Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-06 / 4. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép Felébredt kábulatából a legnagyobb szakszervezet Ágner Gyula, az érdekvédelemről, az egységes fellépésről-A szakszervezeti szövetségek közötti együttműködés, az egységes fellépés igénye a korábbinál lényegesen nagyobb hangsúlyt kapott a kongresszuson - mondta Agner Gyula, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Nógrád Me­gyei Képviseletének vezetője, aki december közepén maga is részt vett a tanácskozás munkájában. Közeledés- Miből vonható le ez a követ­keztetés?- Most emlékeztünk meg a szaktanács megalakulásának százéves évfordulójáról. Átte­kintettük a szakszervezeti moz­galom eddigi történetét, amely­ből egyértelműen kiderül, hogy az érdekvédelem akkor volt eredményes, amikor a szak- szervezetek együtt léptek fel és a munkavállalók között erős volt a szolidaritás. Ezt bizonyít­ják az Európai Szakszervezeti Szövetség tapasztalatai is, amely ugyancsak itt a kong­resszuson ünnepelte születésé­nek negyedszázados évforduló­ját. Most először kerül elérhető közelségbe a szakszervezeti szövetségek összefogásának lehetősége. Ugyanis a Munkás- tanácsok kivételével vala­mennyi elfogadta az MSZOSZ meghívását. Azonos a vélemé­nyünk abban, hogy félre kell tenni a személyes sérelmeket és keresnünk kell a közös fellépés útjait, módjait.-Ezt megelőzően 1995-ben tanácskozott az MSZOSZ kong­resszusa. Hogyan ítélték meg a küldöttek az elmúlt esztendő­ket?- A visszatekintés felelős­ségteljes, elemző és kritikus volt. Az előző kongresszusunk meglehetősen optimistának bi­zonyult. A választások után baloldali kormány alakult, amelytől joggal várta a szövet­ség a bérből és fizetésből élő emberek, a nyugdíjasok életkö­rülményeinek folyamatos job­bítását, s természetesen azt is, hogy a választási szövetség az együttműködés megmarad. Ám gyorsan kiderült, hogy mindez illúzió. Jöttek a szigorú gazda­sági, pénzügyi intézkedések, amelyek a bérből élőket, a nyugdíjasokat sújtották a leg­jobban. Szükségességét, az or­szág helyzetének stabilizálását akkor sem, most sem vitattuk. Azt azonban igen, ahogyan ezeket bevezette a kormány. Elmaradt párbeszéd-Mit tehetett volna máskép­pen?- A szakszervezetnek volt elképzelése, hogyan lehetne mérsékelni a lakosság szegé­nyebb rétegeinek terheit. Csak­hogy erre senki sem volt kíván­csi. Két esztendő telt el úgy, hogy nem hívták össze az Ér­dekegyeztető Tanácsot. A lé­nyeges döntések előtt elmaradt a párbeszéd a szociális partne­rekkel, a társadalommal. Ké­sőn, vagy egyáltalán nem tette meg azokat az intézkedéseket, amelyek enyhítettek volna a legszegényebbek gondjain. Mindenütt a pénz, a Világbank szava „hallatszott”. A hajdani szövetséges egy­szerre kényelmetlen partner lett a kormány számára. Ugyanak­kor a szakszervezet megértése, túlzott türelme bizonytalanná tette az érdekvédelmi munkát, megnyirbálta tekintélyét. A gazdasági egységekben egyre nehezebbé vált a tagszervezés, a szervezeti élet. „Megszűnt” a szakszervezeti tisztségviselők védelme, kerestek és könnyen találtak okot elbocsátásukra. Volt erre példa itt Nógrádban is.-Ha későn is, az MSZOSZ felébredt a kábulatból.- Igen. Mint ahogy a kor­mány is rájött, hogy a szociális partnerek, az érdekegyeztetés nélkül nehezebben boldogul. Újra összehívták az Érdek­egyeztető Tanácsot és az utolsó másfél, egy évben egy sor fon­tos jogszabály született. A többi között a munkaügyi ellenőrzés­ről szóló törvény, kialakult a munkaügyi közvetítő szolgálat. Kompromisszum jött létre a nyugdíjreformban. Törvény ga­rantálta, hogy az évenkénti emelések kövessék a bérek ala­kulását, és mértéke 20 százalék lett volna erre az évre. Realitások- Csakhogy a körülmények újra változtak, és úgy tűnik, hogy nem az érdekvédelmi munka ja­vára.- így igaz. Ezért a realitások talaján maradva határozta meg a tennivalókat a kongresszus. A kormány nem mérlegeli, nem veszi figyelembe a szakszerve­zetek érveit, ajánlásait. Nem működik az érdekegyeztetés rendszere. Ilyen körülmények között is ki kell használnunk azokat a lehetőségeket, ame­lyeket a fenntartható gazdasági növekedés-kínál. Régi igazság, hogy a tőkés vállalkozók nem adják „önként és dalolva” a bé­reket, nem javítják a szociális körülményeket. A munkaválla­lók mindig annyit kaptak, amennyit kiharcoltak maguk­nak érdekképviseleti szerveze­teikkel. így van ez most is. Természetesen az érdekvé­delmi munka alapvető módsze­rének a tárgyalásokat tartjuk. Ám ha erre nincs mód, más­képpen is meg kell mutatni erőnket. Most először esett szó a kongresszuson konkrétan is Magyarország Európai Uniós csatlakozásáról. Fontosnak tart­juk, hogy a kormány és a par­lament mielőbb ratifikálja a Szociális Chartát. Vállaljon kö­telezettséget arra, hogy a bére­ket folyamatosan közelítse az uniós átlaghoz. Most ugyanis ennek mindössze 10 százalékát teszik ki a magyarországi bé­rek, jól lehet a termelékenység közel 50 százaléknál tart. A szövetség szorgalmazza, hogy a munkavállalók visszakapják az olyan korábbi vívmányokat, mint az üzemi étkeztetés, a kedvezményes üdülés, a üzem­orvosi szolgálat. A kongresszus az elérhető célok közé sorolta a 38 órás munkahetet is. Ez va­lamelyest segítené a teljesebb körű foglalkozást, de nem he­lyettesíti a további új munkahe­lyek teremtését. Munkahelyek- Milyen következtetéseket vonhatnak le a helyi szerveze­tek a kongresszus munkájából?-A napi érdekegyeztetésen, érdekvédelmi munkán túl távo­labbra is néznünk kell. Azt lá­tom, hogy elsősorban a terület­fejlesztésben, a munkaügyi kérdésekben és a szervezeti munkában van tennivalónk. Jól­lehet, Salgótarján és térsége kü­lönleges gazdasági övezet, vá­rosainkban ipari parkok léte­sülnek, de mindez még nem je­lent több munkahelyet. Nem ál­lította meg a szakemberek, szakmunkások elvándorlását a megyéből. Ezért mi az új munkahelyek létesítését fontos érdekvédelmi tennivalónak tekintjük, segítjük ebben a megye, a városok veze­tőit. Rétság a példa arra, hogy ez Nógrádban sem lehetetlen vállalkozás. Igaz ugyan, hogy a munkanélküliség az elmúlt egy év alatt csökkent, még mindig öt és fél százalékkal magasabb az országos átlagnál. Csupán Borsod és Szabolcs-Szatmár van nehezebb helyzetben, mint mi. Kell a tekintély- A szervezetek erősítése ugyancsak munkánkat szapo­rítja. Hiszen sok helyen a tagok fele, harmada otthagyta az alapszervezeteket. Vissza csak akkor jönnek és új alapszerve­zetek is csak akkor alakulnak, ha a munkavállalók azt látják, a szakszervezet erős, tekintélye van. Kiharcolja, megvédi érde­keiket, segít az arra rászoruló­kon. Ezért a tisztségviselők felké­szültségét éppúgy fontosnak tartom, mint azt, hogy eljussa­nak az emberekhez. Fontos, hogy mielőbb felismerjék, az érdekvédelmi munka sok-sok türelmet és önbizalmat igényel. S higgyenek is abban, hogy tö­rekvéseik megvalósíthatók. V. G. 1999. január 6., szerda Szó lesz a kábeltévéről is! A Lakóépület-kezelők Nógrád Megyei Szövetsége január 7-én, csütörtökön délután lakásszövetkezeti elnökök és társasházi kö­zös képviselők konzultáci­óját rendezi meg Salgótar­jánban. Ezen a tanácskozáson is elsőként a fontosabb jog­szabályi változásokról, adó­zási feladatokról tájékoztat­ják az érdeklődőket, s ezt az anyagot írásban is átnyújt­ják számukra. A lakóélépü­letek kezelésével kapcsola­tos építésügyi jogszabályok­ról a megyei jogú város pol­gármesteri hivatalának ille­tékes szakembere tart tájé­koztatót. Feltehető, hogy a harma­dik napirend váltja ki a leg­nagyobb érdeklődést, hiszen a több ezer családot érintő salgótarjáni kábeltévé-háló­zat üzemeltetése körüli tisz­tázatlan kérdésekre lehetsé­ges választ kapni. Ugyanis a program szerint az új tulaj­donos ad tájékoztatót a há­lózat átalakításáról. (Az ott elhangzó információkat természetesen közöljük la­punk olvasóival.) Több száz fuvolás készül Gyarmatra Több, mint száz duó, trió és kvartett jelentkezett a májusban Balassagyarmaton megrende­zendő országos fuvolatalálko­zóra. A zeneiskolák háromna­pos seregszemléjét hároméven­ként rendezik meg. Balassa­gyarmat negyedszer lesz házi­gazdája e programnak. Budapest mellől, illegális üzemből szállítanak Nógrádba is Kalózhangkazetták nyomában Becslések szerint évente több százmillió forint kárt okoz­nak azok a kalózüzemek, amelyekből a hangkazetták és vi­deokazetták tízezrei kerülnek az illegális terjesztőkhöz, meg­sértve a szerzői és szomszédos jogokat, jelentős összegekkel károsítva az államot. Az utóbbi időben Salgótarjánban is ta­pasztalható volt ilyen kalózkazetták árusítása, s ezért nem volt véletlen, hogy az illetékes szervek felfigyeltek erre. Nemrégiben bevetésre készültek a nógrádi rendőrök. Az esemény előtti napon e sorok írója tele­fonértesítést kapott, hogy más­nap tíz óra után jelentkezzen a megyei rendőr-főkapitánysá­gon. A gazdaságvédelmi osztályon megtörtént az eligazítás, Nagy Zoltán alezredes, osztályve­zető, az akció parancsnoka mindenkinek kijelölte a helyét, gépkocsikra ültünk és elindul­tunk a főváros irányába. Nem messzire Budapesttől az egyik főútvonal melletti benzinkút parkolójába hajtott be a kocsink, s rövidesen meg­érkeztek a többiek is. Végül befutott a Cserhát bevetési al­osztály csoportja is. Többszöri telefonálás, rövid megbeszélés következett, s ek­kor már számomra is kiderült, hogy olyan üzembe megyünk, ahol hangkazettákat készíte­nek, ahol a feltételezések és a korábbi információk szerint nem a legszabályosabban ké­szítik a kazettákat. Elsőként a cserhátosok in­dultak. Az ő feladatuk volt a terep biztosítása ... Néhány perccel utánuk gurult a többi kocsi is. Áthajtottunk a kis vá­roson és a hegyoldalon lévő villák előtt vezető útra fordul­tunk. Félig kész emeletes épü­let előtt -elzárva a kivezető utat - álltunk meg, s mindenki tette a dolgát. A villa elől gépkocsi akart kifordulni, de megállították. Közvetlenül a ház előtt egy másik autó állt. Az épület föld­szinti helyiségéből zeneszó szűrődött ki. A bejárat mellett nagy összevisszaságban dobo­zok, göngyölegek hevertek. Az akciót vezető rendőrtiszt az erőteljes kopogást követően benyomta az ajtót, s többen is benyomultak a zsúfolt helyi­ségbe. Az ajtóval szemben ülő hölgy meglepve kapta fel a te­kintetét, a beljebb álló idősebb férfi pedig a nyomozók elé állt. A törvényes formaságok hamar leperegtek. A rendőr­tiszt igazolta, hogy szabályos házkutatási paranccsal érkez­tek és ellenőrzik az itt folyó munkát, hogy az mindenben megfelel-e a törvényes előírá­soknak. Az idős férfit - akiről kiderült, hogy az ő tulajdona a kis üzem - arra kérték, hogy szíveskedjen bemutatni min­den okmányt arról, hogy az üzemben készülő hangkazettá­kat törvényesen készítik-e. Míg a nyomozók minden dobozt átnéztek, minden hang­kazettát megszámoltak és jegyzőkönyvbe vettek, az ösz- szes mellékes helyiséget átku­tatták, a zene szólt, csupán az alkalmazott hölgy hagyta abba a munkát és válaszolt a nyo­mozóknak, ha kérdeztek tőle. A helyiségben százötven kis berendezésen egyszerre törté­nik egy-egy kazetta anyagának a másolása. Egy külön beren­dezés pedig arra szolgál, hogy az üres magnókazettákat meg­töltse hangszalaggal. Időközben az üzem tulajdo­nosát a rendőrök elkísérték a lakására, mivel egyetlen enge­dély sem volt nála, az éppen másolás alatt álló kazetták ké­szítésének engedélye sem. Ál­lítása szerint az otthoni számí­tógépében minden benne van. A számítógép valóban tar­talmazta a kérdéses engedé­lyeket, csak hát ezek az enge­délyek olyanok, mint a jogo­sítvány, ott kell felmutatni ahol történik a cselekmény. Miközben a csoport egyik része készítette a jegyzőköny­vet, néhány nyomozó a közel­ben lévő másik kazettamásoló műhelyt látogatta meg. Ott az itteninek több mint a kétsze­rese készül naponta, vagyis hétezer darab hangkazetta. Ott mindent rendben találtak az el­lenőrző rendőrök, akiket az ak­cióra elkísértek a törvényesség felett őrködő Mahasz (Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége) szakemberei is. Mivel szabálytalanságokra derült fény, s a rendőröknek több tucat hangkazettát kellett lefoglalni bűnjelként, késő délután a városka rendőrkapi­tányságán folytatódott az ak­ció. A házkutatást követően megtörténtek a kihallgatások, hiszen a bizonyítékok arra utal­tak, hogy megsértették a szer­zői és szomszédos jogokat. Ugyanebben az időben Sal­gótarjánban is volt egy ellen­őrzés, ugyanis a főváros mel­lett működő hangkazetta-má­soló üzem illegális termékeit itt, ezen a vidéken is terjesztet­ték. Pádár András A Hírlap postájából A Pf. 96 • A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Boldog karácsony a sziráki óvodában Köszönet a „jézuskáknak A mi óvodánk is - hason­lóan sok más intézményhez - anyagi gondokkal küsz­ködve működik. Ezért volt határtalan az örömünk, amikor megkaptuk a csak­nem másfél millió értékű bútorokat és udvari játéko­kat, amelyeket pályázat út­ján nyertünk egy düssel­dorfi alapítványtól. A másik meglepetés is könnyeket fakasztott a sze­mekből. A karácsonyi ünnep­ségünkre vendégek érkeztek és átadták a gyerekeknek a színes tévét és videót. Ugyanis tavaly betörtek az óvodába és elvitték a tévénket és videónkat, ame­lyek sajnos, nem kerültek elő. Önerőből nem tudtuk pótolni hiányukat. Akik ezt megtették a következők: Kómár János, dr. Giricz András, Hlavacska Csaba, Hlavacska Józsefné, Hrencsjár Jánosné, Sztre- hárszky Andrásáé, Pleva Mi­hály, Nikodém Gábor, Mi­csutka Attila, Kollár László, Kumász Gábor, Tüzép, Fitop- harma Kft., Sziráki Rally, va­lamint a Kastély Szálló, Szi- rák. Nagyon köszönjük nekik és eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánunk! A sziráki óvodások nevében: Koncsek Pálné óvodavezető A gyerekek az új tévékészülékekkel és videomagnóval Hidegben még nehezebben gondoskodnak magukról az állatok Ne kerüljenek utcára kutyák és cicák ! A helyi állatvédő egyesület nevé­ben kéréssel fordulunk a kutya- és cicatulajdonosokhoz. Egyre több olyan állattal találkozunk a téli időjárás zord hidegében, ame­lyeket kitettek az utcára. Pedig valamikor kedvesek, aranyosak voltak, lehet, hogy mindössze csak annyi a „hibájuk”, hogy időközben felnőttek? A felnőtt cica, kutya egyaránt igényli a szeretetet, a gondosko­dást, amelyet ragaszkodásukkal igyekeznek meghálálni. Ha azonban mégis úgy érzi valaki, hogy a dédelgetett cica, kutyus már feleslegessé vált, ne úgy sza­baduljon meg tőle, hogy egysze­rűen kidobja az utcára. A hideg­ben az önmagukról gondoskodni képtelen állatok előbb-utóbb el­pusztulnak. Inkább próbáljanak meg másik gazdit keresni nekik: gondoljanak arra, hány gyermek szeretne ajándékba cicát kapni, vagy hány víkendház tulajdonos sóhajt fel időnként, amikor nyári tanyáját feldúlva találja: kellene egy kutya, amely vigyáz a házra! Azt pedig, hogy van igény ezekre az állatokra, bizonyítja a decemberben megrendezett cica­szépségverseny is: 33 cicát ne­veztek be. Számtalan látogató jött el, gyönyörködni ezekben a ked­ves állatokban, amelyek semmi mást nem akarnak, csak élni, a gondoskodásért cserébe ragasz­kodni a gazdihoz. Takács Lajosné Salgótarján Állatvédő és Segítő Egyesület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom