Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-03 / 28. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. február 3., szerda 46 évesen lett rokkant - Nem szokott kérni, de most segítséget remél Csapdahelyzetben egy család Sosem gondolta a bátonyterenyei Csikós Ernő, hogy a tavalyi márciust követő hat hónap teljesen megváltoztatja az életét. Addig hasonlóan éltek ők is, mint bárki más: dolgoztak, nevel­ték a gyerekeket, minden lépést megterveztek előre. Aztán márciusban bekövetkezett a baj: a családfő jobb lába érszűkü- letes lett. Szinte egymást követték a kórházi kezelések, de au­gusztusban már nem volt választási lehetőség, jobb lábát combközépen amputálni kellett. A Népkert úti kis családi ház takarosait rendben tartott képet mutat: a kerítés mögött fenyők, tuják árulkodnak a gazda ter­mészet iránti szeretetéről. A házban is mindenütt tisztaság, amely azt mutatja, az itt élők szeretik maguk körül a rendet.- Képzelheti, mennyire el voltam keseredve - mondja.- Ha nincs a család, és nem tartják bennem a lelket, sosem tudtam volna magam túltenni rajta. Csakhogy ez a műtét tel­jesen megváltoztatta az életün­ket: rokkantnyugdíjas lettem, 23 835 forintot hoz minden hó­napban a postás. Az asszony jövedelempótló támogatáson volt, de miután lejárt, nem tudta vállalni a közhasznú munkát: nem tudok mozogni, most van folyamatban, hogy ápolási díjat kap majd. Nagyobbik lányunk már férjhez ment, sőt már két leányunokánk is született, a ki­sebbik még itthon van jövede­lempótló támogatáson, jelenleg tanfolyamra jár. Havonta csak kétezer forintot költünk a gyógyszerekre, mert a másik lábam is érszűkületes.- Még az a szerencse, hogy a házon már nincs adósság - egé­szíti ki férjét a feleség, Katalin. - Soha nem volt tartozásunk, most meg úgy tudunk egyik hó­naptól a másikig megélni, ha köl­csönkérek. Amint megjön a pénz, azonnal visszaadom és aztán kezdődik minden elölről. Ebből a csapdából szinte lehetetlen ki­szabadulni. Ráadásul egy hónap­pal ezelőtt én is beteg lettem, a bal karomat felemelni is alig tud­tam. Amióta a férjemet műtötték, rám hárul minden olyan munka, amelyet addig ő végzett, így a fa­vágás is. Ebből a kevés pénzből meg nem telik arra, hogy meg is vegyem a fát, meg még fizessek is azért valakinek, hogy felvágja. Egyedüli megoldást az jelentene, ha be tudnánk vezettetni a gázt, akkor legalább ennyivel köny- nyebb lenne a dolgom.-De akárhogy osztunk-szor- zunk, ennyi pénzt sehonnan sem tudunk előteremteni - veszi visz- sza a szót Csikós Ernő.- Háromszor adtuk már be az önkormányzathoz a kérelmet, hogy az óvodától idáig hozzák el a gázcsonkot, de mindig elutasí­tották azzal, hogy nincsen rá ke­ret. Számításaik szerint legalább 780 ezer forintba kerülne, aján­lották, hogy próbáljuk meg in­kább a tartályos gáz bevezetését: a mi anyagi lehetőségeinket azonban az is meghaladja. Hallot­tam, hogy vannak olyan alapítvá­nyok, amelyek foglalkoznak ilyen támogatással, de senki nem tudja megmondani, milyen címen és kihez forduljunk. Nem taga­dom, az megfordult már a fe­jünkben, hogy talán ha valame­lyik vállalkozó segítene. Láthatóan nehezére esik a ké­rés, mint mondja, nem szokott ehhez. Korábban mindig dolgo­Igenis van palóc konyha Én ugyan csak „egy vendég­látós” vagyok és nem újság­író, de egy pár sorban rea­gálni szeretnék a Nógrád Megyei Hírlap január 31-i cikkére, amelyben T. Né­meth László fantáziátlan­nak, ne tán lustának nevezi megyénk vendéglátósait. Nem tudom, hogy a szerző a megye, illetve Salgótarján szü­lötte-e, de ha nem, engedje meg, hogy tudtára hozzam: a városban van néhány kiváló ét­terem, amelyik bátran állítha­tom, az egri borok mellett az el­feledett palóc konyha „reme­keit” is kínálja, illetve kínálná turistáknak is, ha elég hang­súlyt fektetnének a megye tu­rizmusára. A Kulacs vendéglő „fantázi­átlan” étlapján is szerepel né­hány közkedvelt ételkülönle­gesség. Például pikáns leves (raguleves, tejfölös habarással, főtt velővel, citrommal); salgó- vári falatok (natúr szelet, csá­szárszalonna, kolbász, gomba, ketchup, tojáslepény, vegyes köret); öreg palóc kedvence (natúr szelet, natúr máj, sonka, sajt tócsniban, savanyú ká­poszta, almapaprika). A hozzánk betérő vendég a palóc ételeken kívül egyéb ma­gyaros ízeket - például borjú­szelet „Gundel módra” (li­bamáj, gomba, lecsó, sültbur­gonya) is megkóstolhat. Mint mindenki, mi sem va­gyunk hibátlanok, azonban a hozzánk rendszeresen vagy esetszerűen betérő vendégek dicséretei, elismerő szavai számunkra a kritikánál is fonto­sabbak. Egyébként pedig a brinzás haluska szlovák ételspecialis- tás! Molnár Mária Salgótarján Éltető kultúránk A Magyar Kultúra Napja tiszteletére Pásztó önkor­mányzata városi ünnepséget rendezett a Teleki László Művelődési Központban. Az ünnepségen közreműkö­dők - a szépprózamondó-ver­seny helyezettjei, a zeneiskola növendékei és tanárai, a Rozma­ring népdalkor, s a Muzsla nép­táncegyüttes - felvillantották a magyar kultúra értékeit, előadá­sukat nagy tetszéssel fogadta a közönség. Perényi Anna, a Cso- hány Baráti Kör elnöke, művész­tanár, a nemzeti imává avatódott költeményre hivatkozott ünnepi beszédében, rámutatva arra, hogy a magyarság legdrámaibb, ugyanakkor legvonzóbb arcképe nem történelmében, hanem kul­túrájában készült el. Gerhát Gyuláné Pásztó városi könyvtárvezető A „Bermuda-háromszögben” időnként eltűnnek a tévéjelek Mikor lesz képben Zagyvaróna ? Salgótarján észak-keleti peremkerületében, Zagyvaró­nán nemrégiben osztatlan örömöt váltott ki, hogy zöld utat kapott a régóta várt gázberuházás. Nos, az ott la­kók minden bizonnyal a további városiasodást is üdvö­zölnék, ha például lakóhelyükre is bevezetnék a kábel- televíziót. Jelenleg a tarjáni átjátszó jelét, valamint a Kékes-tetői adóét fogják antennájukkal a zagyvaróna­iak. Ha van jel. A Vadvirág utca két végpontja és a Ce- red felé vezető út háromszögében ugyanis időnként el­tűnnek a tévéjelek. zott, nem keseredett el akkor sem, amikor helybeli munkahe­lyéről létszámcsökkentés miatt elküldték: mindössze öt hónapig volt munkanélküli, keresett, kuta­tott, járt a munka után, talált is ál­lást hamarosan. Mindig ahhoz szokott, hogy terveik megvalósí­tásáért nekik kell tenniük. Las­san, apránként érték el a kitűzött célt, most pedig 46 évesen rok­kant nyugdíjas. Amióta leesett a hó, ki sem mozdult a házból, hiszen csúszós úton mankóval közlekedni nem a legbiztonságosabb. Nem be­szélve a sok lépcsőről, amelyet meg kellene másznia. 1985-ben, amikor a házat vásárolták, nem gondoltak arra, hogy egyszer majd akadályt jelent a lépcsősor. Elkészült az ideiglenes műláb is, de nem tudja használni: bár több­ször is javították már, de így sem jó. Abban bízik, hogy egy év múlva már végleges műlábat kaphat, amelyet használni is tud és akkor keres valamilyen mun­kát, mert a rokkantsági nyugdíj éppen csak a megélhetésre elég, az összes megtakarított pénzüket felemésztette a betegség. Nehezen tűri a bezártságot, hi­szen a műtét előtt öt percet nem tudott tétlenül ülni: vagy a mun­kahelyén dolgozott, vagy a házat csinosítgatták, szépítgették fele­ségével. A kérdésre, hogy miért nem kért tolókocsit, hiszen akkor könnyebben mozoghatna, daco­san válaszol:- Nem akarok tolókocsiba ülni, mert abban csak ellustulna az ember. így legalább itt benn dolgoztatom a másik lábam, az­zal, hogy járkálok. Én nagyon bí­zom abban, hogy ha meglesz a végleges műlábam, csörög még nekem az'óra, hogy'munkába in­duljak. Hegedűs E. Megalakult a Patvarci Fiatalok Köre - Már szervezik az első baráti találkozót Kell egy hely az ifjúságnak A Vadvirág utca 4. szám alatt lakó Angyal Gyuláné külön naplót vezet a rejtélyes je­lenségről.-A Magyar Televízió 1- es csatornáját és a kereske­delmi TV2-t tudjuk fogni - mondja Angyalné-, de saj­nos nem csak azon múlik er­refelé a tévénézés, hogy be- kapcsoljuk-e, vagy sem a készüléket. Tavaly, éppen karácsonykor, december 24- én nem volt adás az MTV 1- en. Legalábbis a mi szá­munkra nem. Szilveszterkor egész délután nem tudtuk nézni a programot. Mintegy másfél éve tapasztaljuk ezt a problémát. Kép hang nélkül-Csak az 1-es adóval van probléma?-Hol az egyikkel, hol a másikkal. Az is előfordul, hogy amikor tartósan nézhe­tetlen valamelyik tévécsa­torna, akkor pár percre néha beugrik a kép. Az is gyakori jelenség, hogy kép van hang nélkül.- Tapasztalható valami­lyen „logikája” az adáski­maradásnak, például kötő­dik-e rossz időjáráshoz ?- Az időjárástól teljesen független, jó időben, rossz időben egyaránt tapasztaltuk már a zavarokat. Az is ki­zárt, hogy csak a mi készü­lékünkben van a hiba, hiszen a környékünkön másoknak is problémát okoz ez a megmagyarázhatatlan jelen­ség. A végleges megoldást a kábeltelevízió bevezetése je­lentené, csak hát erre egy­hamar nemigen kerül sor. Egyébként amikor a KNC bevezette a telefont, a kérdő­ívükön bejelentettük a kábel- televízió iránti igényünket. Egyelőre azzal is megelé­gednénk, ha végre rendsze­resen tudnánk nézni a két té­vécsatornát. Szerkesztőségünkbe má­sok is jelezték, hogy kará­csonykor és szilveszterkor „kikapcsolt” a tarjáni adó. Az acélgyári es a vásártéri városrészekben észleltek ilyen problémát, de csak az említett időszakokban, s ná­luk nem alakult ki „Ber- muda-háromszög”. Adóprobléma ? A budapesti Antenna Hun­gária Magyar Műsorszóró és Rádióhírközlési Rt. ügyfél- szolgálatán nem tudtak mit kezdeni a zagyvarónai jelen­séggel, pontosabban azt ja­vasolták, hogy forduljunk az Észak-magyarországi Hír­közlési Felügyelethez, mivel nagy valószínűséggel nem adóproblémáról van szó. A miskolci székhelyű fel­ügyelet előadója, Németvári László figyelmesen végig­hallgatta a „kórtörténetet”, s megígérte, hogy harminc napon belül kiszállnak Zagyvarónára és kivizsgál­ják az említett problémát. Megoldás a kábel A műszeres mérésekkel ki­deríthető az egyelőre isme­retlen ok (valamilyen kör­nyékbeli zavaró tényező). Ennek felderítésén túl vi­szont az is egészen biztosra vehető, hogy amennyiben ugyanazon időpontban a vá­ros több pontján sincs televíziós vételi lehetőség, akkor adókimaradásról van szó. Zagyvaróna ,jövője? ér­dekében felhívtuk a salgótar­jáni kábeltelevíziós rendszer új tulajdonosát, a Telestar- Kábelkom Kábelkommuni­kációs Kft.-t is, és arról ér­deklődtünk, hogy a salgótar­jáni peremkerületben mi­korra várható a kábelrend­szer kiépítése. Antal József műszaki ve­zető elmondta, hogy 1998 végén jutottak hozzá a kábel- televíziós rendszer műszaki paramétereihez, illetve tér­képéhez, így jelenleg, a ta­nulmányozás időszakában pontos időpontot még nem lehet mondani. B. M. A fogvacogtató hideg este szinte néptelenné tette a patvarci fő­utcát, január utolsó szombatján. Csak a hóval borított házak kéményeinek pöfékelése mutatta, hogy van itt élet, de az in­kább a jó meleg szobákban a tévé képernyője előtt. A falu kö­zepén lévő volt iskola épülete viszont teljes kivilágításban szik- ráztatta a mindenre rátelepedő havat, jelezve, hogy ide szabad az út a betérő számára. A most polgármesteri hivatal­ként is szolgáló sokat megélt intézmény nagytermét fiatalok töltötték meg, akik székeikkel egy nagy kört alkottak. A kötetlen beszélgetés, -amelyet Gajdos Pál polgár- mester vezetett -, a helyi fiatal­ság életéről, lehetőségeiről szólt. Tenni kell valamit Ennek a találkozónak az előtörté­netéhez tartozik, hogy a még rö­vid ideje polgármesterként szol­gáló Gajdos Pál elhatározta, va­lamit tenni kell a falu kallódó fia­talsága érdekében. Ezt az ügyet szorgalmazta az önkormányzati testület is és ennek egyik ered­ményeként a volt polgármesteri irodában ifjúsági klubot alakítot­tak ki. Mert, hogy kell egy hely, mint ahogy jó pár éve a kastély épülete kultúrházként szolgált az akkori fiataloknak is. A kastély most már újra az eredeti tulajdonosé lett és nagyobb rendezvény meg­tartására alig van lehetőség Pat- varcon. A megszüntetett iskola tornatermét negyven-ötven em­ber már megtölti.- Hol tarthatunk mi itt bált? - kérdezték a fiatalok a polgármes­tertől, akinek meghívására sokan eljöttek. A választ Hrubecs Anikó adta meg, aki bejelentette, hogy itt a tornateremben lesz ha­marosan egy buli, amit barátnői­vel szerveznek. Anikó és társai már két hónapja tartanak itt aero- bik-edzéseket heti három alka­lommal, aminek már híre ment.- Mit is kellene csinálni, hogy tartalmasabb legyen a patvarci fiatalok élete? - tette fel a kérdést a polgármester. S, hogy felké­szült a találkozóra, az is jelezte, hogy jó pár oklevelet mutatott a társaságnak, amelyek azt bizonyí­tották, hogy a különböző sport- és kulturális versenyeken szépen helytálltak az akkori patvarci if­jak. Arról beszélt Gajdos Pál, hogy az itt megjelent fiatalok szülei a nehézségek ellenére szép ifjúkort éltek meg Patvarcon. A mostani Kerámia helyén és utána a kas­télyban kultúrház szolgálta a fa­lut. Egy kis nosztalgia A most csaknem kilencvenéves Arató János tanító úr színját­szói számos helyen képviselték Pátvarcot. Szép népdalokat énekeltek a vetélkedőkön Fa­bók Mária, Sági Katalin éi, Sági Éva. Jó pingpongosai voltak a falunak Tihanyi János, Fabók János, Csikány István, Dénes János és társaik. Elismert sak­kozóként tartották számon Rez- nicsek Jánost és Csábi István tanítót és iskolaigazgatót, aki sokat tett az idejében Patvarc- ért. A hatvanas évek végén tánczenekar alakult a faluban Cyklon néven. A tagok Rezni- csek Ferenc, Varga Mihály, Nagy Zoltán, Bartha Tibor és Gajdos Pál beatzenét játszottak az akkori bálokon. Országos híre volt Réti Zoltán énekkará­nak még a háború után. A pat­varci focistáknak mindig rang­juk volt. Meló István, Reznyik Józseféi társai a labdarúgó pá­lyákon sok nagy csatában kép­viselték a falut.- Mindez már csak emlék, de talán jó példaként szolgálhat a mostani fiatalok számára - vé­lekedett a polgármester. Molnár Tibor szóvá tette, hogy a községháza padlásán tá­rolják az Arató János tanító úr által összegyűjtött helytörténeti emlékeket. - Kiállítóhelyet kel­lene ezeknek kialakítani - vé­lekedett. Üres a pénztárca- Huszonketten dobtuk össze a pénzt egy rexasztalra, aminek felét az önkormányzat állta- mondta Ábrahám Krisztián. Az új szerzemény asztalborí­tója bizony felújításra vár, mint ahogy a klubhelyiségbe is el kelne még egy pár szék, de hát a kis falu pénztárcája üres. Szó esett arról, hogy pályázni kellene a fiataloknak, mert ha már Fidesz-kormány lett, nem lé­tezik, hogy ne adjon segítséget a vidéki fiatalok életének javításá­hoz.- Tervezzünk programot hosz- szabb távra, akár a millenniumi pályázaton is részt vehetnénk. Parkosítani, fásítani kellene, akár a.főutcát. Ki fizetné a néptáncok­tatót? Jó lenne fölvenni a kapcso­latot egy harcművészeti csapattal, akár a berceli szerszámíjas fiúk­kal. Olyat csináljunk, amivel be­mutatkozhatunk más helyeken is- vélekedtek a megjelentek.- Vagyunk mi többen is, össze­jöhetnénk máskor is. Én főzök paprikáskrumplit, ajánlotta a jól megtermett Koncsek Dávid és nagyapja citeráját is említette, amin egy-két nótát már ő is el­játszik. Ezen jót derült a társa­ság. Volt, aki közös kirándulás sokat javasolt, mások a kultúr­ház, a nagyobb terem hiányát kifogásolták.-Föl kellene újítani a szlo­vákiai Zahorával való kapcsola­tot - javasolta Barna Zsolt, aki jó hírű atlétaként akasztotta a falra nem rég a szöges cipőt.- Falunapot kellene szer­vezni - vélekedett Faludi Nor­bert. Jól jönne a támogatás- Igen. Ne csak a búcsúban vi­gadjunk, bár annak a napját is színesebbé lehetne tenni - hangzottak a vélemények. Abban megegyeztek, hogy ez­után rendszeresen fognak talál­kozni és programjaikhoz, elkép­zeléseik megvalósításához kere­sik az ifjúsággal foglalkozókkal való a kapcsolatokat. Hogy ne­vük is legyen, ezen a szombat es­tén megalakult a Patvarci Fiata­lok Köre, amelyet ha szükséges hivatalosan is bejegyeztetnek.- így legalább tárgyaló félnek tekintenek bennünket- véleke­dett Tóth Zsuzsa, aki Vácra jár be naponta diákként.-Ránk férne a támogatás- mondta a szőke Fabók Nóra, - és így pályázhatunk is. A megjelentek az ügyek inté­zésére egyelőre Molnár Tibort bízták meg. Úgy határoztak, hogy február 12-én, pénteken este hét órakor itt a tornateremben újra összejönnek és a teás, zsíroske­nyeres találkozóra meghívják a falu volt tanítóit, Arató Jánost és Csábi Istvánt. A hely kicsi, de természetesen szívesen látják a testület tagjait és az érdeklődőket a Patvarci Fiata­lok Körének első baráti találkozó­jára ... Szabó Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom