Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13-14-15 / 61. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999, MÁRCIUS 13. | A patina nem gyorsszolgáltatási termék, évek, korok által nemesül „Hittel kell fűteni a lelkesedés vonatát” Baritonjával a legjobb szinkronszínészek között lehetne a helye, előadásmódjával bármelyik honi pódiumon si­kert aratna, kulturáltságának köszönhetően pedig bár­kivel képes kommunikálni, ami bizony nem mondható el akárkiről. Közel húsz éve dolgozik a közigazgatásban, s szakmáját olyan kikristályosodott technikával műveli, mint ahogy szabad idejében örök szerelmének, a labda­rúgásnak igyekszik még mindig megfelelni. Igazából most egy kettőspont után kellene azt írni, hogy mindez Sándor Zoltán, a salgótarjáni polgármesteri hivatal kul­turális főtanácsosa (aki a magyar kultúra napján a Sal­gótarján Közszolgálatáért díjat vehette át), de hát tudva­lévő, hogy a lényeg a részletekben rejlik, amit feltehető­leg sikerül előcsalogatni a vele folytatott beszélgetésben.- Vágjunk a közepébe, milyen­nek látja a megyeszékhely kul­turális életét, illetve lehetősé­geit?-A rendszerváltás óta azt tapasztalhatjuk, hogy a ko­rábbi politikai-ideológiai irányzat hegemonitását föl­váltotta ugyan a demokrati­kus társadalmi berendezke­désből adódó politikai, ideo­lógiai, esztétikai, sőt etikai sokszínűség, a várva várt, vagy ettől remélt felvirágzás a kultúra területén mégsem következett be egy csapásra. Ellenkezőleg, az értékzava­rok mintha visszavetették volna e helyi szellemi, kul­turális élet eddigi fejlődési folyamatait is. Kulturális kincs Tetézte a bajt, hogy az állam eléggé gyorsan kivonult a kulturális szféra támogatá­sából, mondhatni, magára hagyta az önkormányzato­kat, s ezzel a kulturális élet főszereplőit, például az in­tézményeket is. Ez mintegy sokkolta a kulturális életet. Szerencsére, fiatal városunk korábban felhalmozott kul­turális kincsei elegendő alaptőkének bizonyultak a szellemi-lelki építkezés folytatásához. A várossá válás törté­nelmi léptékkel csekély ideje elsősorban az amatőr­mozgalmak kialakulásának biztosított hátteret, pénz és megfelelő polgári értékek híján a már kialakult alappil­léreken nyugszik a kulturális élet. Mielőtt bárki egy köz­helymese elkezdését vélné felfedezni a gondolatban, le­szögezem, kell, nélkülözhe­tetlen a pénz a kultúrához, de nem csak az anyagi felté­telek biztosítják egészséges létét. Nagyon sok múlik a hi­ten, a szakmaiságon, rajtam, önön, s mindazokon, akik a szavakban megformált gon­dolatiság bizony nagyon is befolyásoló fegyverével rendelkeznek. Ugyanakkor sajnos, a helyi értelmiség je­lentős részét egyfajta kö­zöny jellemzi, aminek a pénztelenség, az átélt kudar­„Rózsa, a lovag” Kohász-kabaré Salgótarján - A ha­gyományok jegyében mutatja be új műsorát a Kohász Művelődési Központ patinás Petőfi Színjátszó Csoportja. „Rózsa, a lovag” cím­mel látványos, minden bizonnyal szellemes, zenés kabarét visz színpadra a nagy múltú társulat az intézmény színháztermében már­cius 17-én, szerdán 18 órai kezdettel. cok hatása egyaránt oka le­het, bár ezekkel a tényekkel mindannyian szembesülünk időközönként. Tudom, hiszen hozzátar­tozik a mindennapos mun­kámhoz, hogy Salgótarján mennyit fordíthat kultúrára, mégis bizakodó vagyok a jövőt illetően, mert a város olyan fejlődési pályára áll rá, amely a kulturális élet ér­tékgyarapodásának is ked­vez. Úgy érzem, egy hosszú folyamat egyik állomásánál tartunk, s a továbbhaladás érdekében a lelkesedés vo­natát állandóan fűtenünk kell a már említett hittel, a szakmaiság tüzével.- Jobb is lehetne, de nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt időnként hallhatjuk?- Fiatal város Salgótarján, nincsenek például profi tár­sulatai, színházai, zenei együttesei, és így tovább, valamint olyan múltja, melynek patináját máshol akár évszázadok közösségi munkája alakította ki, vi­szont ami lehet, az valóban megvan a városunkban, eh­hez kell állandóan hozzáépí­teni. Nem máról holnapra Mindezt nem lehet máról holnapra csupán ideológiá­val, netán önkormányzati határozatokkal elérni. A je­lenlegi időszak egyébként országosan sem kedvez a va­lódi kulturális értékek tér­hódításának. Elég, ha végig­nézzük a televíziócsatorná­kat, amelyekből árad a szel­lemi igénytelenség, „jobb esetben” a középszerűség. A magyar nyelvet megcsúfoló újdonsült sztárriporterek szólnak nap mint nap a né­zőkhöz, akik aztán saját környezetükben is alkal­mazzák a hallottakat. Az okézás mellett már hanghor­dozásunk is amerikanizáló- dik, s bár kiejtett szavaink­nak semmi közük az angol nyelvhez, lassan ott tartunk, hogy magyarul is elfelejtünk beszélni. A rész és az egész viszonya kikerülhetetlen, te­hát amikor Salgótarján jövő­jét tervezzük, akkor csakis James Oestrich, a The New York Times zenekritikusa nem lelkendezve, de elismerően írt Fischer Iván teljesítményéről, aki a New York-i filharmoni­kusokat vezényelte. Eredetileg az a Daniele Gatti dirigálta volna a zenekart, aki három évvel ezelőtt Mahler 6. szimfóniáját, tavaly pedig az ötödik szimfóniát vezényelte. Oestrich szerint az előbbit meggyőzően, az utóbbit egyál­talán nem meggyőzően. Most azonban, amikor Mahler ne­gyedik szimfóniája volt műso­az igazi értékeket kell át­vennünk.- Pesszimizmus helyett ér­tékteremtést?- Nem szeretem a fanyal- gókat, azokat, akik a legtöbb esetben meg sem próbálkoz­nak valami mással, valami jobbal egy közös cél érdeké­ben. Ezt persze ne kincstári optimizmusként értse, in­kább azon meggyőződésem­nek, hogy az elvégzett munka előbb-utóbb meg­hozza a gyümölcsét, még akkor is, ha netán a napi va­lóság, vagy az adott kor nem Sándor Zoltán főtanácsos értékeli megfelelően, rang­jához méltóan. Gyakorlati példát is említhetek, hiszen éveken keresztül alig vettek észre bennünket, s húsz év múltán az általam vezetett, jobbára középiskolásokból álló Pódium Stúdiót nem­csak sok helyen ismerik, ha­nem el is ismerik.- Talán témánk egyik legfon­tosabb részéhez érkeztünk: iro­dalom, s azon belül versek. Mit jelent ez az ön számára, s ér­zése szerint mit másoknak? Kedvencek- Sokat hallunk, beszé­lünk a versről, de igazából kevesen olvassák rendszere­sen, viszont sokan szeretik hallgatni. A dolog érdekes­sége abban rejlik, hogy ami­kor hallgatják az emberek, akkor a líra az azt befogadók körében is katarzist, leg­alábbis emelkedett pillana­tokat válthat ki. Ettől is cso­dálatos a vers, a költészet, amit leginkább a valláshoz tudok hasonlítani: kollektív megváltást nem jelent, de egyénit feltétlenül. A költé­szet az emberről, a társada­lomról, világunkról szól, s bármilyen megközelítést is válasszon szerzője, mindig igazat mond.- Kik a kedvencei?- Hosszú névsorolvasásba kezdhetnék, de a „legek”-et számomra Petőfi Sándor, ron, Gatti egészségi okokból nem tudta vállalni a fellépést. Helyette kérték fel Fischer Ivánt, aki tavaly ősszel - írta Oestrich - kiválóan szerepelt a Carnegie Hallban.- A magyar karmester most, a New York-i Avery Fisher Hall koncertteremben is bemu­tatott valamit a Carnegie Hall­ban már megtapasztalt erényei­ből - írta a The New York Ti­mes kritikusa. Bár a negyedik szimfónia tetőfokán a hangzás nem volt olyan, mint amilyen­nek lennie kellett volna, az izzó Arany János, Babits Mihály, Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós jelentik. Szin­tén az előbbiekhez sorolom a korszakunkhoz közelebb állókat és a maiakat, Illyés Gyulát, Nagy Lászlót, Zalán Tibort, Tandori Dezsőt, a próza nagykövetei közül pedig Mé­szöly Miklóst, Nádas Pétert és Esterházy Pétert. Természete­sen újra és újra másokat is felfedezek, hiszen akkor le­het csak megszeretni valakit, ha megismerjük.- Akad „ legesleg ” ?-Talán Arany János, aki­nek Toldi-trilógiáját a legér­tékesebb magyar irodalmi alkotásnak tartom.-Es lehetne-e Petőfi napja­inkban Petőfi?- A költők társadalomban betöltött szerepe alapvetően megváltozott. A nyelv szempontjából továbbra is talán a legfőbb kincsek hor­dozói, de a társadalmi válto­zások tekintetében szerepük, közvetítő erejük teljesen el­halványult, amit persze ők is tudnak. Esterházy írt is egy prózát ezzel kapcsolatban, Petőfi a légtomász címmel. Ennek az a lényege, hogy Petőfinek lenni képtelenség ma, s maga Petőfi azért lenne légtornász, mert a lég- tornászról messziről lerí, megkülönböztethető a mes­tersége, no és ne feledjük, ő a levegő ura... Vagyis Ester­házy a képrendszerében va­lahol mégis csak érzékelteti, hogy Petőfi ma sem lenne akárki. Húség és szeretet-Zárjuk azzal, amivel egy át­lagos beszélgetést kezdeni szok­tak, pályafutásának elejével, az „indítékokkal”.- A kultúra ágas-bogas összetettsége, labirintus jel­lege már nagyon korán rabul ejtett, de szerencsére azóta sem szabadultam „fogságá­ból”. Talán azért nem, mert hiszek a bolyongás, a ván­dorlás, vagyis az örökös úton járás, azaz a felfedezés értelmében, szépségében, csakúgy mint Odüsszeusz, vagy Villon, netán éppen Kas­sák Lajos. Szirákon születtem, de ál­talános iskolás koromtól már Salgótarján városa je­lentette számomra az élette­ret és természetesen az ott­hont. Tehát ide kötnek isko­láim, munkahelyeim, bará­taim, ismerőseim. Ezért szü­lővárosomnak tekintem, mely ezzel a nekem adomá­nyozott díjjal a sorsa iránti felelősségérzetemet, hűsé­gemet és szeretetemet ju­talmazta. B. M. pianissimók szeretetre méltóan hangzottak - állapította meg. A vonósok játéka különösen szép volt, Amanda Roocroft brit szopránnak pedig sikerült meg­ragadnia a finálé egyszerű szépségét. Beethoven „Ah, per- fido”-jával már több gond akadt: a művésznő hangja, amely a középső regiszteren attraktívnak mondható, a felső regiszterben tompának bizo­nyult. - Fischer Beethoven Co- riolan nyitányával nyitott, amit jól kézben tartott és így a pro­dukció erőteljes volt. Magyar karmester, Fischer Iván vezényelte a New York-i filharmonikusokat A vonósok kitettek magukért Film jegyzet: Penge A huszadik század vérszí­vóit nem lehet holmi hó­kuszpókuszokkal elriasz­tani. Ellenük, hölgyeim és uraim, komoly felkészült­ségű, jól kigyúrt, határo­zott kiállású kardforgató szükségeltetik, mégpedig azonnal. Tavaly még Tommy Lee Jones elől menekült lihegve, most azonban ő vadászik az áldozataira: Blade, azaz Penge, alias Wesley Snipes magára ölti laza „bőrszerkó­ját”, hüvelyébe csúsztatja a kardját és éjszakai portyára indul, hogy az alvó város sö­tét háttere előtt beteljesítse a küldetését és lekaszabolja a vámpírokat. Most, amikor a régóta élőhalottként tengődő horror műfaj ismét feltámadni látszik, sorra készülnek az amerikai filmstúdiókban a jobb-rosszabb, de minden­esetre borzongató rémfilmek. 1996, vagyis az óriási si­kert elért Sikoly óta szinte minden évben újabb és újabb alkotásokkal jelentkeznek a nézők idegeire pályázó filme­sek. A legutolsó „szórásból” kiemelkedik a kultikus, ame­rikai képregényből megfilme­sített Penge, amelyben - mint már tudjuk- egy mindenre elszánt vámpírvadász száll síkra az emberek biztonságá­ért. Penge tulajdonképpen félig-meddig maga is vámpír: ugyanolyan erővel és gonosz­sággal van felruházva, mint az éjszakai lények, ő azonban nemes cél érdekében hasz­nálja fel a képességeit. Leg­főbb ellenfele Deacon Fros (Stephen Dorff), a földalatti vámpírszekta vezére, aki vér­szívók egész hadseregét moz­gósítja, hogy a vér által le­igázza az emberiséget és ter­vének megfelelően uralkod­jon is rajta. Az éjszaka sötét­jében azonban egy kardpenge villan és Blade ismételten harcba száll, hogy megmentse a Föld halandóit a kárhozat­tól. A látványos és izgalmas akciófilmben Wesley Snipes március 11-től suhogtatja a kardját a salgótaijáni Apollo mozi nézőterén. Sz. G. mi i?t m újság? NEGYVEN EVE Tavaly sikeres kísérletsorozat kezdődött a zagyvarónai vasöt - vözetgyárban különféle acél- és vasfajták ötvözőanyagainak előállítására. Szalay János gyári főmérnök irányítása mellett kü­lönösen nagy eredményeket értek el a nikkeldúsítás terén. Nógrádi Népújság, 1959. március 11., 3. o. A 3220/1959. sz. Korm. rendelet lehetővé teszi, hogy a termelő- szövetkezetek tagjainak és azok igényjogosult családtagjainak betegellátása céljából az SZTK területileg illetékes helyi szer­veivel megállapodást létesítsenek. A betegellátási díjat a kor­mány havi 6 forintban, vagyis évi 72 forintban állapította meg. Nógrádi Népújság, 1959. március 11., 5. o. Az Országházban dolgozó népünk legjobbjai gyűltek össze. Olyanok, akik a termelésben, a tudományban, a művészet­ben a legtöbbet adták. Ezek között van ma megyénk nagy­szerű fia, id. Szabó István is Benczúrfalváról. Nógrádi Népújság, 1959. március 14., 7. o. Belgrádban rendezik meg a IV. európai fedett pályás játékokat, amelyen hét-hét magyar férfi és női atléta indul. Rajthoz áll a magyar színek képviseletében Csábiné (SKSE) magasugrásban és Mecser Lajos (SBTC), a háromezer méteres futásban. Nógrád, 1969. március 8., 7. o. A héten Kányáson, a Doboson önjáró gépi biztosításé front­fejtésen rekorderedmény született. Egy 24 órás műszakban a magasított széngyaluval jövesztő frontfejtésben 3,6 méter előrehaladást ért el Géczi Lőrinc szocialista brigádja. Nógrád, 1969. március 8., 8. o. HÚSZ ÉVE Még nem mondható általánosnak, hogy a szabad szombatokat pihentető kikapcsolódásra, szellemi frissítő, a heti kemény munkát, fáradást ellensúlyozó napként fogadnak, terveznek az emberek Bereden, az Ikladi Ipari Műszergyár gyáregységében „Ti és mi” címmel szerveztek szórakoztató vetélkedőt. Nógrád, 1979. március 8., 5. o. Emléktúrát szervez a KISZ Salgótarján Városi Bizottsága, a salgóvári Petőfí-emléktáblához. A túra célja: méltó megem­lékezés az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc­ról. Ünnepi műsor is lesz a Domyai-turistaháznál. Nógrád, 1979. március 11., 12. o. TIZÉVÉ A megyében 30-40 krónikus vesebeteg él és szorul a heti két­szeri művesekezelésre. Nógrád az egyetlen megye, ahol sincs dialíziskészülék. Egy hatkészülékes állomás teljes költsége kb. 40 millió forint. Ehhez kérte a taijáni városi tanács a kiemelt ipari üzemek, szövetkezetek, érdekképviseletek segítségét. Nógrád, 1989. március 10., 1. o. Megkezdődött az értékpapírtörvény kidolgozása. Hardy Ilona, az értékpapír-kereskedelmi titkárság vezetője elmondta, hogy jelenleg a befektetők, a részvényeket vásárlók jogait, kötelessé­geit nem szabályozzák magas szintű jogszabályok. Nógrád, 1989. március 13., 3. o. Összeállította: Bódi Györgyné dr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom