Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-18 / 41. szám
2. oldal 1999. február 18., csütörtök Szécsény És Környéke Új csoportelnök Varga Béla a szécsényi és a megyei önkormányzatban betöltött funkcióiból adódó elfoglaltságai miatt lemondott a megyei kereskedelmi és iparkamara szécsényi csoportjának elnöki posztjáról. A helyi vállalkozók Bagó Istvánt, a Bagó és Bagó Kft. tulajdonosát választották meg utódjául, őt akadályoztatása esetén Miklós Lajos helyettesíti. Nagyobb a kiadás, több a hozzájárulás „Tányéros” emelkedések Az élelmiszerárak emelkedése miatt növekszik a közétkeztetés költsége is, ezért a ságújfalui önkormányzat növelte az étkezési térítési díjakat. Ugyanakkor - tekintettel a családok fokozódó anyagi terheire - a szolgáltatáshoz nagyobb támogatást nyújt az érintetteknek. Februártól az óvodás gyermekek napi étkezési díja 158 forint, ez esetben az önkormányzat egy gyermeknél 79, kettőnél 88 forintot térít. A napközisek étkeztetési tarifája 188 forint, az ön- kormányzati hozzájárulás egy étkezőnél 94, kettőnél 107 forint. A menzai étkezés naponta 124 forintba kerül. A felnőttek étkeztetésének napidíja 232 forint, az önkormányzat ehhez - jövedelemtől függően - 20-70 forint kedvezményt ad. Nem lesz több szénszünet a litkei iskolában Bírják az iramot a megújult kazánok Öt, rozzant állapotú, széntü- alapítvány kuratóriuma elutasízeleses kazan szolgáltatgatta a meleget a múlt év fűtési szezonjának végéig A Litkei Körzeti Általános Iskolában. 1998 volt az az esztendő, amikor kritikussá vált a helyzet, februárban ugyanis az ötből négy felmondta a szolgálatot. (’96 telén a kemény hideg miatt fagyszünetet rendeltek el.) Némi könnyebbséget az jelentett, hogy szerencsére enyhének bizonyult az a hónap. A szakértői Vizsgálat megállapította, hogy a kazánok állapota veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot. A tényékhez tartozik, hogy a helyreállításuk teljesen gazdaságtalan, másrészt nem is lett volna erre pénzük az önkormányzatoknak. A szükség tehát azt diktálta, hogy földgázüzemre állítsák át a rendszert. Ekkor kétszeresen sürgetővé vált a megoldáskeresés, amelynek már volt sikertelen előzménye: a megyei közoktatási köztotta a mintegy 4,9 milliós támogatási kérelmüket. Az intézmény vezetője (aki másfél éve látja el ezt a feladatot) újabb pályázati kérelmeket nyújtott be a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalhoz, a Központi Környezetvédelmi Alaphoz. Az előbbi kétmillió, az utóbbi 1,35 millió forint támogatást nyújtott, a céljellegű decentralizált keretből pedig 2,7 milliót kaptak. Ezekről a nyereményekről jószerivel még Csak az értesítést kapták meg, amikor egy balassagyarmati tüzeléstechnikai céget sikerült megnyerni a munkára. Az sem okozott gondot a kivitelezőnek, hogy a költségeket (ösz- szesen 6,8 milliót) meg kellett hitelezni az iskolának. Augusztustól október 14-re elvégezték a feladatot, amelynek része volt a szolgálati lakás fűtésrendszerének az intézménytől való leválasztása is. Ezzel, illetve a gázfűtéssel nem csekély megtakarítást értek, érnek el. (mj) Túl az első megmérettetésen a Palóc együttes - Egyesületet hoznak létre Aki egyszer ezt táncolta - Csendes próbák Boróka néptánccsoport és a Nógrád táncegyüttes volt tagjai fogtak össze. S természetesen a művészetoktatási központ növendékeit sem kellett rábeszélni: társuljanak, hogy az utánpótlás se legyen gond. Nem verték nagydobra a kezdeményezésüket, mert - ahogyan Őze János fogalmazott: első a bizonyítás. Csendben megkezdték a rendszeres próbákat. Eljött az augusztus, s ezzel az első, tetszéssel fogadott megmutatkozás. A közönségsiker félreérthetetlen jelei mellett a kedvező szakmai vélemények sem várattak sokáig magukra. A nemrégiben Szécsényben rendezett néptánc-antológián a szakemberek körében is igen kedvező fogadtatásra talált a produkciójuk. A néptánc iránti elkötelezettség és a tudás is kevés a jó teljesítményhez, a továbblépéshez: az anyagiakra, önmegsegítésre is gondolniuk kell. Ezért azt tervezik, hogy egyesületet hoznak létre. Tizennégy párossal, ígéretes kiscsoporttal a múlt év áprilisában, a szécsényi művelődési ház keretein belül megalakult a Palóc néptáncegyüttes. Két vezetője a szakmai berkekben is ismert és elismert személyiség: őze János és Hájas Tibor. Három forrásból hozták létre a szintén lelkes, hagyomány- őrző negyediket: az annak idején szép eredményeket elért Pillanatkép az első fellépésről: csodát teremtett Szécsényben az összefogás FOTÓ: RIGÓ TIBOR » Férfiembernek nem való a papírmunka, az ablak mögött meg ráadásul mosolyogni is kell „őrségváltás” a szécsényi postán „Ha valaki évekkel korábban otthagyta a postát, nyugodtan visszajöhetett. Később annál az ablaknál, ugyanott folytathatta munkáját, ahol abbahagyta. Ugyanazon bizonylatokat, ugyanoda kellett tennie. Lassan lejár a szabadságom, számomra kezdődnek a nyugdíjasévek. Ha mégis visszajönnék, már most nem úgy találnám a dolgokat, mint ahogy otthagytam.” A postán is nagyot fordult a világ - vallja Miskolczi Istvánná, aki 32 évet dolgozott a szécsényi körzeti postán. Négy postamesterség, tíz kisposta, a Magyar Posta Rt. Budapest-vidéki Igazgatósága, a területi szakszervezeti bizottság, hogy csak a hivatalos szervezeteket soroljuk, amelyek nevében köszöntötték Miskolczi Istvánnét, a nyugdíjba vonulása alkalmából rendezett postásünnepségen. A közös emlékek lajstromba vételekor Szé- csény - immár nyugdíjas - postavezetője Czajdrik Lászlóné- nak adta át a stafétabotot.- A postára muszáj jönni, az ablakot nem lehet zárva tartani még akkor sem ha betegek vagyunk, vagy ha a gyermekeink betegek. Ezt én is csak a kollégák megértésével, a főnökség támogatásával és biztos családi háttérrel tudtam megszervezni, amelyért mindenkinek hálás vagyok - mondta Miskolcziné. Kérdéseinkre, hogy miért is lett a postásság női szakma, mennyiben változik az élet manapság a postán, s hogy a közéleti szereplőként is számon tartott posta vezető miként látja a várost, annak környezetét és lakóit, néhány gondolatot az alábbiakban közlünk:- Aprólékos munka a miénk, s ez nagy elkötelezettséget és türelmet kíván. A férfiaknak elképzeléseik vannak, amelyeket szeretnek kifejteni, magyarázni, indokolni, megvitatni. Erre itt nincs lehetőség. Az ablaknál egész nap mosolyogni kell, kedvesnek látszani, s mikor mindennek vége, akkor jön az alapos adminisztráció, amit egy ilyen nagy nemzetközi szervezet működése megkíván.- A dolgok egy része egyszerűsödött, segítséget jelent a munkánkban a számítógép is, ugyanakkor új, és új technikákat, fogalmakat vezetnek be. Ha valaki csak egy hónapra itthagyja a postát, ma már szinte újra kell tanulni a szakmát. Szé- csény? Nos, én évekig voltam vb-tag, s noha akkor is keveset kerestünk, közös célokért tudtunk együtt dolgozni, akár ingyen is. Erre az új művelődési háznál konkrét példákat is említhetek.- Ma már mindent az egyéni érdekek mozgatnak. Kevesebb egymásra figyeléssel, nagyobb szegénységgel találkozom.- A postások viszik ki a segélyeket, ők látják melyik ház milyen, hol mi épül, s hol mi az, ami leépül. Senki, egyetlen politikus nem kerül olyan közeli kapcsolatban a lakossággal, mint a postás. Ha valamit tanácsként megfogadnak tőlem, akkor az nem más, mint az hogy figyeljenek a szavukra. T. L. Miskolczi Istvánná (balra) és Czajdrik Lászlóné az ünnepi rendezvényen Röviden Magasabb norma Nógrádsipek - A közétkeztetésben résztvevők étkezési normáját 1999-re tizenhárom százalékkal növelte a képviselő-testület. Az emelés több mint száz személyt érint: óvodásokat, iskolásokat, időseket, szociális és munkahelyi étkeztetésben résztvevőket. Jól jönne a segítség Egyházasgerge - Kertművelésre és -fenntartásra fordítható támogatásra pályázott közösen a Szent József Katolikus Szakiskola és a Faluért Emberekért Egyesület. A kertművelés kettős célú feladatuk: gyakorlati ismeretekkel egészíti ki a tananyagot, másrészt a megtermelt zöldségfélét, burgonyát az iskola konyhája hasznosítja. Falutakarítás Varsány - Öt közmunkást foglalkoztat jelenleg a munkaügyi központ támogatásával a községi önkormányzat. Tennivalóik java részét a közterületek, - parkok, buszmegállók, járdák - hótól való letakarítása adja. Babák, anyák, örömkönnyek és fájdalmak Apácapusztától Ipolytarnócig - Nagy feladatok mestere Kézcsókok a megmentett életért Kétezernél is több újszülött sírt fel a kezei között. A legtöbb erőteljes sírással adta tudtára megérkezését a világnak. Voltak köztük nem várt újszülöttek, és lustácskák is, akiknek a szervezetét - kis hideg-meleg vízzel - kellett „emlékeztetni” arra: idekint más, ideje lélegezni, a szívnek dobogni. Szeles Sándorné, a bábaasz- szony, az okleves szülésznő, tudta mit kell csinálni. Akkor is, ha a nagy feladattal, az idősödő, vérzékeny, szülő nővel, a medencébe szorult, világra jönni igyekvő kisbabával magára maradt. Évek óta nyugdíjas már, de az ismertségnek és elismertségnek a legbiztosabb jele, (az hogy mostanában is volt, aki nála akart szülni) még ma is felbukkan az életében.- Nem vennék már magamra ilyen izgalmat - mondja a fejét ingatva, határozottan, évtizedek szakmai tapasztalatával a háta mögött. „Olyan izgalmat,” ami a nagy döntések meghozatalát, egy vagy két élet védelmét, s nem ritkán az élet mentését is jelenti. Új életek, fájdalmak, örömök és a saját sorsának szálai óhatatlanul, elválaszthatatlanul összefonódtak. Olyan teljességben, hogy néha nehéz megmondania, a magánélete nehézségei vagy a hivatása drámai órái jelentettek-e számára nagyobb próbatételt? A válasz lényege az, hogy így is, úgy is nyugodt lehet a lelkiismerete. Odaadással, fizikai nyomokat hagyó, de sosem sajnált fáradsággal fizetett ezért. Mindig ilyen volt: földönjáró, céltudatos. Tizenkilenc éves korában férjhez ment. A gyerekvállalással vártak, mert el akarta végezni a szülésznőképző tanfolyamot. És meg sem állt Miskolcig.-Voltak ott sipekiek, vadkertiek, felvidékiek. Ötvenhármán kezdtünk, tizennyolcán vizsgáztunk le, a szülésekre való felkészítést, a szakszerű levezetést jól el kellett sajátítanunk ahhoz, hogy megfeleljünk. Szorgalmas tanuló volt, „elöl kelt, utói feküdt,” attól sem riadt vissza, hogy a kötelező elsötétítés miatt el-elvonuljon a világos mellékhelyiségbe, tanulni. Okleves szülésznőként jött haza. Férjével összesen ha háromnégy hónapot töltött együtt, mert megbetegedett, s ő nemsokára megözvegyült. Nagyló- con kezdte meg szülésznői munkáját. Hozzá tartozott Zsuny-, és Apácapuszta is.-Épp a héten emlegettem valakinek azt a huszonéves lóci asszonyt, aki a negyedik gyerekét hozta a világra, amikor bekövetkezett a baj: a méhlepény helyén atóniás, erőteljes vérzés lépett fel. A megfelelő helyeken nyomással próbáltam csillapítani. A karjait már alig érezte, de erőt adott a tudat: már elindultak Szécsénybe orvosért. Igás- kocsival... Amikor mindenen túl voltak, a hálás hozzátartozók kezet csókoltak neki. Nagy harc volt de megérte: az újszülött nem maradt anya nélkül. Szeles Sándorné, majd az orvos megmentette az életét.- Litkén könnyebb volt, mert itt lakott a körorvos, egyben szülészeti tanársegéd, aki ha kellett, jött segíteni - mondja Szeles Sándorné, aki hogyan is felejthetné az ipolytamóci vérzékeny, gyerekét vesztett anyát.- A baba a fájásgyengeség miatt nem jutott előre. Ékkor elvégeztük a gátmetszést, hogy segítsünk neki, viszont az igen nagyfokú vérzés az anya életét veszélyeztette. Ekkor már őt kellett menteni... Mikor másodszor is gyermeket várt, nem Szeles Sándorné győztük figyelmeztetni, a lelkére kötni, hogy mentőt hívjanak, ha eljön az idő. így tettek, bevitték a kórházba, és ennek ellenére akkor az anya is odalett. Olyan bánatunk volt ez nekünk - zárja a megrendítő epizódot. Falunyi kisgyereken, anyán, családon segített, mégis: az a valóban csak néhány haláleset kitörölhetetlen nyomokat hagyott a szíve, a lelke mélyén. A nem mindennapi hivatás és az élet szeretete, tisztelete is tette ezt vele. Özvegyen kezdte és így is folytatta pályáját. A háború alatt azért, mert férje után nem akart másik elveszettet is siratni. így óvta magát, s ennek végül az lett az ára, hogy egyedül maradt. Kicsit azért bánja, hogy az otthonból nem vett magához egy kisfiút vagy kislányt. Miután kötelezővé tették a szülő nők kórházba szállítását, Szeles Sán- domé tovább képezte magát, ápolónői képesítést szerzett, s orvos mellett dolgozott tovább. Ha szükség volt rá, gyalog vagy kerékpáron ment a betegekhez. Az etetést, fürdetést épp úgy reszortjának tekintette, mint az injekciózást. A szülésekről vezetett naplóját ma is őrzi. Vele maradtak a szép emlékek, az átélt keserves órák nyomai. El-elgyen- gülő szíve a megmondhatója, mennyi fájdalomnak, örömkönnynek volt tanúja. (M.J.)
