Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-06-07 / 31. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. FEBRUAR 6-7. Tanítani is, kutatni is szeret - Beszélgetés Gréczi-Zsoldos Enikő doktorandusz tanárnővel Nyelv nélkül nincs nemzeti kultúra Az „Irodalmi kávéház” első előadója volt FOTÓ: gy. T. A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Ma­gyar Könyvtárosok Egyesüle­tének Nógrád Megyei Szerve­zete a minap „Irodalmi kávé­ház” néven indította el leg­újabb kulturális fórumát. A nyitórendezvény előadója Gréczi-Zsoldos Enikő, a Ma­dách Imre Gimnázium ta­nára volt, aki jelenleg nyel­vész doktorandusz, így már a témaválasztás is -nevezete­sen „Palóc jobbágylevelek a XVII. századból, avagy nyel­vünkben is válhatunk' régióvá és nemzetté”- izgalmas té­mát sejtetett. A kutatási be­számoló témái ezúttal az 1654 és 1659 között Szurdokpüs­pökiben íródott régóta fön­nálló határvitákról szóló leve­lek voltak. A „kávé után” a fiatal peda­gógust további terveiről kérdez­tük, illetve arról, miként lehet ma ezeket az emlékeket meg­őrizni, s nemzedékről nemze­dékre átadni.- A tanórai anyagba elég ne­héz ezt a témát becsempészni, de természetesen mindig meg­próbálom. Sajnos, legtöbbször apróbb „összeütközésekbe” ke­rülök a diákokkal, amikor ezekre a régi értékekre próbá­lom felhívni a figyelmüket, kü­lönösen akkor, amikor nyelvjá­rásról beszélek. Nehezen tudom megértetni, hogy ezek valóban kultúránk szerves részei, hiszen sajnos, zömmel úgy gondolják, hogy egy nyelvjárás inkább ki­nevetni való dolog, semmint fi­gyelemreméltó - mondta Gréczi-Zsoldos Enikő.- Elhangzott, hogy az anya­nyelvűnkre sok esetben hatott a normák kialakításának szüksé­gessége. Esetleges évszámok, településnevek akkori elha­gyása mennyire nehezíti meg a mai kutatók munkáját?- Említettem az előadásom­ban, hogy amikor ezek a terü­leti normák kialakultak, akkor - éppen ezeknek a találkozásai­ból, keveréknyelvek jelentek meg. Tehát megvan ugyan az archaikus dialektus, de mivel állandóan keveredtek, kevered­nek a különböző nyelvi jelen­ségek, ezért valóban nehéz a mai kutató dolga. Például ezeknek a XVII. szá­zadi leveleknek az esetében na­gyon nehéz eldönteni, hogy mi nyelvjárás és mi az, ami már norma, vagy egységes nyelv felé tart.-Az itt bemutatott levelek esetében konkrétan lehet tudni, hol és mikor íródtak. Ezeken kí­vül mi minden segíthet?- Ilyen adatok nélkül nyilván sokkal nehezebb, de bizonyos tényezőkből azért lehet követ­keztetni. Maga a nyelvállapot is segít a keletkezés idejének megállapításában, de a papír és a tinta anyaga és a helyesírás is sokat elárulhat.- Jelenleg doktorandusz. Ha végzett, belevág a mélyébe?- Igen. Természetesen na­gyon szeretnék tanítani is, de a kutatást mellette mindenképpen folytatom.- dukay ­A 17. századi határvitákat rögzítő jobbágylevelek egyike Szurdokpüspökiből Filmjegyzet: Közellenség - ... Joe Black Jerry Bruckheimer ma a világ legsikeresebb filmproduceré­nek mondhatja magát. Most egy újabb bombasztorit szállí­tott a „Közellenség” című lát­ványos krimivel. Robert Clayton Dean (Will „Men in Black” Smith), ami­kor betér egy fehémeműüz- letbe, hogy valami szép ajándékkal meglepje a fele­ségét, nem is sejti, milyen életveszélyes ügybe fog nemsokára keveredni. Tör­ténik ugyanis, hogy pár perccel a betoppanása után meglódul körülötte a világ: egy régi ismerőse tűnik fel, nyomában a kormány min­denre elszánt emberei, majd az előlük menekülő ember egy baleset áldozatává vá­lik. Ezt követően aztán az ügynökök a mit sem sejtő Deant veszik a célkeresztbe, hiszen úgy sejtik, egy, a nemzetbiztonságiak főnöke (Jón Voight) által szervezett politikai gyilkosság titkos videofelvételét rejtegeti. Miközben főhősünk a lá­bát a nyakába szedve két­ségbeesetten menti az életét a kormány szupertechniká­val felszerelt emberei elől, feltűnik a színen egy titok­zatos fickó, Brill (Gene Hackman), aki megpróbál se­gíteni a kelepcébe került De- annek. A ritmusos, látványos ak­ciófilm február 4-étől pereg a balassagyarmati Madách filmszínházban. „Ha eljön Joe Black” című film nem csupán az élet és a szerelem kérdését járja körül, de a Halállal is összeismerteti a nézőket, remek színészek - Anthony Hopkins, Brad Pitt és a most először főszerepet ját­szó Claire Forlani - közre­működésével. William Pa- rishnek (Hopkins) mindene megvan: két szerető lány, több milliárd dolláros vagyon, jól menő cég, csodálatos ház, ami az ember boldogságához kell. Egy szép napon aztán váratlan hirtelenséggel egy be nem je­lentett jövevény, mégpedig maga a Halál lép be Parish éle­tébe. Igaz, hogy nem fekete csuklyában és kaszát lóbálva, hanem egy szimpatikus fiatal­ember (Brad Pitt) képében. A nem várt „vendég” ellentmon­dást nem tűrően közli az akara­tát, de mielőtt még Parish-sel távozna, alkut ajánl neki: egy pár; napig szabadságra megy, ezzel haladékot ad a milliár­dosnak, de csak egy feltétellel - ha ez idő alatt Parish megmu­tatja neki az emberi életet. A biznisz megköttetik és az üzlet­ember Mr. Joe Blackként mu­tatja be a jövevényt. Nemso­kára azonban a Halálnak igazán rendkívüli érzésben lesz része: beleszeret Parish csodaszép, fiatalabbik lányába, Susanbe (Claire Forlani). A romantikára és komoly ér­zelmekre vágyók február 4-étől a salgótarjáni Apollo moziban nézhetik meg. Szilágyi Gábor Szokolay-opera ősbemutatója a Tháliában Szöveget is írt a zeneszerző Szokolay Sándor Szávitri című operájának ősbemutatóját a minap tartotta a Magyar Állami Operaház a Thália Színházban. A kétfelvonásos mű szövegét is Szokolay Sándor írta. A témát Il­lés Endre kisregénye szolgáltatta a komponistának. Szávitri király­lány szerepében Frankó Tünde debütált. Szatjaván herceget Kiss B. Attila (vendégművész); Aszvapatit Miller János éne­kelte. Az új operát Kerényi Mik­lós Gábor rendezte. Hiányoznak a nagy művészegyéniségek ... „Kincsem verhetetlen volt” Olyan az ország kulturális élete, amilyen, de azért a film­szemlére az idén is sor került Budapesten február első he­tében. Sőt, nemcsak, hogy folytatták a szemlehagyományt, de 23 játékfilmet mutattak illetve mutatnak be a pénzte­lenség, a káosz 1998-as filmévadja után. Ez nem semmi! Megint más kérdés: vajon ki fogja meg­nézni ezeket a filmeket az amerikai, agyrémes filmö- zönlés hétköznapjaiban. A kéttucatnyi nagyfilm közül egy-kettő nyilván elnyeri majd a közönség rokonszen- vét, másik kettő-három utat talál valamilyen tévécsa­torna felé, de a filmek nagy többségének semmilyen esé­lye nincs arra, hogy a for­galmazás, mozipolitika, kommunikációs stratégia mai helyzetében találkozzon a közönséggel. A régi filmszemlék nagy művészegyéniségeit hiába keressük az idei program­ban. De őket hiába keressük a millenniumi filmtervek ké­szülő nagy seregszemléjé­nek névsorában is. Csak nem Jancsó Miklós, vagy Szabó István fogja reprezentálni 2000-ben a magyarság ün­nepi filmkínálatát?! Persze, hogy nem! Ebben a kérdéskörben megintcsak szorgalmasan, de népszerűtlenül oldotta meg házifeladatát az új kul­turális tárca, csakúgy mint néhány hónapja a Nemzeti Színház ügyében. Fütyültek a szakma véleményére! A hétszázmilliós film­programra nem hirdettek nyilvános pályázatot; de 1999 januárjában mégis sor kerülhetett az „eredmény- hirdetésre”. - Ugyan minek erőltetnénk a pályázati ke­retű látszatdemokráciát? - nyilatkozik a tárca illetőségű államtitkára. Szóltak néhány rendezőnek, ők jöttek a hí­vószóra, s a forgatókönyve­ket a kormányzat vezetői ol­vasták el! Amire igent mondtak, az mehet! Egyetlen kis szépséghibán csikordult csak meg a készülő nagy seregszemle nyilvános magyarázata: végül mégsem szerepel a millenniumi film­programban az egykori író, a ma parlamenti pártvezető „Kincsem” filmterve, mond­ván, hogy az eredményhir­dető sajtótájékoztató anya­gába véletlenül, tévedésből került rossz információ. Pedig a legyőzhetetlen, hí­res versenyló története akár valódi közönségsikerré is le­hetett volna 2000-ben, ami­kor az alkotók többsége vár­hatóan fontoskodva - ko­molykodva művészkedik, ak­kor egy szórakoztató doku­mentumfilm már csak külön­legességével is figyelmet éb­reszt ... Nem így történik, hacsak a „b”-vágányon, szponzorok segítségével mégis csak le nem forgatják a nagy sztorit. S modernizálható lenne mára a hetvenes évek üzenete is, loviügyben: Kincsem ugyan verhetetlen volt, de amilyen rossz, zavaros üzem az ügető, és a galopp itt nálunk, úgy az pontos tükre a társadalom lé­nyegi folyamatainak. Szóval, a hajdani jeles író egyelőre kimaradni látszik a nagy seregszemléből, amely természetesen a filmszem­lén is vezető témája a szak­mai közönség beszélgetése­inek. Ugyanúgy, ahogyan ne­gyedszázadon át a film­szemléken, most is lehet(ett) együtt morogni, ha már mást nem tehetünk a hatalmi ar­rogancia különböző ítéletei­vel szemben.- eu ­Nagy Márta tárlatát Réti Zoltán nyitotta meg a Balassi gimnáziumban „Szívközeiben” két művész A Nógrád megyei festők, grafi­kusok középnemzedékéhez tar­tozó Nagy Mártának nyílt kiál­lítása a balassagyarmati Ba­lassi Bálint Gimnáziumban. A tárlatot Réti Zoltán balas­sagyarmati festőművész, nyu­galmazott zeneiskolai igazgató nyitotta meg nagyszámú diákkö­zönség előtt. Évtizedek választ­ják el a két művészpedagógust egymástól, mégis a közös pálya mellett, az is „szívközeiben” tartja kettőjüket, hogy Rétit is ér­zelmi szálak kötik e nagy múltú iskolához. 66 évvel ezelőtt „rö- vidnadrágoskénf ’ kezdte itt a ta­nulmányait. Megnyitóbeszédé­ben meghatottan emlékezett visz- sza erre az időre és a híres rajzta­náraira id. Szabó Vladimírra és Martos Zsigmondra, akiknek sokat köszönhet. A gimnázium jó hímevét Farkas András balassa­gyarmati festőművész rajztanári működése is fémjelzi. Halála után őt követi Nagy Márta, ábrá­zológeometria, művészettörténet szakos tanárnő. Réti Zoltán a most kiállított, kevésbé közismert munkáin keresztül mutatta be őt. Akvarellistaként, mint portré­festő vált ismertté. Népszerűsé­gére jellemző, hogy e tárlattal egy időben Budapesten és Du­nántúlon tűzzománcképei látha­tók. Alkalmazott grafikai alkotá­sok -díszpolgár oklevelek, em­léklapok, meghívók- is jelen vannak a tárlaton. Vitrinekben azok a könyvek, amelyeknek az illusztrációit vagy borítóját Nagy Márta tervezte. A régi „balassis” diákokat áb­rázoló akvarellképek techniká­jára külön felhívta Réti Zoltán a figyelmet, akárcsak a tanjellegű ceruzarajzokra is, amelyeket a tanárnő rajzórán készített a tanít­ványainak. Érdekesek, szépek a fekete kartonon, színes festékkel, néhány biztos ecsetvonással ké­szült ecsetrajzok. Madách Imre és Fráter Erzsébet nagyméretű portréinak színes reprodukciója hatásos alkotás! A balassis tanulók művészeti ízlésük, véleményük kialakításá­hoz hasznosítható fogódzókat kaptak Réti Zoltántól. E. É. Hofi-kabaré Hofi Géza népszerűsége semmit sem csökkent a rendszerváltás óta eltelt év­tizedben. Ezt bizonyítják a táblás házak a Madách Ka­mara Színházban rendszere­sen megtartott estjein. A közkedvelt humorista feb­ruár 17-én, szerdán 18 és 20 órai kezdettel Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban is bemutatja műsorát, láttatja napjaink közéletét sajá­tos görbetükrében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom