Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-14 / 11. szám

Véget ért a franciaországi iskolai „arc harc” Marad a fejkendő, de... Kompromisszummal zárult Franciaországban az egyik is­kolában az „arc harc”, amelyet két, az arcot is eltakaró fej­kendő viselete robbantott ki. A tanárok hevesen kifogásol­ták, hogy két muzulmán lányta­nuló állandóan fedett arccal ül az órákon, s tiltakozásul egynapos sztrájkot tartottak. Az illetékes miniszter sürgetésére végül a ta­nárok kompromisszumot fogad­tak el. A két lány ezentúl nem fedi el arcát tornaórán és a termé­szettudományos tantárgyak okta­tásán. Franciaországban a katoli­kusok után a mohamedán vallás követői vannak a legtöbben, számukat 4-5 millióra becsülik. A fundamentalisták szerint az ar­cot is elfedő kendőt vallásuk írja elő, a francia kormány és sok ta­nár azonban azzal érvel a kendő ellen, hogy az a nők elnyomásá­nak jelképe és akadályozza vise­lőjüket a beilleszkedésben. A fiatal diplomások végleg külföldre költöznének „Jó az álmodozás” Ukrajna felnőtt lakosságának 13 százaléka ha tehetné, vég­leg külföldre költözne a jobb élet reményében. Ez európai viszonylatban nem magas mu­tató, a szovjet utódállam vala­hol a középmezőnyben foglal helyet, viszont minden öt fiatal diplomás közül négy habozás nélkül elköltözne - derül ki a genfi Nemzetközi Migráció­ügyi Szervezet jelentéséből. Európában a legtöbben Jugo­szláviából akarnak elutazni, a lakosság 26 százaléka. A romá­nok 21 százaléka álmodozik egy külföldi könnyebb életről, a horvátoknál ugyanez a mutató 18 százalék. Még a vitathatat­lanul magasabb életszínvonalú lengyeleknek is az ukránoknál nagyobb hányada, 14 százaléka költözne véglegesen idegen or­szágba. Ugyancsak a népesség 14 százaléka hagyná el hazáját Fehéroroszországban, Csehor­szágban 11 százalék menne, Szlovákiában 10 százalék. Ke- let-Közép-Európában az egyik legalacsonyabb mutatóval, 8 százalékkal Magyarország büszkélkedhet. A korösszetételt tekintve azonban már változik a kép. Ukrajnában a 30 évesnél fiata­labb diplomások négyötöde szívfájdalom nélkül örökre el­hagyná szülőföldjét. Hasonló a helyzet Jugoszláviában. Az uk­rán migráció- és menekültügyi állami felügyelet illetékese sze­rint ezek az adatok nem megle­pőek. Különbséget kell tenni azonban azok között, akik csak álmodoznak, ám nincsen kez­dőtőkéjük, nyelvtudásuk és alapvető ismeretük az esetleges célországról, illetve azok kö­zött, akiknek valóban lehetősé­gük van elutazni. Az Ukrajnából való kiutazást eleddig legfőképpen az gátolta, hogy a lakosságnak nem voltak saját tapasztalatai a külföldről, az ukránok lényegében csak az utóbbi években utazhatnak ki az országból szabadon. Ellentétben a 80-as évek eleje óta akadályta­lanul külföldre látogató lengye­lekkel, akiknek a körében sok­kal nagyobb az emigráció, mint az ukránoknál. Míg azonban Lengyelországban a külföldre utazni szándékozók száma egyre csökken, addig a még mindig romló gazdasági hely­zetű Ukrajnában a folyamat el­lentétes irányú: mind többeknek fordul meg a fejében a külföldre költözés, főleg a maguk számára jövőt nem látó képzett fiatalok gondolnak erre. Eiffel-torony: 6 millió látogató Az elmúlt esztendőben hatmil­lió látogatója volt az Eiffel-to- ronynak, jelentették be a mi­nap a francia fővárosban. A Párizs egyik - sok francia által kedvelt és sok által nem sze­retett - jelképének számító neve­zetesség látogatóinak többsége külföldi volt. Az Eiffel-toronyra az 1998-as évben csaknem két­szer annyian voltak kíváncsiak, mint a New York-i Empire State Buidingre, amelyet ugyancsak sokan, 3,6 millióan kerestek fel. Pop plusz rock Klubról klubra - A jazz-től a house-ig Mindig vonzó, ha néhány szupersztár összeáll és úgy muzsikálnak együtt, pláne, ha azok olyan ne­vek, mint amilyenről a Mandoki „projectek” ese­tében szoktunk szót ejteni. Most a Room No. 8. után itt van a sztárok csapatának egy újabb albuma,. a So Far... Mándoki László, az utóbbi években a hetvenes és a nyolcvanas esztendők kultikus rock - és jazz-zené- szeivel dolgozik együtt kü­lönböző „projectjeiben” és aratja le méltán a sikereket. Olyan szupersztárokkal működik együtt, mint a Jethro Tull legendás fuvolis- tája, Ian Anderson; a Power Of Love és számtalan bal­lada gyönyörű hangú elő­adója, Jennifeer Rush; á leg­több gitáros példaképének tartott Al Di Meda; az ame­rikai Elton John-nak tartott zongorista-énekes, Joshua Kadison; a nyolcvanas évek Soul-funky királynője, Chaka Khan; ugyanezen év­tized elejének tinibálványa, Nik Kershaw; a ma már rocktörténelemként számon tartott hollywoodi Szuper­csapat, a Toto gitárosa, Steve Lukather; a jazz sze­relmeseinek fúvós álompá­rosa, a Becker Rothers vagy a német pop koronázatlan királya, Pe­ter Maffay. És a lista még koránt­sem ért vé­get, hiszen Leslie Man­doki új al­bumán az imént felso­rolt művé­szek mellett ott játszanak még olyan nagy nevek, mint a basz- szusgitáros Jack Ruce, Pino Palla- dino, Ant­hony Jack- son és Vik­tor Bailey, a szaxofonos Bili Evans, a gitáros Mike Stem és Steve Khan, vagy az énekesek közül David Clayton- Thomas és Bobby Kimball, valamint a rapper Guru. Ezek a nevek mellesleg há­romszázötvenmillió eladott hanghordozót. Száznegy­venegy arany- és harminc­egy platinalemezt, valamint huszonhat Grammy-díjat je­lentenek. Az új anyagon a régi nagy slágerek mellett meglepe­tésként megtalálható többek között az új Walt Disney- szuperprodukció, az ősi Kí­nában játszódó egész estés rajzfilrmszenzációhoz, a Mulan-hoz készült betétdal, az I Lost My Heart In China, valamint egy budapesti kon­certfelvétel. Fantasztikus nevek tehát egy lemezen egy magyar zenész vezénylete alatt. Igazi csemege . . . Ha valami sikeres, akkor azt folytatni kell! Egy ko­rábban megjelent válogatás­album, a tetszetős külsejű és remek anyagot tartalmazó Club Sounds, 1998 tavaszá­nak legjelentősebb nyugat­európai és amerikai klubsi­kereivel egyértelműen el­nyerte a magyar lemezvásár­lók tetszését és sok helyen még a hazai diszkókban is erről a korongról játszották az éppen menő slágereket. Ennek sikerén felbuz­dulva jelent meg a második ilyen jellegű válogatás­album, sőt ebből mindjárt kettő is, hiszen dupla CD formájában került piacra a Club Sounds 2, ami a nyár és az ősz legnagyobb klub­slágereit tartalmazza két hozzáértő és a hazai klub­életben elismert disc-jockey válogatásában, olyan ne­vekkel, mint David Morales, DJ Jean, a Klubbheads, Sash! és még hosszasan so­rolhatnánk tovább . . . * Vitathatatlanul az elmúlt három esztendő legnagyobb magyarországi sikerét a kül­földi együttesek közül a ne­vével ellentétben nem ame­rikai, hanem a német Brooklyn Bounce aratta. Új lemezük, a B.B. Remixed Collection többszörösen is unikumnak számít, hiszen A legsikeresebb nemzet­közi együttes Magyaror­szágon az elmúlt évben a Brooklyn Bounce volt egyrészről egy Best of pro­dukciónak is felfogható, másrészről a kor divatjának megfelelően az eredeti slá­gerekből készült remixek kaptak helyet a korongon, harmadrészt Németország legjobb producerei és dj-ei segítették létrejöttét, ne­gyedrészt pedig a huszonöt track valamivel több, mint hetvenhét perc hosszú, ami a hallgató maximális kiszol­gálását is jelenti. Helyet kapott az anyagon egy eddig még sehol nem hallott nóta is Listen To The Bells címmel Ulrika, Maeva és Stephan, „Damon” elő­adásában. Ilyen és ehhez hasonló korongra még nem igazán volt példa a zene történeté­ben. * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt héti feladványként több úgynevezett tízes lista érkezett szerkesztőségünkbe. Legjobbnak Urbán Petra (Pa­lotás, Mikszáth u. 18. szám alatti olvasónk) válogatását tartottuk: íme: 1./ Ámokfutók - Bújj mel lém 2.1 Mr. Rick - Szállj 3. / N.Y.C.L. - Fight For Your night 4. / Modem Talking - remix 5. / FRESH - Táncolj még 6. / Ámokfutók - Csak a csil lagok 1.1 Celine Dion - My Heart Will 8./ Happy Gang - Sokáig voltam 9.1 Regina - Day by day 10./ 4 The Cause - Stand by me Nyereményét szerkesztő­ségünkben veheti át. Ugyancsak kazetták, CD-k közül válogathat az a szeren­csés nyertes, aki alábbi kérdé­sünkre helyesen válaszol:- Mi a neve annak az együttesnek, amellyel a ha­zánkból elszármazott Mán­doki László a nyolcvanas évek elején igazából befutott? A válaszokat nyílt postai levelezőlapon várjuk 1999. január 19-éig a következő címre: Nógrád Megyei Hírlap Szerkesztősége, „Pop plusz rock” 3100 Salgótarján, Er­zsébet tér 6. sz. Sándor András A Mandoki „projectek” - Bizonyára felis­merni a sztárokat... Ha, ha, ha... - Több mint kétezer ember nevetett önfeledten csupán amiatt, hogy a rendezvényt, - amelyet az indiai Bombay-ban tartottak - január 10-én, a nevetés világ­napja (!) alkalmából szervezték. fotó: FEB-Reuters Jethro Tull, Led Zeppelin - Harmincéves sikerlemezek Eltávolodtak a kályhától A történelem kerekét vissza­forgatni, a pillanatot elcsípni talán a rockzenében a legne­hezebb. A tények -úgy tű­nik - itt cseppet sem makacs dolgok, egy lemez megjele­nése, egy sztár születésnapja minden további nélkül több időponthoz is kötődhet, mint például a Jethro Tull első le­meze, a This Was esetében. A rocktörténelem egyik leg­jobb lemeze a hivatalos anya­könyvek szerint már 1968-ban a boltokba került. A kavarodást az okozhatta, hogy 1969 január­jában Amerikában újranyomták és ezt a megjelenési időpontot kezdték .hivatalosként” terjesz­teni. A blues hagyománytól in­duló, Jan Anderson fuvolás és énekes vezérelte brit társaság albuma még „nem volt az igazi”. Stílusát tekintve a blues, a folkzene és a rock elemei egyaránt fellelhetők rajta. Bár a legjobb dal kiválasztása ízlés dolga, de aligha téved az, aki a Song For Jeffrey-re szavaz. Az együttes rajongóinak örök top­listáján egyébként mindössze egyetlen dal került a legjobb húsz közé, a Cat Squirrel, ame­lyet viszont nagyon sokan fel­dolgoztak. A Jethro Tull a későbbiek­ben, amint azt többen vallják - érlelődése során - igen jelentő­sen távolodott a bluesos alapok­tól, mégha nem is teljesen ta­gadta meg bölcsőjét. Ami a másik harmincéves dátumot illeti, azzal kevesebb a probléma. A Led Zeppelin ró­mai egyes számú, nem hivata­losan Good Times, Bad Times- nak címen emlegetett lemeze valóban január közepén látott napvilágot. A rokonvonás a Jethro Tullal az, hogy a Zepnek is az első al­buma állt a legközelebb a blu­eshoz. Nem ebből következik, de tény, hogy a kitűnő dalok el­lenére ez az album sem állta a versenyt az együttes későbbi lemezeivel. Willie Dixon szer­zeményét, a You Shook Me-t az újonnan verbuválódott együttes nagyon éretten dol­gozta át, a Dixon-átdolgozások egyik legjobbja ez a szám. Ami még a blueshoz köti ezt a lemezt az a másik Dixon- szám - a You Canit Quit You Babe - ez megint egy telitalá­lat. A blueshoz áll közel az Oh, Rose című szerzemény, míg a többi dal közül legfeljebb a Babe lm Gonna Leave You hozható kapcsolatba az ősi mű­fajjal. Az első album többi tétele már előleg arra, amit a Zeppelin a későbbiekben meg is valósí­tott - az időnként lírával „fertő­zött” kőkemény rokczene - egyesek szerint a metál első megnyilvánulása hallható róla. A Jethro Tull és a Led Zep­pelin tehát meglehetősen eltá­volodott a kályhától. A két együttes közül a Jethro Tull a barokkos „művészrockban” ta­lálta meg önmagát, a Zeppelin pedig a maga kőkemény stílu­sával tucatnyi hasonló utat járó kitűnő bandát indított út­nak. K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom