Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-20-21 / 43. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1999. február 20., szombat A Nógrád Megyei Munkaügyi Központ új igazgatóját meglepte elődje leváltása „Mi nem teremthetünk munkahelyet” Megbeszélés pályázati tárgykörben fotó: gyurián t Bár a titkárságon még Fekete Gyula neve van kiírva, február 10-től Tamási Ildikó a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatója, ő ezelőtt a balassagyarmati kirendeltséget vezette. Egyelőre megbízott igazgatóként dolgozik, a kinevezés dátuma attól függ, mikor zárul le a C-típusú átvilágítás. Tamási Ildikó- Tíz pályázó közül nyerte el az igazgatói állást. Mivel?-Úgy érzem, szakmailag eléggé át tudtam tekinteni a munkaügyi szervezet felépítését. Pályázatom lényege olyan dinamikus szervezet kialakítása volt, amire nagyon nagy szükség van a mai jogszabályi változások közepette, de a társadalmi elvárások is más jellegű hozzáállást kívánnak meg a munkaügyi központoktól. Hangsúlyos volt a munkaerőpiac megyén belüli kettős felépítése. Balassagyarmat és Rétság térségében már élénk a munkaerő-kereslet, itt az állásbörzéknek, a közvetítéseknek van főbb szerepe, a többi körzetben nagyon fontos a tartós munkanélküliség megelőzése. Ezt a szervezeten belül is figyelembe kell venni. Nógrádban a polgármesteri hivatalokkal, alapítványokkal, szociális intézményekkel való szoros összefogásra van szükség. Egyrészt, hogy megelőzzük a munkanélküliek inaktivitását, másrészt minden információt össze kell gyűjteni, hogy ezekhez a legkevesebb utánajárással jusson hozzá az idetelepülő munkáltató.- Kapott valamilyen ukázt, hogy mit csináljon másképp, mint ahogy eddig történt?- Nem. Teljesen rám van bízva, hogy a megyei sajátosságok alapján hogyan tudunk megfelelni a minisztériumi elvárásoknak. Az öt új igazgató között két kirendeltségvezető és egy helyettes volt, egy rehabilitációval foglalkozott, egy pedig kívülről jött, de pár évvel ezelőtt ő is ki- rendeltségen dolgozott. Az igazi munkaerőpiaci helyzetet ott lehet a legjobban érzékelni.- Jelölt meg a pályázatában konkrétumot, például olyasmit, hogy egy éven belül ezerrel csökken a munkanélküliek száma?- Nem, de nem is a munkaügyi központokon múlik, hogy hogyan alakul a munkaerőpiaci helyzet. A központok célja az, hogy érzékelhetővé tegyék a munkaerőpiacot. Tudjuk, hogy mi a munkáltatók igénye, látjuk, hogy milyen igényeknek nem tudunk megfelelni, aszerint kell alakítani a képzéseket. Mi nem tudjuk garantálni a munkahelyeket. Segíteni tudjuk, hogy előkészített munkaerő-állomány álljon rendelkezésre. De ha a munkáltató nem jön, a munkaügyi központ nem képes megteremteni a munkahelyeket. Megadjuk például a támogatást a közhasznú munka után, ha a polgármesteri hivatal vállalja a foglalkoztatást.-Mennyire ismeri a munkatársait itt a központban?- Annyira ismertem az embereket, amennyire a szakmai kapcsolat szükségessé tette. Sajnos a költségvetési, a gazdálkodási területet és azokat az eszközöket, amelyeket nem mi működtettünk, kevésbé. Osztályvezetői szinten ismertem a folyamatokat, velük volt kapcsolatom. Most bele kell látnom az osztályok belső működésébe is. A gazdasági igazgató- helyettesünk csütörtöktől már a minisztériumban dolgozik, az ő helyettesítése is megoldandó.- Tervez személyi változtatásokat?-Személyi változtatások biztosan lesznek, de nem azonnal fogom ezeket megtenni. Az első megoldandó feladat a volt igazgató munkába állítása. Amíg nem vagyok kinevezett igazgató, drasztikus lépéseket nem fogok tenni, mert nincs értelme. Megismerkedem mindenkivel, összegyűjtöm az elképzeléseket. Megnyugtattam a kollégákat, akiben érzem a szakmai munka támogatottságát, annak nincs félnivalója.-Meglepte Fekete Gyula leváltása?- Annyit hallottam, hogy elbeszélgetések folynak az igazgatókkal. Arról nem tudtam, hogy konkrétan az én igazgatómmal is. December elsején szakmai tájékoztatáson voltunk a minisztériumban, akkor tudtuk meg, hogy visszavonják a vezetői megbízását. Meglepett a hír.- Most önt is pótolni kell Gyarmaton.- Igen, ez most nehéz állapot. Elfogult vagyok, de igazságos leszek. A szívem közepében maradnak, hisz’ a szakmai munkám alapja ott van. Megkértem őket, hogy segítsék a jelenlegi kirendeltségvezetőt, remélem, hogy nem lesz nagy fennakadás. Státus nem szabadult fel, elég nehéz most a kirendeltség helyzete.-Az öné sem könnyű. A megyében sokan reménytelennek látják a munkanélküliség kezelését.-Nem kis feladat, az biztos, de a nagy munkaerő-tartalékok ebben a térségben vannak. Dudellai Ildikó Prof. dr. Badiny Jós Ferenc tudós egyetemi tanár Magyarul és idegen nyelven Balassagyarmaton született és tizennégy éves koráig a városban lakott Jorcsik Ferenc, akit ma a világ tudósai nagyra értékelnek és aki új nevén: prof. dr. Badiny Jós Ferenc néven szerepel a nagy keletkutatók között. Jós Feri osztálytársam volt. A 4. gimnázium Gyarmaton való elvégzése után katonaiskolába került, majd innen a Ludovikára, ahol 1931-ben avatták repülő hadnaggyá. 1940-ben mint repülő százados az első nehézbombázószázad parancsnoka volt, de a háborúba nem ő vitte az általa kiképzett századot (kilenc gép), mert csigolyatörést szenvedett, rokkant lett és nyugállományba helyezték. Hévízfürdőn laktak. De onnan a németek kirakták őket, házukba a német légügyi parancsnokság költözött. Salzburgba vitték őket, kézipogy- gyásszal. Innen Rómán és Párizson keresztül Argentínában kötöttek ki, 1946. december 6-án, két apró gyerekkel. Rómában megismerkedett a Pápai Bibliakutató Intézet vezetőjével - Deimel S. J. páterrel, aki a sumerológia atyja és így irányítása mellett Argentínában tanult addig, míg tézisét elbírálva Rómában a jezsuitáknál megalakították az „orientalista intézetet”, ahol a sumer nyelv és irodalom tanára volt 26 évig. Életének legnagyobb eredményét látja az 1997-ben Miskolcon a bölcsészegyesület egyetemén megszervezett „Ókori közel-keleti és sume- rológiai tanszékben”, amit Argentínában is megszervezett. Számos könyve már magyar nyelven is megjelent. Őszintén be kell vallanunk: nekünk magyarországi keresztényeknek igen nagy gondot okoz Feri barátom kialakult világnézete. Jól tudja, hogy így van, ahogy írom, mert levelében is így szól hozzám: „Úgy emlékszem, hogy jó katolikus voltál és jártál ministrálni Blázsekhez. (Hittanárom volt.) Nem szeretném megzavarni eddigi hitedet, de végre el kell fogadni a világnak azt, hogy Jézus Urunk nem volt zsidó, mert földi Édesanyja Adiabene - Kharak Mária, pártus királyi hercegnő volt.” Feri lapja, az „ősi Gyökér” többször hangoztatja: „Gyökerében kell megváltoztatni hitünket és eddigi meghamisított történelmünket.” Utóbbival kapcsolatban többek között azt igyekszik bizonyítani, hogy az Almos-Árpád királyi ház a jézusi „Adiabene dinasztiából” származnak. Az Ősi Örökségünk Alapítványtól még nem sikerült megszereznünk az „Indiánok Nógrádban” című könyvet, mely Balassagyarmat 1919. január 29-i harcáról is szól - amelyben az is benne van, amikor Mikó Zolival meg akartuk szüntetni a kommunizmust és le van írva a csehek kiverése s az, hogy Miklós bátyám és a cserkészek miként hordták a sebesülteket a tűzben - tájékoztat Feri. A miskolci bölcsészegyesülettől kapott értesülés szerint Jós Feri múlt év szeptemberében tervezte, hogy hazarepül Argentínából Miskolcra, de betegsége megakadályozta. Kamarás József Mag a hó alatt Február első' felében szinte katasztrófahangulat lett úrrá az országon: szakad a hó. A viharos szél hótorlaszokat épít. Két-há- rom hetes kemény munka folyt az országutakon, a vasúti pályák mentén. Operatív bizottságok létesültek, működtek, megszűntek, valaki összesítő' statisztikát készített a hóhelyzet áldozatairól, s kiderítette, 18-an vesztették életüket. Elkészült egy hevenyészett pénzügyi mérleg is: az időjárás egy-másfél milliárdos többletkiadást jelentett az országnak. Nem tudni, igazak-e a nagyvonalúan odavetett számadatok, nem tudom, hogy egyáltalán helyén való-e katasztrófahelyzetet emlegetni, azért, hogy esik a hó, azért, hogy torlaszokba hordjd a havat az északi szél. Lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, azokban az években, amikor egyáltalán nem esett a hó, túlságosan is megszoktuk a kényelmes állapotokat s engedtük berozsdásodni a védekező' rendszereinket, elavulni az országutak munkagépeit, és engedtük kabarétréfává változtatni a valamikori tényhelyzetek igazságát: az illetéke- sekfelkészültek a télre. A Kárpátmedencében télen természetes a hó. Ha nincs, ha kevés van, az a baj, ha sok van, akkor meg lelepleződik a nagyvonalúságnak álcázott rendetlenség... A mező- gazdaság idei termése szempontjából például áldás, hogy hótakaró van a földeken. Biztató esélyei vannak az elvetett magnak, megfelelő' lehet a jó terméshez a talaj nedvességtartalma. Mert miközben a kormányzat és a közmegítélés mérlegén agrárstratégiák versengenek, a lényeg mégis csak ott van: hogyan telel ki a mag a hó alatt. A tavalyi búzabotrány hatásait hogyan vészeli át az idei gabonatermelés, megterem-e 1999- ben az ország kenyere? Vajon mennyi mag van elvetve a hó alá? Normalizálódnak-e végre az értékesítési viszonyok? A termelő', a kenyérvásárló állampolgár huszadrangú kérdésnek véli, hogy az illetékes minisztériumban készült agrárstratégia szaksze- rűbb-e, vagy a kancellária által készíttetett alternatív tanulmány. A kormány a múlt hét végén tudomásul vette az eló'terjesztést, az államtitkár úr legyinthetett a stratégiaváltozatra, miközben utóbbi szerzője nyilvánosan leszólta az FM stratégiáját: nem jó! Nem veszi figyelembe az EU - csatlakozási követelményeket, a modern árutermelés kényszereit, a makrogazdasági szempontokat. S egyáltalán: Szabadi úr nem ért a stratégiakészítés- hez... Jól nézne ki az elvetett mag jövője á hó alatt, ha a stratégiák versenye szerint alakulna sorsa. De a mag hál’ Istennek ott lenn a földben csak a tavaszra vár, csak kikelni, szárba szökkenni, termést hozni vágyik. A javunkra! Sajnos Nógrádban, az évi szokásos 26 ezer hektárnyi ó'szi gabonavetés helyett most csak mintegy 7 és fél ezer hektár szántóterületen van ott a mag a hó alatt. Bizonyosnak látszik, a magunk földjén, itt Nógrádban nem terem meg a megye kenyere. Csak remélhetjük, majd megterem az Alföldön, Békésben, Biharban, Zemplénben... Bizony a „magokról”, a jövó'ról lelkiismeretesebben kéne gondoskodnunk! A földek vastag hótakaróján ugyanis már egyre biztatóbban, egyre gyakrabban tavaszias napfény szikrázik... Erdős István Az otthon állomásai: Losonc-Léva-Salgótarján - Gyémánt oklevél 60 évvel a diploma után Történelem egy emberi sorsban Mai napig kedveli a sportot, különösen kézilabdázni szeretett, de eszébe sem jutott, hogy a nagy történelmi sorsfordulók meg- labdáztassák. Lévén ügyes játékos, azt sem hihette, többnyire vesztesként kell elhagynia a pályát. Kinevezték, áthelyezték, kirúgták, majd kitelepítették. Fél évszázada immár, hogy viszonylag nyugodtabban élhet, amióta Salgótarjánba költözött. Kmetyi Ferenc nyugdíjas tanárnak jutott e hányattatott sors, akit legalább látásból minden korosabb városlakó ismer, s talán el sem hiszik - már nyolcvanhét éves. Nem sokan tudják róla, Losoncon született. Ázt sem, ott végzett a reálgimnáziumban, később a pozsonyi tanítóképzőben tett vizsgát, s még később Prágában, a Károly Egyetemen szerzett diplomát. Matematika-ábrázoló geometria szakos tanárnak nevezték ki Ruszinszkóba, a mai Beregszászba, de ott nem sokáig taníthatott, miután Kárpátalja Magyarországhoz került. A bécsi döntés hatására sodródott Lévára, az akkor alakuló magyar gimnáziumba.- Itt sem maradhattam sokáig - tudatja a megmásíthatat- lant immár bölcs, ám de szomorú mosollyal -, mert '42-ben besoroztak. '46-ig szolgáltam, hisz' miután kitört a háború, én épp akkor estem fogságba, amikor másoknak az, véget ért. Hazatértekor sem volt nagyobb szerencséje, munkahelyén, a lévai gimnáziumban röpke idő teltén közölték vele, ott semmi keresnivalója. Magyarán: kirúgták, mivel a lévai gimnázium akkorra a szlovákoké lett. Kitelepítésre ítéltetett feleségével, s annak családjával együtt. Losoncon élő anyját és három lánytestvérét, megkímélte ettől a hatalom, mert apjuk akkoriban Amerikában dolgozott, s így védettséget élvezett.- Szerencsémre - mondja - jó ismeretségben voltam a Budapest Vidéki Tankerületi Főigazgatóság vezetőjével, lévai igazgatómmal, mert az ő jóvoltából kerülhettem Salgótarjánba, az általános gimnáziumba, 1947 januárjában. Ám itt is kezdődtek a galibák - persze most is önhibáján kívül -, mégpedig azzal, hogy itt ugyanannyi fizetséget kapott munkájáért, mint odaát Léván. Csakhogy odaát koronában kapta, itt meg a koronát átszámították pengőre, amiért is több lett a fizetése vagy harminc pengővel, mint akár a legidősebb tanáré is.-Ma úgy mondanák: bérfeszültség okozója lettem. Két éven belül megbíztak az igazgatói teendőkkel, majd rá kettőre tanulmányi felügyelettel, a megyénél. Osztályvezetőnek akartak, amit én nem akartam az ’56-os eseményeket követő időszakban. Kértem a felmentésemet, s akkor kineveztek a dolgozók középiskolája igazgatójává, ahonnét nyugdíjba is mentem, hatvanévesen, amint a korhatárt elértem. Salgótarjánivá vált az évtizedek alatt, s a városlakók is érezhették ezt, hiszen egy sor társadalmi szervezet választotta vezetőjévé. Volt a megyei sportbizottság elnöke, részt vett az atlétikai szövetség munkájában. Örökös tiszteletbeli elnöke ennek, amint a Bolyai Matematikai Társaságnak is. Utóbbi szervezési munkáiban mai napig tevékenykedik, ugyanígy a pedagógus-szakszervezet nyugdíjastagozatában, amelynek megyei szervezeti elnöke is volt korábban.- Mai napig sportolok is - tájékoztat ravaszul mosolyogva -, tavalyig naponta megtettem a magamnak kiszabott tizenöt kilométeres gyalogtúrát, de idén már más sportot űzök.- Mégpedig ?-Áttértem a sakkra, délutánonkéntjátszom a barátaimmal. Tizenöt éve él felesége nélkül, egyedül, de nem magányosan. Egyetlen fia családja, s sok barátja, még több ismerőse, volt tanítványai adják társasélete magvát. Rengeteget olvas, most éppen a második világháború irodalmát és Németh László műveit forgatja. Szép- irodalom terén egyébként nincs kedvence; a jó könyvet szereti, de olvas szórakoztató irodalmat is esténként. Újságokat a könyvtárban lapozgat, ahol az azonnali véleménycseréhez kapóra jön a baráti kör.- Lévén szinte minden területen naprakész tájékozottsága, milyennek ítéli az iskolaügyet?- Sok a kalandorság, ami a felnövekvőknek nem kedvez. Nevezetesen a sok kísérletezésre gondolok, miáltal a gyerek a kísérleti nyúl szerepébe kényszerül. Vagy például, hiányos a szakmai ellenőrzés, vagy említhetném a Soros Alapítvány e területen betöltött szerepét, amelynek ugyan jó a programja, hasznunkra van a pénze, de az alapelve sosem fog megvalósulni. Végül, de korántsem utolsósorban, sajnos úgy vélem, felhígult a szakma. Kmetyi Ferenc olyan elismeréseket mondhat magáénak egy sor más mellett, mint a „Nógrá- dért emlékplakett”, mint a pályán ötven éven át kifejtett szakmai tevékenységéért járó arany oklevél, s az 1998. december 4-én, az Eötvös Loránd Tudományegyetemtől kapott gyémánt oklevél. Jakubovics Katalin Kmetyi Ferenc már nyolcvanhét éves I
