké a világ.. Tavaszünnep Valenciában - Verseny utcakivilágításból Égnek a papírszobrok Spanyolország talán leghíresebb tavaszünnepét az ország délkeleti részében fekvő Valencia városában tartják. A valenciaiak hatalmas, többemeletes épület magasságú papírmasé szobrokat építenek, majd március 19-én éjjel elégetik őket, egy kivételével, amelyet külön zsűri választ ki. Van ezen kívül tűzijáték, szépségkirálynő-választás, körmenet, utcabál, evés-ivás. Az ünnepségsorozat leglátványosabb pontja a „cremá”, az égetés. Ä hatalmas papírmasé szobrokat - amelyek elkészítése milliókba kerül - statikailag úgy építik meg, hogy az égő részek biztonságosan, a körülkerített területen belül hulljanak alá. A polgármesterség épülete előtt felállított, általában legnagyobb és leglátványosabb szobrot az ünnepség népviseletbe öltözött szépségkirálynője gyújtja meg fájdalmas zokogás közepette. Közben felhangzik a Valenciai Autonóm Tartomány himnusza, amelyet a spanyol himnusz követ. Ezt - a hagyománynak megfelelően - kifütyüli a jelenlévő közönség, bár a televíziós közvetítések úgy készülnek, hogy a fütty ne legyen hallható. A „fallas”-nak nevezett szobrok elégetésére tűzoltók ügyelnek, akik - szintén a hagyományt követve - a nézőket is lelocsolják. Az allegorikus szobrok témája a város és az autonóm tartomány, valamint egész Spanyolország politikai, társadalmi és kulturális aktualitását tükrözi. Az idei szobrok közül kiemelkedik az, amelyiken a közelgő választásokra utalt a művész: a különféle politikai pártok színeivel kifestett pillangók repkednek a hatalom virága körül. Egy másik szobor az anyaságnak állít emlékművet, és a születések számának vészes csökkenésére kívánja felhívni a figyelmet. Az egyik alkotás a Valenciában nemrég épült „Tudományváros” múzeumának ultramodern épületét reprodukálja, a közeli nyomortelep kunyhóival egyetemben. Egy másikon az Európa feliratú bika próbálja elrabolni a Spanyol- ország feliratú szűzlányt. (A bika párhuzam kissé „sántít”, hiszen a mitológiában egy Európa nevű hölgyet rabolt el bika.) A város lakóit egy héten át minden reggel petárdák robbanása és rezesbandák felvonulása ébreszti. A délelőtt általában az ünnepség vallási részével telik: mise, körmenet, virágvitel a helyi templomok oltárára, a délután pedig a város különböző pontjain felállított szobrok meglátogatásával. Az itteni ebédidő kezdetekor, 14 órakor minden nap tűzijátékot tartanak a polgármesteri épület előtt, majd paellaevés következik. Ez húsos, halas, vagy kagylós rizses étel, valenciai specialitás. Esténként paellafőző versenyt tartanak a város utcáin. Az ünnepség alatt megtelik minden valenciai étterem és szórakozóhely. Sok utca vagy háztömb lakói rögtönzött utcai éttermet állítanak fel, ahol enni-inni, de táncolni is lehet. A polgármesteri hivatal utcakivilágító versenyt is rendez. Valenciában az egyhetes tavaszünnepség alatt nem lehet mást csinálni, mint szórakozni. X. J. Gordos Jenő és Puskás László Munka-díjat kapott Ringó Starr és a mindig változó összetételű All-Starr Band fáradhatatlan Párban is gyakran dobolnak Ringó Storr és állandóan változó összetételű együttese, az All-Starr Band ma is gyúrja a (koncert)ipart. Maga Ringó, aki az idei nyáron már ötvenkilenc éves lesz, saját szavai szerint a pályán eltöltött három és fél évtized után is kellemes borzongást érez, ha a dobok mellé ülhet vagy a mikrofon elé állhat énekelni. Ringó ma is örökké viccelődik, jó- pofáskodik, egyszóval éli az életet. Pontosan tíz esztendeje alakult együttesében a mostani felállásban Jack Bruce basszusgitáros a legnagyobb név: a legendás Cream „esze”, legtöbb dalának szerzője volt. Szólóéveiben is igényes lemezekkel és koncertekkel hívta fel magára a figyelmet, ha nem is maradt annyira reflektor- fényben, mint egykori társa, Eric Clapton. Gary Brook is márka a rockszakmában, ő a Procol Harum együttes énekese volt a hatvanas években. Simon Kirke-kel sem kell szégyenkeznie Ringónak: a Free együttesben dobolt. Az All- Starr izgalmas hangzását nem utolsósorban az adja, hogy Kirke gyakran párban dobol Ringóval. Timmy Capello név szerint talán kevésbé ismert társainál, viszont több hangszeren játszik, énekel, dalokat ír - igazi jolly joker. Megfordult a múltban Tina Turner és Peter Gabriel oldalán is, Ringóval először az 1992-es All-Starr- tumén dolgozott együtt. Tagja még az együttesnek Todd Rundgren, aki egykor gitárosként és énekesként kezdett, ám azóta rendkívül sokoldalú művésszé képezte ki magát: producer, a számító- gépes és interaktív technika alapos értője, művésze. Joe Walsh, aki hosszú időn át dolgozott az egykori Beat- les-dobossal, az idei turné előtt más irányú elfoglaltsága - egy Eagles-tumé miatt - kiszállt az együttesből. K. M. Aradszki László manapság is ismert egykori slágere jutott eszembe a hét közepén, a salgótarjáni Petőfi Színjátszó Együttes előadását látva. A színpadon ugyanis egyrészt ősz hajú örökfiatalok, másrészt a feladathoz felnőtt tizenévesek jelentek meg. A középkorosztálynak nem volt, szinte nincs is képviselője soraikban. Nem véletlen persze, hiszen a mai ötven-, hatvan-, hetvenévesek néhány évtizeddel korábban, még akkor kezdték a színjátszást, amikor úgymond a csúcson volt a már akkor, is nagy hagyományokkal rendelkező, a városban színházpótló szerepet is betöltő „Petőfi”. Aztán jött az apály, majd az agónia időszaka, s ekkoriban nyilván nem érkezett utánpótlás. Mielőtt azonban végképp visszafordíthatatlanná vált volna e folyamat, valami megmozdult a Kohász Művelődési Központban. Négy évvel ezelőtt még csak nosztalgiaklub formájában, beszélgetni gyűltek össze az egykori „nagy öregek” (már amelyiküknek még engedélyezte ezt az élet, illetve az egészség), majd fokozatosan egy-egy fellépés, rövidebb-hosszabb vendégszereplés is kikerekedett képességükből, tudásukból. Mígnem ez év március 17-re már egy egész estét betöltő kabaréműsort hirdethettek meg mindig hálás (törzs)közönségüknek. Elsősorban a színjátszóké az érdem, hogy félretéve minden gondjukat-bajukat volt lelki és fizikai erejük, kedvük újrakezdeni az alaposan megváltozott társadalmi közegben, de mindenki másé is az intézmény vezetésében - élén Gálné Horváth Mária igazgatónővel - aki bármilyen módon is segített nekik a visszatérésben. Az idősek jó hangulata, gyümölcsöző igyekezete láttán néhány egészen ifjú ember is kedvet kapott a színpadi szerepléshez (énekhez, zenéhez, színjátékhoz) s viszonylag rövid, pár hetes közös gyakorlás után sikerült a „Rózsa, a lovag” című esten őket is pódiumra állítani. A zenés betétekkel kiegészített vidám jelenetek, bohózatok (Móricz Zsigmond, Rejtő' Jenó', Nádas-Fejér és mások nevével fémjelzett) füzére igazán kellemes szórakozást nyújtott a nézőknek, még ha a kabaréműfaj sodró lendületével, poénzuhatagával itt-ott adós is maradt. Az előadást Bolyós Lászlóm rendezte, aki - közvetlen családja örökségét is ápolva - határtalan szorgalmával, lelkesedésével szíve-lelke, mindenese is volt a felkészülésnek és a konkrét programnak. Az ügyesen variált díszlet is az ő munkája! A sikeres - ki tudja hányadik- újrakezdés után joggal „dáridóztak” az előadás végén a közönség előtt és ünnepeltek baráti, családi körben a Petőfi színjátszók. Több éves megszakítás után ismét mód nyílott szép március idusi tradíciójuk felelevenítésére, azaz a legjobbak, a legaktívabbak tevékenységének elismerésére is. Kimagasló teljesítményéért Petőfi-díjat kapott Szóké Lászlóm és Lévai Árpád, Munkadíjban részesült példaszerű közösségi mentalitásáért Nagypál Józsefné Szmorád Ilona, Gordos Jenó' és Puskás László. Az az önzetlen magatartás - amely végül is az egész csoport jellemzője - bizony megérdemli a figyelmet egy olyan időszakban, amely - enyhén szólva - nem igazán kedvez az emberek közös együttlétének, cselekvésének.- csongrády Lévai Árpád Móricz Zsigmond Hány óra Zsuzsi? című jelenetében FOTÓ: GYURIÁN TIBOR
