Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-02 / 1. szám

6. oldal Mozaik 1999. január 2., szombat Feljelentés gyorshajtásért - Különös ismertetőjele: „szemölcs van a tőgyén” Humoros történetek rendőrségi berkekből Idézhetnénk a mondást is, mely szerint „egy újszülöttnek minden vicc új”, de nem tesszük, hiszen most nem vicceket mesélünk. Igaz történetek, amelyeknek egy közös vonásuk mindenképpen akad: még pedig az, hogy egytől egyig rendőrségi ügyekről van szó. A hasonlatosság talán még annyi, hogy bár mindegyik beje­lentést komolyan kezelték, maga az eset valahol mégis vicces. Elfáradt a „munkában” Az első ilyen eset akkor volt, amikor betörést jelzett a készülék - idézi fel Juhász István alezre­des, Bátonyterenye rendőrkapitá­nya, amikor arra kértük, hogy meséljen olyan bűnügyekről, amelyeknek humoros oldala is felfedezhető. - Ki is ment a járőr, betörve a kirakat, de az üzletből láthatóan nem hiányzik semmi. Miután azonban alaposabban kö­rülnéztek, felfedezték a betörőt is: úgy látszik, elfáradhatott a „nagy munkában”, ezért megágyazott magának, és javában horkolt. A másik esetnek talán azt a címet adhatnánk, hogy a „peches autó­tolvaj”: Szorospatakon, az erdő­szélen idilli környezetben pász­torórára érkezett a Zsiguli. A tulaj barátnőjével a kocsiban, embe­rünk pedig éppen ezt a kocsit szemelte ki magának, hogy el­köti. Bejelentették ugyan, de- családos emberekről lévén szó- nem lett belőle semmi. A következő eset szintén gép­kocsihoz kapcsolódik: a rendőr járőr igazoltatás céljából akarta megállítani az autót, amelynek azonban esze ágában sem volt a jelzésnek eleget tenni, ehelyett ami belefért, észveszejtő tempó­ban minél távolabb. A járőr per­sze utána, villogó fény, ahogy il­lik. A menekülő autós hatalmas fékcsikorgással fékezett a lakása előtt, berohant a kerítésen belülre: épp’ hogy fityiszt nem mutatott a rendőröknek, amikor mondta, hogy ide már nem jöhetnek utána. Csakhát a jogszabály nem isme­rete nem mentesít a következmé­nyek alól, bizony bementek a fiúk, igazoltatták, és közölték vele, hogy igazoltatás megtaga­dása miatt feljelentést tesznek el­lene. Erre mit tett emberünk? Fel­jelentette a rendőröket, mert nem tartották be lakott területen az 50 kilométeres sebességet, hiszen 140-el üldözték őt.- Ugyancsak mosolygásra késztet annak az idős néninek az esete, aki rendszeres vendég volt a kapitányi fogadónapjaimon: ál­landóan azért könyörgött, hogy vigyük már el a fiát, mert az ál­landóan elveszi a pénzét, meg­veri, nem hagyja nyugodtan élni. Nos, egyik alkalommal szabály- sértés miatt behoztuk a fiút, aztán el sem engedtük: kiderült ugyanis, hogy körözés alatt áll. Erre másnap reggel ki várt már a kapitányság előtt? Az édesanyja jött könyörögni, hogy engedjük el egyszem gyermekét. Miután megmondtuk neki, hogy ezt nem lehet, elment ugyan, de nemso­kára visszajött: mondván, hogy ő beszélt telefonon a miniszterel­nökkel, aki helikopterrel hamaro­san itt lesz, és leváltja a rendőrö­ket, ő pedig ezt meg fogja várni, mert látni akarja. Több mint négy órán keresztül várta a helikoptert, aztán hazament. „Lehal lgatásos esetek”- Na meg aztán itt vannak a kü­lönféle „lehallgatásos” esetek: Bátonyterenye egyik településré­széről állandóan jöttek a jelzések, hogy a lakásban lehallgatókészü­lék van. Kimentek a fiúk, átnéz­ték a lakást, úgy tettek, mintha ta­láltak volna valamit, azóta a kö­szönőleveleket kapjuk. Vagy a másik hasonló eset, amikor a szembe szomszéd parabolaanten­nát tett fel, csak azért, hogy őt fi­gyelje. Az illető azonban nem elégedett meg azzal, hogy nekünk bejelentést tett, még a belügymi­nisztériumba is írt, ahonnan aztán jött az utasítás: államigazgatási eljárás keretében ki kell vizsgálni az ügyet. Mondanom sem kell persze, hogy semmit sem talál­tunk. Kecske meg a mekegése- De az összes mulatságos törté­net között az vitte el a pálmát 1998-ban, amikor az egyik helyi gazdálkodó bejelentette, hogy el­lopták a kecskéjét. Már az adatok felvétele közben is szüksége volt a nyomozóknak minden önural­mukra, hogy megállják nevetés nélkül az egészet, hiszen a káro­sult egyfolytában azt bizonygatta, hogy ezer közül is megismeri kecskéjét a mekegéséről. Elég sok időbe telt, amíg rávezették, hogy ez bizony nem bizonyíték. Gondolkodott erősen a gazda, mit is lehetne különös ismertetőjel­ként megjelölni, amikor a homlo­kára csapott, és felkiáltott: - sze­mölcs van a tőgyén, arról megis­merem, mert az csak fejés közben látszik! És tudja, mi a legnagyobb vicc az egészben? Hála a különös ismertetőjelnek, megtaláltuk a kecskét. Hegedűs Erzsébet Statisztastátusba szorultak vissza Új szerepben a szülők Az amerikai szerzőnő, dr. Ju­dith Rich Harris az év siker­könyvét írta meg „Nevelési tézisek” címen. Ebben azt a rendhagyó álláspontot fogal­mazta meg, hogy a mai szülők immár semmiféle befolyást nem gyakorolnak gyermeke­ikre. A pszichológusnő meg­fogalmazásában: a pedagógia porondján eddig a szülők töl­tötték be a rendező szerepét, mára viszont a statisztastá­tusba szorultak vissza. A szerzőnő állításai szerint a mai ifjúság idomult a kor követelményeihez. A túlélést számukra a saját kortársaik­hoz, az iskolatársakhoz vagy egyéb csoportokhoz való iga­zodás biztosítja. A saját gene­rációjuk magatartásformáit utánozzák. Az apa és anya rá­hatása ebben a folyamatban alig, vagy már semmilyen formában sem érvényesül. Dr. Harris már korábbi cik­keivel is ismételten nagy fel­tűnést keltett. Kimutatta pél­dául, hogy a tizenévesek nem azért dohányoznak, isznak vagy kötik el a kocsikat, mert felnőttnek akarnak látszani. Ellenkezőleg: szemük előtt csakis a saját kortársaikkal való azonosulás lebeg. Rebellis állításait az USA- ban kezdik mind komolyab­ban venni. Nemcsak az olva­sók körében lett hamar nép­szerű, de tudományos folyói­ratok is egyre többet foglal­koznak az általa felvetett je­lenséggel. Jelentés a hegyről Befagyott patakok Porka havak hulladoznak, ó zengésű ének, verse régi regölőknek, muzsikája télnek. Aprily Lajos A kemény fagy hetek óta jól megtartja a havat s most már beálltak a hegyi patakok is, csupán forrásaik közvetlen környékén, a mélyből felfa­kadó víz melegítő hatására akad még egy-egy rövidke befagyatlan szakasz. Először csak a forrástól tá­volabb, a patakszéleken kép­ződnek vékony jéghártyák, melyek lassan terjeszkednek és vastagszanak, majd ezek az átlátszó jéglemezek egymás­sal és a túlsó partiakkal egy­benőve kisebb-nagyobb hi- dacskákat képeznek. Alattuk, különösen a kőgörgeteges, fa- tuskós, csobogós, kis vízesé­sek környékén levegőbuboré­kok tömkelegé bukdácsol szakadatlanul, alulról az átlát­szó jég lemezekhez tapadva, kigömbölyödve, megnyúlva, szétválva, majd ismét meg­újulva. Mintha csak a patak végtelen csobogásának szemmel érzékelhető kottaje­lei lennének. Aztán ahogy a mederben lévő kősziklák vagy a vízbe hullott és össze­sodródva elakadó falevél csomók körül kialakult jég­gallérok is egyre vastagod­nak, gyérülnek a buborékok, egybefüggően befagy a vízfe­lület. Ha a jég alatt, a forrás felől van még a víznek után­pótlása, helyenként a felszínre bukkanva széjjelömlik, és így megfagyva vastagítja a jégta­karót. Különböző körülmé­nyei folytán - valószínűleg a hőmérsékletnek és a víz sod­rásának lehet döntő szerepe, - más és más formában kristá­lyosodik ki a jég. Lehet leve­gőbuborékoktól habos, vagy mozaikszerű, porladóan töré­keny, lehet bizarr ábrákkal cifrázott jégvirágszerű, porla­dóan törékeny, lehet ábrákkal cifrázott jégvirágszerű, kris­tálytisztán átlátszó, vagy a benne oldott anyagok színé­ben pompázó, cukormáz- szerű, sima, vagy rücskös fe­lületű. A lelassult folyású szakaszoknál laposan kiszéle­sedő, a nagyobb zúgóknál cseppkőszerűen, oszloposán felépülő, sztalaktit és szta- lagmit formákat és kisebb jégbarlangokat képező... Valamikor, gyerekkorom­ban sokszor korcsolyáztunk a város széli kis patakok jegén, melyek a kertek alatt csordo­gáltak, de azóta elnyelte őket a város, föld alatti kanáli­sokká váltak a Pécskő utca, a Forgách utca és a Kővár utca alatt. Napestig csúszkáltunk s esténként léket vágtunk, hogy a frissen elárasztott szakaszon másnap sima jegünk legyen. Tudtunk kadettugrást és 3-as jelet csinálni, a kisebb zúgó­kon, az „ugrasztókon” átug­rani, s elképzeltük, hogy a hírből hallott csodakorcso­lyázó Sonja Henje (így, fone­tikusan mondtuk), valószínű­leg könnyedén venné azokat az akadályokat is, amelyek előtt mi már megtorpantunk. Azóta már tudom, hogy a műkorcsolyázást nem az ilyen hegyi patakokon művelik, s egyébként is ezekben a na­pokban alig van szabad jégfe­lület a medvesi patakokon, beborította őket a hó. Fancsik János Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- dek. Ezerforintos vásárlási sz. A mai rejtvény helyes meg­fejtése: Megint azt álmodtam, utalványt nyert: Teleki Zoltán fejtését január 7-ig kell bekül- hogy álmatlanságban szenve- Dorogháza, Szent István u. 5. deni. KETT6§ TÖRZSŰ Hájü A VICC POÉNJA, ELSŐ RÉSZ OLAJ­CÉG FORMA HIRES ŰÖftGG SZOBOR AlMA­A KAZAH VÁROS Léo­URÉS TÉR KIÁLT "•'V FOLYÓ PAK.Í5Z— TANBAN fo, fi 1 * \W\v/sS i i> V U1 V V V /"■ & & |iTíö ÁLLAM­TUDO­MÁNY > / X / TRANSZ­FORMÁ­LÓDIK > ÖÉ a LŐ­JE > BETll KIEJTVE LŐ NéV > $ FORDÍ­TOTT KETJŐS BETŰ > LENDÜ t€T __ R ŐMAI EGY > V AZAZ, VALÓDI NEVÉN s& If) n Ss ... > „RETTE­GETT ... • NEM MOZDUL > V ANNO n,HLV~~ > OPERA­ÉNEKES. GYÖRGY RENDŐR­KÉZRE JUTTAT V KE8S5Z­TÍTL \T KöfcíO­I.VABÍ4A TÉTEL E K> M. rűííi F.CYIK MÁS! K F*L­LAKÁS­BA?* > FÖLÖS­LEGES DE­HOGY! ™T" V V V V j> v ■ NéMCT VÁROS MARS! > MAJD­MÉM MÖGÉI_ JÓD > OLASZ VÁROS T ALLI­UM > URÁN CSIRKS TESZ! > DEL- S LftS*. UPULOH. EtÖKSA V > V SZAMA­ARJM HATÁR­RAG po*tklv KÉRÉSZ-" TÚL­MEGY VA­>""r" “TT" DUNÁS­TUL! TOLYÖ VÉGTAG > „SE ÍSZÓLÁS5 V > VAHRŰ­ÉSZKÖZ „... A SZÉL- Bear (REPD6­_l»C* «mi > 1 'V §Zß(i­> BLAS" GLAS­GOW OTTHO­NÁpA SZOLÉT > SUGÁR ÍGU&K ELŐTAG­JA LEMÉT > KÖTŐ­szibé­Rf A) M? .... > V S ÓHAJ IGE­KÉPZŐ > V KETTŐS setQ JELZŐJE > A v#cc POÉNJA, 2. RÍSZ SZENNY­VÍZ­CSATOfi­BŐMAÍ ÖS >N V T™ T­FORMA t-es VER­SENYZÓ > KÚT RI­CA 'ÁNŰÖT'' FF Rf 3­Mv .... > ZADAR. MAGVA­ÜÜL __ M ONGOL LÓ FAJT A > l AZONOS BETŰK ytzs ÁLLAT > KATONAI 5RŐV.1 MONGOL URALKO- PÓV, .... > DRAVI­DA NÉP­CSOPORT MADÁR V > KÉSZ- BEN KIHAT 1 > V tanul belőle ANTI­MON > ®r IRÁN­UL EL­ŰZTÉK! PAZ V > MAGAD TANTÁL > F> í v ÚJJÁ­VARA­ZSOLÁS "Vélrsi > V V MISKOLC H6SYE r T" RÉGI KÁRTYA­JÁTÉK > Templomaink története Nagyboldogasszony tiszteletére - Mátraverebély A templom a többszöri alakítgatások, renoválások ellenére is őrzi kívülről gótikus, belülről barokk hatását Az 1300-as évek elején már szerepel a község neve a pá­pai tizedjegyzékben. 1398- ban vásártartási jogot kapott Zsigmond királytól. A XV. sz. első éveiben Verebi György fia, Péter a földesúr, még 1482-ben is a Verebieké. A Salgótarjántól délre eső helység Vereb, Werebely, „ad frontem Wereb”, Verebély né­ven is felbukkan, a Mátra elő­tag a közeli hegységre utal. Az 1548-as összeírásokban teljesen lepusztultnak ítélik, 1578-ban a vele szomszédos Tót verebély is hasonló. 1598- ban Verebélyi János a birtokos, 1715-ben tíz, öt évvel később 12 magyar háztartását írták össze. A XVII. században a pásztói cisztercita apátság visszaperelte a török hódoltság alatti önké­nyes foglalóktól. 1770-től az Almássy családé. Ősi plébániatemplomának Dömötör nevű papja pápai tize­det fizetett, az 1332-37-es ti- zedjegyzék szerint. Élső, román stílusú temp­loma már 1100 körül állhatott, ezt a XIV-XV. század táján gó­tikus stílusban bővítették ki. Az 1688-ban elhagyatott, majd öt évvel később, a pásztói apát­sághoz tartozó templom később Nagybárkány filiája lesz 1790- ben. Ezt követően 1933-tól lel­készség, majd 1964-től újra plébánia, Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelve. A zömök hatású, támpilléres templom, kicsiny huszártor­nyával, a temetődomb közepé­től magasodik ki. Többszöri alakítgatások, renoválások, majd feltárások ellenére is őrzi kívül gótikus, belül az erősebb barokk hatást. Az 1960-as évek elején tör­tént régészeti feltárás alapján bebizonyosodott, hogy egykor egy Árpád-kori imaház állott itt, az évszázadok pedig újból és újból a régi alapokra építget­ték, bővítgették a templomot, a mai alakzatúra. A környék vi­zének gyógyító csodákat tulaj­donítva épült fel a közeli búcsú­járóhely, Szentkút temploma is. Az egykori egyhajós, íves szentélyű épületet később há­romszakaszos gót keresztbolto­zat fedte, kétoldalt 4-4 támpil- lérrel aláépítve. Az épület belső nyugati részén karzat emelke­dett, a feltáráskor rábukkantak a viszonylag jó állapotú befala­zott felvezető csigalépcsőkre is. Ma az egykori frontális bejárati kapu is csak befalazott „vak­ajtó”, a mai főbejárat a jobb ol­dalon van. A teljes átépítést a XIV. szá­zadban Verebi Péter alvajda szorgalmazta, aki erdélyi édes­apja, György csodás itteni gyó­gyulását a Szűz Mária közbenjá­rásának tulajdonította. A kegyúr 1380-1400 között építtette a há­romhajós templomot, amelynek IV. Bonifác pápa éppoly búcsú­kat adott, mint amilyet Assisi és Aschen is kapott. A bal oldali mellékhajóban alussza örök ál­mát a templomépíttető volt kegyűr, Verebi Péter. A vörös mészkőből épült sírkő latin felirata mellett látható a Ve­rebi család címere, mely rokon a Hunyadiakéval. Az 1403-ban el­hunyt templomalapító („fundator eius eclesiae”) kriptája fölött ró­zsaablakon átszűrődik a fény a templomba. A főszentély északi falában van a szentségházat ma-, gába záró fülke, magát a szen­télyt a déli oldalon két ülőfúlke határolja, feltehetőleg a kora gó­tikus időkből. Az átépítések folyamán Szabó Máté hatvani várkapitány, Adam Haag építőmester, dr. Lux Kálmán, Fritz Oszkár keze munkáját is őrzi a templom. Plébánosai voltak: Marosi Jó­zsef, Bartalos Gyula, Gellert Ottó. Ma Zahar Béla a papjuk. D.F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom