Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-12 / 60. szám

Addig nem érzi a fáradtságot, amíg haza nem ér - Ezer szállal kötődik a kultúrához / Élete legnagyobb ajándéka- Nem készültem a nyugdíjba menetelre. Hirtelen, egyik nap­ról a másikra kaptam kézhez az értesítést. Igen, elértem a jogos korhatárt. Szívesen maradtam volna még. Szellemileg és fizika­ilag aktívnak éreztem magam. Csupán egy hónapig voltam pi­henő nyugdíjas, a Volán-könyvtárban kaptam az újabb megbí­zást. Három évig mint népművelő és könyvtáros dolgoztam. Utána családi vállalkozásban néhány évet a kereskedelemben töltöttem el, majd beteg férjemet ápoltam, akit 1994-ben te­mettem el. Rá egy évre Gálné Horváth Mária, a salgótarjáni acélgyári kultúrház igazgatója hívott vissza. Örültem, hogy vége szakadt az egyéves holt időszaknak. Mindig szívügyem volt a kultúrház, ami akkor halódó állapotban volt. Könyvtá­rosnak vett fel napi négy órára. Mellette népművelősködtem. Nem voltam sem időhöz kötve, utazási költségre sem volt szük­ségem, mert a könyvtárral szemben lévő bérházba lakom - idézi életének fontosabb emlékeit Bolyós Lászlóné. • • _ Ünnep szentgyörgyi ibolyával Kedves színfoltja az időről időre csokorba gyűjtött névnapok megünneplése a diósjenői idősek klubéleté­nek. Az ilyen alkalmakon mindig kijár az ajándék, ez részben élő virág, illetve kis, hangulatos műsor, amelyet az óvodásoktól „kapnak” az ünnepeltek. Hogy a köszöntő „szertar­tása ” tartalmasabb legyen, a kitűzött napra feldíszítik a népművészeti falat, s a ha­misítatlan helyi népviselet is megjelenik a jellegzetes ru­hadarabokkal díszbe öltözte­tett baba „személyében. ” Legutóbb a Julianna, Zsu­zsanna és a Sándor nevet vi­selő klubtagok örülhettek a tavaszhírnök szentgyörgyi ibolyáknak, a színpompás, il­latos, cserepes virágoknak, amelyet sokan primulának vagy kankalinnak neveznek. Minden idők legnagyobb hajókatasztrófája Egy túlélő „naplójából”- Életem legnagyobb ajándéka, hogy azt csináltam, amit szeret­tem, vagyis életem és a mun­kám találkozott egymással. Azt viszont vallom, egy nőnek, hogy elfogadják, többet kell bi­zonyítani munkájában, mint egy férfinak. Bolyós Lászlóné édesapja szintén az acélgyárban dolgo­zott. Tanár akart lenni-Tanár szerettem volna lenni. Az olvasás és a versmondás volt az igazi énem. Nem lehet­tem, mert édesapám 15 éves koromban meghalt, nekem el kellett menni dolgozni, hogy a családot eltartsam. 1960 óta Mit egyek, hogy egészséges le­gyek? A válasz: azt, amit a vér­csoport diktál. S hogy miért? Egyebek mellett azért, mert ahogyan a szakemberek fogal­maznak: a vércsoport az egész­ség, a betegség, a hosszú élet, a fizikai erő, a szellemi életünk titkaihoz vezető ajtó zárjának a kulcsa. Ez határozza meg a be­tegségekre való fogékonysá­gunkat, táplálkozási szükségle­teinket és a fizikai tevékenység legmegfelelőbb formáit. Érde­kes, hogy ebben sincs új a Nap alatt. Négyezer évvel ezelőtt lé­tezett ugyanis olyan orvoslás, amely az embereket három csoportra osztotta, s ez a beosz­tás megfelel a 0, A és B jelű vércsoport szerinti felosztás­nak. A vércsoportok kialakulá­vagyok népművelő, ami egyút­tal életformám is. Férjem, aki szintén árva gyerek volt, 6 éves korában vesztette el szüleit. Év­tizedeken át a színjátszók veze­tője volt, fiam is követte őt. Ezer szállal kötődtünk a kultú­rához. A salgótarjáni öblösüvegy- gyárban könyvtárosként kezdte, majd 1976-tól 1986-ig az acélgyári kultúrotthon igaz­gatójaként tevékenykedett. Nehéz időszak- Ebben az időszakban minden lehetséges volt. Olyan gyorsan eltelt az idő, mintha nem is lett volna. Később sokkal visszafo­gottabb állapotba került a kul­sában jelentős szerepet játszott a táplálkozás és a népvándorlás, a Föld különböző pontjain élők keveredése. A kutatók, orvo­sok, természetgyógyászok egy­behangzó véleménye az, hogy a négy vércsoporthoz tartozó táp­lálkozástól való eltérés egész­ségkárosodáshoz vezet. Tudni­illik a vizsgálatok minden két­séget eloszlatva bebizonyítot­ták, hogy nem mindegy, melyik vércsoportú egyén, mit eszik. Beigazolódott, hogy ugyan­azon ételek bizonyos vércso- portúak vörösvértestjeit kicsap­ták, orvosi nyelven agglutinál­ták. Ezért a jelenségért a növé­nyi és állati eredetű élelmisze­rek egy részében található, kü­lönleges anyagok, a lektinek fe­lelősek. Hatásukra elindul a túra, olyannyira, hogy a rend­szerváltás után három télen fű­téshiány miatt nem működött a kultúrház, visszaesett minden tevékenység. Meg kell men­teni! É gondolat jegyében mindazok összefogtak, akiknek mindent jelentett a kultúrház. Gálné Horváth Mária igazgató irányításával sikerült a bezárás­tól megmenteni. Rózsa, a lovag Bolyós Lászlóné a férjével az érettségiig együtt tanult. Párja abbahagyta, ő pedig pár évi ki­hagyás után jelentkezett az ELTE magyar-népművelő sza­kára. Akkori munkahelyén nem javasolták a felvételét mond­ván, hogy autóvillamossági üzemmérnökre van szükségük. Ezt nem vállalta, munkahelyet váltott. Elment az öblösüveg­gyárba, ahol munka mellett vé­gezte el a népművelő-könyvtár szakot. Ma is fáradhatatlan. Rendezője a gyermek és felnőtt színjátszócsoportnak. A 15 tagú - jórészt idősekből verbuváló­dott és fiatalokkal kibővült - Petőfi Színjátszókor május 17- én egész estét betöltő zenés ka­baréműsorral lép a közönség elé. Címe: Rózsa, a lovag.-Szégyellem magam. Sok­szor elgondolom, hogy már szervezet állapotának romlása, gyorsul az öregedési folyamat. A különböző lektinek más-más szervet, szervrendszert vesznek célba és annak területén elkez­dik romboló „munkájukat.” Az érfalak keményedése, a haj­száleres keringés nehezedése a szövetek kóros elváltozásaihoz vezethet. Tanuljunk a szívtől: a szív­nek azért is jó a keringése, mert mindig mozgásban van. Ebben a szervben nincs ideje kifej­lődni a daganatoknak, ha meg­betegszik, egyszerűen megáll. A mozgás tehát a táplálkozáson túlmenően a másik lényeges feltétele az egészség megőrzé­sének. Tiltott, semleges, jó. A szó­ban forgó, sajátos táplálkozási rendszer így osztja be az élel­miszereket. A nullás vércsopor- túaknak ajánlott például a so­vány marhahús, a bárány, borjú, a hal, a vad. A tej, tej­öregasszonynak kellene lennem és még mindig tele vagyok nyüzsgéssel. Mindig tenni aka­rok valamit. Muszáj, mert olyan sok energia van bennem. Rátérve a könyvtári mun­kára, a következőket mondja:-Tavaly 280 beiratkozott olvasónk volt. Az ide járó fel­nőttek nem az igazi irodalmat keresik, hanem a felszínest, a könnyedet. Valószínű, túl sok gondjuk van, így akarnak ki­kapcsolódni. Áldozni kell! Bolyós Lászlóné addig nem érzi a fáradtságot, amíg haza nem érke­zik. Akkor pihennie kell. Éjszaká­inak jó részét olvasással tölti.- Akár a régi, akár az új köny­vet csak akkor tudom ajánlani, ha ismerem a tartalmát... Később szóba kerül a kultúra fejlesztésének igénye, melyhez sok pénz kell.- Hallom, hogy a kormány fel­ismerte ennek fontosságát és az eddiginél többet áldoz rá. Bolyósné birtokosa a „Szocia­lista Kultúráért” kitüntetésnek. Kétszer a szakszervezeti munkáért járó kitüntetés ezüst fokozatával ismerték el tevékenységét. A munkásfiatalok országos vers­mondóversenyének megszervezé­séért is kitüntették. V. K. termék, a tojás viszont nem, (kivéve a kecske- és a juhsaj­tot). Az A csoportúak a vegetáriá­nusok, ugyanis egyetlen olyan húsféleség sincs, amely szá­mukra jó hatású. Semleges is csak a pulyka, a csirke és a strucc. A tejjel, tejtermékekkel és a tojással is vigyázniuk kell. Az A-sok ehetik viszont a leg­több hüvelyest, s a zöldségek és leveik valóságos eldorádója szintén csak a javukat szolgálja. A B-sek a legkiegyensúlyo­zottabban táplálkozhatnak. A - mindenkinek tiltott - disznóhú­son kívül szinte mindenféle húst ehetnek, s baj nélkül fogyaszt­hatják az összes tejterméket, va­lamint a tojást is. A zsiradékok közül viszont csak az olívából készült a „barátjuk.” Az AB-sek félig vegetáriánusok, mert szá­mukra szintén alig van jótékony húsféleség, de a tojásételekből ők ehetnek legtöbbet. (mj) Amikor a „Wilhelm Gustloff” 1945. január 30-án elsüllyedt a Keleti-tengeren, mintegy 9000 ember lelte halálát, jóval többen, mint azt eddig feltéte­lezték. Szakértők az elmúlt évtizedekben abból indultak ki, hogy minden idők legna­gyobb hajókatasztrófájában ötezer ember vesztette életét. A Stolpmündénél - 12 tengeri mérföldre a pommerániai partok előtt - bekövetkezett tragédia valódi nagyságáról eddig nem lehetett biztosat tudni. A kataszt­rófa ezerkétszáz túlélőjének egyike ma már bizonyítani tudja, hogy több mint 9000 asz- szony, gyermek és súlyosan se­besült frontkatona pusztult el a „Wilhelm Gustloff’ elsüllyedé­sekor. Valamennyien a Vörös Hadsereg elől menekültek a Ke­leti-tengeren át Flensburg és Kiel kikötőjébe, amikor a hajót eltalálta egy szovjet tengeralatt­járó három torpedója. A ma 72 éves Heinz Schön (Bad Salzuflen, Észak-Rajna- Vesztfália) évtizedeken át gyűj­tötte az anyagot, létrehozta a legnagyobb „Gustloff-dokumen- tációt”, s tartalmát több könyv­ben adta közre. Schön egyike a Keleti-tenger térségében leját­szódott háborús események leg­jobb ismerőinek. Szerinte az ál­tala közölt adatok és a korábbi A 71 éves Madeleine Lefevre- t választották vasárnap a franciaországi Poitiers-ban az idei év szupernagyijává. A rövid bőrszoknyás „Mado” - Madeleine - valósággal elbű­völte a zsűrit, amikor ragyogó színészi tehetséggel prostituáltat utánzott, maga mögé utasítva ezzel a többi 13 pályázót. A szu- pemagyi egyébként tízgyerme­feltételezések közötti különbség abból a fejetlenségből adódik, amellyel a falvaikból érkezett menekülőket a Keleti-tengeri Gotenhafen-Oxhöft kikötőjében behajózták. Kutatásai alapján Schön azt állítja, hogy a hajón 10 582 ember zsúfolódott össze, ami­kor az „S 13”-as szovjet ten­geralattjáró torpedói felszakí­tották a „Gustloff’ oldalát. A hajó egy órán belül elmerült. Roncsai ma - védett háborús tengeri sírként - 42 méter mé­lyen fekszenek a tengerfené­ken. Schön úgy menekült meg, hogy egy torpedónaszád leg­énysége az utolsó pillanatban kimentette őt a jeges vízből. A három szovjet torpedó 21.ló­kor találta el a hajót, amely fényárban ragyogott fel. A ki- lencemeletes „Gustloff’ egy órát tartotta még magát a fel­színen, amíg a víz elhallgattatta a hajó szirénáinak üvöltését és az alsó fedélzeteken megful­ladó, illetve a hullámokban elmerülő ezrek kétségbeesett jajveszékelését. Schön a ka­tasztrófa után 25 éven át nem tudott autót vezetni, mert az a kényszerképzete támadt, hogy mentőcsónakban ül, a hídkor- látokat látva pedig kényszert érzett, hogy átugorja, mint a hajó korlátját. kés családból származik és már tizenegy évesen fellépett szín­házban. Amikor már maga is négy gyermek anyja volt és taxi­sofőrként kereste kenyerét, még mindig talált magának időt a színházra. A szupernagyi-vetél- kedőn induló koros hölgyeknek művészi tehetségüket és dina­mikus fellépésüket kell bemu­tatniuk. Az orvostudomány, a táplálkozástudomány és a természetgyógyászat is egyetért ebben Eltérő a négy vércsoport „étvágya” A helyes táplálkozás legújabb irányzata a vércsoporthoz igazodó étkezés, erről a témáról hallhattak az érdeklődők a Belszervi Be­tegek Salgótarjáni Egyesületének legutóbbi rendezvényén, amelynek egy budapesti természetgyógyász volt a vendége. Mindig talált magának időt a színházra Szupemagyi bőrszoknyában Az öreg ember és a bid - A koszovói Vucitrn város büszkesége ez a 14. században épült híd. Megviselte a háború, miként az öregembert is, aki átballag rajta. Talán már nem is reménykedhetnek benne, hogy a béketárgyalások eredményre vezetnek. feb-reuters hintaszék: Az emberek többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... Múltidéző Ondrék András, 87 éves ságúj- falui lakos és neje Mariska néni visszaemlékezésének első ré­szét március 5-i összeállítá­sunkban olvashatták.- Annak idején úgy tudtuk, hogy olyanoknak is jár a háztáji föld, akik betegállományban vannak. Én is kértem, mégsem kaptam, később a téesztagsá- gomat is megszüntették, s erről csak utólag értesítettek. Követ­kezett a harmadik felvonás: el­vették a földünket, s négyszög­ölönként mindössze kb. negy­ven fillért kaptunk érte. Ondrék Andrásnénak, Ma­riska néninek sokat ki kellett bírnia.- Négyszer műtötték, leg­utolsó alkalommal az egyik ve­sémet vették ki - tudatja a lel­kiekben ma is erős, idős asz- szony. - Az orvosok már le­mondtak rólam, csak a jó isten nem. Dolgozom a gyerekekért, karácsonyra én sütöm a túrós lepényt, mákos kalácsot. De ők is mindennel elhalmoznak. Egy igazi édesanyának nincs rossz gyereke... A téesz megszűnésekor Ma­riska néni is elküldte a férjét a karancssági kultúrházba, ahol a földet osztották szét.-Mikor felszólaltam, azt a választ kaptam: ez tagi föld, ebből Mariska néninek nem jár, mert az ő tagságát megszüntet­ték. Kérdeztem a földosztó bi­zottság elnökét: mi folyik itt? Ám ő nem tudott rajtunk segí­teni. A tizenegy hold földünk­ből annyi jövedelmünk sem származott, hogy öt tyúkot tart­sak belőle. Opdrék András több évtize­des hagyományőrző és honis­mereti munkájának elismerése­ként díszpolgári címet kapott. Alapító, s egyben a legidősebb tagja a községben tíz éve szer­veződött faluszépítő és műve­lődő egyesületnek. A honisme­ret iránti érdeklődése töretlen, erről szólnak díjnyertes írásai, dolgozatai: faluja történetét az 1300-as évekig visszamenőleg feldolgozta az egyik pályamun­kájában, s másik, hasonlóan év­századokat átfogó „múlt­idézővel” is megörvendeztette olvasóit, barátait és tisztelőit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom