Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-27-28 / 49. szám

6. oldal Mozaik 1999. február 27., szombat VADNYUGATI TÖRTÉNETEN aF~~ Cowboyok és indiánok Gyermekkorunk legendás alakjai tűnnek elő képzeletünk­ből, ha cowboyokra vagy indiánokra gondolunk. Winnetou, az utolsó mohikán, vagy a végtelen prériken vág­tázó mesebeli cowboyok jutnak eszünkbe. De vajon kik is voltak azok az igazi személyek, akik példa­ként álltak a történetírók előtt? Sorozatunkban azokat a híres indiánokat és cowboy okát mutatjuk be, akik valójában léteztek és akiknek élete számta­lan film és könyv alapjául is szolgált. Bat Masterson Nem sok vadnyugati cowboyról mondható el, hogy karriert váltot­tak életük során, és főleg nem az, hogy íróvá váltak, de Bat Master­son ilyen volt. Amerika keleti part­vidékén a nagyvárosokban élő em­berek már kulturált életet éltek a múlt század közepe táján, míg a nyugati országrészben még a pisz­toly döntött a legtöbb esetben. Bat Masterson mindkét közeg­ben otthonosan mozgott. Bölény­vadászként kezdte és részt vett ab­ban a csatában is, amikor 19 va­dászt támadott meg kb. ezer indián. Ő élve menekült ki a küzdelemből. Bat a hadseregben is szolgált egy rövid ideig, de miután egy nőügy miatt kipattanó lövöldözés után sánta maradt, ellenfele pedig halott, leszerelt és Dodge Citybe ment. Wyatt Earp, Dodge City marsallja felvette a rendőrséghez Batet és bátyját, Edét is. Bat nemsokára azonban otthagyta a munkáját és Dél-Dakotába indult régi barátja, Wild Bill Hickok temetésére. Nem jutott messzire, a következő város­ban eljátszotta az összes pénzét és visszafordul Podge Citybe. 22 éve­sen megpályázta a megyei marsalli állást és el is nyerte azt. Ettől kezdve sok bűnözőt vont ki a forga­lomból és megbecsült emberré vált, ami nem tetszett a bűnözőknek. Bátyja nem volt olyan jó fegy­verforgató, mint Bat és ellenségei ezt kihasználva próbáltak bosszút állni rajta. Egy utcai lövöldözés so­rán testvérét agyonlőtték és mire Bat megérkezett, a gyilkosok már messze jártak. Bat üldözőbe vette őket és mindkettejükkel végzett. Wyatt Earp hívására az arizonai Tombstone-ba ment, ahol megint nem igazán találta a helyét és egy idő után Colorado felé vette az irányt. A veszélyes élet azonban kezdte kifárasztani és a nyugodtabb keleti partra költözött, ahol New York állam marsallja lett. New York ugyan nem volt a vadnyugat, de Bat itt sem érezte magát teljes biztonságban és, tartva attól, hogy valaki lelövi, felhagyott állásával és újságíróként folytatta. Könyvet írt a vadnyugatról és sportújságíró­ként is dolgozott. 61 éves korában betegségben halt meg. El Tnrco és Ysopete Az első két indián, akiket név sze­rint feljegyeztek a történelemköny­vekben. 1540-41-ben vezették a spanyol felfedező, Francisco Vas- quez de Coronado csapatát az Újvi­lág kincseinek megtalálásáért. A két indián az új-mexikói Pecos-ban élt rabszolgaként. Ysopete a festett indiánként volt ismert, El Turco pedig a spanyoloktól kapta a nevét. El Turco rettentő jó mesemondó révén, hihetetlen történetekkel trak- tálta Coronadót és embereit, ők pe­dig, mivel nagyon vágytak a mesés aranyakra, mindent el is hittek neki. ezért Coronado expedíciót szerve­zett és El Turcot nevezte ki vezető­nek. Ysopete figyelmeztette a spa­nyolokat, hogy El Turconak nem, szabad mindent elhinni, de azok nem hallgattak rá. El Turco először a nagy prérik felé vezette a spanyolokat, ahol va­lóban találtak óriási bölénycsordá­kat, mint azt az indián ígérte. Ez ki­tűnő élelemnek bizonyult az expe­díció számára. Coronado teljesen megbízott El Turcoban, csak a he­tekig tartó eredménytelen vándor­lás után fogyott el a türelme. A si­vatagi területeken semmit nem ta­láltak, az emberek fáradtak voltak, sokan meghaltak. Ekkor találkoz­tak egy indián törzzsel. Mivel ők is elcsodálkoztak El Turco állításain, az indiánt kínvallatás alá vetették. Miután bevallotta, hogy csak kita­lálta az egészet, kivégezték. Ysopetét, a másik indiánt bízták meg az expedíció vezetésével, aki el is vezette Coronadót és 35 embe­rét Quiverába. Az elképzelt kincsek helyett azonban csak egy szegény indián falut találtak, ahol a lakosok földműveléssel és bölényvadászat­tal foglalkoztak. Hogy mi történt Ysopetével, a becsületes indiánnal, azt nem je­gyezték fel, de valószínűleg nem úgy végezte, mint El Turco, a hazu­dós indián. Frank Aponyi VADNYUGATI szombat, ví Információ, jegy előrendelés: Jelentés a hegyről Télutó hava „Maholnap eltűnsz, kedves hó-alap, eltűnsz s fényes fehérséged helyén csak bokros, barna dombol­dal marad, mely rejti majd az illanó va­dat. Aprily Lajos Ha nem bújt vissza a barlang­jába - már pedig minden bi­zonnyal így volt sokat fa- gyoskodhatott a medve egész februárban. De legalább rendszeresen megmosakod­hatott a hóban, mert abból az­tán jócskán esett mindenfelé. Régen volt már itt fenn a Salgó körüli erdőkben is, hogy csaknem térdig jártunk benne. Nem is lehetett csak úgy, akármerre barangolni, hosszabb túrát tenni, hiszen a mély hóban ugyancsak fá­rasztó a járás. Célszerűbb volt ragaszkodni a folyama­tosan kitaposott ösvények­hez, melyek azért a várhegy környékén, s a fennsík látoga- tottabb részein mindig akad­tak. Rendszerint a favágók, rőzsehordók, bakancsos turis­ták, sítúrázók, vagy egy-egy vadcsapás nyomán. Nem kell hozzá semmi­lyen forgalomszámlálás, így télvíz idején mindig félreért­hetetlenül kiderül, melyek a leggyakrabban használt nyomvonalak. Megmutatja kitaposottságuk. Bizony ér­demes ezeket a túrautak ki­alakításánál figyelembe venni, mert amelyik ösvényt télen is rendszeresen használ­ják, azt nyáron sem nagyon kell kaszálni, metszeni, kar­bantartását megoldja maga a használat. (Persze azért a kivételek ebben az esetben is erősítik a szabályt!) Az ember azt gon­dolná, hogy ott kopik el leg­hamarabb a hóréteg, ahol vé­konyra tömörödik a bakancs­talpak alatt, pedig éppen for­dítva van: már mindenfelé régen elolvadt a vastag hóta­karó, amikor ezek az eljege­sedett csíkok még végigsza­lagozzák a terepet. Ha majd ezek is eltűnnek az északi ol­dalakról is, akkor már tényleg itt lesz a tavasz. Most a déli fekvésű domb­oldalak kivételével még ha­vas a táj, de már egyre kiter­jedtebbek a barna foltok, s a hólétől megduzzadva hango­sabban csobognak a hegyi pa­takok. Már bámul az égerek rügydús koronája, hosszú für­tökben csüng a mogyoró bar­kája és ezüstgyapjasan duz­zadnak a kecskefűz barkái is a kőbányák környékén. A ci­negék egyre hangosabbak, a csuszka már saját méretéhez szűkítve tapasztalgatja a tava­lyi harkályodú száját, s a völ­gyek fölött, az erdő fái között mind gyakrabban visszhang­zik a nagy fakopáncs pergő „dobolása”. Megszólalt már- ha még halkan, félénken is- a feketerigó éneke, vijjogva keringenek a magasban az egerészölyvek, bele-belekor- rog a holló is a tél végi egyve­legbe, s reggelente belehasít a fagyos csendbe a tűzpiros üs­tökű zöld küllő klü-klü-je, számomra mégis a harkály­csőr dallamtalanul is szépen szóló, messzire szálló berre­gése a tavasz legígéretesebb hírnöke. Fancsik János Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- rekeket! Ezer forintos vásárlási sz. A mai rejtvény megfejtését fejtése: Itt a kapitány beszél, utalványt nyert: Vincze Attiláné március 5-ig küldjék el szer- engedjék előre a nőket és a gye- Mátraszele, Szabadság u. 135. kesztőségünk címére. p A VICC POÉNJA l RÉSZ M ÉO­ELŐTAG­KÉNT. &ÁÖX- ,. AUTÓ ­...V K ÖVÉR ..V F ED OROSZ NYARA­LÓ BÜNTE­TÉST SZAK L __ S KÓT fcLÖNÉV HÓNAP NAPJA1 > ...v... T“ 7,1 r? > rvn JÁTSZIK A GVfftfe* IDŐMÉRŐ > ti r iű I üESfc KIÉI-- G VFLí IDOMÁR FSZKÖZt KÉMIAI KIFfcA > L V AUTO­NÓM TE— HU LET A FERIM SORSA ... > KORAI ÉLŐ­LÉNY ÖSSZE­ÁLLÍT . .EISA: HÍRES ÍS.ST-. MENY > V CSEPPKŐ- ÜAR LANK­ÁRÓL SWERJ KIEJ ­TETT BETŰT > V V— tDSGEN NŐI NÉV > OLLÓ > FÖLD ­—V vrcrisr v— RAVA­SZUL BONYO­LULT m ANGOL VILLA— BECÉ­ZETT Pr A POÉN T RÉ5Z£ A TISZA MELLÉK FOLVOűA 0 J < HijVÍ- rESSFt CSEPP FOLYÓS­SÁ TETT LÁNGOL lYTftt DM, KEN, TKÍCI- UM > V NEVES SZÍNÉSZ­NŐ VOLT > V T­j> SZITA SZÖVET , HEYER­DAHL HAdóiA > Nőve L MOTOR NÉVADÓ JA > FOCISTA ÖLTŐ­r KÓRUS. > V ' MAGZAT, Ml/*— INTÉZŐ- 8SZOTT- &ÁG, R > T” CSfH, ÁLLAT NYAKÁN > FOG­ZOMÁNC >-. IPSO díszes ZUB­BONY > KÉK PÓLYA­ROMAN AUTÓM­> —TT"m keut; TáBLA­JÁTÉK > OLASZ FÖCI­mzo ... F IZI MIS > 111 V FLUOR. ARZÉN POND «ÖV > •> 1 KÁTÉ! RÖVID SZOK­NYA > NŐVÉNY RÉSZE BORÁ­SZATI ES2KÖZ AMPER > V FÉLSZ! ETIÓP FOLYÓ > KIST fi — KÉRAUTÓ DEUTÉ­RIUM ESZME RÉSZE! > ""V “ INNI Aö > V NŐI ÉNEK­HANG NEON TRÍC1-­m ........._ P OSTÁS­BAN VAN1 > "" y > E>. A, 2 MARÓ ANYAG OTT jOL A-.K AL­MAZ— HATÓ > KUBAI POLIT. 1FIOS.U.... MAGAD > 1 \J .... V SÖTSTE.V 0«K A eőRg li NEM ENGEO RÖNT — GÉN > v IfcEDVeS ÖatÉNY FÉLÉV > d —r* Templomaink története Plébánia az Árpád-korból - RIMÓC Szécsénytől délre, a Cserhát északi nyúlványai alatt találjuk a szláv néveredetű (Rymouch, Rimovice, Rim) települést. Népi hagyományokban, viseletekben is gazdag hely, méltán akad sok látogatója. A Kacsics nembeli Simon bán 1229-ben el­vesztette, mivel Gertrud megöletésében részes volt; II. Endre ekkor a Szák nemzetségbeli Pósának adományozta a falut. 1274-től a Kacsicsok Farka­sáé, majd 1324-től Róbert Ká- rolytól szintén adományként Szécsényi Tamás erdélyi vajda kapja. A Körtvélyes-patak két oldalára épült tele­pülés 1333-ban Kis- és Nagyrimócként szerepel az iratok­ban. Az 1460-as évektől a Szécsényi uradalomé, majd a Guthy-Országh csa­ládé, illetve a Lo- sonczyak is birto­kolják. A török időkben elnéptele­nedett falu 1659-től kezd ismét feltá­madni: 1715-ben 11 magyar és 5 szlovák, 1720-ban 17 magyar háztar­tása van, 1755-ben a lakosság létszáma 530. Plébániája már 1290 körül le­hetett; 1332-37- ben a pápai tized- jegyzék említi Mik­lós nevű papját, aki 1343-ban megbí­zást kapott a garábi prépost panaszának kivizsgálására. A plébános ekkor már 23. papja Rimócnak... A török idők után Lóc, Zsuny, Hollókő, Varsány, Si- pek és Táb falvak hívei is Ri- móchoz tartoztak. Egyháztörténeti dokumen­tumok szerint 1686-88-ban még állt itt régi templom, mely 1725-ben tűzvész áldo­zata lett, de újjáépült. Tornya ekkor egy szintet „apadt”. Szent Miklós püspök tiszte­letére felszentelt plébánia- templom 1912-ben nyeri el mai, végleges formáját. Igaz, a barokk épületet a II. világhá­ború is megrongálta, de az 1837-ben 292 nm alapterüle­tűvé nagyobbított és 1942-ben renovált templom a betoldott kereszthajóval és szentéllyel ezek után is megújult. A terméskőből épített hom­lokzati torony alatti főbejára­ton át jutunk a dongaboltoza­tos előtérbe. Innen nyílik fel­járó a gúlasisakos toronyba, és a karzatra, mely négy vaskos oszlopon nyugszik. A temp­lomhajó három boltív-szaka­szos, Szentélye cseh- süvegboltozatot ka­pott.-A belső berende­zése viszonylag új, fes­tése 1943-ból való. Mocsáry és Bo- rovszky szerint az egy­kor, Gerecze által emlí­tett régi felszerelés (pl. három harang, 1587- ből, 1653-ból és 1736- ból) nyilván a háborús időkben eltűnt. Létezik viszont a templom előtti barokk szobor, Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. Plébániaháza szin­tén barokk, síkmeny- nyezetes szobákkal, 1786-ból való. Vizitá- ciós kápolnáját 1870- ben építették. A temp­lom az 1965-ös reno­váláskor új, liturgikus térelrendezést kapott. Rimóc plébánosa volt 1835^12 között a későbbi székesfehér­vári püspök, Jekelfa- lussy Vince, majd Krigovszky Henrik, dr. Frank István, Greff Gyula, Kövér Gábor, Sághy Ferenc, Bosits István. Őket követte 1992-től a balas­sagyarmati születésű Béla Vince. D. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom